Évtizedek óta rabja vagyok az Oscar-gáláknak, 20-25 éve biztosan nem hagytam ki egyet sem, de előtte is követtem, amennyire tudtam - régen persze magyar csatornák nem adták, és talán a szomszédosak (osztrák, jugó stb.) sem élőben, igaz ilyen részletekre már pontosan nem emlékszem. Régen egy kicsit más volt (persze a nosztalgia miatt is ezt mondja az ember mindenre), elsősorban azért néztem, mert trailerek, filmes magazinok és egyebek híján kevés más információs forrásunk volt arról, hogy a szerencsés esetben 2-3 éven belül hazai mozikba is eljutó amerikai filmek közül melyek kaptak a szakmától igazán nagy elismerést, így miket nem hagyhat ki egy megszállott filmzabáló sem, ugyanakkor az akkori legnagyobb példaképeimet, a fiatal, szakállas, új generációs, forradalmi filmrendezőket (Francis Ford Coppola, Steven Spielberg, George Lucas, Brian De Palma és Martin Scorsese) is ott lehetett élőben látni (a werkfilmek is ritkák voltak akkoriban mifelénk, igaz a Star Warsról azért készült néhány), mára persze már csak szertartássá vált az Oscar nézés számomra. Természetesen valamennyire egyetértek azokkal, akik fikázzák a gálát, hogy az egész csak reklám a filmeknek és a sztároknak, sőt újabban már a divattervezők és mások is belemásztak a bizniszbe, továbbá, hogy túlságosan az amerikai stúdiórendszer bennfentesei köröznek benne a legnagyobb költségvetésű filmekkel, ugyanakkor számos külföldi rendező, színész, zeneszerző, operatőr satöbbi sikere bizonyítja, hogy egyrészt a jó külföldi és független filmek is kapnak esélyt, másrészt be is kerülhetnek a rendszerbe, tehát bár becsülöm a Sundance-t, a Golden Globe-ot, Cannes-t és a többi rangos fesztivált is, azért az Amerikai Filmakadémia Oscar-gálája mindennek a krémje.

De térjünk rá a ma éjjel adott 4 óra 20 perces darabra. Összességében egy kicsit laposabb, gazdaságosabb volt, mint amit megszokhattunk, talán a sokat hangoztatott környezetvédelem jegyében is. Az utóbbi években már (számomra is) annyira sok volt a cirkusz, a giccs, az extra, a botrány és a stand up comedy, hogy mindez szinte elnyomta a lényeget: a filmeket. Most az egész kicsit átesett a ló túloldalára, a show nagyon enyhén már untatott. A műsorvezető, Ellen DeGeneres személye sem volt a legjobb választás, sok-sok éven keresztül hatalmas és nemzetközileg ismert vígjáték sztárok lökték végig a poénokat, olyanok, akik írók és stand up komikusok is, ez a hölgy viszont egy világszerte maximum névről ismert, másodhegedűs, leszbikus, fehér Oprah (vagyis tízmilliók által nézett amerikai Mónika és Balázs jellegű show-t tologat, amennyire én tudom). Igaz nem szerepelt túl sokat, és pár poénja a középszintet megütötte (a fotózás Clint Eastwooddal és Steven Spielberggel vagy a forgatókönyv átadás Martin Scorsesenek, de az a beszólás is valamennyire ült, hogy George Clooney reménytelenül epekedik utána, mert ugye ő férfiakkal nem kezd - ennyit jegyeztem meg, ennél sokkal több értékelhető vicc nem volt a tarsolyában, Penélope Cruz lemexikóizása és utána ennek korrigálása ugyanakkor gigantikus baki volt, ahogy néhány ilyen magas szinten váratlan nyelvbotlás is), felejthető teljesítményt nyújtott a közelebbi elődeihez, Chris Rockhoz, Billy Crystalhoz, Steve Martinhoz és Whoopi Goldberghez viszonyítva.

Számítottam rá, hogy repkedni fognak a Youtube, Paris Hilton, Britney Spears, Torrent, iPod, Blu-ray, HD-DVD és egyéb poénok, amikről az elmúlt év szólt, meg sok egyéb sztárbotrány, Irak, Irán, Észak-Korea, George Bush és további politikai témák is, de egy halk és enyhe Ebay-vicc volt minden, politikában pedig az, hogy mindenki Al Gore-t dicsőítette (ugye jellemzően demokrata a "közönség", a republikánusok meg beolvadnak a tömegbe, szakadás talán először és utoljára Elia Kazan esetében volt), és ment a nagy "védjük a környezetünket, spóroljunk a benzinnel és más energiákkal, gyalogoljunk, biciklizzünk és buszozzunk" környezetvédő téma, igaz többnyire csak Melissa Etheridge mögött a kivetítőn - ez utóbbi persze szép és jó gondolat, csak ettől még senki sem fogadja meg. Jut eszembe, a show kicsit leszbikus is volt, Etheridge, a győztes betétdal szerzője és előadója köszönetet mondott a feleségének, plusz Jodie Foster is szerepelt a pódiumon - nem mintha ezzel bármi gondom lenne, egyszerű vicces észrevétel részemről. Visszakanyarodva a csicsára, pontosabban annak meglepő hiányára: a színpadon a díjátadáson túl tényleg roppant kevés performansz volt a megszokottakhoz képest, voltak a szokásos dalok (azok is visszafogottan, sallangmentesen - régebben ezeket repülőcirkuszok, pantomimesek, balettosok, díszletek és ezekhez hasonlók is fűszerezték), aztán volt egy hangutánzó kórus meg még egy visszatérő árnyjátékos csoport - ez utóbbi kettő persze viszonylag eredeti és nagyon szórakoztató volt. Ezeken túl szinte minden beszéd is sablonos volt, rövid és hamar lekevert (pedig előtte azt ígérték, hogy bárki beszélhet hosszan), Forest Whitaker beszéde volt csak hosszabb és mélyebb, meg valamennyire említésre méltó volt még Helen Mirren és Martin Scorsese köszönőbeszéde is. Egyébként az összevágott és kivetített filmmontázsok sem vetekedhettek az előző években bemutatottakkal, nem voltak annyira erősek és érzelemdúsak: volt egy a külföldi filmekből (ezt nem kisebb arc, mint Giuseppe Tornatore vágta), egy az amerikai filmekből, egy szokásos az elmúlt évben elhunyt sztárokról és egy azokból a filmekből, amiknek Ennio Morricone szerezte a zenéjét.

Igazság szerint eredetileg úgy terveztem, hogy a reklámok alatt folyamatosan frissítem a blogot, tehát szinte élőben írom az eredményeket, de mivel jelenleg napi 20-30 között mozog a látogatóim száma, ennek nem lett volna sok értelme, közülük, ha valaki fent is volt, és kíváncsi is volt az eredményekre, biztosan nem a blogomat sasolta volna, inkább magát a gálát. Mellesleg, ha már itt tartunk, nagy köszönet annak, aki valamelyik fórumon említette, hogy a német PRO7 eredeti angol nyelven adja élőben a showt, ott néztem inkább, és nagyon üdítő volt. Sok éven keresztül néztem magyar csatornákon (főleg Albert "depressziós, alkesz, férfifaló, áldozat, író, újságíró" Györgyi és Balázsy "Panka" Panna szövegével elnyomva), és a falra másztam a közvetítésektől. Az eredeti hangot alig lehetett hallani, a szövegből pedig úgy öt mondatonként egyet fordítottak csak (jellemzően azt is rosszul, a kevés átszűrődő eredeti szövegből ennyit ki lehetett hámozni, a poénok közül meg egyet sem voltak képesek magyarra átültetni). Idén mintha kevesebb lett volna a reklámblokk is, ezek alatt a PRO7-ről átkapcsoltam az RTL Klubra (ahol most Albert Györgyi volt ismét a női kommentátor), mivel észrevettem, hogy a reklámblokkoknak fenntartott üres részek közül kevésbe tettek csak saját reklámot, a többiben tovább beszéltek a kommentátorok, hát német sörreklámok helyett addig inkább őket hallgattam. Igaz a rengeteg ragozási problémából, nem kerek mondatból, egymás szavába vágásból, közismert adalékinformációból, bakiból és egyébből levontam a következtetést, hogy amikor fordítják az élő adást, akkor bizonyára még rosszabbul teljesítenek. A PRO7 tehát jó választás volt, remélem mindig így adják, ezen túl csak ott nézem a gálát.

Végül lássuk az eredményeket, bár gondolom már rengeteg szomszédos blogban is szerepelnek, és aki nem nézte a showt, az is pár órán belül mindent megtud a TV-ből, rádióból, újságokból és szóbeszédből. Ezeket nagyon nem kommentálom, mert kissé lemaradva én még azt a néhány filmet sem láttam, ami már DVD-n is kijött nálunk, de azokat sem, amik a mozikban futottak, egyes egyedül a Maestrot néztem meg (gondolom a többi rövidfilm is megtekinthető a neten, de azoknak sem jártam még utána), így saját véleményem nincs a filmekről és az eredmények igazságosságáról. Annyit tennék hozzá, hogy természetesen a magyaroknak, M. Tóth Gézának (aki a Maestroval indult az animált rövidfilmek között) és Zsigmond Vilmosnak (a Black Dahlia már Oscar-díjas operatőrének) szurkoltam, továbbá az új filmjeiket nem látva is szorítottam néhány olyan arcnak, akik a korábbi teljesítményük alapján már nagyon megérdemelték, hogy bekerüljenek az Oscar-díjasok körébe: Martin Scorsese-nek (a The Departed rendezőjének), Penélope Cruznak (a Volver női főszereplőjének) és Forest Whitakernek (a The Last King of Scotland férfi főszereplőjének). Ezekből, mint lejjebb is látható, a magyarok nem nyertek, ahogy Cruz sem, a másik kettő bejött. Hozzátenném még, hogy az előzetes felhajtásból leginkább arra számítottam, hogy a nagy díjakat a Pan's Labyrinth és a Babel fogja elvinni, mexikói uralom lesz, és a The Departed talán csak rendezői díjat kap, a végső listából ugyanakkor úgy néz ki, hogy a The Departed nyert jobb szobrokat, a Pan's Labyrinth is kapott sok kisebbet, a Babel viszont a gálán nagy vesztes volt. Nagy meglepetés volt még Jennifer Hudson, egy kövér fekete leányzó, aki élete legelső filmjére (futó mellékszereplő sem volt sehol) kapott szobrot, ő egyébként, ahogy arra a gálán többször céloztak, az American Idol (ez ugyanaz a licenc, ami nálunk Megasztár címen futott) egyik szériájának elég magasan végzett versenyzője volt, nyerni ugyanakkor nem nyert, csak komolyan feltűnt az abszolút semmiből. Tehát akkor a lista az oscar.com-ról (azt hiszem ez volt az átadási sorrend is), hátha valakinek még mond újat:

Legjobb férfi mellékszereplő: Alan Arkin (Little Miss Sunshine - A Család Kicsi Kincse)

Legjobb vizuális effektusok: Pirates Of The Caribbean: Dead Man's Chest - A Karib-tenger Kalózai 2: Holtak Kincse

Legjobb animációs film: Happy Feet - Táncoló Talpak

Legjobb élőszereplős rövidfilm: West Bank Story - még nincs magyar címe, talán változatlan lesz

Legjobb animációs rövidfilm: The Danish Poet - még nincs magyar címe, talán A Dán Költő lesz

Legjobb jelmez: Marie Antoinette

Legjobb smink: Pan's Labyrinth - A Faun Labirintusa

Legjobb női mellékszereplő: Jennifer Hudson (Dreamgirls)

Legjobb rövid dokumentumfilm: The Blood Of Yingzhou District - még nincs magyar címe, talán A Yingzhou-negyed Vére vagy valami hasonló lesz

Legjobb dokumentumfilm: An Inconvenient Truth - Kellemetlen Igazság

Legjobb művészeti rendezés: Pan's Labyrinth - A Faun Labirintusa

Legjobb zene: Babel - Bábel

Legjobb zenei keverés: Dreamgirls

Legjobb betétdal: An Inconvenient Truth - Kellemetlen Igazság (egész pontosan az I Need To Wake Up című dal Melissa Etheridge-től)

Legjobb hangvágás: Letters From Iwo Jima - Levelek Ivo Dzsimáról

Legjobb idegennyelvű film: The Lives Of Others - még nincs magyar címe, talán Mások Élete lesz

Legjobb vágás: The Departed - A Tégla

Legjobb férfi főszereplő: Forest Whitaker (The Last King Of Scotland - még nincs magyar címe, talán Skócia Utolsó Királya lesz)

Legjobb operatőri munka: Pan's Labyrinth - A Faun Labirintusa

Legjobb női főszereplő: Helen Mirren (The Queen - A Királynő)

Legjobb adaptált forgatókönyv: The Departed - A Tégla

Legjobb eredeti forgatókönyv: Little Miss Sunshine - A Család Kicsi Kincse

Legjobb rendezés: The Departed - A Tégla (vagyis Martin Scorsese kapta a legjobb rendezőnek járó szobrot)

Legjobb film: The Departed - A Tégla

Ezeken túl a Jean Hersholt díjat egy bizonyos Sherry Lansing kapta, akiről szerintem senki sem hallott, alig néhány film producere és pár tévésorozat mellékszereplője volt, meg pár évig az egyik nagy stúdió vezetőségében volt fejes, a díjat inkább azért kapta, mert nem volt jobb filmes legenda kéznél, továbbá sokat segítette a rákkutatást és efféléket (bár ennyi erővel kaphatta volna Angelina Jolie vagy Dobó Kata is). Továbbá nagyon megérdemelten kapott életműdíjat a legendás zeneszerző, Ennio Morricone, aki már sokszor volt jelölve, de pechjére soha nem nyert, igaz 79 évesen is aktív, még akár szerezhet mellé egy második aranyszobrot is.

Mára azt hiszem ennyit az Oscar-gáláról, ha az utózöngék között még lesz valami érdekesség, lehet, hogy még írok róla.