/// Apu elhanyagolt blogja vagyok

Médiageci

öngyilkos emósPing! Píííng! Mivel apu már több mint egy hónapja nem írt ide semmit, méltán hihetik egyesek, hogy én, mármint szerény blogja, távoztam az örök parkoló pályára. A szünet azonban apu reményei szerint csak átmeneti. Az persze nem titok, hogy e poszt csak amolyan pingelő poszt, hogy ne maradjon üresen a novemberi archívum, de azért pár tervre, pár várható változásra is kitér, meg jön benne még ez meg az.

Apu mellesleg több posztot hegesztett az elmúlt időszakban is a fióknak, csak azokat vagy félbehagyta, vagy nem tartotta publikálásra érdemesnek. Úgy döntött, ezeket most már maga mögött hagyja, valószínűleg soha nem tér vissza rájuk, bár teljesen nem zárja ki, hogy egy vagy két félkészet egyszer még befejez.

Az egyik ilyen a Qtrax és Songbird száksz írás folytatásának indult. Újra tesztelte a Qtrax szolgáltatást, ismét csalódott benne (sőt, amikor hosszú idő elteltével ismét leült folytatni a posztot, ezt újfent megismételte, és hasonló eredményre jutott, még mindig nem lehetett róla letölteni semmit), és felfedezte a SpiralFrog névre hallgató, hasonló szolgáltatást, ami működött is (többé-kevésbé, némi hackkel), bár a kínálat nem nyűgözte le, azért sok jó cuccot (főként Edie Brickellt) szipkázott le róla. Erről írt posztot, szokásához híven bő lére eresztve, ami körbejárta az amerikai IP fake-elést (ez kell a SpiralFroghoz) a Tortól a Privoxyn és OpenVPNen keresztül a Hotspot Shieldig (jobb ingyenes alternatívák jöhetnek kommentben), továbbá a DRM leszedés különféle körülményes módjait (pikk-pakk egyszerűségűt nem talált). Ezen a ponton unta el végleg az írást, meg a kínálat tesztelésénél - derengő régi undergroundoktól aktuális populáris előadókig mindennel bombázta a rendszert. Most, hogy ezt leleplezte, még kevesebb értelme lenne a posztnak, azon túl, hogy nagyon elavult írás.

Írt továbbá egy zavaros félposztot a könyvkiadásról is. A posztot egy KönyvesBlogon látott videó inspirálta (lézernyomtató nyomtatott könyvet, robot fűzte és kötötte), annak kapcsán törtek elő benne egy durván 5-6 éve weben látott, azóta megszűnt amerikai kezdeményezés emlékei, aminek keretében a gyerekek maguknak nyomtathattak anyagáron (tényleg fillérekért) könyveket. Ebből a poszt elkalandozott a POD kiadók mezsgyéjére, fikázta az irreálisan magas könyvárakat, zsebekben vájkált, boncolgatott, osztott és szorzott, végül megszédült magától, és félbe maradt. Apu tervezte, hogy ráncba szedi az összekuszálódott írást, és valahogy befejezi, de aztán egyre kevésbé tartotta fontosnak, végül kukázta, persze azért nem tenyerelt rá a Delete-re.

Apu nekiállt egy bulváros posztnak is, amit kivételesen nem szerkesztetlen hányadéknak szánt. Gondosan jegyzetelt, ahogy gyűjtötte és gyűjtötte napokon keresztül az anyagot, végül az anyag olyan mennyiségben halmozódott fel, hogy apunak elment a kedve attól, hogy rendesen gatyába rázza, megírja és meghúzza. Elrakta télire, érdekes anyag lesz, ha egyszer lesz kedve és ideje összerakni, de most egyébként is szeretne más irányba terelni engem, azaz a blogját (bővebben lejjebb).

Szeptember végén kicsit több tévét nézett, ami egyébként nem szokása (híreken és időjáráson kívül), akkor leginkább önmaguk lejáratásából és sajnáltatásából élő celebek keringtek megállás nélkül a képernyőn és a bulvárlapokban. Apu ebből - szokásától szintén eltérő módon - fikaposztot írt. Különösen Albert Györgyit pécézte ki magának (persze szóltak bekezdések Győzikéről, Kelemen Annáról, Paris Hiltonról és sok más díszpintyről is), akit amúgy korábban szimpatikusnak tartott, sőt még a posztban sem osztotta igazán, hiszen ő maga sem veti meg a piát. Mindenesetre borítékolta, hogy az ünnepelt / sajnált (hozzáállástól függően aláhúzandó) celeb biztosan nem lesz öngyilkos a közeljövőben (ezt azzal kapcsolatban jósolta, hogy a celeb Joshi Bharat műsorában kijelentette, hogy az öngyilkosság a legbátrabb dolog, és büszke rá, hogy többször megpróbálta), és a következő, már készülő könyve nagy sikert arat majd, sőt csak a könyv promója volt a celeb nyáron és ősszel produkált eljegyzős, esküvőt lemondós, tévében szétesős és balhézós ámokfutása. Apu az egészet forgatókönyvírók és marketingesek által felépített, a celeb ügynöke által megrendelt műbalhénak sejtette. A poszt teljesen kész volt, apu éppen a publikálás gombot akarta megnyomni október 3-madikán, késő délután, amikor fél füllel hallotta a híradóban, hogy a celeb elhunyt. Nyugodjék békében. Apu természetesen nem akkora fasz, hogy elsőként lő ki a celeb halála után róla szóló, kegyeletsértő posztot (akkor még a híroldalakra sem gyűrűzött be a hír, a kegyeletsértést meg sokan mások megtették apu helyett), inkább elsüllyesztette azt örökre. Utólag azért zsezsgett a toll a füle mögött, amikor érdeklődve figyelte az utólagos eseményeket, hogy máris készül a celebről több botránykönyv, kiderült, hogy a celeb terhes volt, vagy mégsem, vagy ezt hazudta, vagy mégsem, hogy az ex-vőlegény lefogyott, összetört és öngyilkosságra készül, vagy mégsem, hogy ez és ez a médiabirodalom a celebet a saját halottjának tekinti, hogy a mentősöket anyázták, amiért nem ismerték fel, hogy egy VIP beteg van előttük, akivel tényleg kellett volna foglalkozniuk, majd ezt a sztorit cáfolták, hogy a csatornák egymáson tapostak, hogy kinél járt utoljára a celeb, hogy a celeb évek óta elhanyagolt blogját ismét felfedezte a szolgáltatója (ahol mellesleg már a bekövetkezett halál előtt egymással versengtek, és egymást anyázták a "depressziós sorstársak", hogy a celeb ismeretlenül is az ő vállukon sírja ki a depresszióját, cserébe őket juttassa rivaldafénybe - ez is benne volt még az eredeti posztban) és így tovább. Mellesleg a bulváron átszűrt utolsó orvosi jelentések szerint a celeb nem lett öngyilkos (tehát apu tippje, ha úgy vesszük, bejött, nem is volt ilyen szándéka), és még csak nem is a meglehetősen rizikós antidepresszáns + alkohol kombó végzett vele (ezt egy másik celeb kotyogta el egy közös műsorban), ezektől teljesen függetlenül alakultak ki nála a szívleálláshoz vezető keringési és légzési elégtelenségek, legalábbis állítólag, más hírek szerint senki nem nyilatkozik, aki tud további részleteket. Apu végül úgy döntött, mivel úgyis mindenki a celebről ír, inkább nem gyúrja át a posztját, nem is ír újat, meg aztán ennyire soha nem is foglalkoztatta a celeb élete, lapozott inkább.

Apu gyorsan, frissiben rittyentett egy befejezett posztot a Blog.hu új hirdetési rendszeréről is, elemezte a lehetőségeket, rámutatott a leendő rendszer problémáira, kijelentette, hogy Csizmás Kandúr lesz, és leszedte a természetesen Blog.hu által számára külön engedélyezett AdSense reklámot, amit a haszontalansága és az apró design zavarása miatt amúgy is le akart már szedni. Ha már itt tartott, az AdSense-ről is írt hosszabban. Természetesen 14 hónap alatt sem keresett az AdSense-szel egy kivételnyit, tehát valójában egy fillért sem, pedig a másik, mára megszűnt, nagyon pörgős hírblogján is használta a kódot, és ott remélt is hasznot. Rajtam, az elhanyagolt blogján, nyilván nem, mindenesetre ezt a témát, a két nagyon eltérő blog AdSense bevételeinek összehasonlítását is alaposan kivesézte. Kicsit elmerengett a bloggerek bevételein, esélyein, a sikeres blog receptjén, néhány blogra (nem irigységből, csak a haszontalan tartalmuk és idegen sávszélt lopó, etikátlan működésük szúrt neki szemet) fújt is kicsit, másokat dicsért. Végül úgy érezte, hogy az említett fújás esetleg csúnya flamewart robbanthatna ki, amit nem volt ideje és kedve megvívni, emellett a sikeres blog receptjét (legalábbis az ötletadó ötletelést) mégsem akarta kiadni a kezéből, hátha egyszer jól jön, és ne más gazdagodjon meg vele, ha véletlenül tényleg működik. Aztán már mindenki írt a Blog.hu hirdetési rendszeréről, hamar le is futott a téma, így a készre írt és illusztrált poszt véglegesen el is avult.

Elgondolkozott azon is, hogy megünnepli a születésem második évfordulóját, mármint azt, amikor engem regisztrált, 2006. november 19-edikén. Aztán rájött, hogy egyrészt nem érdemes évente két évfordulót ünnepelnie (az első, közönségnek szánt, nem "lorem ipsum" poszt csak 2007. február 16-odikán ment ki, tehát akkor születtem meg ténylegesen), másrészt az első igazi évforduló óta vacak 13 posztot eresztett meg, nincs igazán sok minden, amit összefoglalhatna velem kapcsolatban. A poszt még a születése előtt kukába került.

Apu majdnem írt az Uwe Boll és Michael Bay szájkaratéról, amiből majdnem lett bunyó is, de a végén Bay átment csirkébe. Tervezett újabb netbook összefoglalót, hiszen A legkeresettebb notebook posztja óta rengeteg új kütyü jelent meg a témában, az elnevezés is valószínűleg az óta született. Netbookot még mindig nem vett, különösebb szükségét nem érezte, jelenleg az ASUS Eee 901 a befutó nála, a 20 gigás, Linuxos, de ha nagyobb szüksége lesz rá (többet utazik, nekiáll egy nagyobb forgatókönyvnek vagy ilyesmi), biztosan lesz a piacon még jobb vétel is, azt vesz. Hasonlóképp az e-book olvasó kérdést is újra körbe akarta járni, hiszen A papírnak annyi sorozata már egy éves, de továbbra is csillogó-villogó prototípusokat talált csak, kevés termékfrissítést, kevés újonnan kiadott terméket (pontosabban sokat, de mindegyiknek ugyanaz az egy-két vas az alapja), kevés előrelépést és semmi áresést. Majdnem posztolt az e-paper borítós Esquire magazinról, amit ráadásul egy időben mindenki hackelt, de miután rájött, hogy nem mátrixos az a kijelző, azaz nem alakítható át garázsban igazi e-book olvasóvá, nem látott a dologban egy posztnyi fantáziát. Valahol, valamiből leágazva (már nem emlékszik miből) majdnem írt az OpenColáról is, még nem zárja ki, hogy belefoglalja valamelyik tervezett Sofia Coppola posztba, de ez már annyira off mellékág lenne ott, hogy valószínűleg inkább visszafogja magát, és nem ír az OpenColáról.

Tervezte még, hogy folytat hármat az utolsó öt posztjából, mivel mindegyik esetében vannak hírértékű újdonságok. Először csak önkommentre gondolt, vagy update-re, de ezeknek semmi értelmük, hiszen a maroknyi törzslátogató RSS olvasójában nem jelennének meg, ugyanakkor annyira nagy dolgok nem voltak, hogy külön posztot érdemelnének. Az egyik téma, ami lényegében két rövidebb posztot is kapott, a The Dark Knight, azaz A sötét lovag esete az IMDb-vel. Apu megénekelte a WTF, új IMDb #1? című posztjában, hogy a film gyorsan elérte a lista csúcsát. Elgondolkozott azon is, hogy ezt a gyors ugrást mennyire okozták a szimpátiaszavazatok (fanboyok és fangirlök automatikus 10-ese a filmre) és célzott ellenszavazatok (fanboyok és fangirlök automatikus 1-ese a rivális The Godfatherre, azaz A Keresztapára), és azon is morfondírozott, hogy a film meddig tartja a vezető helyét, lecsúszik-e, ha lemegy a hullám, és nagyon, vagy új kultfilm született. Hozzáteszem, apu még mindig nem látta a mozit, de már nagyon várja a kicsit csúszott, de a napokban már tényleg esedékes hazai DVD premiert, és reméli, hogy kifog egy Jokeres dobozt. Ugyanezt a témát folytatta Az IMDb krémje poszt is, ami választ adott arra, hogy a TDK azért nem tartotta sokáig az IMDb-s első helyét. A The Shawshank Redemption (A remény rabjai) ügyesen előzött, és átvette a trónt. Erre jött volna a harmadik poszt, hogy a film az óta is tartja a helyét, a TDK mostanra a negyedik helyre csúszott le, a The Godfather és a The Godfather: Part II (A Keresztapa 2) besorolt elé. De a posztnak nem lenne értelme, akit érdekel a verseny, ránéz az IMDb-re, egyébként sem ér meg minden helycsere egy posztot. A TDK valószínűleg még lejjebb csúszik lassan, de az már sejthető, hogy amíg élünk, az előkelő 250-ből nem kerül ki.

Egy másik, hasonló kiegészítését apu a Google Chrome-ot minden gépre? posztja kapcsán írta volna. Lassan három hónap eltelt a Google browserének megjelenése óta, ha robbantott volna, mára látszana. Apu azt jósolta, hogy elhibázott lépés volt a Google Chrome-ot olyan csupaszul, kiegészítők nélkül, sok ponton átgondolatlanul kiadni. Viszont, ha gyorsan nem robbant a nagy cég, csak nagyon hosszútávon dolgozhatja le a hátrányát. Apu nagyon nem ment bele a témába, hamar elvetette a posztot (a másik lehetősége, hogy időszakosan posztolna az ilyen fejleményekről is, amihez nincs kedve), de azért megnézte a W3Schools statisztikáját. Nem tudja, hogy mennyire tuti, biztosan vannak jobbak is, rosszabbak is, többet is össze kellene vetni, de általában ezt szokta nézni, meg a Google is magasan dobja. Az oldal szerint a Chrome 3.1 százalékot szerzett szeptemberben, ez októberben már apadt kerek 3-ra. Ez elég volt ahhoz, hogy lenyomja a kis browsereket, az Operát és a Safarit (talán csak rövidebb időre, még kóstolgatják, próbálgatják sokan, talán nem kötnek ki mellette), de a Firefox tovább erősödött, októberben 44 százalékra ugrott, az Internet Explorer 6 és 7 kombinálva kicsit rontott, igaz a 7 erősített, most a kettő együtt 47.1 százalékkal vezet. A Chrome start tehát, ahogy apu is előre sejtette, nem jött be, lehetett volna még fejleszteni, vagy okosabban indítani.

Apu előző posztja pedig a Google Livelyról szólt, azzal kapcsolatban is vannak friss hírek. Apu azt jósolta, hogy a Lively, bár első ránézésre nagyon pofás, ha ilyen ütemben fejlesztik (szinte sehogy), be fog dőlni. Pár napja a Google döntött is felőle, idén Szilveszterkor véglegesen lelövi, tehát egy virtuális szilveszterezést sem lehet végigtolni benne, ahogy például egyesek csinálták a Second Life-ban. A Google sem lát fantáziát a projektben (apu szerint lehetett volna jól csinálni, de így tényleg zsákutca volt), a nyilatkozata szerint ("we prioritize our resources and focus more on our core search, ads and apps business") nem csak leveszi a fejlesztőket a témáról, de ilyesmivel valószínűleg nem is kísérletezik mostanában.

A fentiek mellett apu még majdnem írt az apróbb technikai fejlesztéseimről, amikkel úgy 3-4 napot molyolt (és hálás volt a lustaságának, hogy csak 77 posztot kellett kézzel átalakítania). Ezek közé tartozik ez a Lightbox jellegű képnézegető, ami pofás, és nem kompatibilis browserekben visszaesik a hagyományos módba, továbbá közkívánatra végre "tovább" gombosok lettek a posztok, nem terpeszkednek teljes hosszukban a főoldalon (apu nem szereti az ilyesmit, de meghajol a köz akarata és a keresőmotorok meg egyebek, például a FeedBurner elvárásai előtt). Ezekről azonban minek poszt, hiszen látható változások. Nagyon jelentéktelen újítás még a "rövidrevágva" tag megjelenése, ezzel apu a rövidfilmeket címkézi fel, többről szeretne írni a jövőben, eddig egyről írt, a Saw (Fűrész) rövidfilmről a több Saw anyagot is összefoglaló, Csontszilánkok című posztban.

Apu mellesleg elkezdett megbarátkozni az általa régóta utált sorozatokkal is. Erről is tervezett posztot, hogy mi a jó a mozifilmekben, és mi a szar a sorozatokban. Aztán a napokban látott egy hasonló témájú posztot ('sorozatbuzi vs. filmőrült', vagy valami hasonló címmel, most nem találja), az után már nem látta értelmét, hogy ugyanazt a kérdést alaposabban körbejárja, bár nem zárja ki, hogy egyszer körbe fogja. Apu mellesleg azért is posztol még ritkábban (amellett, hogy sok írását kukázta), mert egy sorozatblogon nyomja alaposabban az ipart, a maradék bloggeri erőforrásait oda csoportosította át, ennek a történetnek február elején lesz vége, haszontalan zsákutca volt, de most már végigtolja. Mellesleg a Max Headroomot, a Twin Peakset, a The L Word (L) két szezonját és a teljes eddigi Lostot darálta végig. Tart tőle, hogy elkapják a sorozatok (ez a félelem a sorozatutálatának egyik fő pillére), ami a mozinézés kárára válik, ezért óvatos.

Tehát apu nagyjából a fentiekkel szöszölt abban a kevés idejében, amit blogolásra szánt. Reméli, hogy februárban jobban rá tud kapcsolni, onnan több változást is tervez. Elsőként megszabadul a ballaszttól. Mivel engem elsősorban filmes blognak tervezett (ennek különböző szintjei voltak: kezdetben mindenről, vagy majdnem mindenről akart írni, amit nézett vagy újranézett, a jelenlegi terve az, hogy továbbra is általa kedvelt, kultikusabbnak tartott anyagokat vesz górcső alá, emellett szeretne bemutatni ritkaságokat is, nagyon jó vagy éppen szörnyű, de mégis érdekes anyagokat, rövid- és amatőrfilmeket, efféléket), mostantól tényleg a filmekre koncentrál ismét, nem lesznek hardverbemutatók, kütyük, szolgáltatások, ontopic hírek sem (mint a TDK IMDb-s pozíciói), vagy tényleg csak nagyon visszafogva, alacsonyabb prioritásban. Már a zene és könyv téma sem fog felfutni, apu valahogy ritkán érzett késztetést, hogy ilyenekről írjon, sok regényt ajánlana, rengeteg kedvenc bandája van, amikről énblogosan írna, de ezek két év alatt nem törtek igazán elő belőle (sőt szinte egyáltalán nem), ez után már nem is erőltet ilyen vonalakat. Ezek mellett úgy döntött, hogy nem talál ki magazinosan jópofa vagy legalább valamennyire olvasócsalogató (bár soha nem törekedett a bulvárosságra) posztcímeket, a cím az adott film magyar címe lesz, ha van neki (végül is magyarul ír), ha nincs, természetesen az eredeti cím jöhet csak szóba. Ez áll más dolgokra is, lényegében az előző poszt címe már ez alapján, köntörfalazás nélkül íródott. Ez valamennyire segíti a címek tartalmának azonosítását, apu szerint felhasználóbarátabb, bár visszamenően nem változtat már a címeken.

Apu nem ígéri, hogy nagyon rákapcsolt, sajnos sokat melózik, kevés a szabadideje, ami marad, azt magánéletre, hobbikra, és sajnos az erején túl vállalt, így mindig tornyosuló szívességhegyekre (értsd ilyen-olyan kérdésekben tutorialok és cikkek írása, garázsfordítás, tematikus rajongói oldalak fenntartása, vendégbloggerkedés stb.) áldozza. Mindezeken túl, az utóbbi időben valahogy még kevesebb kedve volt posztok hegesztésére, így a combos todo listáján bizony nagyon alacsony prioritásba csúsztam én, vagyis a blogja. Mindenesetre vele együtt bízom benne, hogy a teendők listája és a hangulat változni fog, jönnek szebb idők is, egyszer még pörögni fogok.

:: Téma: etcetera