/// Cloverfield

Médiageci

CloverfieldAhogy a mellékelt ábra is mutatja, meglehetősen rá vagyok gyógyulva az áldokumentumfilmekre. Mivel nincs sok ilyen jellegű alkotás, viszonylag későn tudatosult bennem, hogy nálam minden ilyesmi mennyire betalál. Két éve írtam a Cannibal Holocaustról, több alkalommal emlegettem a The Blair Witch Projectet (Ideglelés - The Blair Witch Project) és a [Rec]-et, a blogon szintén kivesézett District 9 is sok ilyen elemet tartalmazott, és többször leírtam már, hogy a Cloverfield valahogy kimaradt nálam, hát itt volt az ideje, hogy pótoljam.

Pár napja végre beszereztem egy fémdobozos példányt, hozzáteszem, itt a sztori is indokolja a fémdobozt. Mint ismeretes, az anyag a film világában egy katasztrófa archivált dokumentuma, jól elzárva, hogy a további katasztrófákban se semmisüljön meg. A pofás, viharvert, katonai fémdoboz tehát nem pusztán árfelhajtó tényező, de ez esetben jól működik, kicsit tesz hozzá alkotáshoz. A már nem friss, és csak egy lemezes kiadványért mondjuk soknak tartottam a majdnem 4 rugót, de hozzá kell tennem, mivel a film elég rövid, rengeteg extra fért az egy lemezre is, igényes a produktum.

A mozit egy nem túlságosan ismert, főleg tévés rendező dirigálta, Matt Reeves. Feltehetően a kis neve miatt is praktikusabb reklám volt, hogy a Cloverfieldet elsősorban inkább a Lost (Lost - Eltűntek) producere, J.J. Abrams filmjeként emlegették. Ez persze részben igaz is, Abrams ötlete volt az egész, a werkfilmek szerint is rendesen belefolyt a kreatív munkába, és végig aktív volt a forgatáson.

Kis kitérő. Mivel filmszagot még soha nem éreztem, teljesen laikusként természetesen csak elméleteket gyártok a szakmáról. Az idők során sok elképzelésem volt már a producerek szerepeiről, valószínűleg ezek jórészt találtak is, azaz ahány cég és producer van, annyi különféle befolyás. Kölyökkoromban azt hittem, a producer nem csinál mást, csak szivarozik, adja a pénzt, aláírja a csekkeket (persze nem saját zsebből), meg ellenőrzi a milestone-okat - nyilván van ilyen is, felteszem Peter Jackson például nem nagyon szólt bele a District 9 munkálataiba. Sok producer (főleg akik nagy hírnevet szereztek ezen a poszton) ugyanakkor bizonyára komolyabb kreatív kontrollt is követel magának, jelen van a forgatáson, beleszól a dolgokba, változtat ezen vagy azon, akár felül is bírálhatja a rendező döntését, ilyennek érzem Jerry Bruckheimert, mert függetlenül attól, hogy ki rendezi a filmjeit, rengeteg a visszatérő, névjegynek tekinthető elem bennük. Végül vannak azok a producerek - sokak szerint túl sokan, utoljára talán Joe Eszterhastól olvastam ilyen kifakadást - akik valójában semmit nem csinálnak, csak halmozzák a kreditet: sztárok, sztárok hozzátartozói és barátai satöbbi. Szóval Abrams kreatívabb, a Cloverfield auteur értelemben is elég nagy százalékban az ő filmje, ahogy kivettem.

Valószínűleg mindenki elég jól ismeri a filmet, aki látta (és a többség nyilván igen) azért, aki kihagyta pedig azért, mert egy mondatban összefoglalható: Egy szörny támad New Yorkra, hétköznapi emberek próbálják túlélni a helyzetet, és közben mindent felvesznek kamerára, ami amatőr dokumentumfilmnek tűnik, az ilyenek minden bájos hibájával. Már nem tudom kitől hallottam, valószínűleg a The Player (A játékos) egyik szereplőjétől, hogy 'az a jó film, amit egy mondatban össze lehet foglalni'. Ezt lehet, hogy sokan valódi aranyszabálynak tekintik, de az sem kizárt, hogy csak a hollywoodi blockbusterekre áll, másra nem. Nehéz eldönteni, mert még a komplex filmeket is gyakran lehet így zanzásítani, például: Ez egy Mátrix és Harry Potter keresztezés egy steampunk világban, ahol egy pimasz, vörös tinilány a kegyeiért versengő, szintén geek sidekickjei segítségével, az általa fabrikált gőzmotorján harcol a Londont megszállni próbáló gaz gyarmatlakók ellen. Meg fordítva is igaz a dolog, ha egy film egyszerű, mint a faék, tényleg minden belefér róla egy mondatba, attól még lehet értékes, nagyon jó, vagy legalább szórakoztató.

A szereplőválogatás meglepett elsőre. Számomra mindenki totál ismeretlen, arcra is, nem csak névre. Látom, hogy a többségük rendelkezik hosszabb tévésorozatos gyakorlattal, akad olyan is, akit láttam már mozifilmben, de azért nem nehézsúlyú nevek: Michael Stahl-David, Mike Vogel, Odette Yustman, Jessica Lucas, Lizzy Caplan és T.J. Miller. Értem persze, a cél az volt, hogy az ismeretlen arcokhoz érzelmileg jobban kötődjünk, jobban átérezzük, hogy átlagos figurák, olyanok, mint mi, akár mi is lehetnénk. A trükköt már elemeztem a United 93 (A United 93-as) posztomban. Ezzel szemben, ha Bruce Willis feltűnik a vásznon, egyből érezzük, hogy "ez csak film", és vele - akármilyen szerepet játszik - a vászonra kerül egy csipetnyi John McClane, Korben Dallas, Joe Hallenbeck és a többi kemény fából faragott, fanyar humorú hős is. Emellett a film költségvetése sem volt brutálisan magas, legalábbis a hasonló katasztrófafilmekhez (Godzilla (1998), Independence Day (A függetlenség napja), Armageddon (1998/I), Titanic (1997)) mérten a 25 millió dollár annyira nem durva, nagyon nagy sztárok már nem fértek volna bele. Aztán lehet, hogy csak én látom bele a castingba, de szerintem alkalmaztak egy másik trükköt is: ismertebb színészekhez nagyon hasonlító ismeretleneket válogattak be. A két fivérre ugyan nem tudok sok alternatívát mondani, annyira átlagosak, a fiatalabb talán David Arquette vagy Sharlto Copley huszonéves kiadása. Odette Yustman elegáns, hosszú barna hajú királylány (klasszikus ponyvás good girl, nem a Megan Foxos bad girl), egyértelműen fiatal Jennifer Connelly. Jessica Lucas dögös, talpraesett és szintén elegáns feka csajszi, Rosario Dawson. Lizzy Caplan meg annyira hasonlít habitusban és külsőben is Zooey Deschanelre, hogy ha egymás mellé állnának, összekeverném őket, és itt egy kicsit sem túloztam. Én kedvelem a sztárokat, mint mindenki, ezért sztárok, jobban megveszek egy filmet a kedvenceimmel, de megértem a készítőket, valószínűleg az érzelmi kötelék ez esetben jobban működik ismeretlenekkel.

A sztori kis keretezéssel indul, Rob és Beth együtt ébrednek egy Central Parkra néző luxuslakásban. Valamivel később tudjuk meg, hogy gyermekkoruk óta barátok, nyilván régóta vonzódnak is egymáshoz, de ekkor feküdtek csak le először. Coney Islandre készülnek mulatni egyet, és kamerázgatnak csak úgy. A kamera durván egy hónap múlva kapcsolódik be ismét, Jason, Rob bátyja a barátnőjével, Lilyvel búcsú bulit készít elő Robnak, aki egy cég alelnöke lesz Japánban. A buli elég hosszan tart (főleg egy 1:22-nél is rövidebb, több mint 10 perces stáblistával rendelkező film esetében), korrekt, laza felvezetés, megismerjük a szereplőket, keveset poénkodnak, keveset drámáznak. Bár atom gazdag, biztos egzisztenciával rendelkező huszonévesek (nyilván nem sok csóró élhet a Cantral Parknál), mégsem észjátszó sznobok, mind átlagos figurák, mint te vagy én. (Persze nincs kőbe vésve, hogy aki gazdag, az pöcsfej, de a sztereotípia azért nem véletlenül alakult ki.) A harmadik páros itt kapcsolódik be. Hudot, a fivérek haverját Jason azzal a feladattal bízza meg, hogy minden jelenlevőtől vegyen fel egy Robnak címzett búcsúüzenetet a kamerával. Innen szinte végig Hud kezében lesz a kamera, tehát őt csak nagyon ritkán látjuk pár másodpercre, ő a krónikás, a profi operatőrök pedig az ő ruhájában vesznek fel mindent: ha a kamera lenéz, Hud cipőjét látja. A hatodik szereplő valamelyik barátnő barátnője, aki Hudnak nagyon bejön. A hódítási kísérlet nem teljesen sikeres, de Marlena azért felfigyel Hudra, nem közömbös számára, többnyire párban lesznek a későbbiekben. Az említett kis dráma abból fakad, hogy Rob jó ideje nem hívta Beth-t, mivel talán örökre elutazik, bizonyára nehezére esett volna, Beth pedig tüntetőleg egy új pasival állít be, amitől Rob természetesen kiakad.

Nincs idő rendesen tisztázni a dolgokat, földrengés rázza meg a várost, és egy időre kialszanak a lámpák. A New Yorkiakban ugye különösen nagy para élhet szeptember 11-edike óta, az első tipp az, hogy újabb terrortámadás érte a metropoliszt. A tévéhíradó ugyan eloszlatja ezt, azzal nyugtatja a lakosokat, hogy egy tankhajó ütközött a Szabadság-szobornak, ami igaz is, egyrészt láthatjuk, másrészt a rejtett extrák között is van utalás a tankhajóra, valószínűleg azzal érkezett a szörny New Yorkba, bár ilyen részleteket a szereplők soha nem tudnak meg, így mi, a nézők sem - a Losthoz hasonlóan sok az effajta titok a filmben. (A másik nem minden alap nélküli teória az, hogy egy lezuhant japán műholddal érkezett a lény, erre is vannak utalások a kapcsolódó rejtélyes oldalakon, és a filmben Coney Islanden kiszúrható egy tengerbe zuhanó objektum.) A srácok először a tetőre mennek, mint mindenki mindenhol, hátha láthatnak valamit. Látnak is, a távolban egy hatalmas robbanást, amit követően a földről, veszélyes ívben repülnek meteorként lángoló hatalmas törmelékek minden irányba, amik becsapódáskor nagy pusztítást végeznek az épületekben. Ez elől a tömeg az utcára menekül.

Lent újabb robbanásokat látnak és rengéseket észlelnek, majd valami egy távoli háznak csapódik, arról lepattan, végiggurul az utcán, és a közelben áll meg: a Szabadság-szobor feje. Ez nyilván egy amerikainak, különösen egy New Yorkinak felettébb sokkoló lehet, persze a fejetlen Szabadság-szobros plakát már előre vetítette a dolgot, amit természetesen az Escape from New York (Menekülés New Yorkból) emlékezetes plakátja ihletett. Hud esküszik rá, hogy valamit látott a kamerával a távolban, de valószínűleg a lény ekkor még nem került a látótérbe, én sokat nézegettem kockázva is a képeket. Hatásfokozónak viszont nem rossz, a néző ideges lesz, hogy elszalasztott valamit. Jön egy hatalmas, igazán mindent elsöprő porfelhő (feltehetően 9/11-et próbálták megidézni vele), ami ellen a főbb szereplők többsége egy boltba menekül. Ez után kerül elő a pár perce eltűnt, sokkos állapotú Marlena, olyasmit zagyvál, hogy valami embereket evett meg. A többiek még teljesen fogalom nélkül vannak, hogy mi történik.

A tömeg végre rájön, hogy Manhattan nem biztonságos, a legközelebbi hídon, a Brooklyn hídon próbálnak kijutni. Rendőrök, mentősök és a Nemzeti Gárda emberei is feltűnnek, teszik a dolgukat, ők is a hídra terelik a lakosságot. A hídon Rob telefont kap Beth-től, aki az összezördülés miatt korábban lelépett, ezért a kis csoport lemarad. Jason viszont már elől van, amikor egy hatalmas csáp (valójában a lény farka) a híd fölé emelkedik, és kettéroppantja azt, ezzel emberek tízezrei zuhannak a hullámsírba. A csoport még ki tud menekülni, Jasont pedig halottnak tekintik. Valószínűleg az, de az extrák között szóba kerül, hogy akár valami csodával határos módon túl is élhette, így a folytatásban akár vissza is térhet.

Miután Rob, Hud, Lily és Marlena biztonságban visszaszaladt egy térre, látják, hogy előkerültek a szokásos fosztogatók. Rob legfőbb problémája az, hogy lemerült a mobilja, nem tudta befejezni a beszélgetést a barátnőjével. Ő is beveszi magát egy feltört elektronikai üzletbe, hogy akksit szerezzen. Bent a tévék csepegtetnek plusz információkat, megnézhetjük a híd leszakadását más szögből, és helikopterek hasonlóképp mutatják a házak között tomboló lényt is, csak kisebb részletek látszanak belőle, de így már végre egyértelmű a helyzet. Hud az utcáról is rá tud már zoomolni, a távolban, pár utcával feljebb őrjöng. A tervezője az extrák között részletezi is, hogy mi volt az elképzelésük a lény viselkedésével kapcsolatban, ezt a hatást szerintem sikerült is visszaadniuk. Szerintük a durván 90 méteres, kissé gyíkszerű, de már a hátsó lábain közlekedő, a mellsőkön csak esetlenül támaszkodó, hosszú, veszélyes farkú lény egy újszülött, ami nem találja a helyét és a szüleit, meg van ijedve. Tehát nem dühből tombol, mint Godzilla és King Kong, inkább az idegen környezettől való félelmében, az ordítása is ezt tükrözi, mindez persze még fenyegetőbb a számára porszemnyi emberekre nézve.

Szintén a tévék közvetítenek egy hosszabb harci szakaszt is, ezzel a filmesek ügyesen megoldották, hogy minden a kézi kamerára kerüljön, és mégis kapjunk a békaperspektíván kívülről is látványos képeket. A katonák esélytelenül lövik a híradó kamerája számára most már teljesen látható szörnyet, de nem bírnak vele, semmi nem árt neki. Sőt kisebb szörnyek is megjelennek, nem egészen ember, inkább egy megtermett kutya méretű, rovarszerű izék. Ízületeikben és bőrükben leginkább az Alien (A nyolcadik utas: a Halál) facehuggereire emlékeztetnek, csak azoknál azért nagyobbak, mozgékonyabbak, komplexebbek, gyorsabbak és okosabbak. Simán ledöntenek egy felfegyverzett katonát, a számuk ismeretlen, de azért nincsenek túl sokan, a képernyőn néhány példány látszik. Ezekről sem tudunk meg semmit, talán a nagy kölykei, és idővel megnőnek, de még valószínűbb, hogy olyan paraziták, mint a bálnákon élősködő rákok, mintha parazitaként emlegették volna őket a werkfilmben is.

Rob végre eléri Beth-t, és megtudja, hogy a lány segítségre szorul, a lakása csapdájába került, ráomlott sok törmelék. Bár pont a tomboló szörny irányába kell menniük, Rob elindul, hogy hősiesen kiszabadítsa a barátnőjét, a többiek pedig, bár őrültségnek tartják, azért jobb híján és barátságból követik. Hamar belekeverednek egy nagy csatába a szörny és a hadsereg között, ekkor látjuk meg a szörny pofáját is, majdnem bekapja a fiatalokat, akik az éles fogak elől a metróállomásra szaladnak le. Némi tanakodás után kisütik, hogy mivel nem mehetnek fel a szörnyhöz, és nyilván nem járnak a szerelvények, a metróalagútban haladhatnak tovább, hosszú út lesz, de talán biztonságban lesznek. Valószínűleg régóta mennek, amikor Hud ismét bekapcsolja a kamerát, és azt látják, hogy patkányok menekülnek tömegesen onnan, ahonnan jöttek, ami ugye nem egy jó ómen. Zajokat is hallanak, Rob azt javasolja, hogy kapcsolják a kamerát éjjellátó módba, ekkor Hud meglátja a plafonon közeledő parazitákat. A srácok rohanni kezdenek, a kattogó hangú paraziták erre támadnak. Először Lily kerül a földre, de pár karcolással megússza, egy másik lény Hudot dönti le, valószínűleg végezne vele, ha Marlena egy vascsővel nem szedi le róla. Végül Marlenát teríti le egy parazita, de őt is kimenekítik, a csoport végül menedéket talál egy szervizajtó mögött.

Kárfelmérés jön, Marlena járt a legrosszabbul, a mellkasán és a hátán hosszan több centis harapások sorakoznak, meglepő módon nem ömlik belőle a vér. Az okra lehet elméleteket gyártani, az enyém az, hogy talán nem túl mélyek a sebek, vagy a harapás fájdalomcsillapítót és véralvasztót is juttat az áldozat szervezetébe. Mindenesetre a későbbiek is igazolják, hogy valószínűleg a lények nem közvetlenül akarnak végezni az áldozataikkal. A csoport ezt követően kimegy az állomásra és tovább egy boltba, ahol Marlena egyre rosszabbul lesz. Végül katonák karjába, így vélt biztonságba sétálnak. Meglátjuk, hogy a szupermarketet részben kórháznak, részben katonai főhadiszállásnak rendezték be.

A katonák közepesen barátságosak, és nem sokat tudnak a lényről (vagy csak ezt állítják, erről később). Rob könyörgése, hogy mentsék ki a barátnőjét, vagy segítsenek neki ebben, nem hatja meg őket. Közben szóba kerül valami vizsgálat is, láthatunk egy szétrobbant mellkasú tetemet, és Marlena szeme elkezd vérezni, ahol nem is sérült meg. Valaki benyögi, hogy "harapás", aztán védőruhás emberek elhurcolják az ájulás környékén levő lányt. A kisebb pánikban a kamera nem követi túl jól az eseményeket, mindenesetre valószínűleg azt láthatjuk, hogy Marlena fejét szétlövik egy paraván mögött, vagy magától robban szét, ez nem derül ki, ahogy a fertőzés sem téma innen. Feltételezhető, hogy harapás útján a paraziták tojásokat raknak az emberekbe, mint az Alienben, amik egy idő után kirobbannak. A katonák tehát ezért vizsgálják az embereket, hogy nem fertőzöttek-e, és aki igen, az menthetetlen, megsemmisítik, amilyen gyorsan csak lehet, mert minden perc számít.

Egy tisztet közben mégis meghatja Rob könyörgése, kivezeti a három főre apadt csoportot az épületből, abba is beavatja őket, hogy ha sikerrel jár a mentőakciójuk (amihez semmi támogatást nem kapnak, sem fegyvert, sem embert), hol és mikor érhetik el az utolsó menekülő helikoptereket. Ugyanis Manhattant teljesen evakuálják, a katonák is visszavonulnak, a hadsereg drasztikus lépésre, egyértelműen bombázásra készül. A srácok rövidesen elérnek Beth házához, az út itt nyugis, a ház viszont problémát jelent, ugyanis a keresett toronyház teljesen rá van dőlve a párjára (ikertornyok). Alulról nem is tudnak bejutni, hát azt sütik ki, hogy felmennek a másik tetejére, ott átmásznak, és lemennek a 39-edikre.

A liftek persze nem működnek, így hosszú gyaloglás következik. Hud itt dobja be azt az elméletét, hogy talán a lényt a kormány csinálta, azért próbálták elhallgatni, és adják a tudatlant. Erre az összeesküvés-elméletre természetesen nem kapunk választ, de lehet benne valami, a rejtett extrák között vannak érdekes anyagok. Akad több híradóadás (rendesen reprodukáltak amerikai, francia, spanyol és japán híradókat) egy különös esetről, amiben egy olajfúró torony természetellenes módon roppant össze, süllyedt el, aztán furcsa hangok közepette törmelék repült ki a víz alól. Szóba került az is, hogy talán nem véletlen baleset volt, hanem egy csoport szabotázsa. A legvalószínűbb persze az, hogy ott szabadult ki a szörny. Vagy csak véletlenül találták fúrás közben, és bolygatták meg, amitől beindult, vagy a torony egy kísérleti labor álcája volt, a víz alatt fejlesztették ki a lényt. Ez utóbbira még utalnak jelek, bár ezeknek annyira nem olvastam utána, csak futólag olvastam ezt-azt egy easter egges fórumban. Biztos vagyok benne, hogy a Losthoz hasonlóan sokan nagyon mélyen boncolgatják a Cloverfield rejtélyeit, mert egyértelműen sok ilyen morzsa van, amit követni lehet, plusz a képregények is bizonyára felfednek pár dolgot. A rejtett extrák között még van egy nagyon idióta reklám, amiből én nem vettem ki semmit, de biztosan van üzenete azon túl, hogy az emlegetett ital a film egyik korábbi kamu címét viseli. Továbbá egy nő webcames sorozata is a lemezen lapul, ami kifigurázza a termékeket kibontó és riszálós videókat, amikkel tele van a YouTube. A nő egy csomagot kapott a barátjától, amit Karácsony előtt nem bonthat ki. Egy ideig megállja, végül kibontja, és csalódik. A csomag tartalma egy céges sapka, egy azonosíthatatlan, azonnal lefagyasztandó anyag egy zacskóban, továbbá egy diktafon rejtélyes szöveggel. A barátja furcsa dolgokról hablatyol rajta, amiktől tart, meg arról, hogy elfogták, és a barátnője lépjen valakivel kapcsolatba. Az előbbiek után valószínűnek tűnik, hogy a fickó egy kutató, aki a torony alatt a lényen dolgozott az amerikai vagy japán kormánynak, esetleg egy megacorpnak. A nő mindenesetre nem foglalkozik az ajándékkal, inkább új pasi után néz.

Vissza a filmhez. A srácok sikeresen átmásznak a tetőn, és lejutnak a megdőlt házban az érintett lakásig. A ház annyira ferdén áll, hogy alig bírnak közlekedni benne, egyes színészek hányáscsillapítót vettek be, hogy egyáltalán mozogni tudjanak a díszletben. Beth nincs túl jól, a kulcscsontja alatt átdöfte egy vasbetonból kiálló acélrúd. Mivel a bombázás a nyakukon van, nem sokat teketóriázhatnak, kihúzzák a csajt a nyársból. Viszonylag jól viseli, csak kicsit nyavalyog, kap egy nyomókötést, nem vérzik különösen. Indulnak vissza a tetőre és a másik házba, a szörny közben pont ezt az épületet pécézte ki, határozott léptekkel közelít. A srácok most gyorsan haladnak, vagy inkább keveset van bekapcsolva a kamera, hogy ne váljon a film lapossá. A másik épületben még befigyel egy parazita, de Rob elintézi egy tűzoltócsákánnyal.

Kijutnak az épületből, szaladnak a helikopterek felé. A csata még dúl, az nagyon látványos, amikor egy tank lövi a szörnyet, az meg rálép, és teljesen kilapítja. Lily még befér az éppen induló gépbe, Rob, Beth és Hud kis várakozás után szállhat fel egy másikkal. Fentről nézik, és filmezik, ahogy egy B-2-es lopakodó végig szőnyegbombázza az utcát, amin a szörny éppen dzsal. A srácok kitörő örömmel ünneplik, hogy a lény a bombák alatt kiterült, ez látszólag már tényleg hazavágta, noha kisebb fegyverek meg sem kottyantak neki. Az öröm azonban nem tart sokáig, a szörny hirtelen kiugrik a füsttengerből, egyenesen a helikopternek, ami a Central Parkban zuhan le.

A pilóta valószínűleg meghalt, Rob lába komolyabban megsérült, nem látjuk, mennyire, nyomókötést kap. Beth és Hud jól van. Miután Beth odébb támogatja Robot, Hud felveszi a kamerát, és pont mögötte tornyosul a szörny. Hamm, be is kapja a srácot, majd a kamerával együtt kiköpi a rongybabává zúzott testet. Ezt az egészet mellesleg Abrams a végén találta ki, nem tervezték eredetileg, ahogy a második parazitatámadást sem, de mindkettő hasznos. Az különösen hatásos, ahogy teljes egészében láthatjuk a nagy lény pofáját, amint hosszan és kíváncsian szemez a kamerával, mielőtt cselekszik. Itt érdekes kamerajáték következik, a magára maradt automatika próbál fókuszálni, de nem sikerül neki, néha a füvet nézi, néha Hud fejét középen, néha a távolban levő dolgokat. Mellesleg egy közel másfél millás Panasonic AG-HVX200-zal vették fel a belső dolgokat, ez még gazdagéknál életszerű, a külső jelenetek pedig egy durván 24 milliós, "brütal" Sony CineAlta F23-mal lettek rögzítve. Találkoztam már pár fikával, hogy ha az amatőr videós hatás volt a cél, miért lőttek ilyen ágyúkkal, de azt is meg lehet érteni, hogy csúcs HD anyagot akartak rögzíteni, legyen az embereknek okuk a Blu-ray kiadvány megvásárlására, hehe. Nekem ez kicsit ott sántított, hogy néhány sötétebb helyen erősen szemcsésedett a kép, amit el is vár az ember egy hobbikamerától (mármint tulajként nem, de úgy reális a filmben), aztán ez sok még sötétebb helyen meg nem tért vissza, nem volt teljesen következetes a dolog.

Végül a maradék kettős visszamegy a hullához, miután a szörny továbbállt, felkapják a kamerát, és berohannak a kis híd alá, amit minden Central Parkos filmben láthatunk. Nem tudom, van-e neve, és egy darab létezik-e belőle. Itt Rob azt találja ki, hogy zárják le a felvételt. Összefoglalja a történteket, hogy kiket vesztettek el, felmondja a nevét, és ezt kéri Beth-től is, így ha nem is élik túl, a felvétel talán hasznos dokumentum lehet, és segít a hozzátartozóik elérésében is. Miután ezt letudják, rájuk omlik a fél híd. (Spoiler - korábban nem tettem ki, mert nagy csavarok nincsenek.) A werkfilmen látszik, hogy itt téglákat dobáltak a fejükre, meg minden egyebet, vacakoltak a jelenettel, valójában azonban csak annyit látunk, hogy a kamera leesik, meg pár törmelék beesik a képbe, semmi sem látszik a srácokból, jobban is felvehették volna újra. Itt feltételezhető, hogy meghaltak, egyrészt mennek az utolsó szerelmi vallomások, amíg bírják, másrészt szól a sziréna, ami valami B-2-es bombázásnál is pusztítóbb támadást jelez a hangosbemondók szerint, valószínűleg azt sem élnék túl, persze ki tudja.

A záró képen a párt láthatjuk a durván egy hónappal korábbi, Coney Islandes kiruccanáskor, Beth a majdnem betelt kártyára azt üzeni Rob vállán boldogan, hogy jó napja volt, ezzel a keret bezárul. Hozzáteszem, hogy ilyen Coney Islandes villanások gyakran befigyelnek, különösen, amikor ütés éri a kamerát. Ahogy kivettem, a kamera hibrid, SD kártyát és MiniDV kazettát is kezel, a korábbi felvétel volt SD-n, ezek ficcennek ilyenkor be, amolyan érdekességként, hangulati ellenpontozásként és tudatosításként, hogy ez itt tökéletlen házimozi akar lenni. Egyszer szóba is kerül, Rob kérdezi Hudot, hogy bent van-e a kártya a gépben, ugyanakkor angolul meg kazettára kérdez rá (még csak egyszer néztem teljesen végig, szinkronnal), így elképzelhető, hogy fordítva van, a szinkronnál felcserélődött a kártya és a kazetta, nem mintha jelentősége lenne. Mellesleg akik csak a moziban látták, azoknak hasznos lehet, hogy a két alternatív befejezés nem akkora szám, nem különbözik lényegében a véglegestől. Az egyikben megtalálja egy kéz a kamerát (valószínűleg csak felvették a földről, és ez adta az ötletet, hogy ez is keretező befejezés lehetne), a másikban a Coney Islandes flashback helyére egy még csak oda induló, reményteljes jelenet villan be.

Amiért kitértem ezekre a villanásokra, az az, hogy néhány ilyen képzavarba a készítők belefűzték azokat a filmeket, amik előtt tisztelegtek. Ez nem egészen három kocka (az egyik félig digitális zajos), szerintem moziban, kockázás nélkül nem nagyon láthatta meg senki, de azért érdekes easter egg, ráadásul ezeket szépen kreditelték is, tehát nem annyira titkosak, csak megtalálni nehéz őket, például több Windowsos lejátszóval próbáltam kiszedni őket, de egyik sem tudott pontosan frame-enként lépkedni, mint az asztali lejátszóm. Az első a Them!, a második a The Beast From 20,000 Fathoms (Pánik New Yorkban), a harmadik pedig az 1933-mas King Kong. Állítólag a film a The Beast From 20,000 Fathoms remake-jének is tekinthető (ahogy az egy évvel később készült első Gojira (Godzilla) is), azt követi a leginkább, plusz a modern dolgok és az eltérő szemszög. Valószínűleg nem láttam az eredetit, vagy nagyon régen, így nem tudom, mennyi az eltérés. Természetesen azt a filmet és az alapjául szolgáló Ray Bradbury novellát meg erősen ihlette a King Kong, amit meg nyilván Sir Arthur Conan Doyle The Lost World (Az elveszett világ) című műve inspirált, talán ennél tovább már nem lehet visszalapozni (bár jobban belegondolva, már Jules Verne is írt ilyen szörnyeset, sőt bizonyára az emberiség egyik legősibb félelme, hogy egy nála primitívebb, de sokkal nagyobb és pusztítóbb lény megsemmisíti a civilizációt).

Szóval a Cloverfield nem túl eredeti szörnyfilm, egyszerű, lineáris konzerv sztorival, a kézi kamerás dologban sem hozott semmi újat, a színészi játék is hagy némi kívánnivalót maga után, de mindezeket egybevéve is roppantul élveztem a rövid hullámvasút-utazást, amit nyújtott, egy 8/10-zel megkínálom.

Szerintem:

:: Téma: mozimóka