Shane Carruth, egy felettébb titokzatos fiatal matematikus néhány éve, egy félkész regénye feladása után határozta el, hogy belevág a független (a főként belőle és rokonaiból álló stáb és az autodidakta filmes tanulmányai alapján a fél-amatőr jelzőt is megkockáztatnám) filmezésbe. 2001-ben, Robert Rodriguez első nagyjátékfilmjéhez hasonlóan 7000 dollárból (közel 1.4 millió forintból, mely szinte kizárólag a szándékosan nem digitális filmekre ment el) leforgatta, 2004-ben pedig letette az asztalra a Primert, azaz a Találmányt, amivel elvitte a Sundance legfőbb díját, és az óta sem igazán hallatott magáról. Noha a fogadtatás után bizonyára sok lehetőséget kapott nagyobb, drágább filmek forgatására, vagy nyugodtan megfejhette volna a témát folytatással, előzménnyel, mellékszállal, esetleg ha filmesként ennyi volt benne, egy regénnyel, az óta sem jelentkezett semmi újjal, bár további tervei voltak, vannak, állítólag nagyok, a Primer univerzumtól valószínűleg távoliak.

Noha a Primer is csak egy időutazásos film a sok közül, mint ilyen nem elsőként foglalkozik a múlt megváltoztatásából és a több személy egy időben tartózkodásából eredő paradoxonokkal, mégis sok tekintetben tartom mérföldkőnek önmagában, a különös keletkezésén túl is. Carruth mellesleg nem csak abszolút elsőfilmes íróként és rendezőként jegyezte az alkotást, de ő szerezte a misztikus zenéjét, ő játszotta az egyik főszerepet, és persze a vágás, a hang, a szereplőválogatás és még jó pár dolog az ő munkáját dicséri.

A Primer rövid, még a Once (Egyszer) és Cloverfield nyúlfarknyi hosszát sem éri el, ettől függetlenül úgy érzem, hogy elég anyag van benne. Sőt az első nézés után napokig töri az ember a kobakját rajta, megnézi újra és újra, és a teljes kép szinte senkinek nem áll össze soha. Számomra több újranézés után sem kerek, de a nagy vonalak is lenyűgöznek. Szinte biztosan van "megoldása", azaz a maga időutazást megengedő világában hibátlan az ok-okozati összefüggés, és magából a filmből rengeteg újranézés, agyalás, jegyzetelés és kombinálás után kirakható a teljes puzzle, de szándékosan túl kevés segítséget kapunk (a Granger esetből szinte semmit), így a saját kútfőből vett hézagpótlással végtelen megoldásra is juthatunk. Éppen ezért, mint a Lost esetében, a rajongók fórumokat nyomtak tele teóriákkal, megoldásokkal, valaki még egy magánkiadású kis könyvet is árult a neten, vagyis a film remek gondolatébresztő, amilyenből sajnos kevés születik.

Itt kell hozzátennem, hogy a némileg népszerűbb és talán ismertebb Los cronocrímenes (Időbűnök) szerintem biztosan a Primer hatására készült, hangulatában és konfliktusaiban is nagyon hasonló. Én lájtos Primerként szoktam emlegetni. A szerintem nyilvánvaló koppintás és az 1 bites egyszerűség (vagyis elsőre is átlátja mindenki) ellenére szintén jó és ügyes minimál mozinak tartom. Valószínűleg mások is, mert bár nincs három éves, jövőre már érkezik a belőle forgatott remake. Talán a stílusban hasonló Christopher Nolan is innen gondolt tovább egy remek ötletet, de nem akarom lespoilerezni annak, aki nem látta minden filmjét.

A mozi elején négy fiatal feltalálót ismerhetünk meg, egy titokzatos, telefon által torzított, az összes eseményt már utólag ismerő hang mutatja be őket. Valószínűleg fizikusok, matematikusok és programozók keverten, nagyvállalatoknál dolgoznak, nem keresnek túlságosan rosszul, mindenesetre szeretnének kilépni a mókuskerékből (ez a kilépés, elillanás kulcsfontosságú, több síkon visszatérő elem), ezért minden szabadidejükben kisebb és nagyobb találmányokon dolgoznak, hogy szabadalmakból és értékesítésekből végül a saját lábukra állhassanak, a saját cégükből tudjanak megélni, ami mindnyájunk álma. Két srácról idővel kiderül, hogy nem számítanak, a másik kettő kivonja őket az egyenletből (nem avatják be őket semmibe, trükkökkel lekoptatják őket), így második nézéskor rájuk már nem figyelünk, elsőre persze minden új. A filmnek lényegében két szereplője van, és pár statisztája. A sötétbarna hajú Aaron (Carruth) a műhely-garázs tulajdonosa, ő a kissé nyomulósabb, akaratosabb, mohóbb figura (ha a Pirates of Silicon Valley-hez, vagyis a Számító emberekhez, újabb magyar címén A szilikonvölgy kalózaihoz hasonlítanám őket, ő Bill Gates megfelelője). Gyermekkori barátja, a szőkésbarna Abe (David Sullivan, akinek az óta valamennyire beindult a színészi karrierje, sőt a Twitteren is fent van) pedig higgadtabb, megfontoltabb, türelmesebb (az említett filmbeli, nem feltétlenül a valódival egyező Steve Jobs). Kettejük között, bár megmarad a filmben a barátság és a munkában az egymásra utaltság, ugyanakkor rivalizálás, egyfajta harc is kialakul a színfalak mögött, sőt nem csak köztük, de a saját alternatív énjeik között is.

A történet első szakasza a kutatásról, a felfedezésekről és az ezek felett érzett eufóriáról szól - már ez is hangulatos. A srácok nem különlegesek, ezt a narrátor is aláhúzza, a fő projektjük sem újdonság, csak a szűkebb eszköztárukból sokkal olcsóbban és egyszerűbben (akárcsak Carruth a film esetében) próbálnak reprodukálni egy állítólag való világban is létező, gravitációt némileg csökkentő technológiát. Betekintést nyerünk a munkamódszereikbe is, palládiumot például az autójuk légszűrőjéből kölcsönöznek, egy rézcsőért pedig majdnem Abe hűtőszekrényét áldozzák be. A szövegük magyarul nem túl bonyolult (sajnos csak szinkronosan vettem fel), de állítólag angolul sokak számára érthetetlen, még a film élvezetét is tönkretevő szakzsargon. Mellesleg csak ennek elsajátításáért iratkozott be Carruth egy fizikusi tanfolyamra. Hozzáteszem, vannak bizonyos pontok, ahol az eredetit nem ismerve is valószínűnek tartom, hogy félrement a szinkron. A film lényegén az nem változtat, hogy a páros számokat többször is páratlannak nevezik, viszont a telefonáló narrátor hangja egy idegen, minimum 50-es emberé, noha állítólag végig Aaron hangjának kellene lennie, ráadásul a szinkronban több embert szólít meg, holott állítólag az eredeti Aaront vagy Abe-et (ahány teória, annyi eltérő tipp) avatja bele mindabba, ami történni fog, hogy annak tudatában egy sakklépéssel önmaguk előtt járhassanak.

Idővel a kettős összerakja az első gépet, ami nagyjából úgy néz ki, mint öt darab, egy pont felé döntött kartonhenger, a tetejükön néhány CD-re emlékeztető fémkoronggal. Aaron nem biztos benne, hogy érzi a sugárzását, mindenesetre pár papírdarabot kicsit meglebegtet a gép. A speciális effektet az analóg megoldásokhoz szinte foggal-körömmel ragaszkodó Carruth érdekesen oldotta meg. Bár a részecskék lebegését valóban számítógéppel animálta, azt egy digitális kamerára renderelte, a kamera pedig a film világában is jelen van, azzal rögzítik a srácok a kísérleteiket, tehát a film kamerája a papírdarabok lebegésekor pont a másik kamera LCD-jére mozdul be. A dolog nem erőltetett, mivel a kamera közel van, és a vizsgált gépre zoomol, a srácok pedig pár méterrel messzebb állnak a gépnél, így teljesen életszerű, hogy mi is a kamerába néznénk bele, hogy a részleteket lássuk. A következő kísérletnél már rákerül a "palástra" a plakátokon is látható fémdoboz, berakják a kamerát, egy palackból argont eresztenek bele, és lemérik egy kis bólogató figura tömegének változását. A kísérlet felemásan sikerül, a rendszer stabilitását nem tudják fenntartani (ez a második nézésnél már fontos lesz, hogy miért nem), a gép hamar leáll, de a mutatón látszik a lényeg, hogy az eszköz működik, valóban csökken a vizsgált tárgy mért tömege. Filmszakadás.

Abe a saját padlóján fekszik, ingben, nyakkendőben, látszólag eléggé szétütve, Aaron telefonjára ébred. Itt egyetlen viszonylag rövid snitt (beszél, feltápászkodik, az ajtóhoz megy) rengeteg részbe van vágva, és bár a hang folyamatos, a miniatűr filmrészletek kaotikus sorrendben pörögnek le. Az ilyen szokatlan megoldások, a túlexponált film és a természetes fényekkel való kísérletezés (persze a roppant limitált mennyiségű szalag és labormunka miatt ezeket először fényképezőgéppel próbálta el ezerszer, a storyboardot is úgy fotózta össze) miatt Carruth-ot sokan egyből Stanley Kubrickhoz és Steven Soderbergh-hez hasonlították. Ennek a vágásnak is fontos üzenete van, amit elsőre nem lehet dekódolni. Abe csatlakozik a kocsival érte jövő Aaronhoz, egy lényegtelen, kicsit furcsa, csak másodjára árulkodó, kajáról folytatott vita után megint elmennek a garázsba.

Abe megjegyzést tesz valami trutyira, Aaron pedig bemutatja az új fejlesztéseket és felfedezéseket. Bár a lebegő papírhoz nem fogható, mégis a film túl realista környezetében elsőre lélegzetelállító az, hogy miután Aaron két akksiról feltáplálja a masinát, az az akksikról levéve is tovább működik, vagyis azzal, hogy minden tényezőt kivontak az egyenletből (hogy ne legyen gravitáció), egyben energiahurkot (mint örökmozgót) hoztak létre, visszacsatolták az energiát. Ahogy a gravitáció legyőzése nem száz százalékos, ez sem az, egy idő után leáll a rendszer, de a srácok már rájöttek, hogy valami igazán komoly dolog van a kezükben. Itt a film belepörget önmagába, és visszatér a narrátor. Állítólag hónapok telnek el (ez az időhossz kicsit sántít nekem a végén), miközben Aaron és Abe már határozottan a társaik háta mögött ötletelnek azon, hogy a találmányt mégis mire lehetne hasznosítani, továbbá partikon azon ügyeskednek, hogy Abe apósjelöltje, Thomas Granger bizalmába férkőzzenek. Nem derül ki egyértelműen, de úgy tűnik, ő egy gazdag technológiai cégtulajdonos lehet, a potenciális vásárló vagy minimum közvetítő. Először azt hittem, ő a narrátor, mivel hozzá illik az idősebb hang. Végül a narrátor szerint a srácok kifogytak az ötletekből, és ekkor jön egy újabb filmszakadás.

Abe kissé kábán egy ház tetejére megy ki, lenéz, és Aaront látja egy padon üldögélni, olvasgatni, fülhallgatóval meccset hallgatni. Abe-et hátulról látjuk, így a reakcióját, ami később érdekes lenne, soha nem ismerjük meg. Abe ez után lent odamegy Aaronhoz, és itt jön a film kulcsjelenete. A kissé zavart Abe jól láthatóan hezitál, hogy mint mondjon Aaronnak, el is szólja magát, hogy a bizalomról és barátságról akart beszélni, de helyette inkább megmutatja "a legfontosabb dolgot, aminek élő ember valaha is a tanúja lehetett". Innen több helyszín és jelenet jön, a lényeg, hogy Abe elcipeli Aaront egy laborba, ott több kutatóval is elismételteti azt, amit neki mondtak a tesztbábura rakódott, korábban csak mellékesen említett trutyiról. Figyelmesen nézve itt számos apró furcsaságot szúrhatunk ki elsőre is, de csak másodszorra nyernek ezek értelmet. Aaron nem mindig visel fülhallgatót, az egyik kutató elsüti ugyanazt a viccet, amit Aaron nem sokkal korábban, a másik kutató pedig bár nem egyértelműen, de sejtetve utal rá, hogy az anyaggal Aaron viccelte meg a háta mögött Abe-et, alaposabb vizsgálattal ez egyértelműbbnek tűnik, de Abe nem veszi észre a majdnem lebukást, vagy csak úgy tesz. (Aaron néhol türelmetlenséget, néhol koncentrációt mutató mimikája is végig árulkodó - ahhoz képest, hogy teljesen amatőr színész játssza élete első szerepében, ügyes munka.) Az egész kör lényege annyi, hogy a bábura rakódott gomba mindenhol jelen van, a bőrünkön és a szervezetünkben is, de speciális keltetőben is csak hosszabb idő alatt halmozódik fel az általuk összeszedett mennyiségben.

Aaron (főleg a film világában) nem a legegyértelműbb következtetésre jut, terel, az Abe által felsorakoztatott adatokból és szakértői véleményekből arra következtet, hogy véletlenül valami különleges gombakeltetőt hoztak létre, amit talán még jobban értékesíthetnének, mint az eredeti gravitációt csökkentő és a mellékesen kijött (Carruth keveset nyilatkozott a filmről, de ezt kiemelte, hogy be akarta mutatni, miszerint a valóságban sok nagy találmányt eredetileg hibának vagy mellékterméknek tekintettek) energia visszacsatoló (vagyis akár nagyon takarékos eszközökhöz vezető) kütyüket. Abe nem mondja ki, hogy ne befolyásolja a megfigyelést (ez a kutatói óvatosság minden ponton jellemzi a főszereplőket), de digitális és analóg órákkal is bemutatja Aaronnak, hogy a masina bizony időgép. Aaron türelmetlen, ideges, és meglepően gyorsan számolja ki az órákra nézve az ezernél is több eltelt perceket, ez még Abe számára is feltűnik. (Itt hangzik el, hogy az 1300, a 14 és az 1334 is páratlan szám, hehe.)

Itt már egyértelmű a helyzet, bár nem mondják ki az időgép szót. Aaron megint terel, ideges, rajta van a fülhallgató, és arra próbálja rávenni Abe-et, hogy publikálják az anyagot. Abe viszont ehhez már túl lelkes, felvázolja a szerkezet működését, és arra jut, hogy egy tesztbábutól eltérő, "nem buta" szerkezet kiléphetne a másik pontban. Nagy vonalakban, amennyire ködösen kivettem, a szerkezet lényege, hogy a bekerülő dolgot két szélsőséges időbeli pont között rezegteti, a cselekvőképes utazó pedig kiszállhat a sajátjától eltérő, másik időpontban is. Mivel fiktív, és meglehetősen egyedi időgépről van szó, ha a működését teljesen nem is, a felhasználhatóságát magyarázza ez az ábra. Magyarul a készülék bemelegedése után száll ki az időutazó (utazó2), ekkor kettő is létezik belőle egy időben, az első fickó (utazó1) pedig a gép lehűléskor száll be. Ekkor le kell töltenie az egész időt visszafele is, és amikor kiszáll, belőle lesz utazó2, az illusztrációban 6 órával korábban, minden időközben megszerzett információ birtokában, az időközben kisebb-nagyobb mértékben megváltoztatott világban. Az időkkel továbbra is hadilábon állok, egyrészt a tesztbábu hónapokat utazott percek alatt, másrészt elsőre szabálynak tűnik, hogy a két végpont a gép bekapcsolása és kikapcsolása, de később Abe folyamatosan járatja a gépeket, harmadrészt, ha két pont közötti rezgés van, minek kell letölteni a nyert időt, de az előbbiekre gondolom Carruth kitalált magyarázatot, az utóbbi meg kell a konfliktusokhoz, tehát sztorit színesítő szabály. Mellesleg az is szabály (bár a fentiekből következik, azért nem árt aláhúzni), hogy csak az időgép létezésén belül és csak hátrafele lehet utazni, tehát nem lehet akárhova, és a gép a klasszikus történetekkel szemben maga nem utazik az időben, csak a tartalma.

Aaron mondja ki, ami már számunkra is egyértelmű, hogy Abe egy "nagyobbat", vagyis emberi utazásra is alkalmasat akar építeni. Abe rámutat, hogy Aaron mondta ki, de persze, hogy mindketten erre gondoltak, amint felmerült az időutazás. Ez után kiautóznak a városon kívülre, úgy tűnik, az út mellett, egy jelentéktelen helyen beszélgetnek. Abe géppuskaként köpködi ki az ötleteket, hogy hogyan lehetne összetákolni a nagy időgépet. Aaron (fülhallgató nélkül) arra mutat rá, hogy egyrészt egy megfelelő hűtésű helyen kell végrehajtani az utazást, másrészt egy sokkal biztonságosabb és távolibb helyen, mint a garázsa (ahol akár a felesége, akár a barátok és üzlettársak is bekavarhatnak, vagy ki tudja, mi jöhet közbe, mindenre fel kell készülni). Egész véletlenül egy nagy, bérelhető raktárokkal teli épület van mellettük.

(Innen válik spoileressé az írás, aki nem látta, ne menjen tovább.) Ezen a ponton Abe váratlanul Aaron kezébe nyom egy távcsövet, fel is készíti a meglepetésre. Aaron belenéz a kukkerbe, és Abe-et látja, amint egy oxigénpalackkal besétál a talán kétszáz méterre álló épületbe, miközben mellette is áll egy Abe. Itt van tehát az igazán nagy csavar, ezen a ponton nem csak készülnek rá, hogy lassan megcsinálják az időgépet, Abe már megépítette a raktárházban, utazott is vele. Ráadásul az Aaron mellett álló Abe2 ki tudja mi óta vezette félre Aaront, játszotta az időt még meg nem járt Abe1 szerepét. Ha pedig itt tartunk, honnan tudhatjuk, hogy Abe nem csak egyszer utazott, az Aaron melletti Abe nem a nagyon sokadik verzió? Mivel már láttam a filmet, természetesen nem tudom úgy nézni, mint először, amikor nem hatott még rám (az önmagára visszahatása roppant ügyes módon így ki is vetül a nézőre), de valószínűnek tartom, hogy a rengeteg minimum furcsa, árulkodó jel után ezen a ponton már az első nézéskor is felmerült bennem, ahogy felmerül a legtöbb nézőben, hogy Aaron sem feltétlenül Aaron1. Miután AbeX beavatta, Aaron is utazni fog az időben, és ahogy AbeX (nem rossz szándékból, hanem hogy ne törje meg az tér-idő kontinuumot) elhitette Aaronnal, hogy ő az időben nem utazott Abe1, Aaron2 vagy akár AaronX is megteheti ezt AbeX-szel. Valószínűleg erre is céloz az eredeti cím, hogy a háttérben egy számunkra kevésbé látható verseny fut azért, hogy ki legyen az első, kié legyen az idő feletti uralom.

A srácok némi késéssel követik Abe1-et, megnézik az emberi utazásra is alkalmas időgépet. Carruth nem csak anyagi okokból tákolt egy nagyon egyszerű kelléket, ami később vihar áldozata lett, de fontosnak is érezte, hogy bemutassa, a találmányok első verziói általában nem csillogó krómmal és neonnal díszítettek, hanem toldozottak és foldozottak. A "doboz" vagy "koporsó", ahogy emlegetik, lényegében egy ágy méretű, fapados műanyag keret, amire műanyag fóliát húztak, és amin sok kis részt kerítettek el szigetelőszalaggal, mindegyik ilyen közepébe pedig vezetékeket vezettek, ezek a kis "palástok". A kütyü végében pedig van egy időzítő és egy bejárat.

Innen Abe lépésről-lépésre elmeséli, hogy hogyan hajtotta végre az időutazást, közben láthatjuk azt is, ahogy ketten együtt megcsinálják másnap, hiszen értelemszerű, hogy Aaronnak is ki kell próbálnia. Arra csak később kapunk célzást, hogy Aaron maga építette a saját dobozát, nyilván Abe segítségével, egy nap alatt, vagyis nem túl bonyolult reprodukálni. Mind nagyon körültekintőek és óvatosak, hiszen nem tudhatják, hogy mi okozhat nagy galibát - az időutazás, mint azt sok sci-fi-ből tudjuk, nem gyerekjáték.

Reggel találkoznak, a raktártól távolabb hagyják az egyik kocsit, hogy a korábbi változatok ne lássák, viszont ők a visszatérés után haza tudjanak menni. Feltöltik a gépeket argonnal, meghúzzák a pántokat, mert a gáz szivárog (ez akár szintén árulkodó lehet), és beindítják a gépeket, amiknek egyrészt be kell melegedniük, másrészt van rajtuk egy késleltető is, hogy a korábbi változatok leléphessenek, mielőtt a másikak visszatérnek - nem tudhatják, hogy ez okoz-e galibát, mint sok sztoriban, de azért mindenki megpróbálná elkerülni. Ez után beveszik magukat egy kisváros hotelszobájába, és "kivonják magukat az egyenletből", azaz behúzzák a függönyöket, kihúznak minden vezetéket a tévétől a telefonig, minden információt elővigyázatosan kizárnak. Hat órát társasoznak, meg unják magukat két kapura. Este vesznek oxigénpalackokat, hogy az argonban is lélegezhessenek, kikapcsolják a gépeket, a lelassulás közben beszállnak, végigvárják az újabb hat órát, és előző reggel kiszállnak a teljes bemelegedés előtt.

Természetesen egy ilyen eszközzel a kezében senki nem állná meg, hogy egy kicsit ne éljen vissza a hatalmas lehetőségekkel, ne kövessen el időbűnt (legalábbis amíg nem lesz olyan általános az időutazás, hogy Jean-Claude Van Damme-tól, az Időzsarutól is tartani kell), már az első utazáskor trükköznek kicsit. Először a lottó merül fel, de azt hetente csak egyszer sorsolják ki, így inkább részvényekkel variálnak, megtudják este, hogy melyik vállalat papírjaival lehet nagyot kaszálni, aztán a visszatérés után aszerint vesznek és adnak el. Itt is óvatosak, csak középvállalatban utaznak, hogy ne tűnjön fel, és olyan mennyiségben kereskednek, ami még biztosan nem hat valahogy vissza rájuk, hiszen a lehetőségek ugye végtelenek. Arra is ügyelnek, hogy az idegen kisváros könyvtárából informálódjanak, sőt Aaron itt még Abe-nél is óvatosabb, ami nem jellemző rá, szeretné tudni, hogy mivel foglalkozik a kiszemelt cég, de ez nem derül ki, nem is lényeges. Bár számokat nem tudunk meg, az örömükből látszik, hogy hatalmasat kaszálnak. Érdekes még, hogy Abe bekapcsolva hagyja a gépeket arra az esetre, ha mások is utaznak később benne (ők vagy bárki más), és a bérelhető raktárszobát sem zárják, hogy ki lehessen belőle jutni, ami természetesen egyben nagy biztonsági rés is a rendszeren.

Meg is figyelik magukat, hogy minden jól ment-e, aztán otthon Abe felteszi a nagy kérdést Aaron feleségének, hogy ő mit tenne, ha bármit megtehetne, törvények felett álló milliárdos lenne. Kara valami jót tenne, Aaron azonban konkrétabb és kevésbé nemes dologgal áll elő, ő behúzna egyet Plattnek. A fickóról csak morzsákat kapunk, de amennyire kivettem, Aaron főnöke a nagyvállalatnál, és kis híján a saját cégüknél is befektető lett, de Aaron ezt elpuskázta, volt valami veszekedés, amiről még a film legelején tesznek említést. Ekkor Kara céloz rá, hogy szerinte patkányok vannak a padláson, Aaron pedig eltereli a szót - ez a végén lesz fontos.

Abe négyszemközt tovább üti a vasat, úgy gondolja, hogy Aaron elszólása feltétlenül azzal jár, hogy ha Aaron most nem is gondolja komolyan, egy másik utazáskor talán egy másik énje meg fogja támadni Plattet. Sőt az sem lehetetlen, hogy az elszólás egy korábbi tett vallomása. Egy másik jelenetben már Abe hozza elő a dolgot, egyre inkább erőlteti, hogy ha Aaronnak ez a nagy vágya, és amúgy sem akar nagy sérülést okozni Plattnek, akkor pipálják ki. Szinte biztosan nem tették meg, lásd lejjebb, de innen egyre zavarosabb, összefüggéstelenebb jelenetfoszlányokat kapunk. Ez szándékos, itt már rendszeresen utazgatnak, az idő fonala is végtelenül összekuszálódott számukra. Született erről egy remek képvicc is.

Aaron előadást tart arról is, hogy ő nem hisz a klasszikus problémában, hogy ha valaki visszautazik az időben, és megöli az anyját, ő is megszűnik létezni (ahogy majdnem eltűnt Marty McFly), szerinte ennek automatikusan "el kell rendeződnie". Ezzel körvonalazza valamennyire azt, hogy hogyan működik Carruth időutazós világa, mondjuk gyilkosság ettől függetlenül nem lesz benne. Ugyanebben a benzinkutas jelenetben céloz arra, hogy még mindig elégedetlen az életével, mivel nem ő irányítja. Ez csak utólag tűnt fel nekem, miután nemrég először láttam a frankó trailert, ami távolabbról, más (szerintem a jellemek és kapcsolatok változása a legfontosabb, a kusza cselekmény is érdekes, de másodlagos) szemszögből foglalja össze az egész filmet, ami Aaron kiterjesztett Maslow-piramisa. Már az elején adott volt egy stabil élet, ház, autó, jó munkahely, második szinten feleség, gyerek, barátok. Azonban vágyott több pénzre, több tudásra, nagyobb irányításra, több hatalomra, elismerésre, hős státuszra. A végén pedig (nagy spoiler, de a trailer is lelőtte) az út során vétett rengeteg hiba helyrehozására.

Aztán Abe megint előhozza, hogy Aaron mikor akarja beavatni a nejét, ezen többször lovagol a korábbi merész kérdése óta. Aaron tervezi a dolgot, miközben úgy tűnik, már rutinosan futják az időutazásos és tőzsdézős köröket, talán egy közös luxusutazás alkalmával tehetné, de egy még nagyobb időgépen is töri a fejét, amibe többen beférhetnének. Ugyanakkor Aaron semmiképp nem akarja beavatni a két másik társukat, Abe-et is lebeszéli erről, bevállalja, hogy ez az önzés az ő bűne lesz, cserébe minden régebbi találmányukat és a vagyonát (mármint az időgéppel nyert feltételezhető milliókon kívül) nekik adja majd.

Az említett társak egyszer akkor térnek vissza a garázsba (folyamatosan kamu rovarirtás ürügyén voltak távol tartva), amikor Aaron nincs ott, és mesélnek Abe-nek arról, hogy mit csinált Aaron az egyik bulijukon. Innen kicsit furcsa, az elértekhez képest jelentéktelen mederbe lép a sztori, de jobban belegondolva, ez is életszagú. A lényeg, hogy a bulin, ahol eredetileg Aaron nem is volt jelen, Abe barátnőjét fegyverrel fenyegette meg a volt barátja. Szinte biztos, hogy semmi komoly nem történt eredetileg sem, de Aaron ebben látta meg a hőssé válásának lehetőségét, ami eszerint ezen a ponton a Maslow-piramisa csúcsán van, tehát az a célja, hogy úgy tűnjön, ő akadályozta meg a lövöldözést, és mentette meg Rachelt. Az eset ezen a ponton már megtörtént, de másrészt az időutazás miatt előttük is van. Abe az esztelenség miatt kérdőre vonja Aaront, Kara is megtette már, de végül belemegy, hogy segít barátjának, ha már ez a vágya, és talán az események csak akkor alakulnak úgy, ahogy alakultak, ha a megfelelő módon avatkoznak be itt-ott.

A következő szállodai körökben már óvatlanabbak, tévéznek, számítógépeznek, és Aaron magával vitte a mobilját is, ami kicseng. Felveszi, beszél az asszonnyal. Újabb baki, hogy miután visszajönnek, szintén Aaronnál van a mobilja, újra kicseng ugyanaz a hívás, ekkor nem veszi fel, de nem biztos benne, hogy hogyan működik a telefonhálózat (nekem sincs fogalmam róla), valószínűsíti, hogy a rendszer az először megtalált telefont csörgeti meg, vagyis ha az itt kicseng, a szállodában nem cseng ugyanaz, pedig ott már felvette a másik énje az utazás előtt. Mindenesetre valószínűleg ez nem vezet problémához, csak mutatja, hogy mennyire nem figyelnek már a részletekre.

Éjjel készülnek a Platt bunyós időutazásra, amit úgy próbálnak időzíteni, hogy a másik énjeik ne is tudjanak meg. Meglepve veszik észre, hogy Rachel autója követi őket, jobban megnézve rájönnek, hogy Rachel apja, a valószínűleg kiszemelt befektető, Granger az, ráadásul több napos borostával, noha Aaron látta nap közben frissen borotválkozva is, vagyis csak egy időutazott Granger2 lehet. Megállnak, Granger2 is megáll, patthelyzet. Abe telefonon elkéri Racheltől az apja számát, megcsörgeti. Granger2 rájön, hogy lebukott, kiszáll és elkezd menekülni a kertvárosi házak között. A srácok követik, az üldözés képei már korábban is bevillantak, de nem lehet tudni, hogy csak mi kaptuk-e a képeket, vagy Abe déjà vujébe tekinthettünk-e be. Az üldözés végeredménye is furcsa, Abe a földön fekve találja meg Aaront és Granger2-t, Aaron azt állítja, hogy elcsúszott, nem bunyóztak, Granger2 viszont kómába esett, és a telefonos narrátor szerint Abe közelében csak romlik az állapota. A srácok próbálják kitalálni, hogy Granger hogyan tudhatott meg mindent, mindketten állítják, hogy vészhelyzetben sem avatták volna be, de egyrészt nem bízhatunk a szavaikban, már ők sem bíznak egymásban, másrészt a tudtukon kívül máshogy is tudomást szerezhetett az időgépről. Ez a feladvány szerintem nem fejthető meg, túl sok az ismeretlen, teóriákat persze lehet gyártani dögivel. Bennem például az merült fel, hogy Abe azért kérdezgette Aaront, hogy mikor avatja be a nejét, mert ő már beavatta a barátnőjét, Rachelt, és így enyhülne a bűntudata, Racheltől pedig már könnyebben megtudhatta az apja, de persze csak simán gyanút is foghatott, követhette őket, és mivel valószínűleg tudós-üzletember, kiszaszerolhatott mindent.

A srácok ezen a ponton ébrednek rá, hogy akármilyen óvatosak voltak, az időgép túl veszélyes, inkább átok, mint áldás, innen az a céljuk, hogy a hibáikat kijavítsák, a dolgokat meg nem történtté tegyék, mindent visszacsináljanak, talán csak a pénzt nem. Abe önálló akcióba kezd Aaron tudta nélkül, négy napra elegendő oxigént és vizet vesz magához, és a raktárépületben a két szinttel feljebb tartott, ilyen esetekre elővigyázatosságból épített "biztonsági gépbe" száll be, vagyis négy napot utazik vissza, ennyi idő alatt próbál rendet tenni. Ez után azt láthatjuk, hogy az alvó Abe-et gázzal (nem tudom, a tömény oxigén okoz-e ilyet, ha nem, mással) elkábította valaki. Ez már túl kusza, kevés segítséggel, de valószínűleg a négy napot visszautazott Abe a korábbi énjét vonta így ki a forgalomból, és átvette a helyét, a következő négy nap elég alapos ismeretével. Ekkor lép ki a kába Abe a tetőre, és látja meg a padon Aaront. Lemegy, és azzal a szándékkal megy oda hozzá, hogy nem avatja be (a barátságról és a bizalomról beszél a gombás felfedezés helyett), és így kivonja Aaront a képletből, valószínűleg ő sem utazna többet, azonban a kimerültségtől (ételt nem vitt magával a gépbe) összeesik. Aaron közben folyamatosan válaszolgat Abe korábban ebben a szituációban feltett kérdéseire, ekkor látjuk és halljuk meg, hogy akit Aaron1-nek hittünk, és ezen a ponton még semmit nem tudhatna az időutazás lehetőségéről, az valójában egy olyan AaronX, aki a fülhallgató és egy AaronY által készített felvétel segítségével újrajátssza szájszinkronnal az összes jelenetet.

A srácok ez után vérző füllel (ez a sok utazás egyik mellékhatása) kóvályognak egy tetőn. Nem tudni mikor, nem tudni melyik, de nyilván sokadik verziók, nem tudni, hogy megbeszélnek-e mindent. Visszatér a telefonos narrátor, aki sorolja, hogy miket kellene megbeszélniük, és leleplez pár rejtélyt - a szinkron fordítása szerintem itt is félrement, gyakran más szájába adná a másik mondanivalóját. A lényeg, hogy Aaron a bérleti szerződés segítségével megtalálta Abe másik bérelt raktárszobáját, ott a biztonsági gépet, rájött, hogy mire való, és egy összecsukott időgépet át is vitt, le is másolt egy másik gépen (ruha, oxigénpalack, sőt mobil is átment a gépen, tehát az időgép is másolható volt). Ez után láthatjuk a csuklyás Aaront, minimum Aaron3-mat, amint feltehetően Aaron1 reggeli tejébe altatót vagy valami kábítót kever, aztán amikor Aaron1 kiterül, bezárja a padlásra (nem patkányok zajongtak). Innen már egyértelműen Aaron3 veszi át a telefonos narrációt az 50-es hangtól, és elmondja, közben láthatjuk is, hogy megverte a másodikként visszatérő, minden beszélgetést rögzített Aaront, és elvette tőle a szalagokat. Látta rajta, hogy mohó, többet akar, ennek ellenére úgy tűnik, ők végül beszéltek, és valami megegyezéssel váltak el egymástól.

Aaron és Abe, most már összefogva, mindketten fülhallgatóval és alig olvasható jegyzetekkel felszerelkezve készülnek a bulira. Aaron lemegy egy kosárpályára, ahol egy ismerősével dobnak párat, Abe fentről nézi őket, és hallgatja Aaron felvételét. Aaron ráveszi a havert, hogy menjen el a buliba, és vigye el az unokatestvérét is, aki történetesen Rachel volt barátja, a leendő fegyveres, tehát valószínűleg az egész konfliktust Aaron gerjesztette, nélküle az ex el sem ment volna. Abe utána ellenkezik kicsit, szeretné békésebben lerendezni az ügyet, például rávehetné Rachelt, hogy ne menjen el a partira, Aaron szerint azonban nincs más mód, ha elég őrült a fickó, hogy fegyvert ragadjon, megteheti máskor is, amikor nem léphetnek közbe, és nagyobb tragédia történik. Abe végül megadja magát, ő említi a bulit Rachelnek, aki lehet, hogy e nélkül el sem ment volna.

Innen Abe veszi át a narrátor szerepét, és végigbeszéli a bulin történteket, így ott nem kellett hangot rögzíteni, és kevesebb snittből gyorsan le lehetett tudni. Mindenki megérkezik más-más időben, a két főszereplő és a két unokatestvér is. A srácok egy törölközőbe csavart pajszerrel suhintgatnak a parkolóban, aztán kiveszik az unokatestvér kocsijából a fegyverét, és kitárazzák, így valószínűleg valóban ártalmatlan fegyverrel sétál be később. Akkor pedig Aaron megközelíti, és vége is az egésznek, nyilván lefegyverezte, és hős lett. Abe szerint Aaron talán 20 utazást is tett, amíg mindent összehozott.

A film végén, a repülőtéren a legtávolabbról visszajött Aaron megpróbálja rábeszélni a szintén nagy utazó Abe-et, hogy tartson vele. Hagyjanak mindent hátra (Aaron a családját végül nem avatta be, de ott marad nekik több korábbi verziója), kezdjenek teljesen új életet egy másik országban, lopják el a korábbi verzióik útlevelét. Abe rámutat, hogy ebben az időben még nincs pénzük, bár Aaron szerint ez megoldható, vagyis ő nem tanult az esetekből, nem tett le az időutazásokról. Abe marad, és kicsit erélyesebb hangnemben szólítja fel Aaront, hogy ő viszont soha többet ne térjen vissza, hogy ne kavarhassa többet meg a dolgokat. Itt bár még mindig barátok, a köztük feszülő ellentét már feloldhatatlan: Aaron továbbra is mohó, és utazni akar az időben, Abe viszont a biztonságra törekszik, és nem akar több időgépet. Ekkor láthatjuk, hogy a padlásra zárt Aaron kiszabadul, ahogy az elkábított Abe is magához tér. AbeX ettől kezdve tisztes távolságból figyeli a többieket, és szabotázsakciókkal elrontja a találmányokat, arra vár, hogy a többiek végül feladják a projektet, és másba kezdjenek.

Persze ott a telefonos hangüzenet, amivel kezdődött és itt zárul is a film, az elutazott AaronX küldte az első párosnak (a szinkronban használt többes szám) vagy valamelyiküknek (sokak szerint csak az egyiküknek) törlesztésként. Ezzel természetesen végtelenné is tette a ciklust, hiszen akármit követ el AbeX, hogy megakadályozza a srácokat az időgép megépítésében, ők a telefonüzenetből ismerik az egész történetet, a hozzájuk beszélő AaronX az élő bizonyíték rá, hogy el fog készülni a masina. Az utolsó snittben AaronX valahol külföldön, állítólag Franciaországban irányít sok munkást egy repülőgéphangárban, nem is kérdés, hogy az egész palástokkal borítására ad utasításokat, vagyis egy gigantikus időgép építésébe kezd.

Vannak tehát még sötét foltok, különösen a motivációkban és a teljes idővonalban. Az egész Racheles dolgot sem értem, hogy miért volt fontos, és miért került a leginkább kiemelt helyre, ráadásul Rachel nem Aaron csaja volt (bár még olyan teóriával is találkoztam, hogy belezúgott), aki a hősiességéből sem profitált, legalábbis az a verzió nem, aki összehozta. Ugyanakkor persze, mint feljebb is írtam, az emberi természet kiszámíthatatlan, és ez, meg a nagyon hézagos részek (a Granger incidens) is megállják a helyüket, szembesülünk ilyen döntésekkel, következetlen helyzetekkel a való világban is.

Ide a végére még beszúrnám, hogy Carruth (színészként is) nagyon ügyesen oldotta meg az eltérő Aaron verziók csereberélését. Nem csak Abe-et és az első nézőt tévesztette meg, de az újranézőt is összezavarta azzal, hogy a folyamatosnak tűnő jeleneteken belül is egyfolytában váltogatta, hogy melyik verziót látjuk, vagyis az egyik kockán a tudatlan Aaron1 volt, és rögtön utána az őt játszó AaronX, ráadásul nem nyújtott mindig rálátást az egyfüles fülhallgatóra, ami a másolatok árulkodó jele volt. A kiemelt Abe ébredés is szerintem azért volt zavarosan darabolva, mert Carruth egyszerre mutatta meg a másik Abe-ek által sokszor elkábított Abe-ek ébredéseit, amik apróbb mozdulatokban értelemszerűen eltértek. Bónuszként a mozi tömve van matekos és popkulturális easter eggekkel is, az Emiba cég postafiókja például: 112358.

Kicsi vacilláltam, hogy 10-re értékeljem-e, de inkább csak 9/10. Mindenesetre zseniális, agyalós, sokszor nézős brainfuck mozi, ajánlom mindenkinek, aki esetleg eddig kihagyta.

Szerintem: