Pontosan két éve élesítettem az első publikus posztomat e blogon (érdekességként: az első teszt 2006. november 19-edikén ment ki, ami a még mindig meg nem írt Regina Spektor posztom kezdeménye volt, a blogolást pedig nyolc éve, egy hónapja és öt napja kezdtem), ez tehát ismét egy pezsgőbontós, évértékelős anyag lesz, a buliba, mint oldalt látható, meghívtam Jenna Jameson úrhölgyet is (hehe, persze nem, most amúgy is akkora, mint egy bálna, pár hét múlva születnek az ikrei). Az ilyeneket mindig azzal kezdem, hogy átolvasom a korábbi évértékelőket (itt az első technikai, amiből végül nem csináltam hagyományt, meg az első igazi), és magamban elemzem a változásokat, fontolgatom a további terveket.

Az előző egy év kétségtelenül gyenge volt, és eléggé elkanyarodott a fő, filmes témától. Összesen 21 posztot hoztam össze itt, ezek között egyetlen egy volt igazi filmes, az A Clockwork Orange (Mechanikus narancs és Gépnarancs), ami egyben könyves is volt. No és persze a tegnapi The Blackout (Filmszakadás), amivel elkezdtem visszatérni az eredeti kerékvágásba. Természetesen a Razzie, Golden Globe és Oscar posztok, amikből több is született, meg a The Dark Knight (A sötét lovag) IMDb-s első helyével foglalkozó két poszt is filmes volt, de nem az a vonal, aminek elsősorban a blogot szenteltem. Ezek mellett az első év végén felfutott offolás uralta a másodikat is, írtam több hardveremről, browserekről, online szolgáltatásokról meg még kicsit erről és arról, így el is repült az év.

A naptár elég csúnyán fest, nagyon nem sikerült megközelítenem az eredetileg tervezett heti két posztot, általában a havi egy is alig volt meg, aminél lejjebb már semmiképp nem akartam adni, valószínűleg meg sem jelenne a hónap itt az oldalsávban. Durván harmadát teljesítettem az első évnek, ami során 63 poszt született. Azt persze soha nem terveztem, hogy stabil blogger leszek, már a régebbi köröknél kibukott, hogy hobbiból nem megy nekem a minden napra egy poszt (legfeljebb fizuért vagy annak reményéért, így toltam is egy tematikus hírblogot egy időben, napi öt poszttal, remélve, hogy Sültgalambbá lehet így válni, noha akkor még nem volt Sültgalamb rendszer, 200 poszt után dobtam be a törölközőt), de nem minden blogger posztol naponta stabilan, még Tóta W. Árpád sem (legalábbis e sorok írásakor), szóval nincs ezzel gond. Akad néhány visszajelző olvasóm is, aki noszogat, hogy írjak gyakrabban, nekik jó hír, hogy most talán valamivel több időt tudok a blogra szánni, pár hobbit és munkát ("de jó nektek hobbitok, munkátok a hobbitok") magam mögött hagytam. Ez a februári posztok számából is látszik, ugyanakkor az eredetileg kitűzött havi nyolcas maximumot biztosan nem érem el, legfeljebb az eredetileg magamtól elvárt minimumra, a havi négyre tudok visszaállni, szeretnék is.

Mellesleg volt egy vendégblogos köröm is az utóbbi hónapokban a hogyvolt blogon. Aki nem ismeri, ez arról szól, hogy tévésorozatok epizódjait kisebb-nagyobb részletességgel, több-kevesebb humorral logoljuk, ami elsőre haszontalan időpazarlásnak hangzik, sokan fikázzák is a blogot. Szerintem nem teljesen haszontalan, tekinthető vita felütésnek (bár ez ritkán alakul ki), kimaradt részeket is pótolhat így az ember (persze ma már a netről is be lehet szerezni szinte mindent), emellett az így született logokban később is megtalálhatunk egy-egy jelenetet, ha mondjuk nem emlékszünk már egy hátrautalásra, vagy arra, hogy egy éve hogyan záródott a szezon, meg még rengeteg okból jöhet jól egy ilyen log, külföldön is sok hasonló bizonyítja a létjogosultságát. Hozzáteszem, valami ilyesmit csinálok itt is a filmekkel, nem kritikát írok, nem kedvcsinálót, általában nagy vonalakban, sok spoilerrel végigmegyek az egész sztorin, közben boncolgatom a motivációkat, véleményezem az alkotást, beszúrok kapcsolódó sztorikat és élményeket, úgy írok, ahogy előszóban is átdumálunk haverokkal olyan filmeket, amiket mindnyájan láttunk. Ez az egyedi "műfaj" nyilván nem való a nagyközönségnek, nem piacképes, főleg régi, nagyon nem aktuális filmekkel, de elsősorban pár havernak és magamnak kezdtem el írni, meg szimplán ez jött zsigerből, én meg hagytam, és egyelőre nem is tervezek változtatást (persze gondolkoztam rendes kritikákon is, esetleg más blogon, de ez a jövő zenéje).

Visszatérve a hogyvoltra, ott is lenyomtam 31 posztot, ezzel javítottam az éves mérleget 50 fölé, ami még mindig sovány egy kocabloggernél is, de a saját szememben nem fest annyira rosszul, összességében átléptem a 100 posztot a blog.hu-n (a 200-as hírblogot töröltem). A hogyvoltos kör nem sikerült túl jól. Egyrészt kapcsolati tőkét reméltem tőle, ami nem jött össze, másrészt megpróbáltam az Index és a hogyvolt trágár humorát magamévá tenni, olyan polgárpukkasztó Bill Hicks, Eddie Murphy, Martin Lawrence stb. stílusban nyomni, de nem centiztem jól a poénokat, nem születtem ilyesmire, vagy csak rossz közönség elé álltam ki, mert nagyon félrement a dolog. Azt hiszem, a humor műfajában többet nem is kísérletezem. A debüt után próbáltam kiszállni, de ez nem sikerült, nem volt más jelentkező, és ha már belevágtam, nem akartam Sixx mestert cserbenhagyni, végül unalmas, száraz logként toltam tovább a sorozatot (kísérletezhettem volna még, de nem akartam sorozaton belül megtörni az egységet). A lényeg, hogy becsülettel végigment a Twin Peaks hogyvolt, kerek lett (mellesleg egy kisebb regényt tesz ki, közel 400 ezer leütés), nem szórakoztató, de remélem a fenti lista végén említett funkcióját ellátja, hasznát veszik páran, valószínűleg párszor (majd a David Lynch sorozatomban) én is, sőt az újabb részek írása közben is hasznosak voltak a régiek. Mivel ígértem, valószínű, hogy a jövőben még teszek egy-két ilyen kört minisorozatokkal, de nagy fába nem vágom a fejszémet, jó is, hogy elvitték az orrom elől a Buffy the Vampire Slayer (Buffy, a vámpírok réme) sorozatot, amire eredetileg bejelentkeztem, mert a 145 (a le nem vetített pilottal együtt, a mozifilm nélkül) részbe durva lett volna belemélyedni az én munkamorálommal. Mármint az efféle ingyenes hobbiprojekteknél rossz szokásom, hogy túl gyakran hagyok félbe egyet egy újabb kedvéért, és mindig több tucatot görgetek párhuzamosan.

Más. Sajnos a designon sem farigcsáltam eleget, sok olyan dolgot sem csináltam meg, amit két éve ígértem egy novemberi posztban. Például a jobb sáv rendberakása (milyen bénák a két sorba törő linkek meg a feed és jogi dobozok), a kommentablak kipofozása (ez nehéz lesz, mert a blog.hu saját, gyakran változó CSS-eit kell ütni, most például ég a pofám az újabban megjelent narancssárga feed ikon miatt, ami teljesen betesz a designnak, és csak JavaScripttel hackelhető ki, de ettől függetlenül is szét van csúszva már a kezdetek óta ott minden), egy normális footer összeütése, sőt egy teljesen más, ütős, talán dinamikus fejlécet is szerettem volna mostanra (úgy két évvel az indulás utánra) beizzítani. Ígértem még karakterméret-változtatót Sarasvatinak, meg terveztem még több kis pixeles ikont ide-oda, ezekből az RSS (több méretben) és a CC készült csak el. Szóval ezek továbbra is todo listások. Két dolgot vezettem be, amit talán egyesek kiszúrtak, mások nem. Egyrészt nem szeretem az új ablakokat (korábban úgy dobtam fel az illusztrációk eredetijét, amire ugye szükség van, hiszen akármennyit pepecselek, gyakran vesznek el részletek ezekből a remélem mások által is értékelt egyszínű képekből), viszont nagyon megtetszettek ezek a JavaScriptes popup rutinok, amit belőttem, ez különösen, ráadásul, ha nincs JavaScript, vagy elavult (esetleg butított) browser alól nézik, visszaesik a hagyományos módba, nincs vele probléma. Emiatt végig kellett tagelnem az összes képet, aztán kétszer még végigmentem mindegyiken, minden kör úgy 2-2 nap volt. Sajnos a képek bonyolítása miatt jól láthatóan csökkentettem az illusztrációk számát is, bocs. A másik a more-ozás bevezetése volt, a "tovább »" gomb, erre nagy igény volt, hiszen szinte minden posztom 10 ezer leütés felett van, néha megközelítem a 30 ezret, az már nagyon durva tud lenni feed olvasóban, de a főoldalon is (átgörgetni rajta a következő poszthoz már tényleg fárasztó volt), így az ésszerűség miatt és többek kérésére megcsináltam, ez ráadásul ki is csalogatja az embert a designhoz a feedolvasóból, bár talán idővel a feedolvasók kibontják, mint a Wordpress more-ozását.

Kicsit a designhoz kapcsolódik, hogy mint ismeretes, a blog.hu bevezette a hirdetéseket. Erről írtam egy posztot, de végül nem élesítettem, mert nagyjából ugyanazokat a gondolatokat tartalmazta, mint az összes többi, ami a témával foglalkozott, és elég sok ilyen volt. Mivel a látogatóim száma csak pár fő (nem is csoda ilyen aktivitásnál), a blogom pedig nagyon szűk kör számára lehet érdekes, sem az esetleges pár forintért (nyilván soha nem hozna össze egy kifizetést, ahogy az AdSense sem hozott, amit természetesen az új szabályok szellemében levettem), sem a reklámmal járó esetleges promócióért nem láttam értelmét, hogy beszálljak a Kétpúpú Teve programba. A legfőbb ellenérv persze az volt, hogy a hirdetések nagyon elrontanák a vizuális koncepciómat. Ha már itt tartunk, videókat sem szúrogatok be, egyrészt emiatt, másrészt, mert utálom a beszúrtakat. Egyébként rövid ideig ötleteltem azon, hogy egy lejátszót átírok a képeimnél alkalmazott elven runtime konvertálósra, gondolom Flashben viszonylag könnyen megoldható, pár programozó haverral is viccelődtünk ezen, de hamar elvetettem, nem vagyok Flash fejlesztő, és nem volt olyan jó az ötlet.

Írtam korábban is a látogatók számáról és a rekordokról, a korábban említett 500-as rekord végül megdőlt, 4300 fölé ugrott a mutató a Razzie posztnál. Tudom, ennyi szinte mindenkinek megvolt már, aki időnként köröz címlapokon, és belenyúl aktuális, botrányos vagy politikai témákba, különösképp, ha fikával. Nem nagy cucc, csak a log kedvéért említem, mert korábban azon sopánkodtam, hogy az 500-as rekord még a tesztfázisban volt meg az abszolút semmire, azt azért meg akartam dönteni. Persze nem megyek látogatószámra, nem akarom a nem aktuális és nem túl praktikus anyagaimat lenyomni az emberek torkán, ha akarnám, másról írnék és máshogy.

A bloghoz kevésbé kapcsolódik a kommentelői aktivitásom, de pár szót talán megérdemel. Az elején eléggé aktív voltam a blog.hu-n, noha csak újabban indult el közösségi portál irányba az egész Index / Inda birodalom. Így begyűjtöttem pár új ismerőst, sokat pörögtem, nyomtam a kommenteket az első évben ezerrel (nem a blogom promózásaként, ez a profilomból könnyen követhető hozzászólásaimból is látszik, hogy mindig relevánsak és tartalmasak voltak). Most is naponta átfutom a blog.hu címlapot, néha többször is, de valahogy a kommentekkel leálltam a második évben, már csak akkor szóltam hozzá, ha valami nagyon-nagyon hasznosat tudtam hozzátenni a témához, amiről úgy éreztem, hogy a posztíró helyében semmiképp nem hagytam volna ki (persze kevés kivétel akad). Érdekesség, hogy leginkább Dr. Stein blogjain (volt neki pár itt is, sőt vezettünk egy tematikust közösen is, de nagyon rövid ideig) születtek a kommentjeim, ha jól emlékszem, 1500 körül jártam összesen, amikor vette a kalapját, törölte minden blog.hu-s blogját, és ezzel 600 köré redukálta a rendszerben levő hozzászólásaimat. Nem mintha mozgatna a kommentszám, nem akarok a 19 ezres Sarasvatival versenyezni, és teljesen nem is vesztek el ezek, hiszen Dr. Stein felpakolja az összes régi anyagát is az új blogjára, csak mindez mutatja, hogy mennyire egy blog vált a törzshelyemmé, ráadásul olyan, ahol sokkal többet írok kommentben, gyakorlatilag napi szinten, mint a saját blogomra posztként. A Dr. Stein blogjaira írt kommentek között nem egy jár átlagos blogposzt méret körül vagy felett, és meg is állna posztként, párszor megfordult a fejemben, hogy egyiket-másikat ide is copy-paste-elem, de annyira nem passzolnának a blogom fő témájához, így nem lesz ebből rendszer, legfeljebb párszor játszom el, ahogy egy Amadeának szánt kommentemből is végül poszt született. A kommentes visszaesésemet (persze Dr. Stein blogján továbbra is szaporítom a karaktereket) megpróbálom majd valahogy visszaforgatni a blogomba.

Nagyjából ennyiben ki is merült az elmúlt egy év, legalábbis ami a blogom és a blog.hu körüli történéseket illeti. Jöjjenek a jövőbeli tervek. Egyrészt remélem, hogy lesz kedvem és időm a design dolgokat befejezni, meg még pár browsert letesztelni, és megcsinálni a nagy fejlécet. Talán nem ártana az Internet Explorer 6 támogatást sem összehozni, bár leginkább a PNG alpha problémás ott. Sajnos még mindig sokan használják a browsert, bár nálam már elég rendesen elgyepálta a Firefox család az IE famíliát, az IE 7 és az IE 6 még mindig majdnem 50-50 százalékon áll házon belül. Mindenképp szeretnék kicsit rákapcsolni a posztokra is, most több kedvem van blogolni amellett, hogy valamivel (nem sokkal) több időt is tudok rá szánni. (Kommentekben és posztokban talán említettem a nagyobb hullámvölgyeket, amikor abszolút nem érdekelt a blog, csak a pár törzsolvasó unszolása miatt nem hagytam fel vele.) Továbbá szeretnék jobban ontopik is lenni, tehát több konkrét filmről írni, ahogy eredetileg terveztem, visszapozícionálni a blogot a filmes blogok közé. Az amúgy is egyértelművé vált mostanra, hogy például a zenés posztok egyáltalán nem ömlenek belőlem, és a könyvesek is alig, az egyetlen "zenebona" tagemet sem olyan poszt kapta, aminek a taget kitaláltam. Konkrétan a kedvenc filmjeim mellett (persze nem csak a kedvencekről írok, de az évek során azokat minél nagyobb százalékban le akarom fedni) a kedvenc bandáimat is be akartam mutatni, így a blog egyfajta ízléslenyomattá válna anélkül, hogy a nem személyes ismerőseim személyhez tudnák kötni (ez a kísérlet is egyike volt alapötleteknek, amiért belevágtam a blogba, és amiért őrzöm az inkognitómat). Mindenesetre most a kütyüket, zenét, celebeket és könyveket még kevésbé akarom tolni, ezek többségét mondjuk nem is nyomattam nagyon, kütyüből volt csak egy relatíve nagyobb felfutás. Ugyanakkor jobban be szeretném hozni a rövidfilmeket ("rövidrevágva" tag) is a mozik megtolása mellett, ezek lehetnek igazán apró indie cuccok vagy értékelhetőbb reklámok is, legfeljebb a méretük miatt nem 10k-s posztok születnek majd róluk.

A jegyzeteim végére értem, akkor induljon a harmadik évad!