/// District 9

Médiageci

District 9Miután napok óta ezzel untatok mindenkit, úgy döntöttem, egy blogposztot is szentelek a District 9-nak (a pletykák szerint ez lesz a magyar címe is, megjegyzem, a sokak által elsütött Kilencker, mint alternatíva határozottan jó poén volt), ami egyben a második nem szakállas, ósdi filmről íródott posztom. Először a film elhíresült plakátjával találkoztam, amit egy biccentéssel nyugtáztam. Nem mozgatott, hogy kik forgatják, nem vártam túl sokat tőle, a plakát számomra azt üzente: ez egy Tremors (Tremors - Ahová lépek, szörny terem) és Return of the Killer Tomatoes! (A gyilkos paradicsomok) közötti sci-fi paródia lesz idegenekkel, talán közepes, talán annál jobb.

Maga a mozi eddig számomra az év meglepetése volt, ahogy tavaly a [Rec], amit nem véletlenül említek. A mellékelt ábra szerint vonzanak az áldokumentumfilmek, a The Blair Witch Projectet (Ideglelés - The Blair Witch Project) is mérföldkőnek tartom, noha nem kapott iszonyatosan magas pontot tőlem az IMDb-n, a Cloverfieldet pedig azért nem emelem ki, mert még mindig nem láttam, amit már nem először említek a blogon, vagyis lassan pótolnom kellene.

A napokban megtudtam, hogy a mozit egy Neill Blomkamp nevű, nagyjátékfilmeket tekintve elsőfilmes srác rendezte, akinek nevét a legtöbben akkor hallottuk először, amikor felröppent, hogy Peter Jackson rá akarja bízni a nagy Halo mozit (ez ma már nem áll, valami stúdiós kavarás miatt változott). A dél-afrikai Blomkamp mellesleg 14 vagy 16 évesen (az eltérő források mást és mást írnak) került a filmszakmába, egy hozzá hasonlóan mostanáig szinte teljesen ismeretlen földije, a mindenes Sharlto Copley fedezte fel és alkalmazta. Mindketten leginkább a digitális vizuális effektusok terén vitézkedtek, így kaptak néhány komolyabb kreditet, gyaníthatóan sok kisebb tévés és reklámos munkájuk is volt. Copley első nagyjátékfilmje a 2008-as Spoon, amit a jelenlegi 17 IMDb szavazata szerint legfeljebb néhány fesztiválon láthatott párszáz ember, bár a District 9 sikere biztosan ad majd neki egy lökést. Blomkamp feltehetően a Landfall című Halo rövidfilmjeivel kerülhetett Jackson mester látókörébe, bár a legelső ismert, rendezőként jegyzett alkotása, a szintén rövid Alive in Joburg is állkiakasztó volt. (Mellesleg a legtöbb kisebb munkája ingyen megtekinthető a Spy Films oldalán, ajánlom még a Tempbotot is.)

Végül úgy alakult, hogy az Alive in Joburg remake-je, ha úgy jobban tetszik nagy újragondolása, kiterjesztése, a District 9 esetében Jackson ült a produceri, Blomkamp pedig a rendezői székbe. Meglepő módon, ami merész húzás volt, a hollywoodi sci-fi-k költségvetésével ugyan nem vetekedő, de a 30 millió dolláros ára miatt azért nem is filléres mozi főszerepét Copleyra bízták, aki az eredeti rövidfilm producere és egyik szereplője (súlyát tekintve inkább csak statisztája) volt, ráadásul az összes szövegét improvizálhatta.

Ahogy feljebb céloztam rá, a District 9 is részben áldokumentumfilm, amikor nem a főszereplővel utazunk (sőt néha akkor is), híradók, sajtótájékoztatók, céges felvételek és biztonsági kamerák adják a keretet, mindezt ugyanakkor Blomkamp nem vitte túlzásba, remekül adagolta. A felvezető nyilatkozatok részben a film történései után lettek rögzítve, utalnak a végkifejletre, másrészt az egész alternatív jelen hátterét vázolják. Az alapötlet, ami lényegében egy negyedik típusú találkozás, tetszik, szerintem egész eredeti. 1982-ben érkezett egy óriási űrhajó a Földre, ám a várt Close Encounters of the Third Kind (Harmadik típusú találkozások) jellegű mennyei hang- és fényözön elmaradt, ahogy a Mars Attacks! (Támad a Mars!) által kifigurázott, régóta lerágott csontnak számító támadás is. Az űrhajó ráadásul nem a megszokott és elvárt helyek egyikén (New York, Washington, Tokió) "parkolt" le, hanem a dél-afrikai Johannesburg (Joburg) felett, az apartheid rezsim idején, amikor még Nelson Mandela javában ült. A világ lélegzetvisszafojtva várakozott, de nem történt semmi. Végül az emberek helikopterekkel felrepültek a lebegő monstrumhoz, és felnyitották, mint egy konzervdobozt.

Volt nagy meglepetés, odabent durván emberszabású, de iszonyatosan ronda, páncélos, Cthulhu divatot követő tekergő csápos szájú, leginkább rákra emlékeztető lényeket találtak, betegen, kimerülve, félholt állapotban, ráadásul egymillió példányt. Túl sok részlet az egész filmben nem derül ki, hogy kicsodák, micsodák, honnan jöttek, mi célból, ezekre és rengeteg további, zsigerből felmerülő kérdésre nem kapunk választ, ami zavaró, de szerintem szándékos, mert nagyon hatásos. Fenntartja a távolságot, évtizedekkel később is megfejthetetlen rejtvényként tudja tálalni a lényeket, a második szinten pedig ráébreszt minket, hogy a nem ismerésből származó idegengyűlölet rossz. Annyit megtudunk, hogy a lények hajótöröttek, akik nem tudnak maguktól hazamenni, a feladvány tehát egymillió E.T.: The Extra-Terrestrial (E.T. - a földönkívüli) elhelyezése volt. Ez nem ment egyszerűen. A kormány felállított a hajó alatt, a város közepén egy átmeneti tábort, de azt az évtizedek során hagyta nyomornegyeddé pusztulni, miközben a prawnnak nevezett (lenézően csúfolt) idegenek szépen 1.8 millióra szaporodtak.

A helyzet végül, kábé napjainkra kezelhetetlenné vált. A lakosok fellázadtak, elegük lett, hogy az ő városuk közepén élősködnek az ijesztő, kiszámíthatatlan, gyakran rájuk támadó, őket fosztogató, ráadásul nagyon fejlett fegyverekkel rendelkező lények. Követelték, hogy telepítsék ki őket. Hozzáteszem, a prawnok többsége végig kábé a majmok szintén ugrál és tombol össze-vissza, alap eszközöket tudnak használni, de a fegyvereiket és az űrhajójukat leszámítva nem igazán mutatnak az állati intelligenciánál többet. Van saját nyelvük, ami egyes afrikai törzsek kattogó hangjára emlékeztet (nem véletlenül), ezt az évek során megtanulták az emberek megérteni, és fordítva, a prawnok is értik az emberek nyelvét, de egy nyelves kommunikáció feltehetően a hangképző szervek eltérése miatt nem alakult ki.

A film ezen a ponton kezdődik igazán, egy gigantikus megacorp, a Multinational United (MNU) kapja a feladatot, hogy kitelepítse a városból a lényeket, eltűntesse szem elől a problémát, egy több kilométerre levő táborba. A szituáció és a cím természetesen Cape Town Distrik Sesére (District 6) utal, ahonnan 60 ezer embert lakoltattak ki erőszakkal, leginkább rasszista indokok alapján. Ez az apartheid rendszerrel vont párhuzam teljesen átitatja filmet (már eleve a plakátok is a faji alapon megkülönböztető táblákat figurázták ki), sok réteget von alá és fölé, ez emeli ki igazán az átlagos sci-fik közül. Természetesen tapintható a politikailag korrekt üzenet: a rasszizmus rossz, mkay? Ugyanakkor bizonyos szinten legitimálja is a faji megkülönböztetést, hiszen mit kezd az ember egymillió visszataszító, haszontalan, éhes és veszélyes idegennel? Halomra lőni őket nem túl humánus, de az sem megoldás, ha szabadon garázdálkodhatnak, szaporodhatnak, belakhatják az egész bolygót. Kizárásos alapon maradt tehát a faji megkülönböztetés, az apartheid, az elkülönítés, a gettósítás, a betonfal mögé zárás. Mindez persze egy űrlényes filmnél nem veszélyes, de ettől függetlenül óriási kockázatot vállaltak az alkotók, hiszen a kritikusok és a nézők emiatt akár egy emberként el is ítélhették volna a filmet.

(Innen már szokásom szerint nem tartom vissza a spoilereket, ha valaki nem látta a filmet, és nem kér a sztoriból további részleteket, apróbb spoilereket sem, itt álljon meg!) A kitelepítés levezénylésével egy nagyon antipatikus, buta, ódivatú kinézetű, túlmozgásos, mindenkivel tolakodón bratyizós irodapatkányt bíznak meg, Wikus Van De Merwét (utalás a Van Der Merwe viccekre), aki még tovább zuhan a szemünkben, amikor kiderül róla, hogy az egyik nagyfőnök veje, vagyis nem az érdemei szerint lép előre, hanem csak egyfajta Afrikaans Pelikán elvtárs. Nehéz vele azonosulni, de Blomkamp van olyan kegyetlen, mint Lars von Trier, nem menekülhetünk, összebilincsel minket ezzel a fickóval, nincs más igazán főbb szereplő a filmben. Az előkészületek után benyomul a páncélos konvoj a fal mögé, és itt kapjuk meg nem túl szájbarágósan azt az infót, hogy bár a film nem vígjáték, amire számítottam, kellően sok (nem térden csapkodós) poénnal van tele, amik elveszik az élét, belövik az irányt, hogy kábé mennyire vegyük komolyan, vegyük a szívünkre a "szegény" idegenek megaláztatásait satöbbi. Ilyen poén az, hogy ezek az irodakukacok, bár viselnek golyóálló mellényt, továbbá néhány fegyveres és helikopteres mesterlövész által is biztosítva vannak, egyenként odamennek minden putrihoz, és a lakos aláírását kérik a kilakoltatási végzésre. A prawnok természetesen nem tudnak írni, és nem ismerik a kilakoltatás szót, az akció viccbe és erőszakba fullad. A másik poén, hogy a prawnok egy dologra vannak úgy ráfüggve, mint valami drogra: a macskatápra. Ezzel lehet őket leszerelni, megvesztegetni, ezért a legkomolyabb fegyvereiket is eladják.

Az akció során Wikus feléget egy prawn tojásokkal teli házat, és pont úgy röhög a pattogatott kukoricaként szétpukkanó tojásokon, mint Z. János a holokauszt áldozatain. A jelek szerint ez is a feladatához tartozik, ahogy az is, hogy a prawn házakban fegyverek és más illegális eszközök után kutasson - úgy tűnik, nagyjából minden illegális, aminek bármilyen haszna vagy értéke van. Közben megismerünk egy kis csoport prawnt is, akik a többséghez hasonlóan a szemétben guberálnak, de mégis mások, mint a többség, a gesztusaik és párbeszédeik intelligensek, emberiek. Nem derül ki, hogy ők esetleg egy kicsit fejlettebb, felsőbbrendű, műveltebb, vezető alfajhoz tartoznak-e, de ez például egy logikus magyarázat lehet. A piros mellényes nagynak még emberi neve is van, ő Christopher Johnson, mellette van egy kicsi, az ezermester fia, aki bármit megbütyköl a hologramos projektortól az űrhajóig, továbbá egy másik nagy prawn. A szemétben egy űrhajójukról származó valamit találnak, amiből a házukban kiöntik a folyadékot, az rengeteg szűrőn megy át, különös dolgokat művel, végül egy cseppként csatlakozik egy fémpalackban a társaihoz. A palack megtelt, 20 év munkája van benne, a három prawn elégedett, de közelednek az MNU emberei.

Felgyorsulnak az események, a másik nagy prawn a főnök utasításai szerint nem akar ellenszegülni az embereknek, nehogy megtalálják nála a roppant fontos palackot, de végül kihozzák a sodrából, tombolni kezd, Wikust is megröpteti - a prawnok felegyenesedve talán két méteresek, és az embereknél úgy másfélszer erősebbek lehetnek, legalábbis durva saccom szerint. A harcnak egy kopasz, vagány, nagyon precíz, és a feladatát végtelenül élvező mesterlövész vet véget, aki Wikusnak alapban sem szimpatikus, persze a viszony kölcsönös. Wikus sérült karral folytatja a munkát, átkutatja a házat, megtalálja a palackot, amiből egy kevés fekete olaj az arcába robban. Ettől rosszul lesz, kikapcsoltatja a kamerát is, hányni kezd. Miután kicsit összeszedi magát, a Christopher nevű prawnnál kopogtat, akit a fia elvételével fenyeget, ha nem írja alá a végzést. Itt is majdnem elmérgesedik a helyzet, de aztán Wikus végleg kidobja a taccsot, és az ő csoportja kiszáll az akcióból.

Az irodába menet még megállnak a Günter's gyorsbüfében (jó poén, és természetesen csak feketék dolgoznak benne), aztán Wikus megint rosszul lesz, fekete olaj kezd folyni az orrából. A társai (az egyik talán a helyettese, a másik egy fegyveres testőr) mellesleg feketék. Bár a filmben jól ki van húzva a fehérek és feketék közötti egyenlőtlenség, ami gondolom a mai Dél-Afrikában már abszolút elképzelhetetlen, Blomkamp ezzel szándékosan provokált, hatást keltett (rengetegen ugrottak be neki), ugyanakkor a dél-afrikai feketék valójában nincsenek elnyomva benne, jogilag egyenrangú állampolgárok, sokan vannak az MNU-ban is, a szimbolikus áldozatszerep az idegenekre lett osztva, nekik szólnak a tiltó táblák. Ez a kis trükk, a rasszizmus peremén való egyensúlyozgatás, merész játék szerintem kellő muníciót szolgáltat ahhoz, hogy 10-20 évig csámcsogjanak a filmen: rasszista-e vagy csak meglehetősen provokatív módon hívja fel a rasszizmusra a figyelmet? Persze elnézve a felháborodást, akár valaki ki is nyírhatja ezért Blomkampot, kevesebb polgárpukkasztásba is haltak már bele.

Wikus az irodában már nem tud a papírokra koncentrálni, leszakadnak a körmei, egyre határozottabban látszik rajta, hogy megfertőződött valamivel, óráról-órára épül le, megy a hasa, jönnek rá a hányási rohamok. Gyorsan hazamegy, ahol a nyugodt otthon helyett nagy ünnepség várja, a rokonok és barátok mind összesereglettek, van torta meg minden. Wikus próbálja összeszedni magát, de tortavágás közben minden kijön belőle, és elájul, kórházba kerül. A kórházban magához tér, levágják a kötést a kezéről, és rémülten látja (meg mi és az orvos is), hogy csápokat növesztett. Innen már eléggé egyértelmű, hogy fokozatosan átváltozik prawnná, mintha egy H. P. Lovecraft novellába került volna, melyek természetesen sok egyéb mellett ihlették a filmet. A kórházban riadót fújnak, Wikust úgy becsomagolják fóliába, hogy talán levegőt sem kap, a rá váró feleségének sem mondanak semmit, elszállítják egy katonai laborba.

A laborban jól látható, hogy durva kísérletek folytak prawnokon, sok lenyúzott bőr lóg mindenfele, prawn embriók lebegnek üvegekben, szétégett prawn tetemek fekszenek az ágyakon. Wikust leszíjazzák, lemosdatják, mindenféle anyagokat fecskendeznek a karjába, végül ahelyett, hogy gyógyítani próbálnák, egy idegen fegyvert nyomnak a kezébe / csápjába, kísérleti patkány lett belőle. Megtudjuk menet közben, hogy az MNU nem valami jótékonysági szervezet, ami jót tesz a prawnokkal, azt is önös érdekből teszi. Az MNU a világ második legnagyobb fegyvergyártója, és a prawnok csodafegyvereire fáj a foga. Igazság szerint egyik sem bikább egy aknavetőnél, de azért látványos az arzenál, a legjobb talán az a fegyver, amelyik villámot lő ki, és szabályosan szétrobbantja a célszemélyt. A fegyverekkel az a gond, hogy prawn DNS-hez vannak rendelve, csak élő prawnok tudják elsütni őket. Wikus éppen abban az átalakulási fázisban van, amikor még ember, de már tudja őket kezelni. Végig is próbálják vele az egész arzenált. Ő ellenkezik, ezért mindig sokkolják, hogy lőjön, végül a döglött disznó helyett egy élő prawnt is elé állítanak, azt kell szétrobbantania, ami ellen küzd. Ezen a ponton már nem az a prawnok iránt érzéketlen figura, aki a tojásokat elégette, változott a jelleme, és egyben a külseje is, a nevetségesen fésült irodakukac helyett itt már egy kócos, borostás fazon, még nem igazi akcióhős, de elindult az úton.

A tesztek után a cég fejesei, köztük Wikus apósa megvitatják a helyzetet, és arra jutnak, hogy Wikusból mindent ki kell nyerni, a testrészei csak az átalakulás mostani fázisában válhatnak a kutatás hasznára. Az após nem segít a könyörgő vején, simán rábólint a halálos ítéletre. Később, a kevés említettektől eltérő technikájú jelenetben pedig a lányának ad be különféle hazugságokat, anélkül, hogy egy arcizma is rándulna, igazi náci típus. Wikus boncolását mindjárt a szívével kezdenék, de a körülötte maradt orvosok és tudósok nem számítottak rá, hogy az ereje is nőni fog, Wikus kiszabadul a szíjak alól, és sikeresen megszökik az épületből.

Ettől a ponttól ő űzött vad, és igazán csak innen, a felétől válik a mozi akciófilmmé. Wikus szituációja nem egyedi, minden vámpíros, zombis és efféle filmben van egy pont, ahol egy általunk megkedvelt karakter megfertőződik, aztán bizonyos idő múlva elkezd átalakulni, ezt próbálja palástolni, végül támad. Természetesen vonhatunk párhuzamot az Aliennel (A nyolcadik utas: a Halál) is, különösen a harmadik résszel, ahol Ripleyben is fejlődik egy idegen. Wikus egyik problémája tehát ez, hogy folyamatosan alakul át, és úgy tűnik, visszafordíthatatlanul, de ehhez hozzájön, hogy a világ talán legnagyobb vállalatának szüksége van a testére, ő lett a Föld legértékesebb és legkeresettebb embere, minden szerv a nyomában van, a híradók csak őt mutogatják. Hogy a barátai és az utca embere se segítsék semmi szín alatt, a cég kreál egy nevetséges sztorit arról, hogy azért üldözik, mert szexuális kapcsolatba került egy prawnnal, ami nyilván illegális. Ezt az emberek simán beveszik (noha a mesterlövész is kételkedik benne, szerinte túl sokszor sütötték el), és nincs ezzel baj, pont belefér a film humorába. Hogy folytassam a filmes felsorolást, e ponton fordul át a cselekmény tipikus The Terminator (Terminátor - A halálosztó) jellegűbe, innen a hangsúly a menekülésen, az akción, az idővel való versenyfutáson van. Ahogy felgyorsul az akció, kicsit talán laposodik a film, Blomkamp a legtöbb csavart, érdekességet, patront itt már ellőtte, de ne feledjük, akármilyen rövid a filmes múltja, már akcióban is elég hatásos dolgokat tett le az asztalra, nem fogunk unatkozni.

(Eddig volt szerintem a felvezetés, innen már tényleg csak spoilerek jönnek, aki nem látta, szerintem itt álljon meg.) Wikus lop egy mobilt, próbál a feleségével kapcsolatba kerülni, meg barátokkal, másokkal. A nejével végül sikerül beszélnie, a film végéig kétszer is, először az asszony retteg tőle, és nem akarja többet látni, a második beszélgetésnél már belátja, hogy az apja végig hazudott neki, bízik a férjében, visszavárja, ha van rá valami mód. Wikus sok egyéb ötlet híján a District 9-ba szökik be, és a Christopher nevű prawn kunyhóját keresi fel, ott próbál elrejtőzni a nyomában levő üldözők elől. Christopher ellenkezik, de amikor meglátja Wikus csápjait, egyből vágja, hogy csak a számára fontos palacktól fertőződhetett meg, elrejti a padló alá. A film elején a tudósok nyilatkoznak arról is, hogy '82-ben levált vagy leesett egy nagyobb darab a hatalmas űrhajóról, feltételezték, hogy a vezérlőmodul, abban ugyanakkor nem voltak biztosak, hogy sérüléstől esett-e le, vagy szabályos leszállást hajtott-e végre. Keresték, de nem találták, ugyanis Christopher fölé építette a kunyhóját, egyébként valóban egy kisebb űrhajó, ami a nagyot vezérli, csak kifogyott belőle az üzemanyag, az idegen eredetű fekete olaj.

Christopher azt is elárulja Wikusnak, hogy az üzemanyaggal nem csak fel tudna szállni az anyahajóhoz, amivel el tudná repíteni a népét (ami nem csak nekik lenne jó, de az embereknek is, akiknek a terhükre vannak), de az anyahajón vannak olyan orvosi műszerek, amikkel Wikust meg tudná gyógyítani, vissza tudná változtatni emberré. A probléma az, hogy a palack a laborban maradt, plusz az MNU számára teljesen lényegtelen, hogy mi van a prawnokkal vagy az emberekkel, ők csak a fegyverekben érdekeltek, használni és értékesíteni akarják őket. A palack visszaszerzése az MNU laborból határozottan öngyilkos küldetésnek tűnik, először Wikus ódzkodik az ötlettől, aztán Christopher, de végül rászánják magukat. Létrejön egy olyan furcsa szövetség, amilyet az Enemy Mine (Kedves ellenségem) óta nem nagyon láttunk a vásznon.

Van még egy érdekes vonal, egy nigériai bűnbanda háborítatlanul letelepedett a District 9-ban, az MNU-t sem zavarja a jelenlétük, és a prawnok sem támadják meg őket, sőt folyamatosan üzletelnek velük. A banda elég kétes állagú húst árul, meg macskatápot, amit nyilván kevesebb prawn engedhet meg magának, sőt prostikat is futtat. Ez megint egy jó poén, nehéz elképzelni, hogy a két faj kompatibilis, és bármelyik megkívánná a másikat, de a film világában vicces, ahogy a Wikus ellen felhozott hasonló vád is. A nigériaiak a pénz mellett prawn fegyvereket is elfogadnak, így már hatalmas arzenált halmoztak fel, szert tettek egy olyan páncélozott robotra is, amibe egy ember vagy prawn beszállhat, tehát ilyen exoskeleton és transformer szerűség, ugyanakkor távirányítással is működtethető. Ezek mellett a nigériaiak gátlástalanul verik át, szúrják hátba a klienseiket, szó szerint, különösképp a buta prawnokat, feltrancsírozzák és esznek belőlük. A boszorkány és a tolószékes, öregebb bandavezér nem tapogatózik teljesen rossz irányba, a felhalmozott prawn fegyvereket tényleg csak akkor tudnák használni, ha prawnná válnának, de azt láthatjuk, hogy a prawn evéstől nem változnak át, sőt a tudósok sem jutottak sokra a témában, Wikus az első, aki úgy tudott átalakulni, hogy nem halt bele.

Wikus a nigériaiaktól akar fegyvert venni, eszerint Christophernek nem volt tartaléka. A főnök azonban kiszúrja Wikus csápját a ruhája alatt is, megkóstolja a húsát, a többi bandatag is belekóstol, mintha kokaint ellenőriznének a Miami Vice-ban, és megállapítják, hogy kóser prawn hús, eldöntik, hogy levágják a fickót, mint egy csirkét. Ehhez Wikusnak is van hozzáfűznivalója, felkap egy frankó, fortyogó plazmával hangrobbanást gerjesztő csúzlit, azzal védi meg magát, és szökik meg. Christopherrel viszonylag könnyen küzdik be magukat a laborba, megkaparintják a palackot is, de Christopher itt lefagy a harc közben, amikor meglátja a sok megkínzott prawn tetemet. A kijutás pöttyet cinkesebb, de Christopher bombát csinál, amivel rögtön a garázsba jutnak, egy elkötött kocsival meg visszatépnek a District 9-ba. Itt már durván terminátoros az üldözés, a kopasz mesterlövész helikopterrel végig a rajtuk van.

A kunyhóban Christopher elárulja, hogy változtatott a tervén, először a népét fogja megmenteni, hogy ne végezzék többen a laborban, Wikus meggyógyítása csak utána jön, és 3 évbe telik. Wikus elveszti a fejét, leüti Christophert, és bezárkózik az irányítóegységbe, amit a kis ezermester prawn éppen felkészít az indulásra. A kicsi ugyan ragaszkodik az apjához, de az MNU-sok ekkor már elkapják Christophert, így nincs más hátra, mint előre, Wikus felszáll, az ő csápjának engedelmeskedik a masina. Természetesen a modern légi elhárítás számára nem jelent problémát az űrhajó, hamar leszedik. A gép ugyan nem robban fel, de működésképtelenül zuhan le a nyomornegyed közepén. A roncs hirtelen középpontba kerül, mindenki oda akar jutni, az MNU, a nigériaiak, a prawnok, a híradó is mutatja, ahogy tenné a valóságban is. A mesterlövész szedi ki és tartóztatja le Wikust, a kicsi prawn ugyanakkor elbújik a kábelek között, egyedül marad a roncsban.

Az MNU konvoj a két fogollyal nyilván a bázisra tart, a nigériaiak azonban körbeveszik őket, eltorlaszolják az utakat, aknavetőkkel lövik a páncélkocsikat, egyes MNU járgányokat meg Mad Max 2-t (Mad Max 2. - Az országúti harcos) idéző, felspécizett harci kocsikkal borítanak fel. Vagány csata alakul ki a bádogviskók árnyékában, tiszta Halo, a nigériaiak közben megszerzik Wikust, és el akarják fogyasztani. Miután elvonul a veszély, a kis ezermester prawn szorgos bütykölésbe kezd a roncsban, aminek a végeredménye, hogy felveszi a kapcsolatot az anyahajóval, és egy nagy hangrobbanást küld Johannesburgra - minden üveg darabokra törik. Emellett beindítja a robotot, ami éppen a letepert Wikus mögött áll az egyik bódéban. A robot elkezdi irtani a nigériaiakat, akik visszalőnek ugyan, de a lövedékeiket meg valami mágneses erővel egy lebegő gömbbe gyűjti a robot. Végül a gömböt visszaküldi a feladóknak, egy pöccintéssel szitává lyuggatja a bandát. (Egy dél-afrikai fórumban olvastam, hogy a helyi feketék ugyan sértőnek találták a film rasszizmusát, ezt azonban nagyon élvezték - eszerint tényleg nem csíphetik ott a nigériaiakat, pedig nem is szomszédos ország.)

A nagy űrhajó lassan elindul, rengeteg helikopter száll fel tudósítani erről. A nigériaiak kiestek a játékból, a csatazaj elhalt, a gépszörny búgása emiatt még baljósabb az emberek számára. A prawnok is felfigyelnek a helyzetre, gyülekezni kezdenek. A mesterlövész sejti, hogy Christopher tudja, mi történik. A kommandósok visszamennek a konvojhoz, és kínzással próbálják szóra bírni az elfogott prawnt, közben a nigériai bódét is körbeveszik. Wikus megembereli magát, no meg más kiutat nem is lát, beszáll a robotba, aztán megindul a monstrummal, és jön a frankó, Transformerses akció (hozzáteszem, még egy élőszereplős Transformers mozit sem láttam, csak a rajzfilm volt meg). Először még csak menekül, és védi magát. A mesterlövész rájön, hogy Wikus van a gépben, legyávázza, mire Wikus még jobban felhúzza a nyúlcipőt, rohan a nyomornegyeden keresztül a nagy, de azért csak személygépkocsi méretű, így sejthetően pár aknánál többet nem bíró robotpáncéllal.

A mesterlövész nem kezdi üldözni, Christophert fontosabbnak tartja, ki akarja nyírni. Ez a döntés valahogy eljut Wikushoz is, a robotban levő képernyővel és rádióval messzire lát és hall, végül némi tanakodás után még jobban megembereli magát, visszafordul, hogy megmentse Christophert, ami persze nem csak önzetlen lépés, Christopher az ő életben maradásának és visszaváltozásának kulcsa is. Megindul a begorombult robot, megtisztítja a terepet, a kommandósok egy része persze csak fedezékbe húzódik, a mozgásukon mindig látszik, hogy életszerű, modern katonaként, nem holmi G.I. Joe ágyútöltelékként viselkednek, biztosan dolgoztak harcászati tanácsadók is a filmen. Wikus kiszabadítja Christophert, és kereszttűzben próbálja visszakísérni a jóval odébb lezuhant roncshoz. A páncél végül megadja magát, az utolsó szakaszon már a járásképtelen robottal fedezi Wikus Christophert, aki sikeresen el is ér a roncshoz, előtte azonban megígéri, hogy állja a szavát, vissza fog térni, mint Schwarzenegger.

Az utolsó nagy tombolásban Wikus már rendes akcióhős, a harci dühe olyan, mint Christian Bale-é, vagy bármelyik nagyobb akciósztáré. Minden irányból támadják, kocsikkal mennek neki, persze ő is bevet mindent, szétrobbant embereket a már említett módszerrel (úgy tűnik, a robotba minden idegen fegyver be van építve), tud olyat is, hogy disznót vonz magához, aztán nagy sebességgel kilövi a kommandósokra, és egyszerre több, spirálisan kanyargó rakétát is ki tud lőni (kanyarlövés, hehe). A figyelemelterelés beválik, mert közben Christopher és a fia megbütykölik a rendszert. Mivel az irányítóegység már mozgásképtelen, úgy oldják meg a helyzetet, hogy a fölé mozgatott anyahajóról egy vonósugárral emeltetik fel lassan. A mesterlövész még időben kapcsol, de a gépre kilőtt rakétáját Wikus röptében elkapja.

Végül a robotpáncél teljesen feladja a harcot, Wikus félholtan kiesik belőle, de megcsinálta, mert a gép csatlakozott az anyahajóhoz. A főellenség mesterlövész lassan közelít harcképtelen hősünkhöz, majd hosszabb beszédet intéz hozzá, ami természetesen ilyenkor mindig EPIC FAIL. A kettőst prawnok veszik körbe, egyre többen. Hogy Christopher adott-e nekik valahogy parancsot, vagy az egyre inkább átváltozó Wikust, mint fajtársukat védik, az nem derül ki, de darabokra tépik a mesterlövészt, és nem bántják Wikust. Az anyahajó lassan távozik a Földről, az emberek mindenhol ünneplik a történelmi eseményt.

A nyitáshoz hasonlóan rövid interjúrészletek zárják a filmet. Egy fickó összefoglalja, hogy nem tudják, mit lép majd Christopher. Egyszerűen elmenekül, esetleg visszatér megmenteni a prawnokat, vagy erősítéssel tér vissza, és a prawnok háborút indítanak az emberek ellen. Egyik eshetőség sem kizárt. Bemutatja az utolsó képeket is Wikusról, a District 9 egy tisztásán látták ülni utoljára. Senki sem tudja, hogy mi történt vele, talán az MNU fogta el, talán egy másik szervezet vagy kormány, a szülei szerint meghalhatott, legalábbis halottnak tekintik. Wikus helyettese mindent kiderített a genetikai kísérletekkel kapcsolatban, feltehetően nyilvánosságra hozta őket, vagy megpróbálta, ezért börtönbe került. A valószínűleg úgy három évvel későbbre vonatkozó feliratok szerint a prawnok kitelepítése végül sikerrel végződött, a District 10-ben már 2.5 millió prawn él, és a számuk gyarapszik. Keretként kapunk még egy keveset Wikus első bemutatkozásából is, amiben a feleségéről beszélt, aztán a neje egy szemétből formázott fémvirágot mutat a kamerának, amit az ajtó előtt talált, és hite szerint a férje hagyott neki, aki életben van valahol kint. A záróképen egy prawn, a teljesen átváltozott Wikus hajtogatja a fémvirágot.

Szerintem remek zárás, nem szirupos hollywoodi happy end, de azzá is továbbgondolhatjuk, sőt számíthatunk rá, hogy az események utáni harmadik évben Christopher állja a szavát, és visszatér, hogy segítsen az övéin és Wikuson. Ugyanakkor elég sok halvány utalás volt arra is, hogy Christopher nem térhet haza. Egyrészt eleve nem egy felfedező vagy támadó hajóval érkeztek a prawnok, az anyahajó egy végső Noé bárkája lehetett, ami annyi prawnt menekített talán egy megsemmisült bolygóról, amennyit tudott. Másrészt Christopher gesztusaiból kiolvasható volt, amikor a fia a bolygójukról faggatta, hogy oda többet nem térhetnek vissza, igaz állította az ellenkezőjét is többször, de szerintem a fiának kegyes hazugságként, Wikusnak a dolgok egyszerűsítéseként. Feltehetően volt Christophernek terve, ismer még Földhöz hasonló, általa elérhető lakott bolygókat, ahol talán szerezhet segítséget, de ezek persze csak az én továbbgondolásaim, a megoldás pedig a sorolt morzsák miatt nem tűnik Christopher számára könnyűnek.

Számomra, mint feljebb is olvasható, nagy meglepetés volt a mozi. Eddig az év filmje, bár hozzá kell tennem, óriási a lemaradásom, mind a nagy látványfilmek (Terminator Salvation, azaz Terminátor - Megváltás, Transformers: Revenge of the Fallen, azaz Transformers: A bukottak bosszúja stb.), mind a nagy művész vagy legalábbis művészibb filmek (Gran Torino, The Curious Case of Benjamin Button, azaz Benjamin Button különös élete stb.) terén. Nem sok választ el attól, hogy rádobjam az 5 teljes csillagot, a színészi játékkal sem volt bajom, a zene is nagyon ott volt, Blomkamp mindenhol eltalálta az arányokat, semmi túlzás, félresikerült poén, dramaturgiai hiba, csöpögő szirup vagy hiányérzet. A mínusz fél csillag csak annak szól, hogy valójában a cselekmény, a csavarok és eredetibb ötletek ellenére is egyszerű volt, mint a faék: hajsza az MNU központ és a District 9 között oda-vissza, oda-vissza.

Jelenleg tudtommal még nem dőlt el, hogy folytatódik-e a film, de az eszméletlen nagy sikere (az első hétvégén bőven behozta az árát és az IMDb-n is a 30-as pozíció közelébe küzdötte fel magát, plusz mindenki folyamatosan foglalkozik vele) és a nyitott vége miatt érdemes lenne folytatni, mellesleg Blomkampon nem múlik, ő a mielőbbi folytatás mellett van. Bár elégedett vagyok a zárással, mivel nagyon jól sikerült a mozi, én is szeretnék többet belőle, persze csak ha az alkotókban még van ötlet, mondanivaló.

Szerintem:

:: Téma: mozimóka