/// A legkeresettebb notebook

Médiageci

Psion Series 3aMár nem tudom mikor tört rám először az a mánia, hogy kell nekem egy QWERTY billentyűzetes PDA, de jó rég lehetett, és máig is tart. Talán valami brókeres filmben láttam yuppie-kat molyolni ilyesmivel, valószínűleg egy korai Psionnal. Hozzáteszem, saját notebookom sincs még, kütyümániából szívesen birtokolnék egyet, de szükségem abszolút nincs rá, mivel keveset utazok középtávon (rövidtávon előszedni sem érdemes, hosszútávot meg nem bír ki egy jobb akksi sem, Budapestre már félúton lemerülne a vonaton), nem dolgozom a szabadban (faluhelyen nincs Wi-Fi, nem igazán lehet neonomádkodni), és ritkán tartózkodom számítógép nélküli helyen (akkor meg megállom kockulás nélkül). A palmtop viszont más. Mivel multitaszkban állandóan agyalok egy tonna futó és hobbi projekten, forgatókönyveken, arculatokon, komplex művészeti installációkon, üzleti lehetőségeken, blogposztokon és még ezernyi egyéb dolgon, amiket próbálok gyorsan lejegyezni, mielőtt elillanna a múzsa csókja, ilyesmire ideálisnak tartom a QWERTY-s palmtopokat.

Először a Psion 3-mat néztem ki magamnak, úgy emlékszem a kilencvenes évek elején szinte beszerezhetetlen volt, és eszméletlenül drága, így csak tervezgettem, hogy vagy egyszer összejön, vagy majd lesznek más alternatívák. Hiánypótlóként vettem egy CITIZEN MB-250-en. Akkor még a kémfilmeken kívül sehol nem voltak "rádiótelefonok", és az adatbankos számológépek is valami oltári nagy különlegességnek számítottak, így meg is lepett, hogy egyszer belebotlottam ebbe a falum főterén, egy gyakorlatilag tök üres (árultak kétfajta GameBoy játékot meg kétfajta órát, nagyjából ez volt a teljes árukészletük), rövid életű tech boltban. Emlékeim szerint cirka 4-5 rugót szurkoltam le érte. Persze hamar kiderült, hogy semmire sem jó, 12 digites volt a kijelzője, 36 karakter fért egy bejegyzésbe, és 150 bejegyzés fért a memóriájába (de különféle korlátokkal, tehát mondjuk 150 darab 1 karakteres bejegyzéssel számolva, meg az össz memóriából egy betű többet evett, mint egy szám, meg ilyenek). Tehát egy rövid mondatot sem igazán lehetett eltárolni benne, csak több blokkban, ráadásul nagyon vacakok voltak a ZX81-et idéző érintős gombjai, és persze nem volt QWERTY-s, a mobilokhoz hasonlóan "egyszer nyomod le, kétszer nyomod le, háromszor nyomod le" módszerrel lehetett bele gépelni. Szóval kalap szar volt, használhatatlan, cipeltem magammal, de néhány csaj telefonszámán és címén kívül más nem nagyon került bele. Idővel pedig meg is adta magát teljesen.

Palm Treo 650Telt-múlt az idő, megjelentek a mobilok, sőt már lehetett őket "adatbankként" is használni, és kezdtek elterjedni a "cerkás" PDA-k is (egy időben a fél falum egy közeli Palm m500 gyárban dolgozott, és ezrével lopkodták ki a gépeket, aztán országosan terítették), de okulva a nem QWERTY-s tapasztalatból, nálam már csak a QWERTY-s cuccok voltak képben. Egy BlackBerry-re, egy QWERTY-s Palm Tungstenre vagy Trēo-ra (sok változatuk van), egy Nokia 9210-re (ehhez még ingyenes SDK-t is rendeltem, ami sokáig feküdt az asztalomon, a CD-t meglátva minden nálam megfordult geek azt hitte, hogy van ilyen kütyüm, és kérlelt, hogy hadd vethessen a csodára egy futó pillantást), esetleg valami hasonló smartphone-ra fájt már a fogam. A gond viszont az volt, hogy ezek masszívan 200 ezer forint közelében mozogtak, sőt ma sem sokkal olcsóbbak, és azon túl, hogy megfizethetetlenek, azért az ár/érték arányuk (akárcsak az e-book readereké) a béka segge alatt van.

A közelmúltban kezdtem elbizonytalanodni a QWERTY-s smartphone kérdésben, egyrészt abban, hogy valaha megfizethetőek lesznek, másrészt abban, hogy olyan apró gombokkal lehet-e elfogadható szinten gépelni. Ilyen kütyüt máig sem láttam élőben, de valószínűsítem, hogy bár apróbb jegyzetekre azért már jobbak, mint a nem QWERTY-s mobilok (nagyon késve léptem be a bunkófonos táborba, és ezt a 3x4 gombos inputot máig sem tudtam megszokni, ritkán SMS-ezek és jegyzetelek így, plusz valamiért a 41 mega memória ellenére a jegyzeteket is kábé 250 karakterben limitálja a fos Sony-Ericsson K700i-m), azért roppantul kényelmetlen lehet rajtuk a gépelés átlagos ujjakkal, tehát sztorik, blogposztok és bármilyen közepes szöveg írására már alkalmatlanok lehetnek. Egyébként máig sem értem, hogy miért csak az eszméletlenül drága, prémium mobilokban van QWERTY billentyűzet, amikor a dolog pár forintból bármilyen mobilba beépíthető lenne, plusz az Ericsson Chatboard is úgy 1500 forint körül mozog - ebbe a régi kiegészítőbe csak mostanában botlottam bele aukciós és buherátor portálokon, állítólag az én Sony-Ericsson mobilommal már nem megy, így nem hajtottam rá. Szóval szerintem ez a marketing abszolút hülyeség a mobilgyártóktól, a QWERTY-s mobilokra bizonyára lenne nagyobb igény, ha nem is hatalmas, a méregdrágákból viszont nem sokat adhatnak el.

Miután így szép lassan eljutottam arra a pontra, hogy talán mégsem veszek QWERTY-s smartphone-t (legfeljebb, ha fillérekért dobják utánam), mert túl drágák, eleget nem tudnak az árukhoz képest, és macerás lehet a gépelés rajtuk, ugyanakkor továbbra sem terveztem notebook vásárlást, a figyelmem a két terület közötti szegmensre irányult, a subnotebookokra, azaz a nagyok kicsi notebookokra. Persze ezek is nagyobbak annál, hogy az ember tényleg mindig magánál hordja őket, mondjuk amikor leugrik egy cigiért, vagy beugrik a nőjéhez, de mégis kevésbé problémás a szállításuk, bizonyára többször hurcolnék egy ilyet magammal, sokszor jól jönne, plusz íráshoz már kényelmesek lehetnek, nem kellene a böszme PC előtt görnyednem, amikor cikket írok, posztot hegesztek satöbbi, arról nem is beszélve, hogy addig sem amortizálnám a nagy HD-ket, amik nálam egy időben havonta adták meg magukat, ezért ez, mármint a nagy HD-k óvása nálam a legfőbb prioritású dolog.

Sony Vaio VGN-TX5XNBA subnotebookokkal sajnos ugyanaz a helyzet, mint a smartphone-okkal: valami eszméletlenül drágák, mind prémiumkategóriásnak számítanak, nem létezik egyszerű, buta, de olcsó kütyü a témában. A 11 colos Sony VAIO-k 500 rugó körül ficánkolnak, a 13 colosak 400 körül, a 13 colos Apple MacBookok és 12 colos Apple iBookok is túl drágák a 300 körüli árcímkékkel, és sajnos ezek mind stabilan méregdrágák, igaz a vas is folyamatosan fejlődik bennük. Egy subnotebook kezdte el közelíteni a lélektani határt nálam, az MSI 12 colos sorozata, ez olyan 180-190 körül mozog, ráadásul több ló figyel benne, mint az asztali masinámban (persze leszámítva a GPU-t meg a HD-k méretét és sebességét). Egyelőre nem zártam ki egy ilyen beszerzését, ezzel a legfőbb bajom az, hogy túl sokat tud, noha nekem csak szövegszerkesztésre kellene, másra nem igazán használnám, és akárhányszor ránézek az adatlapjára, mindig sokkal erősebb a vas, tehát később enne a méreg, hogy ugyanannyiért még mennyivel jobbat vehetnék, annak ellenére is, hogy csak az OpenOffice meg a Firefox futna rajta.

Sony Vaio UX MicroA történetben már majdnem a mánál járunk, itt szúrom be mellékesen pár új versenyző képbe kerülését. Roppant érdekesnek tűntek elsőre a subnotebookok, a tablet PC-k és a smartphone-ok között megjelent kütyük, az úgynevezett UMPC-k, azaz Ultra-Mobile PC-k. Komolyan rácsavarodtam erre a témára is, amikor beindult a reklámhadjárat, vártam az első megjelenését, naponta olvastam a híreket. Aztán a Samsung Q1 valahogy mégsem volt már olyan szimpi egy idő után, mert a képernyő melletti apró billentyűzettel is nehéz lehet gépelni. Kijött még pár érdekes versenyző, az OQO immár kihúzható, de kissé gagyinak tűnő billentyűzettel (hozzáteszem, az OQO Model 02 billentyűzete már egész kezelhetőnek tűnik a képek alapján), és a Nokia N810 billentyűzete sem tűnik túlságosan íróbarátnak. Egyedül a Sony Vaio UX Micro PC sorozat volt az, ami valamennyire elnyerte a tetszésemet, de annyira nem, hogy 300 rugót perkáljak érte, és ránézésre a gombok mérete már nagyon azon a határeseten van, amivel már nem lehet normális sebességgel gépelni, tehát kiesett.

Szintén érdekes versenyző az iPhone. Az nyilvánvaló, hogy a virtuális billentyűzete nem lehet túl praktikus, de azért pöpec kis kütyü lenne jegyzetelésre (ugye innen indult a történet, aztán abba az irányba kanyarodott, hogy subnotebookot keresek írógépnek), MP3 lejátszónak, meg új telefonnak (érik már a csere), de a 400 dollár (71 ezer forint) nálam azért horror ár ezért a vasért, arról nem is beszélve, hogy nálunk nem kapható (hiába teríti a T-Mobile, ami nagyon határozottan van jelen az országban a buzi színével), és nyilván még drágább lesz, ha egyáltalán bekerül a hazai szolgáltatók kínálatába. Felejtős.

XO-1Leginkább akkor kaptam fel a fejem, amikor elkezdtek szállingózni a hírek a "$100 laptop"-ról, azaz a százdolláros laptopról. Füttyentettem, hogy pont EZ AZ, amit keresek, egy nagyon kicsi, kis fogyasztású, jól hordozható, keveset, de bőven eleget nyújtó, HD nélküli (ami miatt ugyan nem is jó sokra, de szövegszerkesztésre simán, és a mozgó alkatrész nélküli háttértárak talán kevésbé "döglékenyek"), hihetetlenül olcsó (nem is hittem el, és persze a megérzésem bejött) masina. A három vagy négy évvel ezelőtti bejelentésekor teljesen rácsavarodtam, azóta is állandóan vadászom és falom róla a híreket. Sajnos, ahogy telt-múlt az idő, ez is kezdett egyre rosszabbul festeni.

XO-1Az elején az volt a terv, hogy olyan hibrid kijelzőt kap, ami működhet rendes TFT-ként is, de ultra alacsony fogyasztású e-paperként is (ezt említettem az előző, háromrészes posztban is), a projektbe az E-Ink cég is bekapcsolódott, de aztán valahogy ez a dolog kikerült a gépből, bizonyára nagyon növelte volna az előállítási költségeket és/vagy a gép veszélyeztette volna az e-book readerek piacát (sokan cikkeztek erről). Kevésbé jelentős, de érdekes terv volt az is, hogy a gépet eredetileg kurblival feltöltősre tervezték, hogy ha a szegény afrikai gyerekek a semmi közepén nem tudnak akksit tölteni, feltölthessék tekeréssel (sok ilyen kurblis töltős megoldás láttam már a tévében kuriózumként emlegetve, de élőben vagy online boltokban egyet sem, noha az egész nem más, mint a jó öreg biciklis dinamó - igazán alacsony fogyasztású gépeknél működhet a dolog, hogy pár perc tekerés már adhat pár perc működést), de ez is kikerült belőle utólag. Igaz állítólag lesz hozzá egy még elmésebb és kényelmesebb, hasonló jellegű feltöltő, ha jól vettem ki (inkább csak találgatok, mert működési leírást nem találtam róla), egy olyan jojó, amit nagyon messzire, nyilván elég nagy erővel kell kihúzni, ezzel felhúzunk benne egy bivalyerős rugót, aztán a rugó feltekeri a zsinórját, és közben hajtja a dinamóját.

XO-1A gép kinézete is változott némiképp, de nem jelentősen, színes gagyi uzsidoboz volt az elején és most is az, persze most is kicsengetném érte a 100 dollárt, azaz 18 ezer forintot, mint a szél, a külsejével együtt mellesleg változott a neve is, jelenleg XO-1-nek hívják. Sokan ingadozott az ára és a tervezett beszerezhetősége, no és csak csúszott és csúszott a megjelenése. Kezdetben arról volt szó, hogy az OLPC (One Laptop Per Child, azaz Egy Notebookot Minden Gyereknek) program keretében elsősorban szegény afrikai és dél-amerikai országokat fognak támogatni a gépekkel, tehát a kormányok olcsón vehetnek gépeket milliószámra, amiket ingyen oszthatnak szét az iskolákban, a nebulók meg felzárkózhatnak a tanulásban, és kikerül Afrika meg Dél-Amerika a szarból. Emellett arról is volt szó, hogy más szegényebb országokban is terítik (Magyarországot soha nem láttam a cikkekben, nyilván Szomáliához képest mi vagyunk Svájc, de azért összességében elég csóró ország vagyunk, itt sem ártana némi oktatási támogatás, mondjuk a leginkább rászorulókat leszámítva, a gyerekek nem ingyen kapnák, hanem 18 rugóért), továbbá kereskedelmi forgalomban is kapható lesz valahogy. Ez utóbbi ingadozott sokat, néha hozzátették, hogy kicsit drágább lesz így, néha kijelentették, hogy egyáltalán nem kerül kereskedelmi forgalomba, a végeredmény nemrég született meg, és már működik.

XO-1Egy dolog volt még, ami egyre jobban zavart, ahogy nézegettem a prototípusokról szállingózó képeket: a billentyűzete. Nyilvánvaló, hogy mivel Afrika legszegényebb területeire tervezték (homok, por, kosz satöbbi ugrik be), és kisgyerekeknek, a billentyűzetnek időtállónak és kakaóbiztosnak kell lennie. Úgy nézem az is, ilyen gumisnak tűnik az egész, ami a legszörnyűbb ZX Spectrum programozói horrorsókat idézi fel (és ZX81-en nem is dolgoztam, annak a gumik helyett olyan érintős szar volt a billentyűzete, mint a feljebb említett adatbankos számológépemé). Tehát nem tűnik annyira íróbarátnak, de ha más nem, kütyübolondként is vennék egy XO-1-et, ha még mindig száz dollárba kerülne (sajnos nem) és itt is lehetne kapni (természetesen nem, ahogy minden érdekes kütyü elkerüli az országunkat).

Jöjjenek a nyers technikai adatok (lényegében ilyesminek szántam a posztot, csak hosszú volt a bevezető). A cucc lelke egy 433 MHz-en hajtott, 80x86 kompatibilis, MMX-es és 3DNow!-s AMD Geode LX-700, ami 0.8 Watton üzemel. Videóban sokat nem lehet tőle várni, természetesen integrált GPU-s, a memóriája sem sok, 256 mega DDR333, a beépített háttértára pedig egy giga NAND Flash ROM-ban merül ki. A kijelzője 7.5 colos, 1200x900 pixel felbontású, durván 15x11 centis, az e-paper alapötletet TFT technológiával továbbgondolva két módba kapcsolható, lehet szürkeárnyalatú, háttérvilágítás nélküli (ekkor 0.1 Wattot eszik), ami takarékos, napfénynél nyilván a szöveg jól olvasható rajta, háttérvilágított színes TFT módban (maximum 1 Wattos fogyasztás) viszont csökken a felbontása, mivel a pixelek geometriai elhelyezkedése nem szokványos - nyilván így takarékosabb a rendszer, és a szöveg szubpixeles élsimítására lőtték be. Gondoltak a játékosokra is, van a kijelző keretén D-pad és négy akciógomb, a Doom már jól fut a masinán. Már extra kategóriába megy (íráshoz nem kell), hogy van MMC/SD kártya slotja (például a háttértár bővítésére jó), beépített hangszórója és mikrofonja (természetesen audio portok is akadnak, az audio chip AC97-es), 640x480-ban 60FPS-sel rögzítő kamerája, és tud 802.11b/g Wi-Fi-t. Nem maradtak le róla a USB 2.0 portok sem, három is figyel rajta, tehát elméletben USB-s merevlemezt is csatlakoztathatunk rá, Pen Drive-val nyilván bővíthető a háttértára, és bizonyára sok egyéb eszköz (egér satöbbi) kezelése is megoldható. Amennyiben ezekre a Fedora Core 6 alapú Linux oprendszere nincs felkészítve (NTFS-re úgy tudom nincs), valószínűleg az is orvosolható, mivel nyitott rá a fejlesztés, még a BIOS-a is nyílt forráskódú. Bár a fogyasztása (mint az feljebb olvasható) nagyon alacsony (15 Watt alatt van minden esetben), olyan adatokat még nem találtam, hogy mennyit bír egy töltéssel az akksija különféle terhelések mellett, ami egyébként kábé 2000 feltöltést bír ki. A masina durván 24x23 centis és 1.5 kilós, nagyon vastag, strapabíró műanyagból készült, jól zár, van fogantyúja, amivel könnyen hordozható, igazán okosan tervezték meg a külsejét, a sima nyitott és zárt állás mellett úgy is ki lehet forgatni a kijelzőjét, hogy összecsukott állapotban kívül legyen, így a masina egy kis játékgép, elektronikus könyv vagy videolejátszó, a zavaró billentyűzet lifegése nélkül.

Nos, kanyarodjunk vissza az árra. Bár már voltak korábbi verzióval tesztek, azaz már 3000 felett van a kint levő tesztgépek száma (vicces hír volt, hogy az afrikai tesztelő kissrácok egyből pornót kezdtek rajta nézni, amire a fél világ kiakadt, és villámgyorsan megszületett a pornószűrő a gépre), a masina még hivatalosan nem jelent meg. A tömeggyártást november 6-odikán kezdték el, és most, az ünnepi szezont kihasználva kezdték meg a gép kereskedelmi forgalmazását, elég trükkös módon. Az átlagember csak akkor juthat hozzá egy géphez (valamikor 2008 elején, tehát ilyen előrendelős a dolog, mint Amerikában minden), ha amerikai vagy kanadai állampolgár, és 400 dollárt, azaz 71 ezer forintot szurkol le érte. Ezért egy újabb gyerek is kap gépet, amit a derék polgár teljesen leírhat az adójából, plusz ő is kap egyet (aminek az árát nem írhatja le - állítólag most 188 dollár egy gép előállítása, az eredeti nevét azért is hagyták el régen, mert a költségei átlépték a 100 dollárt), és villoghat vele a gazdag amerikai szomszédai előtt, hogy bizonyítéka is van rá: ő a jótékonyság mintaszobra. Ennyi pénzért ilyen szart inkább kösz nem (ha egyáltalán valaha eljut ide a program), érdekes lenne kipróbálni egyet, jó lenne a kütyügyűjteménybe, de még szövegszerkesztésre sem tűnik igazán használhatónak (van rajta Abiword, de az a gumibillentyűzet nem lehet valami kényelmes), ha az ember 18 rugót hozzácsap, most már vehet komoly, HD-s notebookot, igaz nem subnotebookot.

ASUS EeeAz XO-1 tehát szimpi gépnek indult, nagyon elkapott a hype-ja is, de végül kiesett a képből, ugyanakkor egyértelműen az XO-1 által gerjesztett médiahisztit lovagolta meg az ASUS, jól meglátta, hogy van igény keveset tudó, nagyon olcsó, egyszerű subnotebookokra, vannak akik csak szöveget akarnak szerkeszteni, weben szörfölni, chatelni, YouTube videókat nézni, meg ilyesmi (hozzáteszem, az egyre szaporodó online felhasználói és irodai programok miatt maholnap nem kell más egy alapgépre, mint net elérés és egy Firefox, meg persze Google account), erre a célra pedig nincs szükség erős vasra. Az ASUS valamikor a nyáron harangozta be az Eee PC-t, a "190 dolláros" (azaz 33 ezer forintos) subnotebookot. Először itt a blog.hu-n olvastam róla, nem hittem el, hogy ennyibe kerül majd, és persze rögtön venni akartam egyet, egy másik kommentelő és egyben boltos mondott is árat, hogy tőle hamarosan lehet kapni 35 rugóért, de elkiabálta, sajnos nem jött be, pedig jó lett volna.

A masinában egy Intel Celeron M ULV 353 dohog 900 MHz-en hajtva (pontosabban egyelőre BIOS hiba miatt csak 600 MHz-en, mellesleg kompatibilis az MMX, SSE és SSE2 utasításkészletekkel, és 5 Wattot zabál), az integrált GPU-ja Intel GMA 900, a memóriája 256 megabyte, 512 megabyte és 1 gigabyte lehet (modelltől függően), a kijelzője 7 colos és 800x480 felbontású (kínosan alacsony, a nagyon kis gép keretét sem tölti ki), egyes modelleken van 0.3 megapixeles kamera, ezeken túl van természetesen beépített mikrofonja, hangszórója és tapipadja. A csatlakozókat és kommunikációs lehetőségeket tekintve van benne 10/100 megabites Ethernet csatlakozó, tud 802.11b/g Wi-Fi-t, akad rajta 3 darab USB 2.0 csatlakozó, figyel benne egy MMC/SD kártyaolvasó, van még modemcsatlakozója (igaz csak csatlakozója, a vezérlőchip lemaradt, tehát a cucc használhatatlan, LOL), audio ki- és bemenete, VGA kimenete (hé, lassan ideje lesz átállni a DVI-re), meg persze Kensington zárja. A gépet, ami korábban ASUS Eee 701 néven is futott, végül négy "ízben" dobták piacra, pontosabban jelen sorok írásakor úgy tudom még csak egy változat kapható feketében vagy fehérben, de a többi is előrendelhető. A már kapható Eee PC 4G nevűben 512 megabyte RAM van és 4 gigabyte Flash ROM (természetesen az XO-1-hez hasonlóan a sorozatban nincs HDD), továbbá van kamerája. Ezt követi majd a drágább bátyja, az Eee PC 8G, ami ugyanez, csak 1 gigabyte RAM-mal és 8 gigabyte Flash ROM-mal. A kicsit lájtosabb Eee PC 4G Surf teljesen azonos az Eee PC 4G-vel, csak a kamerát spórolták ki belőle. A kistesó, amit leginkább várok, az Eee PC 2G Surf nevet kapta a keresztségben, természetesen kamera nélküli, 256 megabyte RAM-mal és 2 gigabyte Flash ROM-mal.

A fentiekből látható, hogy az Eee legfőbb gyenge pontja a kevés háttértár (ez ma még költséghatékonyan, hagyományos merevlemez nélkül nem kerülhető meg) és a kevés RAM (ha az ember az olcsó változatra hajt). A háttértárat tovább csökkenti az oprendszer (kicsit nyesegetett Xandros Linux figyel rajta), a 4 gigáson alapban már csak 1.4 giga szabad hely van (tehát 2.6 gigát eszik az oprendszer és a néhány előre installált program). Ez természetesen benne van a pakliban, mindenesetre probléma, egyébként erős a gyanúm, hogy a 2 gigás Eee PC 2G Surf megjelenése azért csúszik, és talán még sokáig fog csúszni, mert ezt nem tudják orvosolni, bizonyára próbálnak minden nélkülözhető dolgot kiszedni az oprendszerből, hogy belepasszírozzák a gépbe, és azért mégiscsak maradjon rajta valami hely a saját munkákhoz, szörfölésnél web cache-nek satöbbi. Egyébként a gép képes futtatni hivatalosan (azaz erről gondolom matrica vagy hasonló tanúsítvány van) Windows XP-t is, nem hivatalosan pedig pakoltak már rá Windows Vistát, Mac OSX-et és Xubuntut (ebből most készül egy speciális, Eee-re belőtt disztribúció is, az eeeXubuntu, bár egyelőre még a felbontás problémás). Ugyanakkor nem igényel sok gógyit az, hogy hogyan kerülhetjük meg a túl szűkös háttértár problémát: figyelő szemeinket a Pen Drive-ok és SD kártyák szinte hetente zuhanó áraira vessük - ma már 11 rugóért be lehet szerezni egy 8 gigabyte-osat, tehát célszerű egy ilyet belenyomni a legolcsóbb Eee-be, és azzal már elvan az ember.

Tehát totál rácsavarodtam gépre, ahogy mindenki. Már hónapokkal a megjelenése előtt Eee hackelő oldalak indultak, rengeteg tematikus gépváró blog, a tech magazinok és blogok szinte naponta szállították az Eee híreket, mindenki nagyon várta. Aztán elkezdett csúszni, azt hiszem szeptember volt az első dátum, aztán október, novemberben viszont tényleg megjelent, persze nem az eredeti áron. Az is igaz, hogy az először megjelent változat nem a legbutább, hanem az említett Eee PC 4G, sajnos az ára is nagyon elszállt, a 400 dolláros (71 ezer forintos) árcímke már nem fest annyira jól, arról nem is beszélve, hogy eddig két magyar forgalmazót találtam csak, az egyik 108, a másik 137 ezer forintért adja ugyanezt.

ASUS EeeMondjuk a gép elvileg nem rossz. Ez már tényleg rendes, mindenki által megvásárolható, komolyabban és elegánsabban is néz ki, korrekt a billentyűzete, nagyobb a beépített háttértára, sokkal többet tud, és nem csak a saját oprendszerét futtatja. Egy normális subnotebook, az elvárt feladatokra (szövegszerkesztés, netezés, chatelés egyéb alapok) tökéletesen használható, kicsit költséghatékony, de a HD és DVD meghajtó hiányát leszámítva fullos masina. Ha azt nézzük, hogy más subnotebookoknál mennyire megkérik a kategóriába belépés árát (ami szerintem nem magyarázható azzal, hogy ennyire komplikáltabb és költségesebb a miniatürizálás és a hűtés, ráadásul a subnotebookok rendszerint butábbak, mint a nagyobb és olcsóbb társaik), hááát, talán még 71-et sem annyira pofátlanság elkérni érte, csak ugye, aki már augusztusban előre ivott a medve bőrére, előre örült a leendő 33 ezres gépének, ahogy e sorok szerény krónikása is, az jó nagyot koppant, hát még a hazai áraktól. 40-et, 45-öt azonnal adnék érte, még az 50-et is meggondolnám, de 71-137 azért így, figyelembe véve, hogy kevesebb, mint feleennyiért jelentették be, és alig pár ezressel drágábbak a (természetesen buta, integrált) DirectX 9.0C kompatibilis, 80-120 gigás HDD-vel szerelt gépek, kicsit már drága.

Amerikában egyébként nem így gondolják, 400 dollárért viszik, mint a cukrot, rengeteg oldalon találkoztam azzal a fejléccel, hogy "az ASUS Eee PC Amerika legkeresettebb karácsonyi ajándéka" - ezt költöttem át én is, de akadnak "egy ASUS Eee kel el minden hatodik másodpercben" szövegek is. Az ASUS már elég korán aláhúzta, hogy ez NEM notebook, NEM is subnotebook, nem akarta maga alatt vágni a fát, hogy a nagy notebookjai helyett a koca netesek olcsóbb Eee-t vegyenek, de nagyon úgy tűnik, hogy így alakult (és modolással fel is húzzák bikább géppé). Biztosra veszem, hogy a dolog még nem futott le (már bejelentettek több olcsó, de azért ennél sokkal drágább subnotebookot más cégek, ahogy az XO-1-nek is születőben vannak a konkurensei az "afrikai gyerekeket segítünk" témakörben), egyrészt még meg fog jelenni az Eee szériában a legolcsóbb, legbutább gép, az Eee PC 2G Surf is, másrészt az ASUS már bejelentette, hogy 2008 márciusában piacra dobja az Eee PC-k következő generációját, a Merom procis, sokkal alacsonyabb (7 Wattot ígérnek) fogyasztású, talán ventilátor nélküli gépeket, plusz a kirobbanó sikert látva bizonyára még jó pár cég rámozdul erre a témára, és megpróbál még több költséget megspórolni, az ASUS alá licitálni. Nem zárom ki, hogy veszek majd egy Eee PC 2G Surföt, ha korrektebb ára lesz (állítólag nálunk is terítik majd jövőre a sorozatot, sajnos magyar billentyűzettel - ezt rühellem, hogy egyre nehezebb angolt szerezni, főleg notebookban), de az is lehet, hogy még kicsit kivárok, meglátjuk milyen lesz a következő generáció, és mit lépnek a konkurens cégek.

Már a poszt lezárása után, de még a publikálása előtt szúrom ezt be a végére (kábé egy hónapot csúszott a befejezés, ezért azóta változott pár dolog), hogy Amerikában megjelent végre az összes ASUS Eee PC, a 2G Surf is (ez utóbbinál természetesen megritkították az előre installált programokat, de a rendszer így is majdnem másfél gigát foglal, nevetséges 370 mega szabad hely figyel a gépen kibontás után), ráadásul a hivatalos oldalon szereplő adatokkal ellentétben már 512 megabyte RAM-mal, 300 dollárért, azaz 53 ezer forintért - ennyi még talán adnék is érte, kár hogy itt nem kapható, és tutira sokkal drágább lesz.

:: Téma: masinéria