A kultikus Easy Rider (Szelíd Motorosok) nem mai mozi, ez meg is látszik rajta, 38 éve, még a legendás hatvanas évek végén forgatta Dennis Hopper és Peter Fonda - ők voltak a film főszereplői és írói is, Fonda producerként is jegyezte, Hopper pedig ezzel a filmmel debütált (állítólag elviselhetetlen) rendezőként. Mellesleg a magyar Kovács László (persze nem a politikus) volt a mozi operatőre, ami legjobb férfi mellékszereplő (Jack Nicholson) és legjobb eredeti forgatókönyv kategóriákban Oscar-jelölést is kapott, igaz nyernie nem sikerült szobrot.

A film egyszerű, lineáris, párbeszédektől szinte teljesen mentes (a néhány dialógus vagy drogos zagyvaság, vagy westernesen szűkszavú udvariaskodás, tehát az anyag nem éppen szöveg centrikus), és ma már sok tekintetben kicsit elavult, kevésbé aktuális road movie. Persze a 60-as és 70-es évek fiataljainak, különösképp a vietnami háborút és a republikánus kormányt ellenző amerikai drogos hippiknek a legnagyobb alapfilm volt, sőt a későbbi lázadó, valódi szabadságra vágyó generációk számára is kultikus mű maradt. A fő kérdés, amit körbejár, a tolerancia: ki hogyan viszonyul az embertársaihoz - a filmben konkrétan a szelíd, senkinek sem ártó, füvező, nem is látványosan hosszú hajú hippikhez, akik jelen esetben kivételesen chopperes "vadmotorosok" is, benzingőzt hátrahagyó és nagy zajt keltő vándorok, akik természetesen az útjuk során akarva-akaratlanul itt-ott idegen betolakodók is. Akkoriban ugye ezek a kérdések: a fű, a hippik, a kisvárosiak számára a gyanús idegenek, a motorosok (akik néha valóban bandákba tömörülve bűnöztek és felforgattak) és a többi nagyon megosztották Amerikát, sőt az egész világot is, igaz máshol nem voltak ennyire látványos mozgalmak (errefelé például a vasfüggöny miatt sem). Rendőrök és egyszerű polgárok is sokszor léptek fel az ilyen sorból kilógó emberek ellen brutálisan, voltak lincselések szép számmal. Aztán egyrészt a jelenségek vegyültek el jobban más szubkultúrákkal és az egész emberiséggel, másrészt több generáció alatt toleránsabb lett a világ is: ma már nem érdekesség egy motoros, egy füves, egy hosszú hajú vagy egy csavargó, annyira meg főleg nem, hogy ennyi miatt valaki gyilkosságot kövessen el. Ma már meleg felvonulások vannak, meleg TV sorozatok, hosszú hajú sztárok (jó régóta, de van ugye kopasz Britney is, hehe), az emberek durván fele szippantott már a cannabis füstöt, sőt ma már majdnem az lóg ki a sorból, aki nincs teletetoválva és piercingekkel telelyuggatva (ez akkoriban még tényleg ritkaság volt, ahogy a feketéket sem kezelték még igazán egyenjogúként). Röviden: sokat változott a világ, a filmben ábrázolt konkrét problémák ma már nem igazán léteznek, persze ma is van sok gond az intoleranciával és a személyi szabadságjogok korlátozásával, de más jellegű és súlyú.

De térjünk rá a film sztorijára! A feliratok előtt egy különálló bevezető jelenetet láthatunk, amiben megtudjuk, hogy a két motoros főhős droggal kereskedik, Mexikóból vagy valahonnan délről csempésznek Amerikába kokaint, majd sokszoros áron adják tovább. Talán régóta csinálják, talán ez az első ilyen bulijuk, mindenesetre annyit szakítanak vele, hogy jó időre (úgy hiszik) teljesen szabaddá válnak, sem munkára nincs szükségük, sem az idő nem számít nekik (Fonda látványosan dobja el a karóráját), valószínűleg az így keresett pénzükből vették a két egyedi Harleyt, a kisebb vagyonukat pedig alaposan becsomagolva a benzintankokba gyömöszölik, majd elindulnak az országúton, többé-kevésbé céltalanul, igaz azért kijelöltek egy helyet és eseményt, ahova szívesen elmennének: a new orleans-i karnevált.

A film első felében egy náluk még hippibb stoppost vesznek fel, vele motoroznak Kaliforniából délkeletre, Louisiana felé, út közben nézhetjük a nem túl különleges, de mégis látványos elsuhanó tájat: sziklás hegyeket, erdőket, hidakat, egyebeket - a film nem kalauzol végig minket Észak-Amerika nevezetes vidékein, de azért bemutatja a szépségét, amolyan fotósorozatként is. Ugyanakkor úgy is fogalmazhatnék, hogy ez, a film nagy részét kitevő motorozás a drogos bambulásokkal egyetemben olyan, mint egy modernebb videoklip, abból a korból, amikor kevés videoklip készült, azok is stúdióban gitározó, éneklő és ugráló sztárokat mutattak csak. Nem esküdnék meg rá, de valószínűnek tartom, hogy a film hatással volt az egész videoklip művészetre, alap volt, etalon. A videoklipes hatást erősítik a film nagyon eltalált betétdalai is, amik mind legendás hatvanas hippi rockzenék, máig is fülbemászóak, és róluk a film, a filmről a számok jutnak eszünkbe. Ilyen például a Born to Be Wild a Steppenwolftól, az If Six Was Nine a The Jimi Hendrix Experience-től, a Wasn't Born to Follow a The Byrds-től és a többi.

Hőseink a stoppossal egy klasszikus hippi kommunába érkeznek, ahol látszólag mindenki boldog, szabad, lökött, anyagos, művész (vagy legalábbis annak tartja magát), nyitott szexuális életet él satöbbi, de meglátjuk ennek a vonzó életformának az árnyoldalait is, például, hogy éheztek és dögöt ettek a télen, és a "mindenki szeret mindenkit" elv ellenére az önzés is felütötte a fejét a csoporton belül, sőt a hippik sem annyira befogadóak, Hopper kissé suta, bajszos figuráját hamar kiközösítik félig-meddig, noha a két motoros nem is akar a kommuna terhére lenni, tényleg csak átutaznak. Egyébként ennél szélsőségesebb elutasításban is van részük a film legelején, egy motelben a külsejük miatt nem kapnak szobát, ugyanakkor egy egyszerű, nagycsaládos, mexikói feleséggel élő, katolikus földműves nagyon rendes velük, megvendégeli őket.

A kommunában szerzett viszonylag negatív tapasztalatok után a két kalandor tovább motorozik, egy kisvárosban csatlakoznak egy felvonuláshoz (ugye még ma is különlegesek a motoros felvonulások, hát még akkor), de az ottani rendőrök szemét is csípi a két hosszú hajú csavargó, lazán sittre vágják őket "engedély nélküli felvonulás" vádjával. A rácsok mögött ismerkednek meg a Nicholson által zseniálisan alakított alkoholista ügyvéddel, aki a célzásokból ítélve valami gazdag család félig-meddig naplopó, minden este lerészegedő, néha pro bono dolgozó fia, aki szintén eléggé el van tévedve a világban. Másnap segít nekik kijutni a börtönből, majd csatlakozik hozzájuk, végre elhagyja a meg nem nevezett porfészket azzal a kitűzött céllal, hogy meglátogassa New Orleans legmenőbb bordélyházát. Itt megint némi utazás, néhány drogos hablaty, pár félig-meddig mélyebb diskurzus jön, majd egy másik névtelen kisvárosban ismét szálkává válnak a helyi rendőrök és tahók szemében (ugyanakkor a helyi kiscsajok majdnem rájuk másznak), ezt követően, amikor éjjel táboroznak a semmi közepén, valakik (nem kérdés, hogy az említett "lokálpatrióták") megtámadják őket, Nicholson pedig bele is hal a verésbe.

Végül az ismét magára maradt kettős elérkezik New Orleans-ba egy rövid vágással, vacsoráznak egy elegánsabb étteremben, majd egy furcsa bordélyban kötnek ki, ami tele van vallási témájú festményekkel és szobrokkal. Két lányt fizetnek ki egy éjszakára, Hopper kanos, Fonda viszont csak illemből csatlakozik a bulihoz, majd felveti, hogy menjenek ki négyesben a karneválra. Itt kezd a film egyre jobban szétesni, szándékosan is, de a forgatással is rengeteg probléma volt, például az egész stábot és a kamerákat is lecserélték. Hosszú utcán sétálás következik a forgatagban, meglehetősem szemcsés képpel (e részeket 16 milliméteres filmre vették), majd a jól ismert kriptás temetőben köt ki a négyes, ahol benyomnak pár LSD bogyót, mire a film tényleg totálisan szétcsúszik. A kamera hullámzik, pörög, forog, a film vágása is kaotikus (néha láthatunk későbbi képeket is, kvázi látomásokat), a szereplők kikelnek magukból, kefélnek, művészkedősen parádéznak, meztelenül ugrálnak, szobrokon függeszkednek (érdekes adalék, hogy amikor Fonda a "mindig is rossz anya voltál, szívemből gyűlöllek" részt mondta a Mária-szobornak, azzal nem a Szűzanyára, hanem a valódi anyjára gondolt, aki önkezével vetett véget életének, nem is egyszerű módon: elvágta a saját torkát), értelmetlenül hablatyolnak többnyire vallási dolgokról, de láthatunk a temetőben még egy imákat mormoló nőt és egy fura fickót is. A mozi itt kicsit már erőltetetten próbál átmenni Pasolinibe, igaz ugyanakkor, hogy elég hitelesen adja vissza az LSD tripet (az alkotók talán valójában is bekaptak pár bogyót az íráshoz és a játékhoz, a mariska pöfékelést egyébként nyíltan bevallották).

A történet vége felé, miután a két fickó elhagyja New Orleans-t, a kicsit lassú felfogású Hoppernek leesik, hogy "megcsinálták", ezzel a film elején lebonyolított bizniszre céloz, hogy meggazdagodtak, a bús Fonda azonban leinti, hogy nem, "elszúrták", és ezzel arra céloz, hogy hiába keltek útra, a "Szabadság Földjeként" is emlegetett Amerikai Egyesült Államokban nem sikerült megtalálniuk a nagybetűs Szabadságot, sem utazással, sem pénzzel, sem drogokkal - ez az üzenet ma is aktuális, és sok alkotásban (én Hunter S. Thompson műveit húznám alá leginkább, de még rengeteg embert és alkotást lehetne kiemelni) visszaköszönt. Végül motoroznak még egy utolsót, majd a film váratlanul azzal zárul, hogy előkerül egy igazán nyomott, talán belterjes, középnyugati tahópáros egy kisteherrel, és mivel nekik sem tetszik a két motoros fizimiskája, egyszerűen levadásszák a két főszereplőt sörétessel - az üzenet: ez az ő Amerikájuk.

Szerintem: