Utoljára a kilencvenes évek elején kukkantottam bele a Golden Globe (Arany Glóbusz) ceremóniába. Bár tudom, hogy az Oscar után az egyik legjelentősebb amerikai filmes elismerés (a filmek meg az én nagy szerelmeim), maga a díjátadó nagyon untatott. Egyrészt nem vonultat fel show elemeket, mint az Oscar gála, másrészt nincs átitatva stand up comedyvel, harmadrészt szinte kizárólag a tévéről szól (ráadásul annak idején csak olyan sorozatokat emlegettek, amikről életemben nem hallottam, és amiket nálunk később sem igen játszottak). Olvasóim számára közismert, hogy én a mozifilmek mellett teszem le a voksomat, a tévét (így a sorozatokat és tévéfilmeket) kevesebbre tartom, ahogy gondolom a film buffok többsége. Nem csak a jellemzően alacsonyabb költségvetés és más megkötések miatt, egyszerűen belém ivódott, hogy "mozi jó, tévé rossz", amire Matty is céloz a The Blackout (Filmszakadás) című moziban, amiről már félig megírtam egy jövőbeli posztomat.

Ugyanakkor, mivel olyan régen néztem Golden Globe díjátadót, gondoltam, idén nem csak az eredményeket olvasom el, meg is nézem a show-t (egyébként a Cannes-i Fesztivál és a Sundance is nagyon érdekelne, többek között, de ezekről tudtommal nem szoktak gálát közvetíteni, ha van egyáltalán), ha sikerül valamelyik csatornán elcsípnem. A Pro7 ismét az élen járt, élőben tolta, zavaró kommentátorok és szinkrontolmácsok nélkül, angolul - a túl gyakori reklámok ellenére is le a kalappal előttük. A show továbbra sincs egy súlycsoportban az Oscarral, de legalább cirka két óra alatt lezavarták (plusz egy óra reklám). A teremben, a pódium előtt a jelöltek és díjátadók (plusz még néhány érintett, de a többség nem a párjával volt) pezsgőztek asztalok körül, feljebb még akadt pár asztal, valószínűleg további fontos embereknek. Nem volt ceremóniamester, a díjátadók és felkonferálók egymást váltották - bár ez utóbbi az Oscarnál sincs másként. Egyébként, aki nem ismerné, ez a Hollywood Foreign Press Association díjátadója, vagyis (gondolom) elsősorban szakújságírók döntenek a díjakról (ami kevésbé tetszik, mint az Oscar rendszere, ahol a díjazottak mind állandó szavazókká válnak), a díj rangját feltehetően a kora is adja, a mai volt a 66-odik.

A fentiekből következően különösen nem volt látványos és emlékezetes a show, aki csak a listát olvassa, nem maradt le sokról. Pofavizitnek elment, megnézhettük élőben, puccban Hollywood krémjét, nem úgy, ahogy a Perez Hilton és más "bad hair dayes" sztárokra vadászó oldalakon naponta láthatjuk őket. A poénok többsége, mivel nem volt vezető humorista, annyira nem ütött, bár azért néhány elment. Sacha Baron Cohen tolta a legjobbakat, szokásához híven elsütött egy durvát is Guy Ritchie-ről, amiért szinte kifütyülték. Még Tina Feyt jegyeztem meg, aki díjazott volt (mellesleg számomra teljesen ismeretlen író és sorozatszínész), tehát valamivel kevésbé készülhetett fel, mégis sziporkázott. Sajnos csak egy poén ugrik most be (de a többi is jó volt tőle), amiben leosztotta a netes fikamatyikat, a vicc persze Kevin Smith mozikból már jól ismert, de jól tálalta. Természetesen akadt még pár tűrhető poén másoktól is, csak nem jegyzeteltem.

Sally Hawkins díjátvétele volt még emlékezetesebb, nagyon meghatódott, egyébként mostanáig őt sem ismertem, bár megvettem már pár filmjét, de még várólistán vannak. Mellesleg jó nő, Rosanna Arquette és Parker Posey fiatalabb kiadása, akiknek nagy rajongója vagyok, bár azt hiszem, róluk még nem írtam a blogban, későbbi posztokra tartogatom a munkásságukat. A díjazottak közül még Kate Winslet érdekes, aki elvitte a legjobb női mellékszereplő (moziban) és legjobb női főszereplő (moziban, drámai szerepben) díjat is, tehát nagyot kaszált, másodszorra jobban meghatódott, vagy csak nehezen talált ki új mondanivalót, és így húzta az időt, hehe. Természetesen Mickey Rourke (sokak által jósolt) nagy visszatérése sem volt semmi, bár nem is tudom, miért tekintünk rá "visszatérőként", azon kívül, hogy voltak durva hullámvölgyei, és majdnem kiszállt. Végül is ilyen magasságokban soha nem volt, ráadásul főszereplőként (moziban), ez tehát inkább révbe érés. Természetesen az is egy emlékezetes dolog, hogy Heath Ledger elnyerte a legjobb férfi mellékszereplő díját (moziban) a The Dark Knightért (Batman: A sötét lovag), amit sajnos, mint tudjuk, már nem vehetett át. Azt is kijelenthetjük, hogy legjobban a Slumdog Millionaire kaszált, ami a legjobb drámai mozifilm lett (a legjobb rendező díját is Danny Boyle nyerte), de a Vicky Cristina Barcelona is megkapta a legjobb mozifilm díját zenés vagy humoros kategóriában - Woody Allen sajnos nem volt jelen, biztosan felmehetett volna a producerekkel.

A gálán egyébként a betétdalokat sem adták elő, a monoton díjátadást csak a legjobb drámai mozifilmekből játszott részletek szakították meg, plusz a Cecil B. DeMille-életműdíj átadása, amit idén Steven Spielberg kapott meg. Egy kisfilmben összefoglalták a munkásságát (nem csak a rendezőit), és elég hosszan sztorizott is. Azzal kezdte, hogy az első filmes élménye az volt, amikor az apja elvitte a The Greatest Show on Earthre (A földkerekség legnagyobb show-ja), amit véletlenül pont DeMille rendezett. A vonatos jelenet megváltoztatta az életét. Azt próbálta reprodukálni a játékvonataival, majd később felvette a szülei hobbikamerájával, és azt nézte újra és újra, a filmezés varázsán ámulva. Később a díjat átadó Martin Scorsese-vel is dolgozott, akire nagyon felnéz, és a teremben levők többsége, sőt szinte egész Hollywood munkatársává és barátjává vált.

Nagyjából ennyiben ki is merült a gála minden érdekessége (volt még egy véletlen "fuck", meg egy poénnak szánt beintés), lássuk az eredményeket átadási sorrendben (a leírások nem pontos tükörfordítások, egyes filmeknek pedig még nincs magyar címük, vagy az azonos az eredetivel, lásd például a John Adamset, amit mellesleg részben Magyarországon forgattak, és többen ki is fejezték hálájukat irántunk, magyarok iránt):

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ MOZIFILMBEN
Kate Winslet (Revolutionary Road / A szabadság útjai)

LEGJOBB EREDETI BETÉTDAL
The Wrestler (írta és előadta Bruce Springsteen)

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ SOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN
Tom Wilkinson (John Adams)

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ SOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN
Laura Dern (Recount / Újraszámlálás)

LEGJOBB FÉRFISZÍNÉSZ DRÁMAI TÉVÉSOROZATBAN
Gabriel Byrne (In Treatment)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ DRÁMAI TÉVÉSOROZATBAN
Anna Paquin (True Blood / Inni és élni hagyni)

LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM
WALL•E / WALL-E

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ ZENÉS VAGY HUMOROS MOZIFILMBEN
Sally Hawkins (Happy-Go-Lucky)

LEGJOBB MINISOROZAT VAGY TÉVÉFILM
John Adams

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ MOZIFILMBEN
Heath Ledger (The Dark Knight / Batman: A sötét lovag) (R.I.P.)

LEGJOBB IDEGENNYELVŰ FILM
Vals Im Bashir / Libanoni keringő (a gázai helyzet nyilván segítette)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ MINISOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN
Laura Linney (John Adams)

LEGJOBB FORGATÓKÖNYV
Slumdog Millionaire (Simon Beaufoy)

LEGJOBB FÉRFISZÍNÉSZ ZENÉS VAGY HUMOROS TÉVÉSOROZATBAN
Alec Baldwin (30 Rock)

LEGJOBB FÉRFISZÍNÉSZ MINISOROZATBAN VAGY TÉVÉFILMBEN
Paul Giamatti (John Adams)

LEGJOBB ZENÉS VAGY HUMOROS TÉVÉSOROZAT
30 Rock

LEGJOBB EREDETI FILMZENE
Slumdog Millionaire (A.R. Rahman) (teljes neve: Allah Rakha Rahman)

LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ ZENÉS VAGY HUMOROS TÉVÉSOROZATBAN
Tina Fey (30 Rock)

CECIL B. DEMILLE-ÉLETMŰDÍJ
Steven Spielberg

LEGJOBB RENDEZŐ
Danny Boyle (Slumdog Millionaire)

LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ ZENÉS VAGY HUMOROS MOZIFILMBEN
Colin Farrell (In Bruges / Erőszakik)

LEGJOBB ZENÉS VAGY HUMOROS MOZIFILM
Vicky Cristina Barcelona

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ DRÁMAI MOZIFILMBEN
Kate Winslet (Revolutionary Road / A szabadság útjai)

LEGJOBB DRÁMAI TÉVÉSOROZAT
Mad Men / Mad Men - Reklámőrültek

LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ DRÁMAI MOZIFILMBEN
Mickey Rourke (The Wrestler)

LEGJOBB DRÁMAI MOZIFILM
Slumdog Millionaire