/// Sony KDL-32V5500

Médiageci

Sony KDL-32V5500Hogy divatosan fogalmazzak, az előző posztomban valójában nem bontottam ki az igazság minden részletét. Konkrétan a "most sincs még Full HD-s tévém, erre a buzzwordre nem pattanok" dolog a poszt írásakor még állt, de az élesítésekor már pont nem, ugyanis június legvégén beújítottam egy Sony KDL-32V5500 HDTV-t. A vásárlást a július elsejei ÁFA-emelés rémképe miatt hirtelen felindulásból követtem el, ugyanis tartottam tőle, hogy nagyon felmegy a tévék ára. Valójában így jártam, a fent nevezett eszköz nemhogy nem drágult az eltelt egy hónap alatt, hanem combosan "olcsult", amiért akkor 182 ezer jó magyar forintot (plusz borravalót) perkáltam, az ma a magasabb adó ellenére is beszerezhető 170 alatt, és nyilván ez a trend folytatódik.

A feljebb idézett szöveg második fele persze most is áll, már nem vagyok a minőség keményvonalas megszállottja, engem a filmekben ma elsősorban a rendezés, a történet, a szöveg, az innováció, a filmnyelv és a színészi játék érdekel, a jó operatőri munka pedig - bár kétségtelenül jobban fest a lehető legjobb minőségben - azért átjön a nagyon gagyi YouTube FLV-ken is, ahogy a régi, kopott, restaurálatlan filmkópiákon és az agyonmásolt VHS-eken is. A minőség jó, de a minőség nem minden. No meg eléggé csóró is vagyok, és számos posztban kifejtettem, hogy kütyükben kivárós taktikát játszom. Nem vettem meg az első, pocsék LCD monitort sem csillagászati áron, addig halogattam a dolgot, amíg a nekem megfelelő színhűségű, sebességű, méretű és árú cuccok megjelentek. Elégedett is vagyok a két éve használt Samsung SyncMaster 971P-vel, amiről külön posztot is írtam, melynek eme írás valójában a folytatása (ott vettem például végig az összes általam vásárolt tévét és monitort, tömörítésként kihagyva azokat, amiknek nem én voltam a tulajdonosuk).

Mellesleg én és a minőség nem álltunk mindig ilyen viszonyban. Kölyökkoromban, amikor elhatároztam, hogy egyszer minimum underground filmrendező leszek, még a trükk szakma is nagyon foglalkoztatott, vagyis ezt a két témát akartam tolni, ha nagy leszek, forgatókönyvírónak, színésznek vagy operatőrnek ugyanakkor egyáltalán nem készültem. Az időközben megszületett és kiforrt digitális speciális effektusok hobbiban és munkában is végigkísérték az életemet, igaz filmeken nem volt szerencsém dolgozni. Ugyanakkor, ahogy kiforrt ez a téma, sőt lassan elérhető lesz minden hobbifilmes számára is (az ingyenes Blender például), valahogy egyre kevésbé nyűgöz le. Hiszen egyrészt ma már egyre kevesebb olyan hős pionír van mint Ken Perlin, Douglas Trumbull és John Gaeta, másrészt ma már a Weta Digital, a Lucasfilm vagy a Square Pictures képes színészek nélkül is teljesen fotorealisztikus mozit csinálni, vagy ha ma nem, akkor holnap, de az már nálam átesik az animációs film kategóriába.

Tehát olyan nagyon égető szükségét nem éreztem, hogy HDTV-re váltsak, viszonylag jól megvoltam a most kábé 6-7 éves, 20.8 colos Samsung CZ21A083N CRT SDTV-mel, de azért nagyon kicsit mégis mocorgott bennem a kisördög, hogy masszív cinephile-ként milyen szégyen ilyen csotrogányon mozizni, meg előbb-utóbb azért elkerülhetetlenül belépek én is a HD-s klubba, mint mindenki, tehát a váltás persze kicsit lebegett a levegőben. Ezért, ahogy a monitor, a netbook és az e-book reader témákban is, időről-időre futottam pár kört, rászántam napokat, hogy igazán alaposan végigtúrjam az aktuális kínálatot: megjelentek-e már végre számomra ideális HDTV-k általam már megfizethető áron. Mostanáig az ilyen kérdésekre mindig nemleges válasz született.

Mellesleg két fő kritériumom volt csak. Az egyik, hogy a TV legyen Full HD-s, nincs kompromisszum, talán egy évtizedig nem cserélem le (a QSXGA korszakig biztosan nem), hozza nekem akkor szépen az 1920x1080 pixelt, még akkor is, ha jelenleg még nem annyira használom ki, PlayStation 3 vásárlást egyre kevésbé tervezek, és más Blu-ray lejátszó sem érik a lemezek arcátlanul magas árai miatt. A másik, hogy beférjen a tévének kialakított viszonylag kis helyre. Ez a kettő nagyon sokáig nem állt egyszerre egy masinára sem, egyszerűen nem találtam (valószínűleg nem is létezett) olyan tévét, ami befért a maximum 82 centis helyre, és tudta az 1080p-t. Felteszem, a gyártók úgy gondolkodtak, hogy komoly tévét csak normális méretű nappaliba vesz az ember, és az igazi tévé ennél sokkal nagyobb méretben (40, 46, 52 colos átmérőnél) kezdődik. Hasonló sztorit írtam a linkelt posztban is, hogy amikor 6-7 éve az előző tévémet vettem, Sony-t kerestem, de akkor a Sony még kizárólag mono tévéket gyártott 21 col környékén, feltehetően az említett 'a tévé 40 colnál kezdődik' hozzáállásból nem bírtak két gyenge hangszórót beleszuszakolni a kisebb modelljeikbe, csak egyet.

Ha már itt tartunk, kitérek a Sony fanboyságomra is. Alapjáraton a legtöbb emberrel szemben nem vagyok márkafüggő, nem dobban a szívem mondjuk egy Nike vagy akármilyen címkétől. A ruhák terén abszolút nem mozgat semmi. Ami jól néz ki, tetszik, ami nem, nem. A divat csak rövid ideig érdekelt, amikor "feltaláltam" a régi, használt újság mintájú kollekciót, aztán évekkel később láttam a Fashion TV-n, hogy John Galliano is pont ezzel robbantott, és ki tudja, talán már 30 éve is volt olyan New Yorki underground pólóboltos, aki kijátszotta ezt a kártyát. Hát, nincsenek már eredeti ötletek az éterben, túl sokan éltünk és élünk a bolygón, amit ki lehetett találni vagy kombinálni, egyben nem kivitelezhetetlen, fantáziátlan és haszontalan, azt már 99 százalékban valaki valahol lerakta az asztalra, és meggazdagodott belőle. No, de térjünk vissza a márkákhoz. Hirtelen hármat tudok felsorolni, ami engem kicsit képes lázba hozni, ezek közül csak egy elérhető számomra. Az egyik a Porsche, bár totál nem mozgatnak az autók, mindig azt terveztem, hogy ha egyszer nyerek a lottón, amire persze esélyem sincs, talán veszek egy Porsche 356A Speedstert. Persze az újabb modellekre meg a Ferrarikra és Lamborghinikre sem mondanék nemet, de ezzel nagyjából hatmilliárd ember van ugyanígy. A másik a Dom Pérignon, nagyjából mindenivó vagyok, és nem aprózom el, de valamiért erre a pezsgőmárkára tekintek az italok királyaként, úgy is, hogy soha nem kóstoltam, és soha nem is lesz lehetőségem rá. Nyilván vannak jobb borok és nemesebb viszkik a luxus kategóriában, de anyagi okokból nem kerülök ilyenek közelében, és azt sem tartom fontosnak, hogy művelődjek szakmai lapokból és blogokból. Az American Psycho (Amerikai pszicho) óta kicsit mozgat a Cristal pezsgő is, és még van egy harmadik, ami iránt érdeklődöm. Az nem drága, nem márkás, viszont nem is kapható hazánkban - arra egy másik posztban fogok kitérni.

Végül eljutottunk a Sony-hoz. Emlékeim szerint ez volt az első nagy japán márka, ami a kései hetvenes és korai nyolcvanas években beszivárgott hozzánk, hírként és termékként is (meg még a Sanyo rémlik), akkor pedig belém égett, hogy tech dolgokban a japánok a legmenőbbek (akkor azok is voltak), plusz a Sony a nagybetűs márka. Az óta ez a Sony kötődés sokat lazult, nem vettem Sony walkmant, nem volt Sony monitorom, erősítőből sincs Sonym, Sony tévém sem volt mostanáig (legalábbis saját), VHS lejátszóm sem, számítógépem sem. Így belegondolva, nem voltam túl márkahű márkarajongó. A márka akkor erősödött meg ismét a szememben, amikor kijött a PlayStation, ami jött, látott és győzött, nagyon hozzám nőtt. Amíg a Nintendo, Atari és Sega nem sokat jelentett számomra, ez annál többet. Aztán jött a PlayStation 2 és a PlayStation Portable is, a telefonom is Sony-Ericsson (iPhone-ra nem futja), jelenleg csak a PlayStation 3 hiányzik a flottából. Talán egyszer veszek, talán nem, komolyabban terveztem (az Xbox 360 mellé), de aztán letettem róla, mert úgy érzem, mostanra tényleg kiöregedtem a játékokból. Szóval annyira nem vagyok Sony rajongó, mint a legtöbb Apple fan, de azért ebbe az irányba húzok, nehezen tudtam volna elképzelni, hogy HDTV-ben más márkát választok, még ha akad is kicsivel jobb a konkurencia katalógusában. Egy márkát kihagytam, a Commodore-t, de azt sikeresen tönkretették már az eredeti tulajdonosok, a későbbiek meg már szánalmas, hogy mit csinálnak a branddel, én szégyellem helyettük magam. Egyedül a C64 Direct-to-TV volt jó húzás tőlük, azt hiszem, még az előző tulajoktól, és az óta megint gazdát cserélt a márka.

A sok anekdotázás után jöjjön a lényeg. Az idei CES-en végre a vezető gyártók mutattak be olyan tévéket, amik már méretben és felbontásban megfeleltek a fent sorolt kritériumoknak. Halványan fel is merült bennem, hogy ha ezek úgy 200 alatt megállnak (amire volt esély, hiszen a nagyok mozognak félmillió és egymillió között), akkor talán idén már beújítok egy HDTV-t. Kicsit vérszemet is kaptam, láttam, hogy mutattak be centinél vékonyabbakat, olyanokat, amikben teljes értékű browser van, olyanokat, amik visznek szinte minden videó formátumot, és olyanokat, amikben még DVD vagy Blu-ray slot is van. Reméltem, hogy kifogok egy ilyen komolyabb, sok funkciót nyújtót, és még az is belefér az összegbe. Az említett okból igazán csak június utolsó napjaiban érlelődött ez az érzés elhatározássá, nagyon nem nyomoztam körbe a kínálatot, nagyjából a következőket találtam: a Philips netes funkciókban a legerősebb, teljes browseres tévéket is kínál, a Samsung biztosan kínál a kívánt árban és méretben tévét, elég jót, a netes lehetőségei widgetekkel korlátozottabbak, de azért nem rosszak, továbbá a Sony is kínál olyan tévéket, amilyenekre vadászom, sajnos netes lehetőségekben a legbutábbakat, de a widgetek terén még fejlődőképeseket.

Így végül márkahűségből a Sony kínálatára úsztam rá, noha tudtam, talán mással még jobban járnék. Elég nagy káosz fogadott, csak utólag, több hét fórumtúrás után kerültem kicsit képbe, hogy melyik modell mit tud. A Sony európai oldalán a következő tévékódok vannak: B, EX, OLED, V, WE, Z, E, L, S, W, X és ZX, emellett Amerikában más kódok vannak, Japánban meg abszolút teljesen mások. A kínálatok sem egységesek, egyes sorozatokból már nem születtek új modellek, másokból még csak később jelennek meg (az idei Z például a napokban jött ki), és persze nem minden sorozat van minden méretben (OLED-esből, ami egyedül beszédesebb kód, csak egy kicsi tévé van a kínálatban). Egyébként nagyjából (de nem minden esetben) a KDL-***5**0 jelöli az újabb modelleket Európában, az első két csillag az átmérő colban, tehát az enyém 32 colos, a harmadik csillag a fenti kódok egyike, az utolsó két csillag pedig általában 50-es, akkor tér el, ha a tévé feketétől eltérő színű. Innen kezdtem nagyobb bajban lenni, a további információkat már nem volt könnyű összevadászni. Elsőként a legolcsóbb S-es vérzett el, ugyanis az még nem 1080p-s, ráadásul még BRAVIA ENGINE 2-es, szemben a legtöbb új modellel, amik BRAVIA ENGINE 3-masok. A legtöbb modell azért esett ki, mert nem vagy még nem volt 32 colban (ami a maximum, amit szűkösen be tudtam préselni a kiszemelt helyre), most sem tudom mindegyikről, hogy pontosan mit tud.

Három maradt állva, az E, a W és a V. Az E és a W számomra lényegtelen és kevés plusz dolgot nyújtott a V-hez képest, ugyanakkor MPEG-4 és H.264 dekóder meg nincs bennük, és mindkét modell sokkal drágább, jelenleg az E 260 ezer körül mozog, a W 215 ezer körül. A különbség annyi, hogy a két bikább kontrasztaránya 80000:1, míg a V modellé csak 60000:1, továbbá az erősebbek 100Hz-esek (meg valami Image Blur Reduction is van bennük, de erről sehol nem esik szó, hogy észrevehető-e, jó-e, pedig nem kevés fórumot és tesztet olvastam át a napokban). Mindezek tetejébe a jelenleg legkapósabb slágermodellnél, a W-nél rengetegen panaszkodnak a lagra és a 100Hz-es funkcióra. Ez utóbbi lényegében köztes frame-eket kavar ki, nyilván nagyon bonyolult, modern algoritmusokkal, de az eredetileg nem létező frame-ek így is műviek, a legtöbben okádnak tőlük, és kikapcsolják ezt a funkciót, tehát V-re butítják vissza a tévéjüket. Emellett sokak egybehangzó véleménye szerint a W (és nyilván az E is) nagyon lagzik (vagyis zavaróan lassú a válaszideje), 100Hz-es módban különösen, de anélkül is durvábban, mint a V. Sőt állítólag a W teljesen ugyanaz a vas, mint a V, az extrái csak szoftveresek, valószínűleg a firmware V-ben ugyanazt nyújtaná, persze nyilván a védelem nem engedi a keresztbe flashelést. Ez a trükközés nem ismeretlen a komolyabb fényképezőgépekben járatosak számára sem. Tehát, bár a W-re úsztak rá a legtöbben, a V tűnik a leginkább nyerő választásnak, és ez fért még bele a keretembe, ilyet vettem. Hozzáteszem, totálisan lenulláztam minden le nem kötött tartalékomat, a következő fizuig a kaja és effélék is kölcsönökből mennek, HDMI kábelt is csak így tudtam venni - természetesen egyet sem adtak a TV-hez.

Kicsit még visszakanyarodva a modellekhez, jelenleg Európában talán a legújabb Z a legjobb és legdrágább (ez 40 colnál kezdődik és 430 ezer forintnál), engem leginkább az mozgatott, hogy van-e benne teljes web browser, de ezt nem sikerült még kiderítenem. Van még a misztikus X, amiből Európában még csak tavalyi modell van, azt sem tudom, hogy ez azonos-e azzal, ami Japánban és Amerikában XBR9 kódnéven fut, és abban van-e browser. Az amerikai specifikációk nem említik, és ahogy kivettem, talán ott nincs (ott Yahoo! Widgetek vannak, ezekről később), a japán modellben viszont úgy tűnik, van teljes értékű web browser, és gyanítom, nem csak az XBR9-ben, de a teljes idei és tavalyi flottában is. Feltehetően teljesen ugyanaz a vas van mindegyik BRAVIA ENGINE 3-masban (bár azt sem tudom, ezt mire használják hivatalosan, egy képjavító algoritmusra vagy az egész hardverre), de erről sem szivárgott ki semmi sehova, ahogy hackerek sem derítettek ki róla semmit, bár lehet, hogy nem is ment neki senki.

Nyilvánvaló, hogy ezek a tévék, és valószínűleg mindegyik új tévé (és DVD lejátszó és minden egyéb) már egy komplett kis számítógép, általános feladatokra használható flexibilis processzorral (a MIPS szinte tuti, a sebesség nem, minimum 200MHz lenne a tippem, ami az előző posztban említett routerben is dohog), memóriával és számos célprocesszorral (képskálázók, képjavítók). Az általános processzor ma már elengedhetetlen, és ebből következik az, hogy ha nem is kemény grafikai munkákra tervezték a rendszereket, elég sok mindenre képesek lennének, kisebb játékok futtatására (ha lenne SDK - erről is később), akár komplett web browser futtatására is, főleg, ha a net kapcsolat amúgy is adott, ami az új Sony tévéknél adott, ahogy tudomásom szerint a Samsung és Philips tévéknél is (a többi márkánál abszolút nem vagyok képben, szakmai fórumokon ezek vannak most terítéken), sőt ezek közül sokban vezeték nélküli net kapcsolat is akad. Mellesleg a tévében MontaVista Linux dohog.

A browser hiánya rendesen kiakasztott, és masszívan megjelenik majd a pontozásban is. Nyilvánvaló, hogy a vas elbírná, le lehetne rá portolni egy olyan primitívebbet, amilyen a PSP-ben van, sőt úgy tűnik, hogy a japán firmware-ekbe ez be is került, ráadásul valami Mozilla alapokra épülő browser kezdemény ebben is van, de akkor már miért nem teljes browser? Nyilván nem használnám nagyon ki, a többség nem teszi, de azért felvillanyozott, hogy netre köthető, jó lenne műsorújságokat és filmes oldalakat bújni benne, szavazgatni, értékeléseket nézni, azért használgatnám néhanapján, ha lehetne. Mellesleg a netre kötést sem túl elegánsan oldották meg. Míg a PSP-ben rengeteget tud és nagyon flexibilis a csatlakozás létrehozása, például, ha egy szolgáltató kódot és jelszót kér, azt is kezeli, a tévé semmi ilyesmit nem tud. Ha nem lenne routerem, nem tudnám netre kötni. Az persze igaz, hogy ha valaki előfizet a netre, és nem csak egy gépre akarja kötni, hanem mellette a tévére is (ami miatt nyilván nem fizet elő, lásd a fentieket), valahogy meg tudja osztani a netet számítógépről vagy routerről, mindenesetre lehetne ezt elegánsabban is.

Ha pedig már ezen füstölgök, bár az első két hétben jól szinkronizálta a tévé az óráját a netes központtal, két hete képtelen kapcsolódni, olybá tűnik, behalt ez a funkció a Sony szerveren. Persze ez a probléma nem ismeretlen a Windows felhasználóknak sem, 10-ből 9-szer nem csak nekem hasal el az órafrissítés, mindenesetre a tévé már két hete nem tudott frissíteni, ami jól mutatja, hogy milyen gyenge a támogatása. A támogatáshoz tartozik, hogy van külön firmware frissítő menüje (ahogy a PSP-nek is), de nem kapcsolódik szerverhez, csak benyögi, hogy kéri USB-ről a firmware-t. A kézikönyv szerint innen kellene szedni: http://support.sony-europe.com/TV/, de az oldalon egyáltalán nincs is nyoma firmware-nek, kézikönyvet frissítettek, firmware-t egyáltalán nem toltak fel, a sorozat kábé februári megjelenése óta. Mivel közel 6 hónap alatt nem frissítettek, sajnos olybá tűnik, hogy nem mostanában számíthatunk browsert tartalmazó új firmware-re, bezzeg a garázsfejlesztőkkel folytatott csata hevében milyen szorgosan dobálják ki a PSP firmware-eket.

A nagy kérdés, hogy ha nincs browser, akkor mi érhető el mégis a netből. Nos, vannak ilyen kis widgetek oldalt. Alapban, ha nincs net kapcsolat, csak 3 érhető el. Egy help, ami három képen elmagyarázza, hogy mik a widgetek, egy analóg óra (bár alapban is ki lehet tenni digitálist a sarokba), továbbá egy fapados naptár, tehát bejegyzések, emlékeztetők és egyebek nélkül csak vegetál. Minden bekapcsoláskor, ha van net, a tévé komolyabb azonosítás (MAC cím, típus, ország - próbáltam átverni a rendszert, de eddig nem jártam sikerrel) után letölti az adott helyen elérhető plusz widgeteket. Ezeknek a támogatása Európában a leggyengébb, a februári teszteket olvasgatva az óta abszolút semmi változás nem történt, gyaníthatóan soha nem is fog, mellesleg Japánban már 2007 áprilisa óta (vagy régebb óta) tolják a dolgot. Japánban van SDK és némi garázsfejlesztő mozgalom is a témában, a Sony versenyt is írt ki nekik, meg folyamatosan fogadják a cuccokat, mint az Apple az iPhone appokat. Ezek ott mindenki számára el is érhetők, az ottani szervert kell beírni a browserbe, ami lehet, hogy menne innen is, ha lenne browser. Amerikában, Kanadában és Mexikóban is nagyobb a kínálat, ott a Sony a Yahoo!-val boltolta le a dolgot, hogy a Yahoo! adja és közvetítse a widgeteket, cserébe nyilván zárva tartják a rendszert, vagyis soha nem adnak nyugatra browsert, mindig csak widgeteken keresztül lehet elérni a net kis szeleteit. Itt egyébként jelenleg még egy ébresztőóra, egy ultra primitív számológép, egy világóra, egy képnéző és egy RSS olvasó érhető még el. Az utóbbinak van csak némi haszna. A widgetek, mivel mindig letöltődnek (nem tárolódnak flash memóriában), nem csak szaporodhatnak, de vissza is vonódhatnak. Ezt a rendszert jól demonstrálja a képnéző widget, amiben jelenleg egy fix szerverről csak 17 darab nagy felbontású képet lehet megnézni, ráadásul van lejáratuk, amíg a Sony licenceli és így kiküldheti őket. A képek nem rosszak (HDR-es fotóktól Vincent van Gogh-on és modern festményeken át egy nagyon gagyi Pistike Photoshopig terjednek), de ennyit pár perc alatt meg lehet unni, vagyis remekül példázza, hogy ez az egész 'nesze semmi, fogd meg jól, Európában ennyire törődünk a vásárlóinkkal, kthxbai'.

Mellesleg ezek a widgetek itt AppliCast néven futnak, Japánban valószínűleg szintén, bár a Google Translate APURIKYASUTO-t ír rájuk, kérdés, hogy ez az írásjelek pontos átirata-e (vagyis tényleg ez ott a nevük), vagy a Google költötte-e át. (Hozzáteszem, a fordító így költötte nekem át a letöltésük módját, amin jót röhögtem: "Simply connect to the Internet for free shit." Azt sem zárom ki, hogy fordítóhuliganizmus eredménye az ilyesmi, és ahelyett, hogy a fordító javulna a közösség által, a végén ilyen irányokba ferdül.) Amerikában (és Kanadában + Mexikóban) erősebb a Yahoo! összenövés, ott Yahoo! Connected TV címszó alatt TV Widgeteket emlegetnek. Teljesen itt sem maradt ki a Yahoo! a tévéből, a képnézőjében a geotages képekre, ha kívánjuk, és van net kapcsolat, feldobja a Yahoo! Maps-et. Amennyire kivettem, a widgetek valójában Konfabulator programok, amik JavaScriptből és XML-ekből épülnek fel, újabban át lettek nevezve Yahoo! Widgets-nek, tartalmazhatnak képeket, és töltögethetnek bármit a netről, tehát akár primitív browsert is lehetne írni így. Feltehetően vannak bizonyos korlátok (a memóriafoglalást tudom, 306224 byte-ot kap egy program alap oldalnézetben, és amelyiket ki lehet nagyítani, az úgy 1047600 byte-ot) és limitált funkciók, nem lehet simán feldobni a tévére akármit, mindesetre ez sem lenne teljesen haszontalan, ha a jelek szerint Európában nem tennének az egészre úgy, ahogy van.

Az egyetlen valamennyire hasznos dolog az RSS olvasó, de az sem tud sokat. Elég sok blogon teljesen elhasal, nagyokon is, olyanokon is, amiket a Kindle pimpel. Képek közül keveset tud megjeleníteni, konkrétan csak PNG-t, ARW-t (valami számomra ismeretlen RAW) és JPEG-ből a nem progressive-eket. Semmilyen linket nem képes követni, így bár a blogomat megeszi, a "tovább" gombnál nincs tovább. RSS itemből pedig összesen 20 lehet benne, így nem lehet például olyan filmműsort bekötni, ahol minden film egy item. Egy RSS item megjelenítése is korlátozott, de pontosan nem tudom hány karakterig (egy 4300 körülin biztosan elhasalt, de voltak benne linkek, formázás, talán sok láthatatlan cullang), oldalnézetben pedig már elég kevés tiszta szövegnél benyögi, hogy csak nagyítva tudja megjeleníteni. Persze nagyítva is eléggé korlátozott, amit elbír, ezt a posztot szerintem nem bírná el (azért kipróbálom majd, rövid időre kiveszem a "továbbot"). Kerek 4 napot áldoztam rá, hogy az ízlésem szerint összefésüljek és szétszedjek napi dinamikus filmajánlókat, amiket még éppen megeszik a tévé. Nem hiszem, hogy nagyon használni fogom őket, és mivel személyes csatornaválaszték és ízlés szerint működik, más sem venné hasznát, mindenesetre valahogy elkapott a dolog, hogy ezt összeeszkábáljam, talán néha még használni is fogom. Mellesleg az RSS olvasóba gyárilag tolt demó feedet is tavaly szeptemberben frissítették utoljára: tipikus európai support.

Na, de ennyi elég a netes funkciókból, amik nyilván a legtöbb vásárlót hidegen hagyják, én sem ezek miatt döntöttem a masina mellett, de nagyon felhúz, hogy megvannak a lehetőségek, és annyit sem tud kezdeni a rákötött 30 megabittel, amennyit a PSP (nem mondom, abban sem egy álom a browser, de van, tud Flash-t is). Szőrmentén még kapcsolódik, hogy az Ethernet kábellel a tévé DLNA és UPnP hálózatokba is köthető. Itt lehet, hogy hülyeséget írtam, talán az egyik a másik része vagy protokollja, szinte egyáltalán nem vagyok képben e két rövidítés esetében, mindenesetre a lényeg, hogy otthoni médiaszerverről is le tud játszani tartalmat: videót, zenét és képeket. Ez sincs túlságosan támogatva, a kézikönyv nem részletezi a setupot, a hivatalos oldal sem, úgy tűnik, rajtam kívül mindenkit rutinosnak tekintenek a témában. Én próbáltam a Windows Media Playert belőni, hogy egy megosztott könyvtárból "szerverkedjen", de a tévé rá se bagózott. Valószínűleg én bénáztam, mert másoknak állítólag megy ez a felállás. Ugyanakkor kipróbáltam jó pár médiaszerver programot, és bár ezeket látta a tévé, közölte, hogy nem támogatja őket, amit sok fórumozó is megerősített, tehát itt is hézagos a rendszer. Utolsó körben a PS3 Media Servert próbáltam, mivel az is Sony cucchoz készült, és nevével ellentétben például az Xbox 360-nal is együttműködik, de ez sem jött össze elsőre. Nem tudom, hogy legújabb stabilt próbáltam-e, vagy aktuális bétát, mindenesetre úgy egy héttel később még egyszer nekifutottam egy újabb változattal, és az akkor szó nélkül beröffent. Tehát, ha valakinek erre a funkcióra van szüksége, nagyon ajánlom a PS3 Media Servert, az 1.11.350-es verzió nálam frankón megy. Ezzel a felállással tévéről kényelmesen lehet nézelődni a PC vagy más médiaszerver anyagai között, sőt a cucc tud transcode-olni is, tehát a tévé által nem támogatott formátumokat (és szinte minden ilyen) menet közben átkódolja, persze minőségvesztéssel, de egyeseknek ez a funkció nagyon jól jöhet. Nekem haszontalan, mert a tévém a böszme PC-m mellett van, aminek ehhez úgyis futnia kell, tehát összedrótozhatom őket HDMI kábellel, és direktben is küldhetem a tévére a jelet CPU zabáló átkódolás és minőségromlás nélkül, persze annyi hátránnyal, hogy ehhez más inputeszköz is kell a távirányítón kívül.

Ha már a távirányító szóba került (bár így már tényleg kezd teljesen kaotikussá válni a teszt), a cucchoz egy RM-ED016-os távirányító járt. Van, ami tetszik benne, van, ami nem. Határozottan masszív darab, erősek a gombjai (szemben a Ferguson D-880 HX irányítójával, aminél gyakran előbb hajlanak el oldalra a gombok, minthogy benyomódnának), a D-pad nem is gumiból van, hanem műanyag. Jól is néz ki a cucc, és mivel az újabb trendek szerint hosszában mennek bele AA elemek (a hagyományos AAA-k helyett), valószínűleg jóval hosszabb ideig bírja majd az üzemet egy elemkészlettel. Ugyanakkor ez a nagyon hosszú és vékony kialakítás annyira nem jön be (az előző tévémhez széles irányító járt), olyan nagy távolság van az alulra került hangerő és programváltó gombok, továbbá a felülre került D-pad között (ez az elrendezés amúgy is szokatlan, a Sonytól is), hogy átlagos ujjakkal át sem tudom fogni anélkül, hogy át ne csúsztatnám a fogást a kütyün. Ezt határozottan a K.D. Lang Just Keep Me Moving videoklipjében szereplő, gigantikus hüvelykujjal stoppoló Uma Thurmanre tervezték. Hozzáteszem, talán a klipbe az Even Cowgirls Get the Blues (Néha a csajok is úgy vannak vele) című moziból vették át a jeleneteket, ami eddig még nem volt meg nekem, így ez csak sejtés. A középre került számbillentyűk pedig óriásiak, ez is szokatlan és értelmetlen. Közel egy centis számgomb (plusz még jókora hézag) #minekvan? Szintén zavaró, sőt veszélyes, hogy az eszköz alját teljesen lekerekítették, csak négy kis pöcök miatt áll meg stabil felületen, így kicsit megdőlt párnán meg ilyesmin simán legurul. Egyébként a bennem szunnyadó terméktervező úgy képzelte, hogy a netre köthető tévék (melyek ebből következően nyilván futtatnak browsert) olyan PSP Góhoz hasonlóan szétcsúsztatható távirányítót kapnak majd, amiben alul egy teljes qwerty billentyűzet lapul a szövegbevitel megkönnyítése végett (esetleg még egy tapipad vagy legalább egy PSP jellegű (amúgy elég szörnyű) analóg kar a pointer kezeléséhez). Majd talán jövőre, vagy két év múlva eljutnak ide a tévégyártók is.

A csatlakozók számával egyébként nagyon elégedett vagyok, és ha jól emlékszem az egy hónappal ezelőtti összehasonlítgatásokra, pont a V-nél volt a legtöbb aljzat. Annyi kimenet és bemenet van a tévén, hogy nem is tudtam mindent azonosítani. Nyitásból van 4 HDMI (2 oldalt, 2 hátul), 2 SCART (azt hiszem, mindkettő audio és videó kimenet és bemenet is egyben), akad stereo RCA audio in és out páros is, ilyen bemenetből még az RCA component sorban is van egy, akad sárga composite bemenet (sorban az egyik audio in párossal), 3.5-ös fejhallgató kimenet, 15 tűs D-sub bemenet (DVI nincs, de nekem több eszközhöz is adtak DVI-HDMI átalakítót, ez tehát könnyen áthidalja a problémát, és gyakori, nyilván filléres), optikai digitális hangkimenet, a már említett LAN csatlakozó, alap RF bemenet, PCMCIA kártyanyílás előfizetői kártyákhoz (nem tudom, itthon van-e ilyesmi), USB 2.0 csatlakozó és egy számomra azonosíthatatlan, ráadásul a magyar kézikönyvben (angolt nem adtak hozzá, a PDF-et meg most lusta vagyok lekapni) dokumentálatlan furcsaság. Ez utóbbiról elsőre az eXistenZ (Existenz - Az élet játék) jutott eszembe, de valószínűleg egy furcsán kiálló 3.5-ös hangbemenet, arra az esetre, ha a D-subbal köti be valaki a számítógépét, és a mellé hangot is akar, és nincs RCA kábele. Egy kis zárt műanyag ablak mögött még találtam egy azonosíthatatlan és dokumentálatlan csatlakozót, ez gondolom valami szerviz cucc. Ennyi csatlakozó tényleg pazar, mindent ráköthetek, vége a napi kábelezéseknek, amik a HDMI-nek amúgy sem tennének jót.

A USB 2.0 jól hangzik, ugyan flash drive-on kívül mással még nem próbáltam, és fórumos pletykák szerint nem visz külső HDD-ket, de erős a gyanúm, hogy elboldogul mindennel, ami FAT32-es, és kap kívülről kakaót (HDD, CD, DVD). Csak sokan tévesen azt hiszik, hogy egy USB port bármit tud táplálni, mert néhány kisebb, igazán kis áramfelvételű, 2.5-ös külső HDD pár eszközzel valóban elboldogul. Sajnos bizonyos okokból eléggé haszontalan a USB port. Konkrétan, mert maga a vas szinte semmilyen formátumot nem támogat (transcoding nélkül médiaszerverről sem). Arra már kitértem, hogy még JPEG-en belül is sok képpel nem tud mit kezdeni, a progressive-ekkel, természetesen GIF-et és más elterjedt formátumokat sem kezel, csak ARW-t és PNG-t. Nem igazán értem, hogy miért ilyen buta a cucc, mintha a felhasznált libpng ennél többet tudna. Mellesleg egy jókora, szinte olvashatatlanul apró betűs füzet csak a felhasznált, nyílt forráskódú cuccok licenceivel van teleírva. Ugye ma már szinte nincs hardvergyártó, ami ne nyúlna ilyen programokhoz, de videojátékokban, sőt a Windows-ban is előfordulnak GPL-es, LGPL-es és egyéb licences külső libek, ilyenkor (pár per óta) kénytelenek a cégek betartani a szabályokat, közzétenni a licencet és a megváltoztatott forrást, a BRAVIA tévék cuccai itt vannak: http://products.sel.sony.com/opensource/ - a poszt tárgyát képező tévé anyagaival sajnos még adós a Sony, de gondolom, amúgy sem lehetne saját firmware-t fordítani, nem adott minden tool.

Visszatérve a formátumokra, hiába van a masinában hardveres MPEG-4 (MP4, DivX, XviD) és H.264 (MPEG-4 AVC, x264) dekóder, sajnos semmilyen értelmes formátumot és containert nem támogat jelenleg a vas, nem visz AVI-t, MKV-t, FLV-t, természetesen Microsoftosokat sem, lényegében csak az MPEG-1 videó megy (abból sem minden, hasalt el néhány tesztemen), meg elvileg AVCHD, HDV és MPEG2-PS, de ezeket csak névről ismerem, nem lehetnek túl gyakoriak, felteszem Sony kamerák által preferáltak. Csak zenével nincs gond, az MP3 és PCM jól megy (FLAC persze nem), az MP3 kezelés egyébként is nagyon puccos, ha az anyagok jól fel vannak tagelve, albumképpel ellátva, meg minden, ízlésesen tálalja a dolgokat a tévé. Ezen a ponton egy dolog hiányzott, van lehetőség a kép teljes lekapcsolására, persze bonyolult menürendszeren keresztül lehet csak elérni, ami MP3 lejátszáskor pont nem érhető el, pedig logikus lenne így zenélgetni. Az is igaz persze, hogy bármennyire próbáltam beadni magamnak, hogy egy ilyen 2009-es tévé kis hangszórói már elég jól fognak teljesíteni, még mindig ezerrel lenyomja őket a kábé 18 éves, noname, filléres Universum music centerem (néha szoktam rá erősítőként hivatkozni, mert azt a funkciót látja el, de ez megalázó az igazi erősítőkre nézve). E ponton visszaköszön a bevezetőben írt igénytelenségem, ráadásul abszolút nem tervezem, hogy pár éven belül beújítok valami normális hangcuccot. Zenére ez elmegy, ha egy modern márkás tévé saját hangszórói még mindig nem érik be, igaz sokkal kisebb hangszórókkal. 5.1-es hangrendszerhez meg sajnos nincs helyem, egyébként abból szívesen vennék egy olcsóbbat, leginkább azért, hogy kevesebbet kelljen tekergetnem az AC3-mas DVD-knél a hangerőt, hogy értsek is valamit a beszédből. Egyébként nagyon remélem, hogy lesz olyan firmware frissítés, ami bővíti a lejátszható formátumok palettáját, ugyan sokan vélik úgy, hogy ez nem a Sony stílusa, de a PS3-ban például jó ideje van DivX/XviD támogatás, a tévébe is belerakhatnák, ha akarnák.

Ha már a hangnál tartok, hát sejtettem, hogy a tévé alján levő rácsból (csak két hangszórót rejt, annak ellenére, hogy reméltem, a modern tévék már önmagukból is megpróbálnak több hangot kiadni, amivel nyilván ügyesebben lehetne imitálni a térhangzást) nem jön ki a szirének hangja, az S-Force Front Surround funkcióval nem fog körbevenni a hang, mint a moziban vagy rendesen kiépített 5.1/7.1 hangcuccoknál, mindenesetre kicsit többet vártam tőle. Ugyanakkor túl sokat nem teszteltem még, csak a napokban kezdtem jobban belemászni a beállításokba, a képet sem kalibráltam be véglegesen, az 5.1-es DVD-k Cinema módban (tehát nem S-Force Front Surroundban, amitől csodákat vártam) pedig tényleg produkálnak valami térhatást. No, nem vesznek körbe, de megteremtik az illúziót, hogy köztem és a tévé között a tér különböző pontjain szólnak a hangsávok. Szóval annyira nem rossz a helyzet, főleg, hogy annyira nem vagyok vájt fülű, és nincs külső hangcuccom.

Ismét témaugrás, az meglehetősen zavaró, hogy a tévé bekapcsolási (bootolási) ideje 15 másodperc, szokatlan a korábbi vasakhoz képest, igaz a Fergie-nek is kell pár másodperc, amíg beröffen. Mint írtam, ezek már részben komplett számítógépek, így érthető a dolog, de ettől még nem kevésbé zavaró. Ez mondjuk a Sony tervezőinek is feltűnt, több módszerrel is próbáltak javítani a helyzeten. Van például egy sleep mode, ami a számítógépek azonos módjának felel meg (pontosabban csak én nevezem így a tévé esetében), ez elég sokat eszik, tehát nem igazán takarékos, de azonnal visszajön belőle a kütyü. Kikapcsolás után úgy tűnik, változó ideig marad benne, néha percek múlva is gyorsan visszajött, máskor rövid idő után is lassan bootolt. Akinek nem számít a villanyszámla, például lopja az áramot, ahogy egyes politikusok tették, beállíthatja még azt is, hogy bizonyos napszakokban sleep mode-ban legyen a masina. Ami azért teljesen nem nézi felnőttnek a felhasználót, azt nem engedi, hogy az 5-ből 3-nál több napszakot kipipáljon, hehe. Persze nincs ezzel baj, én is védem a környezetet, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, csak megmosolyogtam. Sok egyéb környezetbarát funkció is van a tévében, a már említett kép lekapcsolás mellett lehet szabályozni a háttérvilágítás fényerejét, azt, hogy kikapcsolás után mennyi ideig maradjon sleep mode-ban (0, 1, 2 vagy 3 óra, nincs sok lehetőség, én úgy 10-15 percet állítanék be, ha lehetne), meg még van pár dolog, ami nem is tudom már, hogy mit szabályoz, lusta vagyok újraolvasni a kézikönyvet. Egy érdekes funkció pedig elvileg a szerint szabályozná a fényerőt (takarékoskodna vele), hogy milyen fényviszonyok vannak a szobában. Nos, ezt próbálgattam, mint érdekességet, de hiába világítottam az érzékelőbe, vagy takartam le teljesen, észlelhető változást nem láttam a képen. Persze lehet, hogy hosszabb mintavételezéssel dolgozik, átlagol, pont azért, hogy ne legyen szembetűnő és zavaró az átmenet.

A tévé menüje egy XrossMediaBar, röviden XMB. Ez az Emmy-díjat is nyert interface ugyan annyira nem nagy etwas, biztos vagyok benne, hogy a Sony előtt is kitalálták (az ötletekről szóló eszmefuttatást lásd feljebb), de azért kedvelem PSP-n, vártam, hogy a tévén is lássam működés közben. Az eddig általam próbált tévés interface-eket magasan veri látványban és áttekinthetőségben, ez tény. Ugyanakkor kicsit meglepett, hogy itt nem jártak mellé a primitívebb (PSP) vagy komolyabb (PS3) kék hullámok. Nyilván technikai okai vannak, esetleg zavarónak találta a kontrollcsoport egy tévé és nem játékszer esetében, vagy direkt hagyták meg majdnem teljesen feketébe halványítva az aktuális képet, hogy azt is lássuk navigáció közben. Az XMB ott hasal el, amikor nagyobb tartalmat, például médiaszervert vagy szerteágazóbb könyvtárstruktúrájú USB drive-ot borzolunk. Akkor tényleg halálra unja magát az ember, amíg mondjuk egy száz képet (és ki nem süt el annyit egy nyaralás során) tartalmazó könyvtáron átmegy. Erre is gondoltak, lehet váltani thumbnail view-be (ez mintha nem lett volna a kézikönyvben, azt hiszem, véletlenül szúrtam ki), ami gyorsabb, kényelmesebb, de én még mindig az orthodox file managerek abszolút híve vagyok, nincs azoknál jobb, és 1080p-ben azért nem lennének olvashatósági problémák sem, mint a régi CRT-knél, szóval nem ártott volna ilyesmi bele, akármennyire elavultnak tarthatják a mai GUI designerek. Egyébként a setupba, XMB-be a Home gombbal boot után még másodpercekig nem léphetünk be, vagyis ez a modul még később töltődik be, ami furcsa, de azért ez már nem vészesen lassú.

Aki nem ismeri az XMB-t, annak dióhéjban: vízszintesen mozoghatunk ikonok között, és mindegyik tematikus ikonnál függőlegesen is mászkálhatunk a tartalom vagy a kapcsolódó menüpontok között. A jobb első oszlopban a widgetek vannak, és a japán oldalakon kiszúrt képek szerint itt kellene lennie a WWW ikonnak is, akárcsak a PSP esetében, az indítaná a browsert. A második oszlop a bemeneteké, az nagyon ott van, hogy ezeket menedzselhetjük, amit nem használunk, azt elrejthetjük, ugyanebben a menüben a Home-on kívül is körözhetünk egy gombbal, vagyis nagyon gyorsan kiválaszthatjuk a kívánt bemenetet. A harmadik oszlop az analóg csatornáké, hihetetlenül könnyű őket szortírozni más interface-ekhez képest. Ugyan a csatornák neveit nehezebben ismerte fel a tévé, mint az előző CRT-m, Teletextből próbálta kihámozni őket, és ez alig sikerült egynél-kettőnél, de 5 karakterben gyorsan elnevezhetjük őket, ami pöpec dolog. Ugyanitt van az analóg kedvencek, vagyis a szív menü, ezt kevésbé találták el a GUI fejlesztői. Pakolhatunk bele kedvenceket, és a szív gombbal ezt megnyithatjuk Home-on kívül is, de nem körözhetünk benne egy gombbal, ami a bemeneteknél bevált, meg nincs lehetőség két kedvenc közötti ugrálásra sem, amit sok rendszerben megszokhattunk. Itt le-fel nyilakkal tudunk csak navigálni, ami minden esetben sokkal több gombnyomás (kezdve a szív gomb lenyomásával), mint egy csatorna egy vagy két számjegyének lenyomása. Ez így nem az igazi, keveset megjegyez az ember fejben, sok meg kezelhetetlen itt is. A negyedik oszlop a digitális csatornáké, nekem ilyenem nincs, nem jön kábelen, és kódolatlan földfelszínit sem csíptem el. Itt is van külön kedvencek menü, digitális műsorújság, és bizonyos országokban valami komolyabb digitális műsorújság reklámokkal, továbbá itt témák szerint is rendeződnének a csatornák (News, Children stb.), utóbbiak már oldalra nyílnak ki a sávon választott menüpontokról, és ilyen esetekben is problémássá kezd válni az XMB. Aztán jön a PSP-n és PS3-mon megszokott Photo, Music és Video oszlophármas, ha vannak háttértárak (médiaszerver, USB), ezeknél mászhatunk beléjük. Itt is zavaró, hogy ha egy csomót navigál az ember egy HDD mélyére, és Photo alól ment le, de egy videót talál, amit megnézne, akkor megnézheti magát, kezdheti az egészet újra a Video kiindulópontjáról. Az utolsó oszlopban vannak a beállítások.

Utóbbiakat nem sorolom tételesen, nagyjából azok vannak itt, mint minden tévénél, monitornál, hálózati eszköznél, pár dologra (a magányos System Update, a bedöglött Clock/Times, a környezetvédelemért felelős Eco) már ki is tértem feljebb. A beállítások tárháza kétségtelenül gazdagabb, mint amit korábban tévéknél láttam, vagy amire számítottam. Nem állítom, hogy nem lehetne még tovább menni, színhőmérsékletek, színtér, equalizerek, ez az igazán mély szint hiányzik, a Gammát sem állíthatjuk tizedenként (a W-nél állítólag igen), mindenesetre RGB értékeket turbózhatunk, balanszolhatunk meg minden. Az is bejön, hogy kikapcsolhatjuk a Noise Reductiont, Sharpnesst, MPEG Noise Reductiont és a többi ilyen képjavító algoritmust, amik bizonyos esetekben (például PC-ről etetve) és bizonyos emberek számára (a magamfajta pixelőrülteknek) zavaróak lehetnek. Kevés az olyan kriptikusabb, pontos működést fel nem fedő, ám egyszeri user számára talán kevésbé ijesztő opció, mint az Auto 1, Auto 2, Warm 1, Warm 2. A rendszer inkább a keményebb gépnyomóknak lett kialakítva, aki meg fél belenyúlni, ne piszkálja (persze van teljes Reset is). Ami nem tetszik, hogy egyrészt nagyon szét vannak szórva a funkciók, nekem kicsit logikátlanul, másrészt egymástól, módoktól, bemenetektől, egyebektől függően jelennek meg, tűnnek el, szürkülnek ki.

Mindegyikre egy-egy példa: A képet hat helyen lehet állítgatni, van egy gomb a képméretnek (16:9, 4:3 meg pár efféle), van a Home-on kívül egy hagyományosabb, gyorsabb oldalmenü is, amiből elérhető a Picture, aztán XMB-ben is bemehetünk a Picture-be, a Screen-be és a Video Settings-be. Mindezt, még ha bizonyos elvek mentén is van rendszerezve (és több menüben van több szintes almenü hálózat), azért nem egyszerű kiismerni. (A Scene Selectről meg is feledkeztem, az a hetedik: Cinema, Sport, Game, effélék.) A másodikra példa, hogy most éppen az SD tévé él, így az egész Video Settings menü be van szürkülve, pedig ez egy főbb menü, hirtelen nem is tudom, mi van alatta. Hasonló példa, hogy a Full Pixel (azaz egy irányba sincs resize) mode csak HDMI bemenetnél él (sőt az sem lepne meg, ha kizárólag 1080p-nél élne), ugyanakkor HDMI-nél nem lehet például 4:3-ba állni (erre még visszatérek). Aztán az is elég zavaros, noha van benne logika, hogy minden egyes bemenetre és egyébre (azt hiszem, analóg és digitális csatornákra is külön) egyedi beállítások állnak. Nem tudom, minden menü így viselkedik-e, például a Picture-t próbáltam bekalibrálni, ráadásul Common-ként, feltételezve, hogy ez minden másra is vonatkozni fog, de szerintem elmászott. Lehet, hogy kicsit önállósította is magát, mert úgy rémlik, a Backlight alapban 5-ös volt, én egyszer levettem 0-ra (egy fórumos tanács után, állítólag később döglik meg a panel), egyszer felraktam 3-ra egy profibb táblázat alapján (igaz ezt valószínűleg HDMI4-nél, Cinema módban), most mégis 4-esen áll. Ilyesmiben nagyon el lehet tévedni, bizonyára én is csak megkavarodtam, persze ha valaki mindent belőtt, onnan már okés, és inkább több beállítás legyen, mint kevesebb.

Lassan rátérek arra, amiről egy tisztességes tévétesztnek szólnia kellene. Pár nap composite üzem után először a PC-met kötöttem rá HDMI kábellel, és elég nagy sokk ért. Szinte semmit nem lehetett kivenni, a kontrasztos dolgok, főleg a betűk kaptak egy durva aurát, és minden úgy nézett ki, mintha túl sok sharpen effekttel kínozták volna. Emellett a pixelek összefolytak, de annyira, hogy az "a" teteje és a "w" bal oldala is teljesen összeragadt, néhol meg mintha rastervonalak többszörözték volna magukat pár sorral feljebb, hozzáteszem: ClearType nélkül is - hihetetlenül randa volt. Sokáig azt hittem, hogy a nem túl márkás, ugyanakkor elég hosszú TECHNIKA kábel a ludas, ennyit bír. Sok meló volt a nyakamban, így sokáig csak a DVD lejátszót használtam, azzal mondjuk nem volt ilyen gond, de a betűk sem néhány pixelesek. A poszt előtt kezdtem csak alaposabban tesztelgetni, kiderült, hogy a kábel okés, a hiba viszont összetett, mindkét oldalon. Először ekkor tűnt fel, hogy az 1920x1080-ra méretezett kép a pont ekkora TV-n csak ablakban van, minden irányból jókora fekete keret között, tehát valami kicsinyíti, nem csoda, hogy összefolyik. Ekkor fedeztem csak fel a Full Pixel beállítást a tévén, eléggé el volt rejtve, és HDMI-n kívül nem élt, DVD-zés közben meg nem kerestem. Ez javított pár pixelnyit a helyzeten (változott a kép és a keret mérete), de a probléma megmaradt. Közben piszkáltam a tévén a Sharpness, Noise Reduction, MPEG Noise Reduction beállításokat is, ezek voltak gyanúsak, de azt hiszem, nem kavartak be, a legtöbb módban ki voltak kapcsolva. Végül a Catalyst Control Center mélyén (írtam korábban a Sapphire ATI Radeon HD3650 kártyavásárlásról) meglett a ludas, a Radeon Overscan csúszka középre, nullára volt állítva. Azt gondolná az ember, hogy ekkor marad minden natív méretű, de amikor ezt feltoltam maxra, akkor ment fel rendes méretre a kép, és hoppá, minden egyes pixel a helyén volt. Ugyanakkor az aurák megmaradtak, ezeket a tévén hackeltem ki, csak össze-vissza próbálkozva pöcköltem át a Picture Mode-ot Standardből Customra (nem tudom, ezeknek a paraméterei még defaultok voltak-e), és így állt be teljesen hibátlanra, jól kalibrált monitor szintűre a kép.

Nem állítom, hogy a tévét fogom ezután monitornak használni (mivel nagyon nem kedvez ennek nálam az egész elrendezés), de nagyon-nagyon ott van a képe. PC-s játékokat, ha mennek gamepaddel, valószínűleg a tévén tolok majd. Meg persze a csak PC-n lejátszható (például nyamvadt Microsoft DRM-es) videókat is így nézem, ha a HDCP közbe nem szól. Mint írtam, van lehetőség a transcodingra is, de az megint az elrendezés miatt értelmetlen (nyilván DRM-nél nem is alkalmazható), a HDMI kábel a tuti. Ez után ráböktem a HDMI-t az Xbox 360-ra is, éppen Tomb Raider: Underworld volt benne, azzal mentem egy kört. A játék azt hiszem, nem használja ki az 1080p-t, de teljesen rendben volt, a kicsit még recés anti-alias inkább a fejlesztők vagy a hardver sara lehetett, semmiképp nem a tévé hibája. A tévét Game mode-ba böktem (ekkor a leggyorsabb a válaszidő), tekergettem a kamerát, mint gép, de minden tökéletes volt, sehol semmi lag, semmi utánhúzás, annyi sem, mint az állítólag 6ms grey to greyes monitoromnál. Nem tudom, mennyi lehet a válaszidő, de szerintem hiteles lehet az a 8ms-es, amit sok katalógusban írnak (és pár hete mintha ez lett volna a hivatalos oldalakon is), igaz elég hasraütésszerűnek tűnik, sok helyen meg 6ms szerepel. Ugyanakkor fórumokban 30-akkal és 50-ekkel dobálóznak, azokat nem tudom, honnan vették, de tuti látszana a dolog. Azért majd tolok FPS-t is, Halo 3-mat meg BioShockot, azoknál igazán kritikus a sebesség, de a kamerapörgetős teszt is meggyőző volt. A DVD lejátszóval, mint írtam, nem volt gond, azzal már hajtom egy hónapja, mindenesetre most úsztam rá jobban a finomhangolásra, így találtam meg a feljebb említett Cinema mode-ot is. Valószínűleg végigcsinálom valamelyik ingyenes kalibráló lemezt, persze a Digital Video Essentials: Home Video Setup lenne az igazi, ha kapható lenne idehaza.

További adatok a hajónaplóba: A vas a saját adatai szerint 109 Wattot eszik. A betekintési szög állítólag 178 fokos, valóban csak nagyon kicsit torzul még extrém szögekből is, remekül tud előtte sok ember mozizni, már amennyi elfér. Ezen a ponton a monitorom messze nem teljesített ilyen jól, bár akkor az általam látottak közül annak is határozottan a jobbak között volt a betekintési szöge. A panel S-PVA-s, LCD-s, RGB888-as, CCFL háttérvilágítású, Sony-Samsung gyártmány. Érdemes megjegyezni (ha már kikukáztam fórumok mélyéről), hogy az egész családból a 37 colosok rosszabb, A-MVA panellel rendelkeznek, a tajvani AUO gyártja őket, ezek tehát kevésbé ajánlottak, érdemes 3 collal feljebb vagy 5-tel lejjebb választani helyettük. Vicces még, hogy a masina szlovák gyártmány (gondolom ott szerelték össze kínai vagy hasonló alkatrészekből), a távirányító kínai, a távirányító elemei pedig lengyelek.

Talán még szót érdemel a Teletext is. Eddig egy tévével sem találkoztam, amin normálisan lehetett volna kezelni, persze a technológiából adódik, hogy élvezhetetlenül lassú. Amúgy sem éreztem úgy soha, hogy a Teletext igazán nekem való lenne, például híreket böngésznék rajta időnként net helyett, csak egy-egy csatorna műsorát kukkantottam meg rajta szökőévenként, kocsisként szitkozódva. Hozzáteszem, a régen megszűnt helyi boltban az eladó anno behazudta, hogy a fent említett Samsung tévé 100 vagy 200 (ennyire pontosan már nem emlékszem, de kellően sok) Teletext oldalt cache-el, de tapasztalatom szerint egy szálat sem. Ez az új kütyü esetében változott, az adatok szerint 2000 oldalt cache-el, nyilván ez nem is kamu. Mint a webet, pöpecül lehet borzolni a Teletextet, minden egyből bent van, sőt a számozott kulcspontok között is lehet vándorolni, ugrálni, mint a webes hyperlinkek között. Meglátom még, hogy rászokom-e a dologra, valószínűleg nem, de klassz.

Végezetül rátérek arra, amit a legnagyobb problémának tartok, és "bucifejű törpék jelenségként" emlegetek, az öklömet rázva. Mindenki ismeri a meséket a szélesvásznú mozikról és a lassan kifutó, 4:3-mas tévékről, az arányok alakulásáról, a Ben-Hur különös kegyetlenséggel csonkolt szekeres jelenetéről és a többiről. 4:3-mas tévénél jól ismerjük a gyakran fél képernyőt kitevő, néha azt meghaladó alsó és felső fekete sávokat, melyek zavaróak, de mégis lehetővé teszik, hogy a 16:9-es vagy nagyobb arányú mozik minden részletét láthassuk. Az elmúlt egy hónapban, mióta teljesen 16:9-es vagyok, bár nagyon-nagyon sok filmet nem néztem és teszteltem, sajnos a probléma sokkal zavaróbb fordítottjával (vagyis, hogy 4:3 vagy nem egészen 16:9 függőlegesen összemegy) többször találkoztam, mint reméltem. Ráadásul nem sufni kalóz DVD-k, hanem rendes gyári lemezek és neten legálisan streamelt mozik esetében. A probléma olyan gyakorinak tűnik, hogy meglep, hogy a tévé, noha technikailag ez egyértelműen lehetséges lenne, nem igazán támogatja a kézi korrigálását. Különösen HDMI kábelnél vannak gondok, HDMI kapcsolat esetén nem jelenik meg a 4:3-mas felbontás (tehát ez is egy az említett különféle helyzetekben eltünedező dolgok közül), de az úgynevezett Smart opció sem, mindezek tetejébe ekkor a tévé nagy ívben tesz rá, ha a DVD lejátszón váltogatom a 16:9 és 4:3 felbontást. Felteszem, mindez szándékos, valami szabvány lehet, hogy ha a HDMI megy 1080p felbontásban, akkor minden rendszer tiltsa le a belepiszkálást, érintetlen legyen a kép, mindenesetre ritka idegesítő a dolog. Valószínűleg kénytelen leszek úgy megoldani, hogy a DVD lejátszót ismét összekötöm a tévével composite-on is, és ha probléma van, ott próbálom kijátszani. Ott a 4:3 mellett megjelenik a már említett Smart mode is, ami igaz csak pár pixelnyit, de enged csak függőlegesen zoomolni, plusz még lehet állítgatni a kicsit levágott kép pozícióját meg ilyesmit. Mindenesetre nem tudom felfogni, hogy 2009-ben, ha adott a függőleges zoom funkció is, miért nem lehet azt teljesen elereszteni a pórázról, hogy a felhasználó a durvább aránytorzulásokat kézzel korrigálhassa, amit az ezer éves, teljesen analóg tévék például lehetővé tettek a régi időkben. Remélem, ezt is orvosolja majd egy későbbi firmware.

Tudom, ez tényleg embertelenül hosszú lett, feltehetően csak az olvassa el, akit a Google beránt, és pont ilyen tévét keres. Neki talán informatív is lehet, másnak dögunalom. Mindenesetre elsősorban magamnak akartam megörökíteni a tapasztalataimat, ahogy korábbi hardvervásárlásokkor is tettem, és hasznosnak bizonyultak, most is puskáztam belőlük, nem keveset. Például, ha ismét belefutnék abba, hogy torz lesz a PC képe a tévén, itt fogom keresni a megoldást. Hogy a tévéről alkotott véleményemet is sommázzam, mint megjelenítő kiváló, 4.5-öt is adnék a képére, ugyanakkor egy egész csillagot elveszek, mert túlságosan sok az olyan technikai lehetőség benne, amit egyszerűen lustaságból nem használtak ki. Ugye az egymástól független, korlátlan X és Y irányú zoom, a hiányzó browser, a kevés és kontinensekre korlátozott widget, meg még sorolhatnám, ahogy tettem is feljebb. Egy lépésről lépésre működő, igazán alapos kalibráló rendszer sem ártana manapság már minden ilyen eszközbe. Az szintén meglepett, hogy egy netre köthető 2009-es tévé nem nyújt alapban YouTube streamet. Nem zárom ki, hogy ez technikai akadályokba ütközne, talán szoftverből nem menne a Sorenson Video Codec, mindenesetre úgy rémlik, pont a YouTube és Flickr páros volt a mézesmadzag, amikor megjelentek a tévékben a netes lehetőségek, tehát eleve így kellett volna tervezni a cuccot. Meg persze Hulu támogatással. Ha már itt tartunk, ősztől a Netflix havi 9 dolláros előfizetésért 12 ezer filmet fog tolni BRAVIA tévékre, de nyilván ez sem lesz soha elérhető Európából. Szóval jó a masina, csak túl sok képessége maradt rejtve, főleg itt, a megacorpok által mindig mostohán kezelt vén, dekadens kontinensen.

Frissítve (2009/12/03): Mivel sokan visszajárnak, és én is tettem új felfedezéseket, távirati stílusban még pár gondolat, újdonság, helyesbítés:

Ahogy Todo írta kommentben, a "bucifejű törpék" effektust általában lehet korrigálni, valószínűleg minden HD-s eszköznél (így a Ferguson DVD lejátszómnál és az Xbox 360-amnál is) beállítható az 576p vagy 480p kimenet, egyebek mellett, ami az esetek többségében segít. Ettől függetlenül 2009-ben elvárnám a teljesen manuális és nem csak néhány lépéses, egymástól független X és Y zoomot, esetleg memóriákkal, akár csatornánként. A jelenség ugyanis nem ritka. Ma fedeztem fel (nem nagyon kommunikálták, vagy csak én nem vettem észre), hogy a Digikábel már digitálisan is tolja a jelet. Sokat még nem néztem a HD csatornákat, de az már feltűnt, hogy a beszélgetős saját műsoroknál a DunaTV HD-ben torz a kép, és ez ellen nem tudok mit tenni (még Smart mode-ban a pár lépéses széthúzás sem elég korrekció). Gondoltam, lehet a stúdió hibája, és filmeknél más a helyzet, de e sorok írásakor az Adams abler (Ádám almái) mozifilm megy benne 1080p-ben, szintén már zavaróan torz, javíthatatlan képpel, még a 16-os karika is egy ellipszis. Az m1 HD-n is mozifilm megy, a Nine to Five (Kilenctől ötig), nagyon buci Lily Tomlinnal és Jane Fondával, szintén ellipszis karikával. Az m2 HD ugyanakkor rendben van, az előbb valami film ment rajta probléma nélkül, aztán reklám hibátlan arányokkal, most beszélgetős műsor, ezzel sincs gond. Utóbbiból következően nem valószínű, hogy a kábelszolgáltató tolná el a dolgokat (persze nem teljesen kizárt, és talán még kísérletileg adja ezeket), valószínűbb, hogy a csatornák (talán kísérleti jelleggel). Bizonyára nem egyedi eset, ha 3-ből 2-nél előjött, és a hardver biztosan tudna teljes skálázást is, csak egy árva menüpont hiányzik két virtuális tolókarral.

Ahogy papptam írta, sőt be is mutatta kommentben, meglehetősen gyakori, hogy a tévék kávája több helyen megrepedten érkezik, az enyém is ilyen. Ha nem reped szét, engem nem zavar, nem olyan szintű probléma, mint a PSP-nél szinte kikerülhetetlen pixelhiba, nagyon alaposan kell figyelni, hogy feltűnjön, de kicsit azért bosszantó.

Jó ideje megjelentek a firmware-ek is azon az oldalon, ahova a kézikönyvben ígérték, linkeltem is (a magyar oldalon is meg lehet találni, de kicsit körülményesebben), tehát az ilyen irányú panaszom is részben tárgytalan. Eddig az általam elcsípett frissítések a digitális tuning körül javítgattak csak részletesen ki nem fejtett dolgokat, kisebb plusz funkciók sem jelentek meg, nemhogy jelentősebbek, például teljes web browser, DivX (XviD) lejátszó (természetesen AVI konténerben), MKV lejátszó, lehetne sorolni. Sajnos e sorok írásakor legjobb tudomásom szerint garázsfejlesztők sem fejlesztik a firmware-t, noha a Samsung és LG hackerek már előbbre járnak, és ugye a forráskód is részben nyílt, ahogy azt linkeltem is.

Digitális módban 3 számjegyű a csatornák sorszáma, jelenleg ezt szerintem hazánkban nagyon kevesen használhatják ki, néhány nagyon kemény műholdvevős arc. Felteszem, hasonló lehet a helyzet a legtöbb európai országban, talán Amerikában, főleg nagyvárosokban lehet jellemző a 100 feletti csatornaszám. Nincs baj a 3 számjeggyel, de kényelmesebb lenne, ha digitális módban is lehetne két gombbal új csatornát gyorsan beütni. Különösen azért, mert analóg módban gondoltak erre a fejlesztők, van egy olyan beállítás, hogy ha a felhasználó akarja (például 0-9 közé állítja be az összes számára fontosat), egy gombbal válthat csatornát. Ilyen digitális módban nincs, kétgombos lehetőség sincs, ami szerintem nagyon kellene. Természetesen két gombbal is lehet váltani, de kicsit vár a tévé, hogy beütjük-e a harmadik digitet, emiatt kicsit lassabb a digitális csatornaváltás. Tehát csak kicsit bosszantó a dolog, de az orvoslása sem lenne nagy kunszt.

Érdekes módon (hogy pozitívumot is írjak) digitális módban valamivel rövidebb a boot idő. Tehát, ha digitális csatornánál kapcsoltam ki, a teljes bootos bekapcsolás is gyorsabb. Ez annak fényében lepett meg különösen, hogy analóg bekapcsoláskor, a lassú boot után még egy ideig nem enged a Home menübe, XMB-be lépni, ebből arra következtettem, hogy a digitális funkciók lassabban állhatnak fel, így pont még lassabb bootra számítottam, de valószínűleg csak töltődnek még a további driverek és programok, amikor már a kép és hang megy.

Frissítve (2010/02/21)
: Még két esetleg hasznos apróság, ha már frissítgetem:

Időközben rájöttem az órafrissítés trükkjére. Nem a szerverrel volt a gond, viszont bizonyos feltételek mellett működik csak. Ha nincs beállítva digitális csatorna, nem működik (nekem szállításkor volt beállítva néhány innen értelemszerűen nem működő, akkor még nem tudtam fogni digitálist, így ezeket később töröltem, majd, mint írtam, a Digikábelen is megindult a digitális sugárzás, így végül ráálltam arra). Amennyiben vannak beállított digitális csatornák, akármilyen furcsa is, digitális módban elérhetetlen az órafrissítés, be van szürkülve. Analóg módba kell váltani, akkor érhető csak el az órafrissítés, és csak akkor, ha van beállítva digitális csatorna is, hiába lehet anélkül is digitális módba állni. Amennyiben a fenti feltételek teljesülnek (és persze a masina netre van kötve), fehér az "Auto Clock Update", digitális módba vált, és hamar lefut.

Továbbá egy bolgár fórum mélyén megtaláltam a Service Mode-ba állást is: Kikapcsolt állapotban, azaz Standby Mode-nál a távirányítón ezeket kell sorban beütni, tapasztalataim szerint nem kell nagyon gyorsan: "I+, 5, Vol+ és Bekapcsoló". Service Mode-ban az 1 és 4 gombokkal lehet lapozni, a 3 és 6 gombokkal lehet változtatni a beállításokat, és a Mute gombbal lehet flashelni a változtatásokat. Sajnos a paraméterek többsége rövidített, kriptikus, és tudtommal sehol nem dokumentált, így piszkálni nem igazán mertem. Nem lepődnék meg, ha a W sorozat extra beállításai (abban még több dolgot lehet piszkálni az alap menükben) is meglennének itt, talán a 100Hz-es mód is belőhető, bár azt a W-nél is inkább kikapcsolják a lag miatt.

Szerintem: 

:: Téma: masinéria