Ma a Cursed (Vérfarkas) című DVD korong kerül a boncasztalra, Wes Craven egyik 2005-ös filmje. Mellékesen jegyzem meg, hogy bár eddig a darkosabb filmek vannak a blogomban túlsúlyban, ez nem egy horrorfilmes blog, lesznek vígjátékok, rajzfilmek meg mindenféle vidámság is, egyszerűen csak gyakori, hogy időnként hasonló filmeket vagy egy adott rendező munkáit nézem egymás után, emiatt nincs túl nagy tematikus ugrabugra mostanában.

Visszakanyarodva a filmre, a címe akár az is lehetne, mint a bejegyzés címe, John Landis után szabadon (ugye ő jegyezte az An American Werewolf In London - Egy Amerikai Farkasember Londonban című filmet, amit később mások továbbgondoltak, és megszületett az An American Werewolf In Paris - Egy Amerikai Farkas Párizsban is), a történet itt is ugyanaz: egy fiatalt megharap egy furcsa farkas, ő pedig elkezd átváltozni, és szembesül a ténnyel, hogy farkasember lett. Craven annyival bonyolítja meg az alaphelyzetet, hogy egyből egy testvérpárt karmol meg a farkasember, egy huszonéves lányt (Christina Ricci alakítja), aki valami kisebb szerkesztő és szervező egy TV-s talkshow produkciós cégénél, továbbá az általa nevelt öccsét, aki egy iskolába járó, viszonylag hétköznapi tini, bár inkább a lúzer fajtából, a srácok többsége őt szívatja. A horrorfilmeken, képregényeken és interneten felnőtt srácnak hamarabb leesik a tantusz, a nővére viszont sokáig nem hisz a természetfelettiben, csak ahogy közeledik a holdtölte, és egyre jobban megváltozik, kezd ő is ráébredni a helyzetére. A változást kezdetben élvezik, ők a más filmekből megismert farkasemberekkel szemben nem éreznek vágyat a gyilkolásra, talán csak a vért ízlelik, és a nyers húst fogyasztják egy kicsit szívesebben, tehát különösebb hátrányuk nem származik az egész helyzetből. Előnyük annál több, mindketten nagyon megerősödnek, továbbá nő az önbizalmuk és a szexuális vonzerejük is. Az öcs is becsajozik, és a nővér után is egyre több pasi fut, a párja ugyanakkor, aki egy horrorfilmes relikviákkal teli nightclubot rendez be (nem derült ki, hogy amolyan lakberendező művész-e vagy esetleg ő a tulaj), meglehetősen furán viselkedik végig, és nem csak azért, mert korábban hatalmas nőcsábász volt.

Így követhetjük párhuzamosan a két (Craven filmekre jellemzően) kertvárosban élő főszereplő mindennapjait, persze a nővér valamivel többet szerepel, és több gondja is van a munkahelyén és különféle partikon a főnökeivel, az udvarlójával szintúgy. Idővel megszaporodnak a környéken a különös farkastámadások is, néhány támadást láthatunk, de nem tudjuk, hogy ki van a farkasbunda alatt, tehát találgathatunk, hogy a hőseink, esetleg aki őket megharapta, vagy talán még több farkasember garázdálkodik Los Angeles felkapott belvárosában. Az utóbbi elképzelés idővel egyre valószínűbbé válik, és több jel is utal arra, hogy a gyilkos farkasember emberi alakban a lány egyik ismerőse, aki ráadásul többnyire a pasija ex-barátnői közül szedi az áldozatait - ebből már természetesen elég biztosan megtippelhető az illető farkasember kiléte.

A film leginkább a klub megnyitóján teljesedik ki, ott vannak a nagyobb és hosszabb tömegjelenetek, összecsapások, meg minden. Kapunk egy nagyobb csavart is (spoiler jön), kiderül, hogy a vérszomjas farkasember a lány közvetlen felettese, aki hasonló munkát végez, és szintén járt a lány barátjával, egyébként egy szürke, girhes, teljesen hétköznapi szőke liba, aki a kinézetéhez képest túl nagy egóval rendelkezik, többek között szereti csicskáztatni és megalázni a beosztottjait. Rá az ember nem igazán tippelne, de a motivációját is megtudjuk: a nőfaló pasi összes volt és jelenlegi barátnőjét próbálja sorban kiiktatni, hogy visszaszerezze magának, így természetesen a hősnő is célponttá válik. Némi harc után végül a rendőrök intézik el a gyilkos farkasembert, aztán jön a jól megszokott második csavar: miután hőseink viharverten hazaérnek, a lány lovagja is feltűnik, és kiderül, hogy ő is farkasember, sőt ő harapta meg a testvérpárt. Először az a célja, hogy a lánnyal farkaspárként éljenek boldogan, és csak az öccsét akarja kinyírni ("csak egy alfahím maradhat"), ezt azonban egy nővér sem hagyná, így a film végén is nagy csata kavarodik (bár nem akkora, mint amilyenre számítottam, amolyan kemény farkasember farkasember ellen küzdelemre). Miután a tagot szakszerűen megölik (ezüst a szívbe, fej a testtől elválasztva), a testvérek is megszabadulnak az átoktól, és visszaváltoznak normális emberré (ugye sok farkasemberes és vámpíros filmben a teremtő halála visszaváltoztatja az "utódait" is).

A film véleményem szerint nem nevezhető kiemelkedőnek semmilyen téren, nincs mélyebb tanulsága, nem igazán eredeti, nem különösebben csavaros, nincsenek benne nagyon durva, ijesztő, véres és igazán gyomorforgató jelenetek sem, tehát nagyjából olyan, mint az újabb Craven filmek, hasonló kliséket is alkalmaz: a fiatalok hétköznapjai, a filmipar kulisszatitkainak bemutatása és tisztelgés más horrorfilmek előtt. Ugyanakkor nem is különösebben problémás, a rövidebb snittek miatt eléggé pörög a film, és az ilyen könnyedebb horroroknak is van létalapjuk, sőt többek között az ismétlődő klisék miatt is kedveljük őket. Vannak Cravennek sokkal jobb filmjei is (a Nightmare On Elm Street és a Scream sorozatok például, no meg a The People Under The Stairs, a The Hills Have Eyes és még sorolhatnám), ez egy kicsit gyengébb az átlagánál, de azért még teljesen vállalható számára és nézhető számunkra.

Szerintem: