/// Jól csak a szívével lát az ember...

Médiageci

Le Petit PrinceValamikor réges-régen, a rengeteg matekverseny egyikén nyertem Antoine de Saint-Exupéry Le Petit Prince (A Kis Herceg) című mesekönyvét, ami természetesen a rejtélyes körülmények között eltűnt író-pilóta leghíresebb műve a Vol de Nuit (Éjszakai Repülés) és a Citadelle (Citadella) mellett. Rögtön elolvastam, hiszen alapmű volt, sőt talán kötelező olvasmány is, de nagyon kisgyerekként még nem igazán értettem a költői szimbolizmusát, az életről és a szeretetről szóló elgondolkodtató, sőt továbbgondolandó filozófiáját és a többit.

A sztori, amennyire emlékszem, akkor számomra nem volt több, mint egy csillagok közt repdeső, fura  emberekkel (intő példák, hogy milyenné ne váljon egy felnőtt) és egy bölcs rókával találkozó kisgyerek története, meg néhány jópofa anekdota kalapnak látszó, nyitott és csukott óriáskígyókról. Ez mellesleg eléggé paradox, mert a könyv éppen azt mutatja be önmagán keresztül (quine-szerűségként), hogy a gyermeki fantázia milyen határtalan, és mennyire könnyen engedik ezt léggömbként tovaszállni az emberek, amikor felnőtté válnak, azaz elméletben pont a gyerekeknek kellene jobban érteniük a művet, nekik is íródott. Valószínűleg a hiba az én készülékemben volt, túlságosan felnőtt gondolkodású kisember voltam, és abszolút reál beállítottságú.

Már nem tudom minek kapcsán ötlött fel bennem, hogy őszülő halántékkal is érdemes lenne újra elolvasnom, azt hiszem elsősorban a netszerte rengeteg helyen felbukkanó "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." idézet szülte a gondolatot, vagy talán az, hogy A Nagy Könyv műsorban (nem néztem, csak cikkeket olvastam róla) a mesekönyv először ötödik, a második körben pedig hetedik lett, ergo a felnőttek számára is lehet mondanivalója. A citált két mondatból újra felbukkantak a több évtizedes emlékek, beugrott, hogy ezeket a róka mondta a kiskönyv legfontosabb jelenetében, ami a megszelídítésről, a szeretetről, a barátságról, az egymással törődésről és az emberi kapcsolatok értékeiről szólt.

Az elmúlt 1-2 évben többször is felmerült bennem, hogy előkeresem a könyvet, mivel nem vagyok egy selejtezős figura, valahol meg kell lennie, de nem jártam sikerrel, valószínűleg örökre eltűnt, mint a szerzője. Aztán ma eszembe jutott, hogy a koránál fogva (64 éves) talán már public domainné (közkinccsé) vált, és fellelhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban vagy a Project Gutenbergben digitális formában. Eme kutatásomat már siker koronázta, a MEK-ben (amit angol nyelvű társával egyetemben egyébként nagyon ajánlok minden olyan könyvmoly figyelmébe, aki még nem ismerte volna) több formátumban is ott figyelt A Kis Herceg: HTML-ben, Wordben, RTF-ben, PDF-ben, sőt MP3 hangoskönyvként is. Én a PDF változatot választottam, a könnyebb elérhetőség kedvéért le is tükröztem ide. Tehát ajánlom mindenki számára, aki nem olvasta, esetleg hozzám hasonlóan évtizedek óta nem olvasta újra - könnyed kis mese, felnőttek számára is bölcs, és fél óra alatt kipörgethető.

Rossz szokásommal ellentétben ezúttal nem foglalom össze a cselekményt, úgysem az a lényeg, inkább zárásként idézek pár további szép költői sort azok számára, akik nem olvasták, és nem is akarják mostanában elolvasni a mesét (apró érdekesség még: a rózsával a szerző a feleségére utalt):

- Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. „Ott van valahol az én virágom” - gondolja magában.

- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.


- Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...


- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.


Szerintem:

:: Téma: irkafirka