/// Az embereket megeszik, ugye?

Médiageci

Cannibal HolocaustVideós körökben évekig tartotta magát az a mendemonda, hogy létezik egy snuff film, amiben valódi embereket ölnek - a forgatáshoz a filmesek pár dél-amerikai szerencsétlen bennszülöttet béreltek fel, akit senki sem fog keresni, aztán a kamera előtt lemészárolták őket. Az igazság sok év után, valamivel az előtt jutott el hozzám, mielőtt szerencsém lett volna végre megtekinteni a Ruggero Deodato által rendezett 1980-as Cannibal Holocaustot (a magyar címe ugyanez), amit az óta persze jó párszor láttam, így már nem snuff filmként tekintettem rá, ahogy eredetileg sokan.

Mint kiderült, a snuff filmes sztori valószínűleg magától keletkezett városi legenda volt, nem határozott marketingeszköz, bár a filmesek annyival táplálták a dolgot, hogy a színészekkel nem promótáltatták a mozit, mintha tényleg odavesztek volna, a vicc pedig végül annyira eldurvult, hogy Deodatót le is tartóztatták. Először azzal vádolták, hogy túl obszcén a film (természetesen az, de akkoriban nem volt ilyen kemény a cenzúra, ugyanakkor ez mutatja, hogy ha valami nagyon kicsapta a biztosítékot, keményebben odacsapott a pörölykalapács is), majd azzal, hogy tényleg embereket gyilkoltak a forgatáson. Végül Deodatónak kivágott jelenetekkel, kulisszatitkokkal és a szereplők felvonultatásával kellett bizonyítania ennek ellenkezőjét az olasz bíróságon. Ettől függetlenül, mivel nagyon brutális és perverz exploitation mozi (sőt valódi állatokat is ölnek benne, amit ma biztosan megakadályoznának az állatvédők), több országban betiltották, és nagyon meg is osztja az embereket, sokan tartják minden idők legrosszabb filmjének, de ugyanakkor már csak a hatása és viszonylagos egyedisége miatt is kultfilmmé vált, legalábbis horrorrajongó-körökben.

A mozi költségvetése viszonylag alacsony volt, 100-200 ezer dollárra, azaz 17-35 millió forintra saccolják, ráadásul ebből különleges helyszínek, repülőgépek, légi felvételek, autentikus őslakosok és sok egyéb is kijött, sajnos a speciális horror effektusok, a színészi játék és a zene (valami baromi idegesítő és hamis nyivákolás uralja) sínylették inkább meg. Persze a maga idejében sokkoló lehetett a realizmus, de ma már mindenhol kilóg a lóláb, leszámítva az állatok legyilkolását, amik most is hitelesen hatnak, mivel valódi felvételek.

A film határozottan két részbe vágható. Az első fele négy dokumentumfilmes kereséséről szól, akik bevették magukat Dél-Amerika őserdejébe, Brazília és Peru határánál, hogy lencsevégre kapjanak egy primitív, még létező kannibál törzset, és nem tértek vissza. A keretet néhány New York-i felvétel adja meg, a filmeseket alkalmazó tévétársaság Fókuszt, Aktákat és Frei Dossziét idéző szenzációhajhász műsorokkal vezeti fel a sztorit, a dokumentumfilmesek eltűnésével riogatja a nézőket: a civilizáció csúcsának tekinthető New York-tól pár óra repülőútra vérszomjas, primitív, emberevő emberek élnek a dzsungelben, talán a filmeseket is megették satöbbi. A tévétársaság bíz meg egy neves antropológust is, hogy induljon a filmesek után, derítse ki, hogy mi történt velük.

Cannibal HolocaustMonroe professzor (tipikus pipázó, művelt, emberbarát, de a terepen gyakorlatlan alaptípus) le is repül délre, majd elindul néhány kísérővel a dzsungelbe. Az egyik fickó egy tapasztalt kísérő, a másik egy fiatalabb segítő, és magukkal visznek egy igazi kannibált is, akit a helyi katonák a dzsungel szélén kaptak el emberevés közben. A többieket lemészárolták, csak őt hagyták meg, a professzor és a vezető pedig egyetértenek abban, hogy a bennszülött és a törzse (a Yacumo törzs) nem igazi kannibál, azaz nem emberhúson él, csak szertartásból ettek embert, valószínűleg, hogy elűzzék a rontást hozó fehér emberek (a dokumentumfilmesek) gonosz szellemét.

Az úton piócák ragadnak rájuk, feltöri a lábukat a csizma, a prof próbál segíteni a felmálházott, lassan haladó, törpe indiánon (a vezető kokainnal nyugtatja le, meg ő is szippant), rálőnek egy leopárdra, és közeliben levágnak egy pézsmapatkányt (a levágás valódi, az elfogyasztás jól láthatóan nem), megtalálják a dokumentumfilmesek egy táborhelyét is, továbbá egy férgekkel teli holttestet, egy másik tapasztalt vezetőét. Az első brutálisabb (természetesen mindent mutatnak, ahogy később is) jelenetben egy indiánt lesnek ki, aki kikötözi az asszonyát, egy jókora kővel félholtra keféli, majd belegyömöszöl egy fadarabokkal telerakott sárgolyót, és végül szétveri a fejét. A prof persze rohanna segíteni, a vezető azonban visszatartja, és elmondja neki, hogy ez a hűtlenség büntetése itt, ha a Yacumo nem végezte volna ki az asszonyát bosszúból, akkor őt ölték volna meg a dzsungel kegyetlen törvényei szerint.

Cannibal HolocaustRövidesen kapcsolatot teremtenek a Yacumo törzzsel, a fiatal kísérő levetkőzik, hogy bizonyítsa, hogy fegyvertelen, és nem fut el a pontosan elé, de nem rá kilőtt Curare dárdák elől, így a törzs elfogadja a csapatot, ők meg szabadon engedik a túszukat. A primitív törzs valóban nem olyan vérszomjas, meghívják őket vacsorára (nem embert, hanem valami fehér trutymót esznek), és elmutogatják a konfliktusukat a dokumentumfilmesekkel, amit igazán csak később ismerünk meg. Végül a kutatócsoport továbbindul, a dokumentumfilmesek után, akik innen a Yanomamo törzs keresésére indultak. A Yanomamók annyira félelmetesek, hogy bár a Yacumók semmitől sem félnek, tőlük mégis, és az ultraprimitív Yacumókhoz képest a Yanomamók, az úgynevezett faemberek még ezerszer primitívebbek, fehér ember még nem látott közülük egyet sem.

Nemsokára a csoport belecsöppen egy Yanomamo-Shamatari harcba (az utóbbiak a mocsáremberek, a faemberekkel egy szinten vannak, egymásra vadásznak és egymást eszik, meg persze a saját embereiket is), a puskáikkal segítenek a Yanomamóknak, akik így valamennyire elfogadják őket, bár tartanak is tőlük. A Yanomamók fákon élnek, száradt sár borítja a testüket, náluk találják meg a dokumentumfilmesek maradványait is. A prof végül sikeresen elnyeri a bizalmukat, együtt fürdik a nőikkel, pisztollyal és diktafonnal "varázsol", mire megvendégelik őket emberhússal (természetesen nem utasíthatják vissza), és nekik adják a dokumentumfilmesek filmjeit, amikről azt gondolták, hogy a filmesek varázserejét őrzik.

Cannibal Holocaust(Spoiler! Itt van egy kis csavar, de azért nagy meglepetések sehol sincsenek.) A film felénél a prof visszamegy New York-ba, ahol a tévétársaság megbízza azzal, hogy segítsen a film összevágásában, sőt szakértőként és a helyszín ismerőjeként narrálja is. Interjút készít a dokumentumfilmesek hozzátartozóival, és a társaság le is leplezi a filmes csapatot előtte, kiderül, hogy a sok díjat nyert stáb erkölcstelen csalókból áll, pénzzel rendezték meg az afrikai és kambodzsai népirtásos filmjeiket is - az ugyan nem derül ki, hogy a mészárlások teljesen kamuk voltak-e, valószínűleg nem, a katonák tényleg vérengzéseket hajtottak végre, de a filmesek utasításai szerint. Itt felmerül az a sok filmben boncolgatott kérdés, hogy a magát hitelesnek beállító média (híradók, dokumentumfilmek, újságok) mennyire hazug és mennyire befolyásolja a nézőt (sőt így önbeteljesítő manipulációkra is képes - de ez más filmek témája). Emlékezzünk csak a most is hatalmas sztár, a gerinctelen Frei Tamás lebukására, amikor kiderült, hogy a bérgyilkos, aki állítása szerint egymillió dollárért (azaz 175 millió forintért - gyanítom, Gyurcsány Ferenccel kevesebbért is végeznének páran) megölné a miniszterelnököt (aki akkor, 2001-ben Orbán Viktor volt), egy felbérelt statiszta, egy mezei zöldséges volt. Sőt akkor még más csalása is lelepleződött "A Riporternek" (kérdés, hogy van-e egyáltalán nem kamu műsora), de a szokásos szerecsenmosdatás és csatornacsere után vígan tolja ugyanazt évek óta, mintha mi sem történt volna.

Kanyarodjunk vissza a filmhez, tehát a prof elkezdi nézni a dokumentumfilm megmaradt tekercseit, mely által megismeri a stáb gátlástalan, aljas módszereit, és a dzsungelbeli történetüket. A stábot egyébként a rendező, a barátnője (ő a forgatókönyvíró) és két operatőr barátjuk alkotja, plusz egy helyi kísérő megy velük. Az első durvább kalandjuk egy hatalmas teknős kifogása és feltrancsírozása, ami fenemód undorító belül (és ez is valódi felvétel), a csaj ki is dobja a taccsot, de később már vígan falatozik az állat húsából (ez már nyilván nem valódi, főleg, hogy az állat tiszta kocsonya, talán a lábait leszámítva nincs is rajta hús). Aztán egy nagy pók ugrik a nőre, amit leütnek róla, és szétvágják (ez is valódi, legalábbis a szétvágás), majd egy kígyó marja meg a kísérőt (szintén valódi kígyót öltek meg a valódi filmesek), le kell vágniuk a lábát és kiégetniük a sebet, de ezek sem segítenek már rajta, négyen folytatják az utat.

Így jutnak el a békésebb Yacumo törzs közelébe, az indiánok éppen vadásznak, apró majmok fejét vágják ketté (tehát nem nyakazzák le őket, félbevágják a koponyájukat, ez is valódi, bár nekem kissé gyanús volt, hogy az egyik majom nem vérzett), a filmesek pedig az egyiküket lábon lövik, hogy a lassú indiánt könnyebben követhessék a falujába. Ott, miután bemasíroznak, el is kezdenek forgatni, lelövik a törzs apró malacát, majd beterelik az összes embert a legnagyobb kunyhóba, amit rájuk gyújtanak, így jó brutális jeleneteket tudnak forgatni, amit egy másik törzs támadásaként akarnak eladni. Aztán a pár kefél egyet, és mennek tovább a faemberek után. Találkoznak egy haldokló öreggel, aztán ők is kilesnek egy durva rituális jelenetet: Yanomamo nők egy kikötözött társukból kaparják ki a gyerekét, majd elássák a sárban, a nő fejét meg szétverik.

Cannibal HolocaustKicsit később elfognak egy Yanomamo nőt, és mind megerőszakolják, persze a forgatókönyvírót leszámítva, ő azon hadakozik, hogy a pasija ne szálljon be a dologba, de persze beszáll. A filmcsere után megtalálják ugyanezt a nőt, az övéi karóba húzták, a rendező szerint azért, mert primitív módon tisztelik a szüzességet, tehát, miután a filmesek megerőszakolták, meg kellett halnia. Aztán elszabadul a pokol, az indiánok a filmesekre kezdenek el vadászni, először az egyik operatőrt kapják el dárdával (a rendező is belelő, hogy biztosan elfogják, és "jó anyag" legyen filmre véve), majd megnyúzzák és megeszik. Őt követi a forgatókönyvíró csaj, természetesen páran megerőszakolják, mielőtt agyonverik és lefejezik, végül rárontanak a két maradék filmesre is, itt persze az egyre kaotikusabban mozgó kamera is a földre esik, a rendező haláltusáját veszi utoljára.

Végül a prof és a tévések úgy döntenek, hogy az anyag, mint manipulált dokumentumfilm, a filmesek beavatkozása a filmezettek életébe, és egyben az egész dolog visszacsatolása, a dokumentumfilmesek halála nem mutatható be, elégetik az anyagot. A professzor megy a dolgára, rágyújt, és levonja a tanulságot számunkra, miszerint nem tudja, kik az igazi kannibálok. Nyilván ezt Deodato nem csak a szereplőire értette, de ahogy a dokumentumfilmesek beavatkoztak az indiánok életébe, a média úgy manipulál és szipolyoz ki minket, médiafogyasztó embereket is, rajtunk élősködik, belőlünk él, a film tehát a média és az egész "civilizált" világ kritikája.

Talán valamennyire érdekes még az utóélete. Több folytatásról is hallottam, de most utánajártam, egyik sem hivatalos, sem Deodato, sem az eredeti produkciós cégek nem voltak ezekben benne, valószínűleg olyan nem hivatalos gagyi B film átnevezések, amilyenekkel az RTL Klub és a TV2 is átbassza a népet (Doomsday Rock -> Armageddon 2: Gyilkos Üstökös, Final Ascent -> Függő Játszma 2: Az Utolsó Menet, Snowman's Pass -> Függő Játszma 3: Halálos Túra, DNA -> Ragadozó 3, Venomous -> Piton 2, Antibody -> Vérbeli Hajsza 2: Detonátor stb.), ilyen a Schiave Bianche: Violenza in Amazzonia, aminek a rengeteg alternatív címe között szerepel a Cannibal Holocaust 2: The Catherine Miles Story, de egy másik sorozatba is bevették Captive Women VII: White Slave-ként, szintén ilyen a Natura Contro, aminek sok egyéb mellett alternatív címe a Cannibal Holocaust 2 és a Cannibal Holocaust II is, továbbá az idei, költségvetés nélküli, de DVD-n árult amatőrfilm vagy fél-amatőrfilm, a Satan's Cannibal Holocaust is az eredeti sikeréből kovácsol hasznot. Egyiknek sincs magyar címe, valószínűleg egyiket sem forgalmazzák nálunk, és ezt a műfajt meglehetősen kerülik a hazai tévécsatornák is, így nem valószínű, hogy a fenti módok egyikén bejönnek - talán jobb is.

Cannibal HolocaustEmlítést érdemel még az, hogy a The Blair Witch Project (Ideglelés - The Blair Witch Project) lényegében a Cannibal Holocaust ötletét adta el újra, sőt ugyanazt a gerilla reklámot sütötte el. A filmesek elterjesztették, hogy valódi dokumentumfilmesek tűntek el egy erdőben, és az utólag előkerült kazettájuk minden púder nélkül (nincs professzor meg egyéb) maga a film. Persze a fifikás nézők sejthették, hogy nem igaz, sőt az amerikai bemutató után, az itteni előtt meg már minden lap lelőtte a poént, így mi nem kaptuk meg a koppanás élményét, mint az amcsik. Mellesleg a The Blair Witch Project-et a nyúlás és a nagyon cselekménymentes, horrormentes (úgy értem látható szörnyek, kivégzések, vér, vagy bármi a nagy sötétségen, kamerarángatáson és lihegésen kívül) tartalom ellenére is nagyra tartom sokakkal ellentétben (valószínűleg elsősorban a "nekem is eszembe juthatott volna, én is leforgathattam volna" faktor miatt). Szerintem ügyes húzás volt a mozi a marketing és a szinte semmi eszközből építkezés (messze nem volt nullbudget, de akár úgy is össze lehetett volna hozni) terén is.

Mellesleg be van jegyezve az IMDb-re egy azonos című (mármint Cannibal Holocaust - visszaugrottam a főtémára), 2009-re datált remake is, ami előkészítési fázisban van, egyelőre ott rendező nélkül, az eredeti íróval és amerikai producerekkel. Ez még nem jelent semmit, keringhet majd development hellben, sőt innen, a nagyon korai előkészítési fázisból kukázhatják is, de majd meglátjuk. Deodato állítása szerint egy ideig hezitált, tartott tőle, hogy túl durva lenne a remake, de amikor a Hostel: Part II-ben (Motel 2) mellékszereplőként játszott, a film és az elődje (Hostel - Motel) forgalmazhatóságából és sikeréből arra a következtetésre jutott, hogy mégis bevállalja a remake rendezését - nem tudom ez eme nyilatkozat óta változott-e.

A Cannibal Holocaust összességében nem akkora dobás, mérföldkőnek sem nevezhető igazán (legfeljebb a horror műfajon belül egy kisebbnek), de egyszer megnézhető, és azért elég komoly kult státust szerzett, sok határt feszegetett, beírta magát a filmtörténelembe. Ajánlani ugyanakkor nem különösebben ajánlom (akit érdekel az ilyesmi, már volt szerencséje hozzá az elmúlt 27 év során), mert még a gyengén kivitelezett jelenetek is eléggé gyomorforgatók lehetnek a gyengébb idegzetűek számára.

Szerintem:

:: Téma: mozimóka