Tegnap valami könnyed horrorra támadt kedvem, hát lekaptam a polcról a Cemetery Gates (A Temetőkapu) című, 2006-os filmet, ami az IMDb szerint mozifilm, de nagyon erős a gyanúm, hogy téves az adatbázis bejegyzés, és ahogy a B-filmes speciális effektus emberből rendezővé avanzsált ismeretlen Roy Knyrim előző két műve, ez is DVD-n vagy TV-ben debütált. Természetesen nem számítottam nagy durranásra, az IMDb-n is csak 4.1-es a jelenlegi értékelése, és ami ennél is beszédesebb, jelen sorok írásáig 196-an dobtak csak rá pontot, de mivel nagy horrorfaló vagyok, és a nagyon rossz mozikban is gyakran találok értéket, halványan reménykedtem benne, hogy a B-kategóriás voltához képest azért egy nézhető, közepes anyagot fogok látni.

Nagyot tévedtem, mert a film nem csak a vérszegény és ósdi klisék, a gyökér sztori és cselekmény, a pocsék rendezés és a tehetségtelen színészek miatt gyenge, de tényleg semmi jó nincs benne. Pontosabban három dolog volt csak szerintem kevésbé szörnyű. Az egyik szereplő, Kristin Novak, aki egy kevéssé ismert Playboy nyuszó, annyira idétlenül és túljátszottan hozta a buta szőke figurát, hogy az már majdnem vicces volt: nyalókával kivitelezett mélytorok mutatvánnyal sokkolta és húzta a fiatal srácokat, ritka idióta beszólásokat eregetett, sőt még a cickóit is megvillantotta, ami ugye a klasszikus szörnyfilmekben alap volt, de mostanság a cenzorok miatt ritka jelenet, mint a fehér holló. Emellett a derítés volt valamivel a null budget garázsfilmek szintje felett, ami persze egy 200 millió forintos filmtől azért már elvárható. No meg maga a szörny is elfogadható volt, bár nem egy ilyen költségvetésű B-filmhez mérten, csak az amatőr anyagokhoz képest, amikhez minden más aspektusban lecsúszott a produktum. A vérengző szörnyeteg viszonylag jól össze volt tákolva: foltokban kihullott a szőre, mozgott a szeme és a szája, a fogai nagyok voltak és sárgák, a nyelve pedig ragacsos. Számos alkalommal látszott egészben, igaz a közlekedése és pofamozgása már tényleg minimális volt, arra nem futhatta a költségvetésből (no meg nem is lehet mindenki Stan Winston), mindenesetre nem csak egy mancsot láttunk végig, amire a film első harmadából számítottam, tehát lehetett volna még rosszabb is a helyzet.

A sztori klasszikus: néhány egyetem előtt álló fiatal kimegy egy furgonnal az erdőben található apró temetőbe, pár srác és két lány. Füveznek, hetyegnek, meg a főszereplő egy filmet akar forgatni, bár azt nem nagyon értettem, hogy minek, az egész koncepciója ugyanis abból áll, hogy egy handycammel felveszi, amint két korrektül elmaszkírozott zombi megtámad két sátorozó lányt - egy ilyen gyökér amatőrfilmmel még Amerikában sem vehetnek fel senkit filmművészetire, ez még egy ennyire gyenge film fiktív világában sem igazán reális. A másik vonalon egy laboratóriumból (egy szörnyen berendezett szoba) két állatvédő aktivista ellop egy ládát, amiben egy illegális genetikai kísérletekkel módosított, vérszomjas, hatalmas tasmán ördög lapul. Az állat annak rendje és módja szerint kiszabadul út közben a teherautóból, bekajolja a jótevőit, aztán pedig az erdő szélén lesben áll, és sorra marcangolja szét a statisztákat. Néhányan párban járnak arra, néhányan beszélnek is, de eléggé monoton az egész, és furcsamód mindenkire aznap jön rá a természetjárási inger. Az is kiderül, hogy a főszereplő srác apja az a tudós, aki egy kolléganőjével a szörnyet létrehozta, ők ketten az állat után erednek, kezdetben még csak újra be akarják fogni, de aztán letesznek róla, és úgy döntenek, hogy elpusztítják. A film vége fele még egy helyszín befigyel, a tasmán ördög beveszi magát a temető alatti elhagyatott bányába, addigra persze már csak hárman maradnak életben: a srác, az apja és a barátnője. Ők végül sikeresen hazavágják a lényt, kiszámítható slusszpoénként pedig, mint mindig, természetesen láthatjuk, hogy a siker mégsem száz százalékos, akár még folytatása is lehet a filmnek. :)

Alapvetően tehát ritka rossz film a Cemetery Gates, még a majdnem garázs színvonalú B-kategóriás horrorok között is. Új ötlet nincs benne, a kivitelezés minden eleme csapnivaló, ráadásul még parázni sem lehet rajta - nem mintha meg tudnának ijeszteni a horrofilmek, de szerintem ez olyan túlságosan kiszámítható és béna, hogy még a legérzékenyebbek sem rettennek meg tőle. Csak a nálam is sokkal megszállottabb horrorfogyasztóknak ajánlom, akik a hullákat és az elfolyt vér literjét (vér spriccel rendesen, úgy nézem ruhák alá rögzített kis slagokból nyomják a paradicsomlét) szeretik számlálni, mindenki másnak azt javaslom, hogy kerülje a filmet nagy ívben.

Szerintem: