/// Az írott szó halála?

Médiageci

könyvmoly kölyökAz előző posztban magamnak lefektetett szabályaimat megszegve most sem filmekről írok. Ikszdé. Bár kerülni próbáltam, hogy mások által kilőtt posztokat átvegyek és mások által felvetett témákra posztban reagáljak (helyette poszt méretű kommenteket is el szoktam potyogtatni erre-arra), egy kommentem most annyira meghízott, és talán valamennyire eredeti is, hogy inkább posztként lövöm ki. Hozzáteszem, ez azért ilyen pongyola, szétesett, fel- és levezetéstől teljesen mentes csonk, mert eredetileg kommentablakba íródott, konkrétan Amadea ezen posztjára, a lényeg a következő:

"Arra esetleg nem gondolnak, hogy talán az is állhat a probléma [a gyerekek nagy része egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe] hátterében, hogy a gyerek előtt nincs követendő minta? Hogy nincs a környezetében olyan idősebb ember - legyen az szülő, testvér, tanár, szomszéd, bárki - akit könyvvel a kezében láthat, amint belevész a könyvbeli történet világába?"

Érdekes megközelítése a problémának (ha problémáról beszélhetünk), nyilván ez is benne van a pakliban, hogy a most felnövekvő generáció kevesebb könyvmolyt lát, mint a korábbiak.

Ugyanakkor szerintem nem biztos, hogy teljesen igaz az az ebből valószínűsíthető tétel, hogy kevesebbet olvasnak a mai fiatalok, vagy úgy összességében az emberek, egyszerűen csak nem könyvet. A nyomtatott sajtó haldoklik, pont. Tovább bírta, mint hittem volna, de most már szinte mindenki a neten követi a híreket, sőt a sajtószakmában már azon problémáznak, hogy a pontatlanabb mikroblogok túlzottan megelőzték a legnagyobb nemzetközi hírtévéket is. Emellett régen azért olvastunk mondjuk történelmi vagy szakmai könyveket, mert nem volt más lehetőségünk az információ megszerzésére, ma ugyanezt csináljuk, csak nem rendelünk az Amazonról 20 rugós szakkönyvet több hetes átfutással, inkább rákeresünk a Wikipedián, a Google-n, tematikus szakportálokon, egyéb helyeken. Ugyanúgy olvassuk nagyjából ugyanazt, csak nem könyvben. Gyorsabban, célzottabban, precízebben ragadjuk magunkhoz az általunk keresett információt (igen, itt felmerül az is, hogy ez talán kevésbé pontos, kevésbé hiteles, de tematikus kutatások is rámutattak, hogy a kőbe vésett enciklopédiákban is van ugyanennyi hiba, ráadásul sok régi tévedésről is lekerült a neten a lepel, lásd az Anthony Burgess hoaxot), kevesebb pénzt és időt pazarlunk, ráadásul fák sem halnak bele. (Igen, mindez felvet egy másik problémát, ami mostanában szintén reflektorfényben van: Elhülyülünk-e az információ könnyű elérhetőségétől? Szerintem nem. Ami minket érdekel, munkánkhoz kell satöbbi, azt így is elolvassuk, csak kevesebb lesz a felesleg. A felesleg persze plusz tájékozottságot jelent, ha valaki nagyon célzottan egy témára koncentrál, beszűkül, de ugyanakkor az információ gyorsabb, kompaktabb beszerezhetősége miatt több memóriája és ideje jut, hogy tovább szélesítse az ismereteit. Amit nem "töltünk le az agyunkba", de potenciálisan hasznos információnak tartunk a jövőre nézve, annak az elérhetőségét meg bookmarkoljuk fejben vagy más módon, ami szintén nem haszontalan.) Emellett boldog-boldogtalan weboldalakat és blogokat olvas (és ír), ez ugyanúgy betűfalás, és még azt sem jelenthetjük ki, amit elsőre rávágnánk, hogy "alacsonyabb színvonalú". (Már csak azért sem, mert nagyon sok ünnepelt író is blogol William Gibsontól Neil Gaimanen át Paulo Coelhóig, csak, hogy párat említsek.)

Szórakoztató irodalmat is azért fogyasztott régen gyakrabban a többség, mert az átkosban kevesebb lehetőség volt az ilyen jellegű történetek magunkhoz vételére. Tény, volt mozi, színház, több rádiócsatorna, idővel egynél több tévécsatorna is, de azért szűk volt a kínálat, sok esetben nem volt választási lehetőség a film, képregény, zanza, hangoskönyv és könyv között, csak könyv volt. Márpedig a többség, aki lektűrt olvas, azt pusztán a történet élvezetéért teszi (hozzáteszem: szerintem). Egy jó filmadaptáció ugyanazt megadhatja, és több érzékszervet kényeztethet. (Tudom, ez egy könyvesblogos felvetésre nagyon eretnek gondolat.) Természetesen nem lehet minden könyvet celluloidra vinni, és semmilyen statisztikát nem ismerek a témában, de szerintem az egykori (választás nélküli) olvasók ma ugyanazt a szórakozást kapják meg a filmektől. Ez pedig, bár könyvmoly szemszögből siralmas, ugyanakkor szerintem nem feltétlenül ördögtől való. Az emberek, akik gyorsabban és színesebben akarják a sztorit megismerni, most már megtehetik, és meg is teszik. Félreértés ne essék, ezzel nem a könyvek ellen és a filmek mellett érvelek, csak biztosan jó cél-e mindenkit olvasásra kényszeríteni, aki nem akar olvasni, vagy máshogy feltéve: rossz-e az, hogy nem mindenki könyvmoly? (Választás lehetősége, szabad akarat.) Szerintem itt lehetnek az igazán nagy számok, a jelentős veszteségek, az elmaradt olvasók.

A többi valószínűleg szűkebb réteg. Van, aki azért olvas, mert a könyveket felmagasztalja, a szórakozás és információszerzés legjobb eszközének tartja. (Neveltetés miatt, divatból, vagy csak úgy.) Esetleg stílusok, írók ragadják meg, az irodalom sokszínűségét és a nyelv szépségét élvezné mélyebben. Persze megtalálható itt sok furcsább csoport is. Akadnak olyanok, akik elektronikus- vagy hangoskönyvekre váltanak (ez nem igazi médiumváltás, de a könyvhurcolásról leszoknak), akadnak olyan fura szerzetek is, akik egy anyag minden adaptációját megpróbálják magukévá tenni (regényt, filmet, képregényt is - ide sorolom magam). Egyesek talán megelégszenek a zanzával, míg a másik véglet csak eredeti nyelven (ha az latin vagy ógörög, ezért még a nyelvet is megtanulja) hajlandó művet olvasni, minden változtatás (beleértve a fordítást is) nélkül.

(Persze itt, mivel csak kommentnek szántam, nem tértem ki arra a sok regényre, novellára, versre és egyébre, ami értékes, és más formában még nem érhető el, esetleg az adaptáció során sokat romlott a minősége.)

Röviden: Szerintem most is sokan olvasnak, azok, akik tényleg szeretnek olvasni. Csak egyre kevesebb könyvet, egyre több "netet" (olvasás még a haverunk MSN szövegének befogadása is, irodalomnak nyilván ritkán irodalom). A nagy halmaz, aki kiesett, kényszerből olvasott, mára talált más, számára kedvezőbb alternatívát ugyanazon igénye kielégítésére. Csúnyán hangzik, de mondjuk ki, ide beletartozik a Győzike, a Barátok közt, a Senorita Szöszi, a Való Világ és a Grand Theft Auto IV is.

Ha már szóba kerültek a hangoskönyvek, most küzdök az elsővel (elektronikusból sem fogyasztottam még sokat, akármennyit olvasok gépen, valahogy nehéz számomra az átállás, hogy a nagybetűs irodalmat is LCD-ről fogyasszam papír helyett, aktuális generációs e-book readerre meg még sajnálom a zsét), mert a papír változathoz nem sikerült hozzájutnom. Eddig nem igazán jön be a dolog, főleg ez esetben (filozófia, vallás és önéletrajz keverve angolul), túl lassú és nem kereshető. A kereshetőség viszont az, aminek hiánya a papír alapú könyvekben már egyre jobban zavar, főleg a szakkönyvekben. OCR-ezni kellene mindent, sürgősen (ezt azért teszem hozzá, mert nem egy olyan digitálisan megvásárolható lexikonnal találkoztam, amiben az oldalak képek, igaz ma már némi indexelés van ezeknél is, de pofátlanság ilyet OCR nélkül kiadni), és minden papírkönyvhöz mellékelni a digitális változatát (legalább link és egyedi password egy kis matricán).

:: Téma: etcetera irkafirka