/// Élő agyszövet a fémvázban

Médiageci

Kôkaku Kidôtai - Ghost in the ShellAz animációknál maradva, jó párszor láttam már a Kôkaku Kidôtait (nálunk jelenleg Ghost in the Shell - Páncélba Zárt Szellem címen fut, de egy időben Szellem a Kagylóban volt a hivatalos magyar címe), amit Masamune Shirow mangája (japán képregény) alapján Mamoru Oshii rendezett 1995-ben, de úgy érzem sosem sikerült fognom a teljes adást. Valószínűleg ennek az egyik oka az, hogy mindig erős alkoholos vagy egyéb befolyás alatt szedtem elő, a másik, hogy annyira komplex vallási, filozófiai és futurológiai problémákat boncolgat, hogy sok nézés után sem könnyű falat, de leginkább azt tartom valószínűnek, hogy a készítők elsősorban a mangát ismerők számára alkották meg a kultikussá vált 2D-s animét. A filmben nem túlságosan részletezett, eléggé átláthatatlan, titkosszolgálatos, megacorpos, kusza belpolitikai berendezettségű és külpolitikai viszonyú, katasztrófa sújtotta jövőbeli világot bizonyára a sajnos általam még nem olvasott mangából lehet igazán megismerni, bár lehet, hogy még abból sem.

Még így az elején teszek egy nagy kitérőt (bár talán külön bejegyzésbe illene, hogy hasonló anyagoknál ne kelljen ismételnem magam), a japán, orosz, kínai, arab és egyéb más írásjeles neveket és címeket úgy tudom hivatalosan ejtés szerint illik átültetni magyarba, de az ilyen esetek többségében dunsztom nincs az eredeti kiejtésről, továbbá a legtöbb helyen az ilyen nevek és címek angolba átírva szerepelnek (tehát így bárki könnyen rájuk kereshet, utánuk olvashat, míg a fonetikus magyar átírásnál még beazonosítani is nehéz lenne a többségüket), így én is nem egészen helyesen, de praktikusan és egyéb alternatíva híján az angol átiratokat használtam a múltban és használom a jövőben is. Egyébként Driller is írt egy ugyanilyen bejegyzést az Ázsiattak című blogjába, ő is így jár el, valószínűleg mások is.

Az inkább felnőtteknek szóló rajzfilmet (bár talán a gyerekek is izgalmasnak találják az akciókat, csak a mélyebb rétegeket nem értik, és a cyborglány gyakran látható mellbimbója sem hathat rájuk annyira sokkolóan, hogy megállnának a fejlődésben) egyértelműen a cyberpunk pápák, Philip K. Dick és William Gibson művei inspirálták, ugyanazokat a kérdéseket is boncolgatja, mint Dick Do Androids Dream of Electric Sheep?-je (Álmodnak-e Az Androidok Elektronikus Bárányokkal?, amiből a Blade Runner, azaz a Szárnyas Fejvadász című mozi is készült) és Gibson Neuromancere (Neurománc), ugyanakkor a történet és a cselekmény eléggé eredeti, hogy önmagában is értékes legyen. Ha már itt tartunk, a film egyik alapgondolata, az üdvözülésre, mennybe menetelre, felsőbb lelki szintre lépésre mutató bibliai utalás el is hangzik benne, amikor a főszereplő, Kusanagi, maga sem tudja hogyan, beszéd nélkül, földöntúli hangon citálja Pál apostolt: "Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre.". A felvetés (mint a Szentírásból sok egyéb) megjelent egyébként Ingmar Bergman Såsom I En Spegeljében (Tükör Által Homályosan) és Philip K. Dick A Scanner Darkly-jában (Kamera Által Homályosan - remekül eltalált címfordítás, Richard Linklater tavaly filmet is készített belőle, amiről már írtam recenziót máshova) is, többek között. Az Isten-ember-szeretet hármas helyett azonban a Ghost in the Shell Dick és Gibson nyomán haladva az ember (mint teremtő) és az öntudatára ébredt mesterséges intelligencia (mint teremtmény) kapcsolatot gondolja valamilyen szinten tovább, vagyis tömören: a Szingularitásról szól.

Újabb lábjegyzetként pár szót érdemel a Szingularitás avagy a Technológiai Szingularitás, ami egy teoretikus technológiai fordulópont lesz valamikor a jövőben, már ha bekövetkezik. Az eddigi technológiai fejlődési trendekből levezethető, ahogy az agykutatás, az orvostudomány, a nanotechnológia, a processzorok növekvő teljesítménye és sok egyéb is sejteti, hogy az a pont valószínűleg elérhető lesz, amikor mi emberek egy nálunk fejlettebb szuperemberi intelligenciát hozunk létre, talán gigantikus számítógépes program, talán komplex biológiai gépezet (posthuman), talán valami hibrid vagy egyéb módon. Ez, az ember utolsó hasznos találmánya pedig egyrészt hatalmas lendületet ad minden tudományos fejlődésnek, hiszen a saját intelligenciánk már nem lesz korlát számunkra, ha a teremtményünk nálunk intelligensebb lesz, ráadásul visszacsatolva tudja magát még tovább fejleszteni, másrészt olyan teológiai, filozófiai, tudományos, emberjogi és egyéb kérdéseket vet majd fel, hogy "ember játszhat-e Istent?", "ha a gép teljesen úgy gondolkodik és érez, mint egy ember, van-e lelke, ha feltételezzük, hogy az embernek van?", "velünk egyenrangú vagy fejlettebb teremtmény felett van-e jogunk uralkodni, az életével rendelkezni?" és a többi. Talán a Blade Runner illusztrálta ezeket a kérdéseket legjobban (de Isaac Asimov számos műve is említést érdemel, no meg a The Terminator (A Terminátor) és a The Matrix (Mátrix) szituációk sem zárhatók ki, mint a Szingularitás lehetséges negatív végeredményei), amikor Deckard megingott a munkája jogosságával kapcsolatban, és valamennyire átérezte Roy Batty helyzetét és motivációját, ami által pedig mi, a nézők is, sőt a jelenet a saját emberi halandóságunkra is rámutatott. Mert ugye limitált az élettartamunk, hiába láttuk a világ összes csodáját, ha meghalunk, mind elvész: "I've seen things you people wouldn't believe. Attack ships on fire off the shoulder of Orion. I watched C-beams glitter in the dark near the Tannhauser gate. All those moments will be lost in time, like tears in rain.".

De kanyarodjunk vissza a Ghost in the Shellre, aminek egyébként nincs túl sok jelenete, rövid anime, némi lövöldözéssel, autózással, verekedéssel és üldözéssel. A már említett, nem túlságosan részletezett háttérből nekem durván az jött le, hogy a film valószínűleg Japánban játszódik, valamikor a nem túl távoli jövőben, ennek ellenére a gazdasági és politikai berendezkedés nagyon eltérő a mostanitól. Az országot két vagy több politikai és gazdasági szervezet uralja, amik egyben kutatórészlegekkel, gyárakkal és mindenre felhatalmazott saját rendőrségekkel rendelkező megacorpok is. Ezek, a Hatos Részleg és a Kilences Részleg (de talán vannak továbbiak is) többé-kevésbé együttműködnek, talán a patthelyzet miatt, de érezhető köztük a feszültség, egymás ellen is dolgoznak. Az ország külpolitikája nem kevésbé zavaros, noha nyílt harcot éppen nem folytat senkivel, kemény hidegháborúban áll Amerikával és egy sokat emlegetett fiktív országgal (talán Gavin a neve, írásban nem láttam, valahogy így ejtik), ahol éppen véget ért a diktatúra, de az új "demokratikus" hatalom sem jobb az elődjénél, valószínűleg egy Oroszország kaliberű Banánköztársaság.

A kezdő jelenetben egy nagyágyú programozót akar kijuttatni az említett fiktív ország egyik diplomatája a történet helyszínéül szolgáló országból, illegálisan, nagyjából olyan tervet vázolnak, mint egy vasfüggönyön átjutós átállás, erről folytatnak éppen tárgyalásokat. A jelenetet mindkét Részleg figyeli, az egyik békésebben sok rendőrrel ostromolja meg a toronyházat, a másik drasztikusabb és visszafordíthatatlan módszert vet be: a legjobb szuperügynökük, egy rövid hajú robotlány egy láthatatlanná tevő hőoptikai álcaruhában leereszkedik a tetőről, és agyonlövi a másik ország politikailag védett diplomatáját. Bár ez egy tipikus akciófilmes nyitásnak tűnik, azaz látszatra nincs köze a fő történethez, később azért összefutnak a szálak. Ezt követően a lány, Motoko Kusanagi őrnagy két másik Kilences Részleghez tartozó rendőrrel, egy nagydarab, sok implanttal félig transhuman cyborggá alakított (a szemei is fémkörök) öreg rókával, Batouval és egy fiatal, hosszú hajú, teljesen normális és átlagos kopóval, Togusával folytatja a nyomozását a Bábjátékos néven ismert enigmatikus hacker és terrorista ellen. A Bábjátékos képes számítógépen keresztül az emberi agyat is meghackelni, vírusokkal átprogramozni (abban a Gibsonos jövőben járunk, amikor már mindenkinek csatlakozók vannak a fejében, az emberek az agyukat csatlakoztatják a cybertérbe szinte mindenhez: autóvezetéshez, a telefonfülkéknél telefonáláshoz satöbbi, ugyanakkor mobil nincs a filmben, ami ma már furcsán hat, de 12 éve még nem volt meg a mobil boom), így hiába kapnak el újabb és újabb hackereket (némi nyomozás, cybertérbeli kutakodás, vallatás, sok autós üldözés, rohangálás, lövöldözés és verekedés árán), mindig csak újabb kitörölt agyú bábokhoz jutnak, a hacker által újabb hackelésekre programozott emberi roncsokhoz.

Kapunk néhány magánéleti képet is a hősnőről, bár eléggé üres az élete. Kis panelban lakik, néha hajón utazik a belvárosban (ugyanis az utalások szerint a meg nem nevezett metropoliszt félig elöntötte az árvíz valamikor - bizonyos városrészek lakatlanok és rozsdásak, mások olyanok, mint egy futurisztikus Velence, víz hömpölyög lustán a toronyházak között, persze azért akadnak aszfalt utak is), de szeret sört vedelni és a saját hajójáról búvárkodni is. A merülések alkalmával egyébként mindig feldereng benne a remény érzete és a születésének emléke, ami az ő esetében víz alatti összeszerelés volt, és sok folyadékban felfele lebegés, miközben izmokat, bőrrétegeket és hasonlókat vittek fel a testére. Az is kiderül, hogy Kusanagi nem száz százalékban robot, néhány agyszövete emberi, de nem több, a Bábjátékos utáni hajszája pedig már-már vallásos istenkereséssé válik, legalábbis, ha alaposabban boncolgatja az ember az utalásokat és összefüggéseket.

A film végén (spoiler) előkerül egy robot, amit a rivális Hatos Részleg gyárában, állítólag a Részleg tudta nélkül, magától gyártott le a hackelt gyártósor, majd a robot öngyilkosságot követ el, autókkal ütteti el magát. A robot maradványait, egy kettészakadt női felsőtestet Kusanagi csoportja vizsgálgatja, majd befutnak a Hatos Részleg emberei is, a három rendőr pedig a biztonsági kamerák elemzésével kihámozza, hogy nem egyedül jöttek, álcaruhás ügynökök is voltak velük, és az egyik fejes is cyborg. Azonban mire idáig jutnak, kitör a balhé, és a robot maradványait a Hatos Részleg álcázott kommandósai elrabolják a laborból, majd egy elhagyatott nagy raktárba viszik, ahova először Kusanagi, majd sokkal később a nagydarab Batou is megérkezik. Itt Kusanagi egy nagy pókszerű tankkal harcol, szét is szaggatja a saját izmait a nagy erőlködésben, amikor a tankot fel akarja nyitni. Aztán (és már előtte is) kapunk pár választ: a Bábjátékos nem egy ellenséges amerikai hacker, hanem egy cybertérben öntudatra ébredt önálló intelligencia. Eredetileg a Hatos Részleg kezdőjelenetben látott programozója fejlesztette embereket hackelő kémprogramnak, de a cybertérben az információs evolúciója során gyakorlatilag egyedi létformává fejlődött, ami után önállósította magát, kicsúszott a Részleg irányítása alól. A Hatos Részleg valamilyen nem részletezett módon végül sikeresen csapdába csalta, ők gyártották le az öngyilkos robotnőt, és az agyába csalogatták a Bábjátékost a cybertérből. Végül a két roncs cyborg Batou segítségével, még mielőtt a Hatos Egység kommandósai odaérnének a raktárhoz, összekapcsolódik, így Kusanagi megtalálja azt, akit megmagyarázhatatlan belső késztetésből régóta keresett (ahogy a hívők Istent), válaszokat kap tőle, minden tudás áttöltődik belé, így a Bábjátékos lelke is, a szuperintelligencia pedig megtalálja a legmegfelelőbb tanítványát, akit egyébként már régen kiszemelt. A két pucér robotcsaj így agyszexel egyet, a mesterséges intelligencia megtermékenyíti a nyomokban még emberi agyat, végül a utódjuk kerül Kusanagi fejébe. A virtuális coitus után a Hatos Részleg helikopterei szétlövik a két robotroncsot, majd a következő jelenetben azt láthatjuk, hogy Batou valahogy mégis kimentette Kusanagi fejét, és rászerelte egy feketepiacon szerzett robottestre, találóan egy kislányéra. Zárszóként az így keletkezett új utód ismét előadja Pál apostol Korinthusiaknak írt első levelének fent említett részletét, továbbá hangsúlyozza, hogy a változatos keveredés (genetikai és más értelemben is - ő ekkor már az emberi és gépi evolúció hibridje) viszi előre a világot, majd elindul, hogy a cybertérben tovább szaporítsa magát, újabb és színesebb utódokat hozzon létre (ezzel talán kiszól a fogyasztói társadalom által túlságosan hasonlóvá és kiszámíthatóvá tett emberiségnek is), ez hasonlatos a The Lawnmower Man (A Fűnyíró Ember) című film végéhez is.

Viszonylag érdekes a film utóélete is, a The Matrix nem csak akciójeleneteket és különféle ötleteket (a Mátrix effektként elhíresült zöld karakterhalmaz, a biológiai lényekre hasonlító harci robotok, a Kusanagira hasonlító Trinity, az agycsatlakozók, maga a Mátrix elnevezés a cybertérre, a vasbeton oszlopok szétlövése, a nagy tudású Bábjátékos/Morpheus keresése, aki Kusanagit/Neot keresi satöbbi - igaz ezek egy része már Gibsonnál is megvolt) vett át a rajzfilmből, de maga a Ghost in the Shell akár az egész The Matrix kezdeteként is megállná a helyét, a The Animatrix két The Second Renaissance című kezdeteket bemutató kisfilmje mintha pont a Ghost in the Shell világában játszódna alig néhány évvel később. Ugyanakkor készült a rajzfilmből egy 52 epizódos rajzfilmsorozat is 2002 és 2005 között Kôkaku Kidôtai: Stand Alone Complex címmel, és született 2004-ben egy nálunk is megjelent, lényegesen hosszabb mozifilmes folytatás is, az Inosensu: Kôkaku Kidôtai (Páncélba Zárt Szellem 2: Ártatlanság), amiről sajnos eddig lemaradtam, de kíváncsi vagyok rá (de készültek még más adaptációk is). Kicsit későn ajánlom, mert 12 év alatt bizonyára mindenki látta már, akit érdekelt, de ha valaki kihagyta volna, és a fentiek után kedvet kapott hozzá, feltétlenül nézze meg a bejegyzés tárgyát, ami mellesleg gyakran fut az M1-en, sőt állítólag a folytatás is hasonlóképp kötelező anyag minden anime és cyperpunk rajongó számára.

Szerintem:

:: Téma: mozimóka

süti beállítások módosítása