/// Samsung SyncMaster 971P teszt

Médiageci

Samsung SyncMaster 971PKivételesen megneveztem a bejegyzés tárgyát, így talán többek számára hasznos és beszédes, mint mondjuk a "monitort cseréltem" vagy a "végre TFT-re váltottam", persze azért másról is lesz szó. Mellesleg ezennel bevezettem a "masinéria" címkét, és utólag a fényképezős postokat is alá soroltam, bár eredetileg nem volt tervbe véve, azt hiszem nem állom meg, hogy időnként, mondjuk átlagban havi egyszer kütyükről, gépekről, alkatrészekről, barkácsolásról és hasonlókról ne írjak, ez pedig már megérdemel egy külön kategóriát.

Kezdjük azzal, hogy extrém halogatós vásárló vagyok, egyrészt anyagi okokból is, nem szívesen adok ki hónapok vagy évek alatt összekuporgatott nagy összeget olyasmiért, ami eleve vacak, vagy pár hónap alatt elavul (az értéke a negyedére esik le, és amúgy is eladhatatlanná válik, plusz kétszer jobb, gyorsabb és menőbb cuccok jelennek meg a piacon ugyanazon az áron, esetleg még olcsóbban, lásd az Olympus Camedia C-860L sztorimat), másrészt az esetek többségében "sikerül" kifognom selejtes termékeket (vidéken nem egyszerű az ilyesmit rendezni, súlyos tízezresekbe és hónapokba került például az alapban döglött 3dfx Voodoo kártyám cseréje anno, de VHS recorderrel is többször jártam így, inkább nem is vacakoltam a cseréjükkel), vagy legalábbis rosszul választok több hónap tervezés után is. A tévék és monitorok amúgy is eleve a legdrágább cuccok között vannak, így azt még ritkábban és óvatosabban cserélek.

Anno egy fekete-fehér Videoton Tünde kistévével kezdtem, és sok-sok éven át nyúztam, szörnyen lekerekített és torz volt, számítógépes munkára (grafikára és programozásra) pedig szörnyű, és persze színeket belőni meg torzulásokat korrigálni csak haveroknál tudtam. Egyébként most száműztem a raktár mélyére végleg, még mindig működik – most látom, hogy netes aukciókon 7 és 35 rugó között próbálnak ilyeneket elpasszolni, gondolom azért nem sok sikerrel, ez még nem régiség. Aztán végre megvettem az első színes tévémet, valamikor a 1980-as évek végén, egy kis Samsungot, épp az akadt, az is sokáig kitartott, és szintén működik még. Végül, talán 4-5 éve válthattam egy közepes képernyősre, nagyot szerettem volna, de helyem nem volt rá, és Sony-t, de ebben a méretben csak mono volt, így ismét Samsungnál kötöttem ki, ami legalább stereo és lapos, bár még CRT-s, és majdnem olyan mély, amilyen széles. Azt hiszem, tévét még jó ideig nem cserélek újra, persze király lenne egy 1080P-s, full HDMI-s és HDCP-s HDTV, de sajnos nem vetnek fel a milliók, és még nagyon labilis az a téma (ugye mennyien szívtak vele, hogy gyorsan vettek kisebb felbontásút, és átkozzák magukat, hogy nem vártak az 1080P-re, ha most nem is, hamarosan fogják, amikor a Blu-ray vagy a HD-DVD nagyon elterjed, és az a csúcskategória is olcsóbb lesz, szintúgy sokan tépdesik majd a szakállukat, amikor a filmeknél elterjed a HDCP védelem, és olyan tévét vettek, ami ezt nem tudja).

Időközben persze a monitor funkció leköltözött nálam is a tévéről, az első, 386-os, akkor még csúcs PC-mhez vettem 1992-ben egy 14 colos monochrome monitort is, amit viszonylag hamar cseréltem 14 colos színesre (Stamford Canada, most is megvan, működik, vész esetére tartom csak), amit sok-sok évvel később egy rokon által lepasszolt 17 colos váltott, ami azonban hamar beadta a kulcsot. Ezt követően kezdtem el TFT-re vadászni, akkor még nagy újdonság volt, talán két évvel korábban jött ki a technológia, sajnos még méregdrága árcímke állt rajta, és egy sem felelt meg az igényeimnek: nagy színhűség és gyors képfrissítés, plusz lehetőleg alacsony pixelhiba arány és nagy betekintési szög. Végül lemondtam a TFT-ről átmenetileg, és vettem a rövid időre (amíg a tuti TFT meg nem jelenik) az előző monitoromra keresztet vető zugszerelőtől valami 17 colos vackot bagóért, talán 10 rugó volt. A gyártója beazonosíthatatlan, időnként nagyot villan és durran, természetesen minden felbontás- és frekvenciaváltáskor elfelejt minden beállítást (csomó analóg tekergetést igényel, hogy ne legyen nagyon torz a kép, és ne csússzon le a világ végére), 70Hz-nél többet nem bír, és az van ráírva, hogy: CM-1769MCLR (hmm, most már van négy Google találat erre, azok szerint a Lite-On a gyártó). Ez kicsit tovább maradt átmenetiként, noha elég vacak volt, az elmúlt négy vagy négy és fél évben pár havonta rászántam néhány napot arra, hogy keressem a neten a Szent Grált: végigolvastam ezernyi tesztet és tematikus fórumot, és persze minden fizikailag utamba kerülő TFT-t is alaposan lecsekkoltam. Azonban nem voltam semmivel sem elégedett, ahogy például a Tom's Hardware online magazin is minden TFT-t fikáz csak. Sz'al magasra tettem a lécet, közben jöttek az új panelek, némileg javult a színhűség és a sebesség (persze inkább csak trükkös marketingszövegekkel, mint a G2G, meg patternes interlace dither és overdrive technológiákkal – egyik sem volt számomra meggyőző). Aztán jöttek az OLED bejelentések, a 100Hz-es hírek és hasonlók (azt hiszem az OLED dolog meg is döglött, a szerves vackok élettartama túl alacsony, monitorban és TV-ben nem merték alkalmazni, csak MP3 lejátszókban), én meg elhatároztam, hogy kompromisszumot kötök, idén már mindenképp veszek valamit, remélhetőleg lesz tavasszal már a piacon 1ms G2G-s, valódi RGB888-as, 100Hz-es TFT, de nem lett, sőt most nincs. Két monitorról olvastam még aránylag jókat, persze sok fikát is, az egyik egy ViewSonic volt, a másik egy Samsung (kezdetben a SyncMaster 970P, amiről kiderült, hogy hazudott a Samsung reggel, éjjel és este, csak RGB666-os trükközve, viszont kijött a még jobbnak tűnő utódja, a SyncMaster 971P).

Samsung SyncMaster 971PVégül egy-két hónapja elhatároztam, hogy ha még mindig nem jönnek forradalmian új cuccok, beújítom a Samsung SyncMaster 971P-t, a kissé zsíros, 140 rugós áron. Az ára azonban hirtelen elkezdett zuhanni, 130, 120, 110, 100, aztán 90 alá ment, majd a legtöbb helyen (gondolom a mostani forint árfolyamzuhanás miatt) ismét elindult kicsit felfele, tehát nem halogathattam, megrendeltem, és ma 90-ért (88 + futárköltség) birtokba is vehettem. Nos, az első benyomásaim nem voltak rosszak, a monitor kis helyet foglal a CRT-s böszmeséghez képest, sőt, bár ez 19 colos, a szélessége és magassága sem nagyobb, mint az előző monitoromé (ott 10-10 centi volt a képernyő és a szél közötti terület). Az állványa eléggé eredeti, nem szimmetrikus, C betűt formáz a talapzata, abból egy csuklós állvány áll ki átlósan, abból még egy, ez utóbbi csatlakozik a monitor hátulján levő csuklós és elforgatható részhez. Az elődről sok rosszat olvastam, hogy a hasonló elvű állványa egy idő után nem tartja meg magát, erről nem botlottam ilyen kritikákba, remélem nem fog összecsuklani idővel, mert sok évre vettem. A csuklók annyira nem forgathatók nagy szögben, mint gondoltam, például a legalsó csak cirka 40 fokig hajtható fel (vagy nem elég erősen próbálkoztam, feszegetni ilyesmit nem nagyon merek), emiatt nagyon úgy tűnik, hogy kivitelezhetetlen az, hogy 90 fokban elforgassam a képernyőt, és szemből nézzem (beleakad a talapzatba, nincs elég magasan, és nem lehet magasabbra emelni), maximum kábé 25-30 fokos felfele döntés után állítható így be, fentről lefele hajolva monitort nézni viszont eléggé béna dolog. Na, de ezt csak mellékesen fűztem hozzá, eszem ágában sincs elforgatni, jó a hagyományos, "szélesebb, mint amilyen magas" alapállás. Ezt leszámítva a formatervezése remek, elegáns, sőt a fekete színe (az volt csak a boltban) is jobban tetszik, mint a megszokott és elterjedt fehér. Pozitívum még, hogy a bekapcsoló gombja nem világít az ember szemébe (ez elég sok TFT-nél zavaró), a C alakú talp alsó végén jobbra néz, és csak a kereten fut körbe a kék fény, diszkréten.

Egyébként nagyon kevés dolog van a monitoron, a bekapcsoló gomb mellett még egy gomb, egy DVI bemenet, egy tápbemenet, egy USB bemenet és két USB kimenet. A cucchoz járt DVI-DVI és analóg-DVI kábel is (csak azért teszem hozzá, mert régebben gyakran kispórolták egyiket vagy másikat), külső adapter, szabványos USB kábel és törlőruha is (na, ez sem nagy dolog, de kis plusz, sok szintén drága eszközhöz, amihez nagyon kellene, nem jár). Bár végigolvastam a doksikat A-tól Z-ig, nem írják, hogy feltétlenül össze kell-e kötnünk a monitort a géppel USB-n keresztül is, felteszem, hogy nem, én mindenesetre összekötöttem. Valószínűleg összekötve lehet csak változtatni a monitor beállításait, és hogy valami komolyabb haszna is legyen a USB kapcsolatnak, a monitor egyben HUB is a két USB kimenettel. Mellesleg ez a dolog nem különösebben tetszett, hogy sem gombokkal (az egy gomb hat alapbeállítás között cirkulál, tehát alapban ez minden), sem az alap driverrel nem lehet mélyebben állítgatni a monitor paramétereit, egy külön rezidens pakkot kell installálni, ami három processel állandóan 25 megát eszik, azokon keresztül lehet csak a hagyományos dolgokat (fényerő, kontraszt satöbbi) piszkálni. Ez a cucc valahogy le is maradt az install lemezemről, és a hivatalos oldal szerint nem is támogatja ezt a monitort, pedig igen, igaz csak Windows és Macintosh változata létezik (a Linuxosok tehát lemondhatnak a finomhangolásról). Mindenesetre nem láttam semmi változást kalibrálás után, így inkább leszedtem, kalibrálgattam a videokártyám cuccaival, de azokkal is csak ugyanazt a képet kaptam, ami az alap, és a Windows ICC profiljába is betöltöttem egy monitorhoz tartozót (valamelyik tesztoldalon találtam, de lehet, hogy a driver is installálta), úgy sem változott semmi, ez utóbbit mindenesetre fent hagytam. Tehát úgy néz ki, az alapbeállítások elég jók, én legalábbis ipari kalibráló eszközök nélkül, szemmel nem tudtam feljebb tornázni, ugyanakkor netes tesztek szerint pocsék a default setup, kalibrálás után hozható fel csak nagyon az élvonalba a monitor színhűsége. Szóval nem tudom, ha valakinek van (freeware) ötlete jobb kalibrálásra, jöhet a tipp, szeretném nagyon pontosan belőni.

Lássuk a lényegesebb dolgokat! A pixelhibáktól, ahogy feljebb is céloztam rá, nagyon paráztam, egyből ki is szúrtam egy nagyot (egész pixel vagy még több), aztán alaposabb nézelődés után még egy rakás kicsit. Legalábbis nagyon annak tűntek, igaz a monitor is eléggé poros volt (sőt a doboza emberi hajjal volt tele, érdekes), és nem tisztogattam beüzemelés előtt, majd a "már megint kifogtam a selejtet" beletörődés után gondoltam egyet, ráfújtam a nagy hibára, és eltűnt, hehe. Ez után alaposan átmentem a törlőkendővel a monitoron, továbbra is maradtak "pixelhibák", de a legtöbbet, miután kiszúrtam, letöröltem a kendővel. A végén csak négy maradt, az is csak a barna wallpaperemen látszott, alaposabb vizsgálatra kiderült, hogy a négyszer ismételt patternen ugyanott ismétlődik, betöltöttem egy képszerkesztőbe, és tényleg a képen volt egy pixel hibás, nem a monitoron, így végül befoltoztam az utolsó "pixelhibákat" is. Ez utóbbi eset, hogy CRT monitoron évekig nem tűnt fel a wallpaperem hibája, megerősítette azt, hogy ez egy frankó eszköz, valószínűleg átlagos CRT-seknél sokkal nagyobb színhűségű. Akárhogy is nézem, valódi pixelhibám úgy tűnik szerencsére nincs, persze lekopogom háromszor alulról a fán. Remélem nem is fog keletkezni, tapasztalataim és információim szerint a hibák többsége már a boltban (gyárban) megvan, meg még az elején sanszosak, később már kevésbé szaporodnak, persze mindig benne van a pakliban pár kiégés vagy beégés.

A másik, amitől nagyon tartottam, hiszen majdnem olyan gyakori probléma, mint a pixelhiba (persze nem hiba, csak szar tervezés), hogy nagyon erős és zavaró lesz az utánhúzás. Nos e téren nem teszteltem még túl sokat, speciális programokkal pedig egyáltalán nem, mindenesetre szöveggörgetésnél nem vettem észre semmit, továbbá játékban sem, igaz nem klasszikus FPS-t próbáltam, de TPS-ben gyors nézelődéssel ugyanúgy tesztelhető a dolog. Eddig két esetben szúrtam ki valamiféle utánhúzást: Ha például a pointert vagy bármelyik ikont (először azt hittem, hogy az alap nyíl fekete kerete miatt van, de nem) mozgatom a barna desktopomon gyorsan, kis fekete lángcsóva követi, tehát nem a tényleges pixelek maradnak bent, csak egy sötétebb szellem sziluett, ez azonban nagyon rövid és nem zavaró utánhúzás, ennél durvább az előző CRT monitoromon is volt. A másik, hogy emulátorok alatt nézegettem régimódi scrollozó dolgokat, és egy kis furcsa utánhúzás ezeknél is észrevehető volt, mindig csak ott, ahol nagy volt a kontraszt, tehát mondjuk egy logó szélénél maga a logó sötétedett be egy kicsit a háttérrel együtt, de csak azon az oldalon, ahonnan az elmozdulás történt. Tehát kicsit furcsa, de nem tűnik veszélyesnek, végül is sem filmeknél, sem modern játékoknál nem jelentkezett semmi hasonló. Valószínűleg régi, 2D-s, scrollozó játékoknál, különösen a 2D-s SHMUP-oknál (bocs a geek zsargonért: FPS = belső nézetes lövöldözős játék; TPS = külső nézetes lövöldözős vagy mászkálós játék; SHMUP = régimódi, jellemzően űrhajóval valamelyik irányba repülő lövöldözős játék) lehet egy kissé zavaró, de mivel nem vagyok túl nagy játékos, PC-n meg különösen keveset játszom, lényegében sokkal jobb a helyzet, mint amire számítottam, szinte semmi utánhúzás nincs, jobb e (TFT-k esetében nagyon kritikus) területen a monitor, mint a CRT-m.

A betekintési szög is problémás szokott lenni, és mivel teszt nélkül, zsákbamacskaként rendeltem a cuccot, kicsit tartottam ettől is. Persze az újabb monitorok, főleg az ilyen prémium kategóriások szemből, tehát a fő felhasználó számára azért már ritkán problémásak, legfeljebb a haverok látnak oldalról furcsa színeket, invertálást, fakulást, nagy fehérséget. Nos, elsőre nem tűnt annyira jónak a 971P e területen, ha szemből nézem, mondjuk ismét az említett barna (egyébként 87, 69, 68 RGB értékek által dominált, meg egy kicsit rajzolgattam rá grungy kopásokat, karistolásokat) wallpaperemet, a középső harmad kábé kör alakban tökéletes, onnan pedig a szélek felé kicsit, a széleknél jobban világosodik minden szín. Tehát szemből nézve is romlik már enyhén a betekintési szög a széleken, amiket persze már más szögben pásztáz a szemünk, eszerint sajnos nem száz százalékos a színhűség az egész képen, grafikai munkáknál, DTP-nél, filmvágásnál emiatt is lehet hibázni kicsit, ez nagyobb mínusz, mint az apró utánhúzás. Ugyanakkor meglepő módon akárhonnan nézem, messziről, nagyon alacsony szögből, alulról, felülről, a kép csak nagyon kicsit világosabb (a világos meg persze sötétebb), tökéletesen látható, ami a legtöbb TFT monitorra, amivel találkoztam, messze nem állt. Így lehetne rajta kollektíven filmeket is nézni, de általában az a téma nálam a tévén megy, sőt PC-ről is oda küldöm ki a videojelet filmnézés esetére.

A képfrissítést már említettem, azaz az alig észlelhető utánhúzás, továbbá a tökéletes játékfuttatás és filmnézés illusztrálja, hogy ez tényleg egy piszok gyors monitor, annak ellenére, hogy S-PVA (a Samsung MVA variánsa) paneles és nem vacak, de gyors TN + Filmes. Tehát, bár ez sem a keresett Grál, mivel a mellékelt ábra szerint kifogható pixelhibamentesen, tényleg nagyon dekoratív, szélsebes, szinte jelentéktelen az utánhúzása, nagy a színhűsége és jók a betekintési szögei mások számára, viszonylag jó vétel, ha valaki 19 colos TFT-t keres. Persze csak addig, amíg nem jön egy újabb generáció, ugyanakkor hátránya a felhasználó számára mégsem tökéletes betekintési szög, a nagyon jelentéktelen utánhúzás és a macerás, szoftveren keresztüli paraméterezhetőség. Egy ideig jó lesz szerintem, csak ne kezdjen el pixelhibákat halmozni – egyébként meglepő, de Szlovákiában gyártották, olybá tűnik, ez a régió lett az új Kína, a legolcsóbb "négereket" már itt kaphatják a megacorpok.

Szerintem:

:: Téma: masinéria