/// A papírnak annyi 2

Médiageci

iLiadFolytatva innen.

Visszakanyarodva a fő témára, a második e-book reader, ami még az amerikai PRS-500 Reader előtt (csak a két-három Sony terméket egy kalap alá vettem) megjelent a piacon, az iRex Technologies (a Philips egyik leányvállalata, mellesleg az Sony cuccok e-paperjét is az a Prime View International fejlesztette és gyártotta, amelyik a Philips-től vette meg az egész e-paper üzletet minden szabadalommal és egyébbel együtt) iLiadje volt. A 2006 júliusában Amerikában és Európában is megjelent (természetesen nálunk nem kapható) masina jóval komolyabb darab, mint a többi, vasban és árban is húzósabb. Amerikában 700 dollárba, azaz 122 ezer forintba kerül, Európában 650 eurót, azaz 166 ezer forintot is van pofájuk elkérni érte - tipikus, szinte minden kütyü ugyanannyi euróba kerül, mint ahány dollárba, nem számítva a kettő közötti értékkülönbséget, a nevető japánok pedig mindent messze az amerikai ár alatt kapnak meg.

A cucc kijelzője 16 szürkeárnyalat megjelenítésére képes 1024x768 pixel felbontású, a processzora 400 MHz-es Intel XScale. 256 mega belső Flash RAM-ja van (a felén a Linux alapú rendszer terpeszkedik), 64 mega RAM-ja, képes vezetékes és vezeték nélküli (Wi-Fi 802.11g) hálózati kommunikációra és CF meg MMC kártyákkal, továbbá USB pen drive-val bővíthető 4 gigáig. Természetesen USB-n keresztül is PC-re csatlakoztatható, sőt érintőképernyős, tehát nincs fizikai billentyűzete, de feltehetően van virtuális, plusz lehet rá rajzolni, cerkával jegyzetelni, sőt akár Sudokut és keresztrejtvényt is fejthet rajta az ember. Természetesen ezt is lithium ion akksi hajtja már, de sajnos ez sem pihen, amikor csak olvasunk, és nem kell a kijelzőt frissítenie, ezért az elég böszme vas viszonylag hamar lemerítheti az akkumulátorát. Ezeken túl szinkronizál PC-vel és ingyenes online accounttal, rengeteg másolásvédelem nélküli fájlformátumot kezel: PDF-et, HTML-t, XHTML-t, TXT-t, JPEG-et, BMP-t, PNG-t és PRC-t, meg amire még felkészítik a firmware frissítések meg a garázsprogramozók, plusz olvas RSS feedet is. Nyelvben a normális nyugatiak mellett kínait is kezel, kelet-európai nyelveket valószínűleg nem, bár ki tudja.

Nagyon pozitív, hogy nyitott a rendszer, bárki fejleszthet rá (na jó, akinek van saját iLiadje, egy ilyen ellenőrzés a szükséges első lépés), így garázsprogramozók portolták már rá az FBReadert, az AbiWordöt, a StarDictet és még bizonyára rengeteg dolgot - egyelőre ilyen hobbifejlesztői oldalt nem találtam, de úgysem lesz mostanában iLiadem, pedig szívesen programoznék ilyesmit. Hozzáteszem, a Sony-hoz hasonlóan az iRex is a közelmúltban, szeptemberben frissítette a termékét, az eredeti iLiadet lecserélte az iLiad 2nd Editionnel - az ár nem változott, az akksi erősödött, a firmware-t gyárilag frissítették, alapban adnak hozzá táskát, továbbá kicsit átalakították a masina és a töltő külsejét. Összességében elég jó lehet ez a cucc, de még mindig nem az igazi, ráadásul ez már tényleg brutálisan drága és túl sok az extra funkciója. Úgy értem, sima könyvolvasónak túl sok, persze aki mondjuk virtuálisan akar rajzolgatni, annak lehet, hogy ideális, bár annak meg célszerűbb egy Ultra-Mobile PC-t vennie a célra, azon lehet futtatni 16 millió színű Photoshopot vagy GIMP-et is - tehát sehogy sem érzem korrektnek az ár/érték arányát, nem is slágertermék tudtommal.

Hanlin eReader V2bLétezik egy Hanlin eReader nevű sorozat is, amit egy Jinke nevű kínai cég gyárt. Ez nem tudom mikor jött ki, két jelenleg kapható gépük van, a Hanlin eReader V3 és a Hanlin eReader V8, az előbbit meg is lehet venni tőlük, az utóbbi állítólag kapható, de egy online boltban sem láttam, így az ára sem ismert. Valószínűleg mindkettő a Prime View International régi kijelzőjét használja, 800x600 felbontásúak 4 szürke árnyalattal.

A V3-mas tőlük, a kínai oldalról 330 dollárért, azaz 58 ezer forintért vásárolható meg. Maga a gép kicsit egyszerű, nem túl elegáns, de a feladatnak megfelel, a lapozó gombjai a bal oldalon vannak, néhány egyéb (például könyvjelző kezelésre meg hasonlókra alkalmas) alul. A cuccot 200 MHz-es Samsung ARM9 proci hajtja, 32 mega SDRAM van benne és 2 mega Flash ROM (valószínűleg csak ez használható könyvek tárolására, tehát külső kártyán célszerű mindent tárolni, egy SD kártya beszerzése elengedhetetlen), az operációs rendszere természetesen Linux. Egyfajta kártyát kezel csak, SD-t (4 gigáig), az akksija lithium ion, emellett ami szembetűnő, hogy a USB csatlakozója csak 1.1-es, azaz csigalassú (azt mellékesen teszem hozzá, mert úgy tűnik, az összes ilyen gépre áll, hogy természetesen jár hozzá fülhallgató, tud MP3 zenét és hangoskönyvet is lejátszani). Ez a gép tehát a fentiekkel összevetve ár/érték arányban megint nem egy főnyeremény, már kicsit elavult, az általa kezelt formátumokról (hogy van-e valami bolt és DRM korlátozás, vagy mindent egy formátumba kell-e konvertálni) nem sok részletet tudtam kideríteni, mindenesetre az oldaluk szerint a következő fájlformátumokat kezeli: PDF, DOC, WOLF, HTML, MP3, TXT, CHM, FB2, Djvu, PNG, TIFF, GIF, BMP és JPEG. Amit még kiemelnek, és ez jól hangzik, ha igaz, hogy egy feltöltéssel egy hónapig bírja az akksi napi 300 oldal elolvasásával kalkulálva, ami persze lehet, hogy csúsztatás, talán csak gyorsan lapoztak úgy kilencezret, és annyit elbírt, de az is lehet, hogy ez a rendszer tényleg pihen, amikor nem kell dolgoznia. Hozzáteszem, ez is nyitott rendszer, elvileg bárki fejleszthet rá, aki megveszi a gépet.

A V8-asra nagyrészt ugyanaz írják, mint a V3-masra. Külső különbség, hogy a V3-mas fekete, a V8-as fehér, és a V8-asnak van egy lehajtható része, ami mögött így első ránézésre szintén egy kis e-paper kijelző bújik meg, ez viszont nyomás érzékeny, cerkával lehet nyomkodni, itt jelennek meg a nyilván változtatható virtuális gombok, esetleg virtuális billentyűk. Szintén különbség, hogy erre valami 32 bites EPSON processzort írnak, és az egyik hasáb szerint MMC kártyát is kezel, a másik szerint csak SD-t (tipikus hanyag cég). Ez a kisöccsével szemben már csak 1 gigáig kezel kártyákat (hacsak nem a kínai-angol fordítójuk gépelte el), és alapban kevesebb formátumot kezel: TXT-t, HTML-t, MP3-at, XEB-et és WOL-t (amibe a mellékelt programmal sok más formátumot is konvertálhatunk, például TXT-t, HTML-t, BMP-t, JPEG-et, GIF-et, DOC-ot, EXL-t és PPT-t, de ez nyilván macerás procedúra). Mellesleg találtam még V2-es, V2b-s, V9-es és V9t-s változatokat is, de ezekről inkább nem írok, nagyrészt a másik kettő különféle változatainak (Wolf operációs rendszer, 2 gigás SD limit) tűnnek, külsőre is, már amelyik link egyáltalán vezet valahova a hanyag cég oldalán.

Tehát ezek a Hanlin eReaderek elég gyengének, kínai gagyinak tűnnek (a cég hanyagsága az is, hogy mindkét cuccnál a V8-as kézikönyvét linkelik csak), ugyanakkor drágának és beszerezhetetlenek, plusz úgy tűnik, hogy kelet-európai nyelveket ezek sem kezelnek, csak nyugatiakat és ázsiaiakat.

STAReBOOK STK-101A STAReBOOK STK-101 is kínai (valami Staretek nevű cég gyártja) cucc, erről is elég kevés információ (független és alapos teszt) került fel a netre, ez októberben jelent meg, 450 dollárért, azaz 78 ezer forintért kapható, de úgy nézem nem mindenhol, francia és új-zélandi boltot találtam, amerikait (és természetesen magyart) nem. Ahhoz képest, hogy nagyon egyszerűnek tűnik, viszonylag minimál vas (ARM9 alapú, 250 MHz-es Samsung S3C2410A processzor és Linux operációs rendszer) figyel az első generációs, 4 szürkeárnyalatú, 800x600 pixeles Prime View International kijelző mögött, a leginkább kiemelt extrája pedig az MP3 lejátszás (amit az összes többi eszköz is tud, a legelső is buherálva), jól megkérik az árát. A kevés gombbal sok extra funkciót sem nyújt, ugyanakkor a lekerekített, iPodra hajazó, egyszerű formatervezése felettébb tetszetős, a csomagolása szintúgy, a doboza úgy néz ki, mint egy vastag könyv. Számos színben kapható, fehérben ezüst, zöld, világoskék és rózsaszín csíkkal, továbbá feketében. A géphez alapban jár egy 64 megás SD kártya (valószínűleg trükköztek a leírásában, 512 Mb-et írnak, ami a megabitet jelöli, de persze a többség megabyte-nak hiszi, mellesleg 1 gigabyte-osnál nagyobbat nem kezel), a belső memóriája pedig 8 megabyte-os (64 Mb-et írnak). Természetesen akksival működik, egyes leírások szerint MMC kártyát is kezel (szintén csak 1 gigabyte-ig), és USB-n kommunikál (2.0-ás, gyors, azon is lehet tölteni). Formátumokban úgy tűnik erősen korlátozott, saját formátumot, STK-t olvas csak. Az STK valószínűleg nem DRM-es, sima TXT-t és meg nem határozott formátumú képeket lehet konvertálni bele a mellékelt programmal, de más szöveges formátumokra nem készítették fel - több FAQ is írja, hogy Wordből, PDF-ből és HTML-ből készítsünk saját kezűleg TXT-t, ahogy tudunk, majd azt etessük meg a STK konverterrel. Gyorsabban bootol és lapoz, mint az iLiad, és valóban elég pofás, de túlságosan buta, macerás, zárt, drága, valószínűleg beszerezhetetlen, sanszos, hogy nem kezeli a kelet-európai ékezeteket, és ez sem alszik, amikor nem lapoz, tehát felejtős.

Cybook Gen3Utolsó előtti versenyzőnk a francia Bookeen cég Cybook Gen3-ma - a nevéből következően ebből is volt már két generáció korábban, az első viszont még biztosan LCD-s volt, nem e-paperes. A specifikációi a fentiek után már nem sok újat mondanak: a kijelzője 4 szürkeárnyalatú és 800x600-as felbontású Prime View International alapcucc, a processzora 200 MHz-en hajtott ARM920T alapú Samsung S3C2410, az operációs rendszere Linux, az akksija lithium polimer (tehát nem ion), a ROM-ja 8 megabyte-os, a RAM-ja 16 megabyte-os, a Flash ROM-ja 64 megabyte-os, 2.0-ás USB-n kommunikál, és SD kártyát fogyaszt. Konverzió nélkül, alapban kezel PRC, PalmDoc, HTML, TXT (a gépen beállítható a cirill betűk kezelése, így kis esély van a kelet-európai ékezetekre is), PDF (csak DRM nélküli), PNG, GIF, JPEG, MP3 (csak DRM nélküli) és TTF (ebből következően a fonttal sokat lehet variálni) fájlokat. Ezek jól hangzanak, továbbá az is, hogy ez a gép valóban alvó módba kapcsolja magát, amikor az ember nem lapoz, és nem hallgat zenét. Persze olvasás közben jó zenét hallgatni, de egy könyvolvasóban akkor is felesleges árfelverő luxusnak érzem ezt a funkciót, mivel előbb megeszi az akksit, mielőtt az ember végezne egy vaskos regénnyel, tehát otthon az ember inkább a hifit lövi be, legfeljebb rövid utazás közben hasznos a két funkció együtt. Nyilván a memóriát életben tartja, tehát a semminél ekkor is többet fogyaszt (mondjuk mint a PC vagy a PlayStation Portable sleep mode-ja), de ebben a módban 1 hét alatt fogy ki magától az akksi, ami mutatja, hogy ez végre egy takarékos, jól megtervezett eszköz. Hozzáteszem, az akksi cserélhető (ami valószínűleg nem áll minden konkurensére), talán megegyezik valamelyik szabvánnyal.

A kütyü kinézete egyébként elegáns, úgy tűnik csak feketében kapható, kevés gombot tartalmaz a jobb alsó sarkában, amihez kicsit más színű csík vezet balról - ugyanezt a designt alkalmazza a STAReBOOK is, csak harsány, vidám iPod színekkel, gondolom az előző Cybookról koppintották. A kezelői felülete a videók szerint nagyon kidolgozott, profi, ami például a STAReBOOKéról nem mondható el, a felsorolt formátumos gondok mellett nem tértem ki arra, hogy a Staretek konvertere milyen szörnyen és ronda fonttal formázza újra a szövegeket, ráadásul manuálisan sem lehet javítani rajta. Ez a Bookeen majdnem meggyőzött, ugyanakkor az ára sajnos ennek is magasabb, mint amennyit megér - Amerikában még elviselhető, 350 dollár, azaz 61 ezer forint, ugyanakkor nálunk, Európában 350 euró, azaz 90 ezer forint (update: ráadásul ehhez nem jár sem töltő, sem borító, sem fülhallgató, csak a sokkal drágábbhoz). Természetesen ez sem kapható az országban, de a hivatalos oldalról elvileg lehet rendelni ide is (jó, nyilván nem utánvétellel, hanem feltehetően csak dombornyomott hitelkártyával).

Folytatva itt.

:: Téma: masinéria