/// A kartontokos filmek inváziója

Médiageci

Béatrice DalleKezdetben vala a DVD. (Hogy ennél jobban, a VCD-ig, VHS-ig, Betamaxig és egyebekig ne menjünk vissza az időben.) Kivételesen filmszakadás van nálam, meg nem tudnám mondani, hogy mikor kezdtek el komolyabban terjedni a világban és hazánkban a DVD filmek és lejátszók, de 1997-re vagy 1998-ra tippelném az első fecskéket. A DVD filmek évekig kuriózumok voltak (és szinte mindenki kihagyta a VHS után a rövid életű VCD korszakot), korai árakra nem emlékszem, de az biztos, hogy akkoriban a legnagyobb kedvenceim (például a Blade Runner, azaz Szárnyas fejvadász - BTW, nem tudja valaki, hogy mikor jelenik meg már végre nálunk is a koffer?) megvétele sem fordult meg a fejemben, tehát 8-10 rugó meglehetett egy film. Az asztali lejátszók szintén a csillagokat verdesték, biztosan 100 ezer felett kezdődtek, így sokáig, nagyon sokáig (mint az egy korábbi posztomban olvasható, 2005 végéig) nem vettem ilyet. Hozzáteszem, az ismerőseim többsége ma is PC-n néz filmeket, én a zaj, a fogyasztás és a kopó alkatrészek miatt, mióta 20 alá estek az asztali lejátszók, inkább kímélem a PC-met, és asztalizok. PC alkatrészekben egyébként gyakran voltam early adopter, az első CD íróm úgy 160 körül volt, DVD írót is korán, a második vagy harmadik jelentősebb áresés táján vehettem, még csillagászati áron.

Az árak mellett sokáig a kínálattal is gondok voltak a DVD piacon. A kölcsönzőkben és könyvesboltokban feltünedezett néhány cím, de évekig nem mozgatott semmi olyan magas áron, kitartottam inkább a VHS mellett, amin egyébként az 1980-as évek első felétől a DVD-re átállásig gigászi (mostanra sajnos haszontalan és meglehetősen rossz minőségű) archívumot építettem, az utóbbi másfél évtizedben főleg HBO-ról, előtte leginkább külföldi csatornákról. A móka nem is volt annyira olcsó, amikor utoljára vettem VHS kazettát, talán 600 körül volt egy darab (nyilván a jogvédő matrica dobta ezt is meg, ami ugyanakkor fel is jogosít a filmek felvételére). Emlékeztetőül, és azok számára, akik ebből zsenge koruk miatt kimaradtak: egy kazettára (180 és 240 percesek voltak leginkább) jellemzően két filmet lehetett felvenni (a végén már voltak duplára tömörítős trükkök is, de ilyesmivel soha nem kísérleteztem, nyilván nagyon komoly minőségromlást eredményezhetett - máig sem tudom, hogy ez hogyan működött, sokáig framerate csökkentésre tippeltem, de a felére zsugorított képes vagy a csökkentett analóg mintavételes is ésszerű trükknek tűnik), vagyis egy film 300 volt. Persze sokat tékáztam és cseréltem is, de mindig megvolt bennem a gyűjtőszenvedély, különösen a legnagyobb mániám, a filmek irányába. Ha valamit bármilyen apró aspektusból (például, mert álomszép volt benne Béatrice Dalle) értékesnek, érdekesnek, újranézhetőnek találtam, az nekem előbb vagy utóbb kellett és kell, persze szép lassan gyűjtögetek, lépésről lépésre.

Valahol aztán elkezdtek csökkenni a DVD árak, és megnőtt a kínálat is. Nyíltak egyre nagyobb netes boltok, és faluhelyen is egyre több polcot szenteltek a témának a multik. Nálam az igazán lélektani határ az volt, amikor kiemelkedő és / vagy nem túl régi filmeket már 2000-ért (mármint az 1999, 1990 és egyéb vicceket most kerekítem, ahogy az előbbit jó ideje hivatalosan is kerekítik), a nagy átlagot (amik mondjuk ezerszer lementek az ingyenes kereskedelmi tévékben is, tehát bárki felvehette őket, aki akarta) már 1000-ért meg lehetett venni. Talán két éve volt ez az áttörés, max három, addig szinte kizárólag senkinek sem kellő Bud Spencer filmeket láttam ennél olcsóbban. Onnan számítom, hogy DVD shopaholic-ká váltam. A legtöbb kiadvány jól fest, jó megfogni az eredeti tokot, a minőségekkel sincs általában nagy baj (persze az MPEG-2 felett már eléggé eljárt az idő, meg az is előfordul, hogy DVD5-re nyomnak kétórás filmet, ami durva erőszak a minőségen), de a legfontosabb, hogy míg az HBO-ról csak magyarul, német csatornákról német szinkronnal és így tovább tudtam régebben filmeket felvenni, most a hazai kiadványokon általában fent van az eredeti hang és a magyar szinkron is.

Ha már a minőségnél tartunk, azért kirívóan gyakori a DVD borítókon a hiba, elgépelés. Fogalmam sincs, hogy hogyan fizetik meg az ilyenek fordítóit, gondolom nem nagyon, mert 5-6 mondatos szinopszisok elvileg pár perces munkák, ráadásul nem kell versbe szedni vagy frappáns reklámszöveggé gyúrni őket, ugyanakkor, mivel túl nagy százalékban fordulnak elő hibák, a mostaninál sokkal jobban kellene ezekre figyelniük a cégeknek. Ráadásul nehezen hiszem el, hogy pár minőségellenőr kezén nem mennek át a cuccok a nyomdába kerülés előtt, csak a feltehetően haveri alkalmazottak (tudjátok, mint a haveri kutyák) nyilván nagy ívben tesznek erre az ellenőrizhetetlen, laza munkára. Ez persze nem csak a DVD-k gyermekbetegsége, mind ismerünk rengeteg klasszikus, kínai fordítógépes hibát (a "DVD lejátszó" = "DVD játékos" összekacsintós poén is így került a köznyelvbe), műszaki termékek használati utasításaiban abszolút mindennaposak, de azért egy DVD vagy CD vagy videojáték borítóját nézegeti és olvasgatja az ember, ha már megtisztelte azzal, hogy eredetit vásárolt.

Ide, a szégyenfalra kívánkozik például az Intercom. Miután már volt egy import Lara Croft: Tomb Raiderem, direkt szinkronosat kerestem mellé, nemrég bele is futottam egybe, aminek a dobozán "Dolby Digital Magyar 5.1 Surround" is szerepel (igaz az extrák között, de az angolt is ott sorolták), kicsit ugyan soknak éreztem a tévében agyonjátszott, kritikusoknál hatalmasat bukott, 8 éves film mezítlábas, egylemezes kiadásáért a rá címkézett 2000-ret, de azért a kosárba került. Aztán a számláról kiderült, hogy végül 3000-ret fizettem érte, a lemezről meg, hogy egy nyikkanás magyar hang nincs rajta, csak felirat (akkor egyébként, mint utólag az online boltokból megtudtam, nem volt forgalomban szinkronos változat, az óta újra kidobták szinkronosan is, 2200-ért). Természetesen reklamáltam, természetesen le sem szartak, az Intercom így köszöni meg, ha valaki nem kalózkodik, mint a birkacsorda. Kevésbé súlyos hibát mostanában három kiadványnál jegyeztem meg, az 8 femmes, azaz 8 nő, a Dirty Dancing, azaz Dirty Dancing - Piszkos tánc (nem, nem csak ilyen nyálfilmeket nézek, csak totálisan mindenevő vagyok, tehát ilyet is) és a (8 és 1/2) általam vásárolt verziója kissé bugos. Az első kettőnél más jellegű: több képhiba van, rövid kimerevedések, FPS csökkenések, interlace-esedések, effélék, és mivel nem karcosak, szerintem a mesterlemezeken lehettek a problémák, nyilván nem minden nyomásnál (ezeket gondolom többször nyomták, sok éve piacon vannak, a Dirty Dancingből fehér, rendes tokos az enyém, ez tehát kerülendő). A Fellini-mozinál meg egyszerűen "duplalemezesnek" hazudta a borítón a Fantasy Film az egylemezes kiadást. Szurkoltam is, hogy a Fellini: Je suis un grand menteur (Született hazudozó vagyok) legyen az extra, amit a mester több filmjéhez is mellékeltek, koppantam, hogy a feltüntetett kettő helyett csak egy lemez figyelt a tokban. Dicséret illeti ugyanakkor a Best Hollywoodot, akik nem akadékoskodtak a hibás Kill Bill 2-m kicserélésekor. Rémlik még valami mostanában nézett filmről, hogy teljesen lemaradt a végefőcím, de úgy átlagban azért a korongokkal kevesebb baj van, mint a borítókkal.

Idővel aztán felfedezték az újságok a mellékletesdit (ugrálok az időben, ez persze nem az elmúlt három évben indult). Ez önmagában is egy érdekes jelenség. Ha egy magazin nagyon csúszik a lejtőn, szánalmasak az eladások és nagyok a remittendák, elkezd különféle mellécsomagolt "ajándékokkal" operálni. Én soha nem voltam nagy magazinvásárló, csak néhánynál tartottam ki hosszabban, azok sem filmesek voltak (filmes lapból talán életemben nem vettem egy tucatot, régen sem szerettem a spoilereket, most meg már abszolút kerülöm őket, online is csak megnézett filmről olvasok kritikát), ezért emlékszem arra, hogy egyszer vettem ajándékért Pajtást vagy valami hasonlót. Már nem tudom milyen kártyapakli volt mellette, de akkor ott kedvem szottyant hozzá, hogy birtokba vegyem (hozzá kell tennem, nem durván, de kicsit gyűjtöm a kártyákat, és foglalkoztat a nyomtatásuk történelme). A lapot nem olvastam ki, csak átfutottam, de egy nagyon vicces név máig megragadt bennem. Fiatal, valószínűleg még ifi tornászlányokról szólt az anyag, akik készültek valamilyen nemzetközi versenyre (talán még nem olimpiára), az egyiket így mutatták be, hogy: "A Csisztu". Emellett még a külföldi videojátékos lapoknál tűnt fel, hogy számról számra (ahogy dőltek ki) egyre több teljes játék volt a mellékelt kazettán vagy lemezen. Ez utóbbi sok évvel később hozzánk is begyűrűzött a tematikus lapoknál, persze ritka, hogy nem valami szemétre való ócskaság a melléklet. Hasonlóképp szinte minden női lap valami csecsebecsével vagy termékmintával jön ki, és megjelentek a piacon az alibi magazinok, amik közül sok nem is filmekkel foglalkozik, mégis DVD (film) melléklet az "ajándékuk". Soha nem vettem ilyet (azaz ez így teljesen nem bontja ki az igazság csomagját), általában a mellékletek nem voltak annyira jók, a végső ár meg már húzósabb volt, mint a film aktuális értéke számomra. Az is igaz persze, hogy mivel nem vagyok nagy magazinvásárló, a keveset is elő szoktam fizetni, elég ritkán néztem át a mellékletes kínálatot, ami ilyen kis porfészekbe eleve szűrve jön.

Aztán beindultak az újabb formátumok, a HD-DVD és a Blu-ray. Csak mellesleg teszem hozzá, hogy a UMD is, ami a Sony mára már tudtommal leírt mini-formátuma. A PlayStation Portable marokkonzolhoz fejlesztették ki, ezért kicsi, ebből következően a kapacitása is kisebb, 1.8 gigás a kétrétegű, igaz a modernebb tömörítés (H.264) és a kisebb képernyő miatt valószínűleg a minősége nem problémás. Úgy rémlik, tervezték, hogy lesz a PlayStation 3-ban is ilyen plusz meghajtó a Blu-ray mellett, meg gyártanak írót és írható lemezt is, de a formátum mára már gyakorlatilag meghalt, vagyis már csak PSP játékok jönnek ki rajta, új filmek tudtommal csak elvétve, egy (nem piacvezető) játékmasina nem tart el egy formátumot, plusz gyorsan le lehet tömöríteni mára már filléres Memory Stickekre is filmeket, ha valaki utazás közben pont PSP-n akar mozizni. Hozzáteszem, nekem van ilyen masinám, de UMD filmem egy szál sincs, sajnos a korai "gépregisztrációért ingyen Spider-Man, azaz Pókember UMD jár, amíg a készlet tart" programról lemaradtam. Reméltem, hogy lesz hasonló, de ma már semmit nem adnak (egy ideig szíj volt vagy műanyag UMD tok - sóherbanda).

Kanyarodjunk vissza az új generációs lemezekhez. Szerintem a HD-DVD és a Blu-ray harca nyomta le még jobban a DVD árakat, amennyire emlékszem, tavaly (vagy már tavalyelőtt) jelentek meg a turkálós részeken a már ezresnél (990-nél) olcsóbb lemezek, persze nem újdonságok vagy népszerű címek. Azokat (ha valami jól megy) gyakran hétről hétre is feljebb címkézik egy ezressel, és van pofájuk még úgy is akciósként adni. Nem egy ilyen filmet vettem, ami egy héttel korábban olcsóbb volt, és miután levakartam az aktuális árat, jóval alacsonyabb figyelt alatta - néha bevállalja a brother, mert ha valami nagyon megy, nyilván hamar kifogy a készlet, ami sajnos még mindig probléma. (A Pirates of the Caribbean sorozattal jártam így, ősszel a trilógia 6000 volt, kicsit halogattam, biztos voltam benne, hogy feljebb nem megy, most az egyik online boltban beszerzés alatt áll, futárköltséggel közel 13500-at csengetek majd érte.) Mindenesetre ma már (főleg online) nem rossz a DVD kínálat, de még mindig rengeteg érdekesebb régi film hiányzik, és túl nagy százalékban láthatjuk azt, hogy "nem beszerezhető". Emellett faluhelyen azt eszed, amit eléd raknak, ha célzottan indultam vásárolni, soha nem találtam, amit kerestem (leszámítva, ha az DVD-n frissen kijött, nagyon új mozifilm volt), ha pedig valamit éppen az anyagi keretem miatt a következő fizuig a polcon hagytam, abból már garantáltan nem találtam a következő hétvégén egy példányt sem. Székes fővárosunkban nyilván ilyen problémák azért nincsenek. Tehát az alsó árak csökkenni kezdtek: 950, 899, 897, 599, 495, 475, 399, 299, ilyenekkel találkoztam többnyire.

Egyébként mindig érdekelt a CD-k és DVD-k előállítási költsége, de soha nem botlottam senkibe, aki a témában igazán járatos. Én átlagos, nem extrém kicsi mennyiségben, szitázással 15-20 forintra tippelném, ezt erősíti meg, hogy például a Ubuntura korrekt, nyomtatott papírtokkal, buborékos borítékkal, matricákkal és nemzetközi postaköltséggel 13 eurocentes (mai áron 38 forintos) értéket írnak. Szerintem a CD és DVD előállítás között (a Ubuntut nem tudom miért, de még CD-n küldik) abszolút elenyésző lehet a különbség, úgy tudom, ugyanez volt a helyzet a HD-DVD-vel is, DVD sokszorosító technológiával lehetett nyomni, a Blu-ray előállítást ugyanakkor drágának kiáltják ki. Szerintem ez utóbbi kamu, talán kicsit többe kerül a technológia, mindennek precízebbnek, több előírásnak megfelelőnek kell lennie, kevesebb lehet a gyár is, ami felveri az árakat, de nem hinném, hogy nagyságrendbeli különbség lenne, mondjuk talán 50 forint, legvégső esetben 100. Véleményem szerint tehát pofátlanul magasan tarthatják a Blu-ray árakat, főleg, hogy időközben a HD-DVD szerencsére kimúlt. Azért szerencsére, mert nem kell két formátum között dönteni, ennek ugyanakkor hátránya, hogy nem alakul ki árverseny, annyit kérnek a korongokért, amennyit van képük (nem is fogynak jól).

Igaz, egyelőre nem vennék Blu-ray lemezeket, mert sem meghajtóm, sem lejátszóm nincs, de ettől még nem tartom fairnek a csillagászati árakat, és ez szerintem hibás stratégia is. Ugye sokáig úgy nézett ki, hogy a HDTV (sok családnál HDCP és Full HD nélkül, 400% THM-es hitelre) és a Blu-ray lejátszó (esetleg a legjobb Blu-ray lejátszó, ami rengeteg extrát is nyújt, és nem sokkal drágább, mint a többi, nevesítve: a PlayStation 3) lesz a karácsonyi slágertermék, természetesen jó pár filmmel, mert ezek nem árválkodhatnak csak úgy a karácsonyfa alatt. Aztán jött a válság, a Sony bebukta az évet a Microsofttal (mármint konzolfronton az Xbox 360-nal) szemben, ettől függetlenül továbbra is kitart a arcpirítóan magas PS3 árcímke mellett, és a Blu-ray lemezek is szerintem az átlagember tűréshatára felett vannak. Azaz az ember esetleg vesz egy vagy két nagy kedvencet a masinához, ez természetes, de kevesen bírják pénztárcával a további vásárolgatást. Filmet azért gyakrabban néz az átlagember, és pár rituálisan újra és újranézett kedvencen túl a legtöbb film általában porfogó lesz a polcon a kiolvasott könyvekhez hasonlóan, erre a 6000-8000 már túl sok, így szépen bukta a Blu-ray is a karácsonyt, és nem csak a magunkfajta csóróisztánokban.

Hozzáteszem, az új, HD-ben forgatott és / vagy renderelt filmek nyilván elég könnyen (nulla melóval) felnyomhatók HD felbontásra, úgy a Blu-ray többet nyújt, tényleg indokolt valamekkora (de nem ekkora) árrés a Blu-ray és DVD között. Ugyanakkor a régebbi filmeknél fogalmam sincs, mi lehet a helyzet. Nézem, hogy mik vannak, akad például Romancing the Stone, azaz A smaragd románca és The Jewel of the Nile, azaz A Nílus gyöngye 8000-res és 8000-res áron, de akad 1966-os Batman, azaz Batman - A mozifilm is 7000-ért. Nem tudom, ezekkel a garantáltan analóg, de azért nem annyira régiségnek számító (lásd ellenpéldaként: The Wizard of Oz, azaz Óz, a csodák csodája) filmekkel mit csinálnak, kockáról-kockára restaurálják őket kézimunkával? Nem hinném, az első kettő ugyan jó mozi volt a maga idejében, de az Indiana Jones által felállított mércét nem ütötték meg, a Batman mozi meg egy vicc volt, bár nagyon régen láttam, végül is a gagyi tévésorozat kiterjesztése volt, csak az ismét felpörgött Batman-láz miatt dobhatták piacra a fanatikus gyűjtőknek. Nem hiszem, hogy brutális (ami tényleg költséges, munkás, árat növelő) restauráció kellett nekik, legfeljebb a DVD-s korhoz képest nagyobb felbontású újradigitalizálás, felskálázás, pár filter, némi színkorrekció, aztán kész. Abban sem vagyok képben, hogy milyen skálázó és képjavító algoritmusok dolgoznak a modern TV-kben (amik elméletileg ezt az egész munkát megcsinálhatnák az újradigitalizálást leszámítva), a skálázásnál például elég parázs viták mennek, hogy mi menő, egyesek a jó öreg Lanczos (nem geekeknek: Lánczos, született Lőwy Kornél természetesen magyar zsidó volt) mellett kardoskodnak, mások szerint a fraktálos megközelítés a jobb, megint mások szerint a nagyon fapados, lépcsős bicubic sem hoz rosszabb eredményt, mint a többi, én meg el tudnék képzelni genetikai módszereket is.

Visszatérve a pár bekezdéssel korábbira, szerintem a 300-as ár lehetett az a pont, ameddig a piac le tudott menni még nyereségesen a hagyományos tokos DVD-kkel (mármint a régebbiekkel, nyilván a friss licencek sokkal többet dobnak az áron, ha akarnák sem tudnák a The Dark Knightot, azaz A sötét lovagot 300-ért adni). Hiszen pénzbe kerül a műanyag tok is, talán annyiba, mint a DVD, igaz itt sincs fogalmam az árakról, aztán a borító nyomtatása, annak (rendszerint pocsék) fordítása és retusálása, a menük fordítása és retusálása, aztán bizonyára nem két fillér, bár darabra lebontva valószínűleg nem is drága a szinkron meg a felirat, amit még a mozifilmhez és / vagy a TV-s verzióhoz készítettek (a főhős magyar hangja garantáltan Stohl Buci, hehe), plusz természetesen igen combos összeget visz a logisztika meg a nagyker-kisker. Hozzáteszem (nem, nem tippeket akarok adni), még reklámokkal lehetne csökkenteni a filmek árait, ahogy brutális módon teszik a TV-ben (engem le is szoktattak a nézéséről, és egyre többen vagyunk), amik egyre idegesítőbbek a mozikban is. Voltak ilyen próbálkozások, szerencsére (mert, ha elharapódzott volna, esetleg filmek közepére is benyomtak volna átugorhatatlanokat, bizony beálltam volna a letöltők táborába) elég kevés film elején idegesítik az embereket már megszűnt autókölcsönzők és egyéb baromságok, a Chocolat (Csokoládé) elejére meg még valamennyire passzolt is a Ferrero Rocher, mivel ontopik volt, kevésbé húzott fel, sőt így meg is jegyeztem.

Itt jöttek képbe az olcsó kartontokok, mint következő költségcsökkentő tényezők. Sokaktól hallottam, hogy benzinkutakon (én gyalogkakukk vagyok) évek óta mennek a kartontokos DVD-k, személyesen szerintem tavaly, vagy legkorábban tavalyelőtt találkoztam ezekkel először újságosoknál és közértben, kezdetben csak bulvárlapok mellé lehetett őket venni jókora, olyan 500 körüli felárért. A téma nem nagyon mozgatott, ritkán néztem rájuk, sokáig futottak például a gagyi Bud Spencer filmek, meg effélék, ráadásul ez már a fent említett, korrekt dobozos, 300 forintos DVD-khez mérten túl drága volt, minőségben (mármint kartontokos Bud Spencer 500-ért mondjuk a még olcsóbb, rendes dobozos Million Dollar Babyhez, azaz Millió dolláros bébihez képest) gyengébb, és a kartontok azért már nagyon gagyi dolog, nem lehet felrakni a polcokra a szép tokok közé, nem is védi annyira a lemezt. A kartontok tehát sokáig nem volt menő nálam. Persze most sem az, de két multi a múlt év közepén és végén elkezdte turkálós kosárban is tolni a kartontokos filmeket, csupaszon, újság nélkül, még olcsóbban. Kezdetben nem volt nagy kínálat, a TESCO-ban először, ha jól emlékszem, csak egy cím volt a kosárban, a Susan's Plan, azaz Susan terve, már az új címén, ami Dying To Get Rich, azaz Hullajó terv - erről írtam is régen, nem mintha jelentős alkotás lenne. Az év végén azonban már egy kicsit javult a kínálat, mennyiségben és minőségben is, így akármennyire is taszított a gondolat, megvettem az első pár papírtokos DVD-met. A sok híg fos (Derrick és más sorozatok pár epizódja, meg néhány nagyon gyökér VCD) között egy Another Day in Paradise-t (Még egy nap a paradicsomban) kukáztam 200 forintos áron, továbbá 100-100 forintért egy Escape to Athena (Szökjünk Athénba), egy The Blackout (Filmszakadás) és egy La dolce vita (Édes élet) korongot. Az első három ugyan megvan VHS-en is, az utóbbinak ugyanakkor, mivel az egyik abszolút kedvencem, különösen megörültem, ezer éve kerestem és próbáltam felvenni, mostanáig azonban hiányzott a kollekcióból. Netes boltban akkor tűnt fel, amikor utoljára rendeltem, így akkor kimaradt, rendelni meg ritkábban szoktam, nagy adagokat, hiszen minden hétvégi bevásárláskor úgyis bezsákolok néhány mozit, így folyamatosan hízik a kisgömböc, azaz a dédelgetett gyűjteményem. A La dolce vitából kis híján vettem is egy tucatot, hogy szétosztogassam haveroknak a kultúrát, de végül csak a szintén Fellini-fan anyámnak vettem egyet pluszba (persze mindenki megnézheti nálam, amikor időnként műsorra tűzöm, mozihétvégéken).

Kis kiegészítés, ugyanis a poszt még tavaly év végén íródott, most aktualizálom 2009-re, hogy időközben feltűnt itt is egy gyakorlatilag még olcsóbb kategória, a 129 forintos, két filmet tartalmazó kartontokos, amiben egy film durván annyiba fáj, mint egy csupasz nyerslemez Szlovákiában. Ezeknél már meglehetősen gyenge a borító, mind a retusálás, mind az információk feltüntetése (halló RNR Média, legalább a filmek hosszát külön-külön nem ártana odabiggyeszteni, meg eredeti címet, rendezőt), meg azzal is spórolnak, hogy nem kell szitázni a korongot, ügyes trükkel ezek kétoldalasak. Valószínűleg mindegyik egységesen DVD10-es, tehát a két film kezelhetőbb DVD9-re préselésével talán jobban jöttek volna ki. Ezek között még kevés jót találtam (például a Susan's Plan / Dying To Get Rich így is kijött, hehe), mondjuk a La casa sperduta nel parco (Ház a park szélén) határozottan jó vétel, ráadásul a Fangoria remek kiadványt rakott össze magyar és angol szinkronnal, eredeti olasz hanggal, saját kommentárral meg egyéb extrákkal.

Remélem ez lesz az új divat, vagyis a 100 forint körüli kartontokos filmek is igazán meg fognak szaporodni (ezek a korai fecskék mondjuk még a bulvár és alibi lapos remittendákból maradtak vissza, valószínűleg a kiadók eladták az egész pakkot a multiknak, kis haszonnal, még mielőtt lejár a terjesztési joguk, és eláshatnák az egészet, mint az Atari 2600-as E.T. the Extra-Terrestrial kártyákat), ezekkel frankón vissza lehetne szorítani a kalózkodást, hiszen ha az ember azon agyal, hogy letöltse-e 42 forintos nyerslemezre vagy megvegye-e egy százasért full legálisan, valószínűleg ez utóbbit választja. Ugyanakkor az ár is olyan baráti, hogy a magamfajta igényes gyűjtő sem bánja az igénytelen csomagolást, ha az anyag hiánypótló. Szintén remélem, hogy a kínálat rohamosan nőni fog, és a filmek minősége is javuló tendenciát mutat majd, úgy értem, nem marad fehér holló Federico Fellini, Larry Clark, Ruggero Deodato és Abel Ferrara.

Végül még ugorjunk egy jó nagyot vissza a Betamax, VHS, VCD, DVD, UMD, HD-DVD és Blu-ray témára, vagyis a változó formátumokra. Nehéz jóslatokba bocsátkozni, hogy mi lesz a következő. Úgy néz ki (lásd a karácsonyi szezon értékeléseit), hogy a DVD-t nem taszították le a trónról, hiába avult el a tömörítése és a kapacitása, túl drága a Blu-ray, és még mindig nincs a háztartások többségében Blu-ray lejátszó meg Full HD-s HDTV. Emellett vannak olyan hírek is, amik már most temetik a Blu-rayt, hiszen ahogy a VCD és a HD-DVD (és a UMD) viszonylag rövid idő alatt bedőlt, egy új formátum még képes lenne megverni a Blu-rayt. Állítólag dolgoznak erre is, arra is újakon, ha nem mostani, akkor majd következő generációs médiumokon, meg vannak olyan érdekes fejlesztések is, mint a Pioneer 16 réteges, teljesen Blu-ray kompatibilis lemeze, ami egy oldalon 400 gigát tárol, így egy kicsit más szintre helyezné megint a házimozizást, és persze kilábalna a Sony a gödörből, ismét mindenki rohanna, hogy a Full HD-s HDTV-jét 7680×4800-as WHUXGA-sra cserélje, természetesen hitelből. Ikszdé.

Ugyanakkor az sem valószínűtlen, hogy a net lesz a jövő (vagyis valahol az interaktívabbá váló kábeltévé), ez a sávszélességek növekedésével és az újabb digitális kábeltévés előfizetésekkel egyre sanszosabb lesz, talán rövidesen kihal minden fizikai médium, nagy szerverek tárolják a megvett filmjeinket, amiket akárhányszor nézhetünk meg. Ez már most is működik többé-kevésbé, kisebb-nagyobb készletekkel, de inkább kísérleti jellegűnek tekinthetjük. A Deutsche Telekom magyar része (most megint nevet váltanak, ha jól látom, markavaltas.telekom.hu, LOL) például 600-ért kölcsönöz így 24 órára filmeket, ami nevetséges, 6 darab örökbe vett La dolce vita, ráadásul amikor utoljára néztem (most úgy tűnik, átalakítanak mindent), a kínálat sem volt egy nagy szám, volt T4xi meg Le Boulet (A tökös, a török, az őr meg a nő) és pár efféle, egyszer nézhető anyag, ezeket ráadásul már kartontokos DVD-ként is elküldte az előfizetőknek a cég promó pakkban. Legalább demóként felrakhatnák ezeket ingyen, vagy 24 órás kölcsönzés helyett örök streamelhetőséget adnának. A másik hasonló irány a teljes ingyenesség, a tévéhez hasonlóan reklámokkal megszakítva, amit például a Hulu csinál, de a Google (YouTube) is kezd ebbe az irányba tapogatózni. Sajnos ez csak Amerikában él, szintén kisebb készlettel, ráadásul a filmek csak bizonyos ideig érhetők el, tehát ez is még nagyon kísérleti, és jelenleg nem az igazi.

A formátumváltások kapcsán még sokszor mérgelődtem azon, hogy ez végül is valahol mennyire unfair, mekkora patkány lehúzás. Úgy értem, megnézünk a csajommal egy filmet a moziban, az most durván 2700 (plusz popcorn, üdítő satöbbi), nem kis pénz, megvettük a terméket, haza mégsem vihetjük. Ha még egyszer meg akarjuk nézni a moziban, ugyanennyi. Ha otthon akarjuk megnézni, akárhányszor, várnunk kell hónapokat, és újabb 3000 (a sima, egylemezes premierfilmek most általában ekörül mozognak, ha eleve nem kétlemezesen jönnek ki 4000-ért), bár ekkor legalább már tényleg a miénk. Ha a PSP-n meg akarom nézni utazás közben, az megint közel ennyibe kerül (plusz futár Angliából, mert hazánkban, amennyire tudom, nem is voltak UMD filmek forgalomban), igaz a "magamnak grabbelem saját DVD-ről Memory Stickre" móka legalitását nem ismerem pontosan, lehet, hogy megengedett, a UMD döglődése ezt sejteti. Ha lettem volna olyan marha, hogy HD-DVD lejátszót veszek, arra nyilván 8000 lenne még egyszer ugyanaz a film, amit persze kicsengetek, ha mondjuk új abszolút kedvencről van szó. A HD-DVD bebukott, idővel veszek Blu-ray-t, ha kell a film (akár egy már több médiumon megvett klasszikus), ismét 8000. Aztán jön a következő formátum, akkor talán már lemennek 2000-re a Blu-ray korongok, de az majd 10000-nél nyit, mert megteheti. Aztán jön az online móka, de hiába csengettem már egy vagyont ugyanarra a filmre, nem ikszeli be nekem, hogy birtoklom a filmet (tudom, jogilag nem), akárhányszor streamelhetem, újra fizetnem kell und so weiter und so fort. Abba bele sem megyek igazán, hogy a DRM-es filmeket is gyakran csak korlátozottan lehet megnézni, és előbb-utóbb bedől minden cég vagy védelem, a DRM-es cucc használhatatlan lesz, megint lehet mindent újra megvenni, még online digitáliában is. Tudom, hogy miért működik így, de ettől függetlenül ez így NAGYON nem fair. OK, kapitalizmus van, a legtöbb esetben a filléres fizikai termék legyártását és terjesztését is ki kell fizetni, és persze ott húznak le, ahol tudnak, az én döntésem, hogy kell-e új formátumban ugyanaz, amit már megvettem, esetleg beállhatok kalóznak, ha nem tetszik. Ugyanakkor a színészt, a rendezőt, az írót (rendszerint mostohán) csak egyszer fizették ki, ők elvégezték a munkát, megkapták a pénzüket (most felejtsük el a royaltyt, amit Tom Cruise a War of the Worlds, azaz Világok harca után kap, ami jelenleg 27 milliárd forint körül jár, és hízik), a másik oldalon is ugyanígy kellene eljárni, mozijegy mellé egy kód és örök streamelhetőség. Tudom, egy korábbi blogposztomat is így zártam a könyvek kapcsán, de mindez nem lenne hülyeség vagy túlzott vásárlói elvárás, szimplán fair, persze csak egy tökéletes világban működhetne.

Hmm, ez megint egy roppant haszontalan poszt volt, ráadásul szét lehetett volna cincálni 5-6 témára és posztra. Igazság szerint ezt az egészet csak bevezetőnek szántam a The Blackout poszt elejére, még december végén, de hamar kiderült, hogy meg fog szaladni, a kartontokos felvezetés plusz a film (és persze Abel Ferrara élete és munkássága) már úgy megfeküdné a gyomrot, mint a karácsonyi pulyka.

:: Téma: etcetera