A 2004-es dán Terkel I Knibe (Terhelt Terkel) elég érdekes darab, egy újabb 3D-s animációs film elsősorban felnőtteknek gyerekekről. Egyben azt is jól illusztrálja önmagán keresztül, hogy lassan kezdenek az európai animációs cégek is magukra találni, mármint természetesen az angol Aardman Animationsön kívül, akik régóta a topon vannak. Ez nyilván köszönhető annak is, hogy a nagy cégek animációs filmjei egyre nagyobb sikereket érnek el és egyre jobban szaporodnak, de annak is, hogy a technológia egyszerűsödik, nem kell több száz grafikusnak kockáról-kockára éveken keresztül rajzolnia a filmet (rendezni meg szájszinkronozni különösen nehéz lehetett a régi időkben, persze azért a legtöbben valószínűleg rotoscope-oztak, az erről elhíresült Ralph Bakshin kívül is bizonyára nagyon sokan, azaz élő szereplős felvételeket rajzoltak át), van motion capture, rengeteg jó renderelő és kiegészítő motor (szőrgeneráló, fizikát, csontokat, izmokat és viselkedést szimuláló satöbbi), meg mindenféle egyéb hasznos tech cucc a piacon, ráadásul egyre olcsóbban, kisebb stúdiók számára is többé-kevésbé megfizethető áron.

De kanyarodjunk vissza a Terkelre. A Kresten Vestbjerg Andersen, Thorbjørn Christoffersen és Stefan Fjeldmark (ketten elsőfilmesek, csak az utóbbi dirigált előtte és utána is nagyon ismert animációs filmet, a Hjælp, Jeg Er En Fisk, azaz a Segítség, Hal Lettem! és az Astérix Et Les Vikings, azaz az Asterix És A Vikingek is a nevéhez fűződik - az előbbit már láttam, az utóbbit még nem, de hamarosan sorra kerül) által rendezett kis film legesleginkább a Nyócker!-hez hasonlítható, no és persze a South Parkhoz. Néhány gyerek véres feketehumorral fűszerezett hétköznapjait követhetjük nyomon, nem kevés zenei betéttel, ami persze az animációs filmek szinte elmaradhatatlan kelléke. Egyébként azért hajaz kicsit jobban a Nyócker!-re, mert ebben is a rapzene van túlsúlyban, és nagyon erős a modern szlengje. Ez utóbbit különösen nehéz lehetett fordítani dánról, de a szinkronstáb igazán jó munkát végzett (természetesen magyarul néztem, egy mukkot sem értek dánul), sőt a szinkronhangokat is remekül válogatták össze: Zana "Ganxsta Döglégy" Zolee, az ezerhangú Nacsa Olivér és Harsányi "Betyár" Levente hangján szólaltak meg a figurák. Említésre érdemes még, bár bizonyára a név hazánkban senkinek nem mond semmit, ahogy nekem sem, hogy az eredeti dán szinkronhangok többségét egy ember adta, egy bizonyos Anders "Anden" Matthesen, aki állítólag híres rapper, stand-up komikus és énekes arrafelé, 1991-ben egy rapversenyen futott be. Természetesen a vizuális kivitelezés azért nem vetekedhet a Pixar, a Dreamworks vagy a Square Pictures alkotásaival, de gondolom a költségvetés is lényegesen alacsonyabb volt, ugyanakkor a kissé primitívebb formák (mindenki tojásfejű, két golyószemmel) semmit nem vesznek el a film élvezhetőségéből.

Mint említettem, a humor, a hangulat, a gyerekek szűkebb világa és maga a sztori is hasonlatos a Nyócker!-hez és a South Parkhoz, de azoknál valamivel földhözragadtabb, nagyrészt valódi, hétköznapi tinédzser problémákra mutat rá, így a szórakozás mellett valamennyire komolyan is vehetjük ezeket, elgondolkodhatunk rajtuk. Talán kicsit messzire nyúlok és túlzok, de ezek miatt a filmről kicsit Larry Clark nagyon durva, de abszolút realista botrányfilmjei jutottak még eszembe, például a Kids (Kölykök) és a Ken Park.

A főhős, Terkel egy teljesen átlagos dán srác, durván 12 éves lehet, szexuálisan még nem érett, így ilyen témák nem foglalkoztatják. Otthon a szülei nem értik meg (állandóan veszekednek, soha nem hallgatják meg, de elég viccesek: az apja mindig bulvárlapot olvas, és mindenre azt mondja, hogy "nem", az anyja meg végig füstöl, mint a gyárkémény, ugyanakkor mindenféle betegségektől próbálja óvni a fiát, amolyan 'az esőben jobban terjed az AIDS' riogatásokkal), a kishúga meg állandóan az agyára megy. Ugyanakkor az iskolában sem sokkal jobb neki, vagy unja magát, vagy két gengszterpalánta, Sten és Saki szívatja. Csak egy haverja van, egy rapper srác, Jason ("a zsebeminem"), aki a szubkultúrának megfelelően öltözködik, a meg nem nevezett város peremén lakik, graffitiket tagel, vasrudat hord a zsebében, és akivel együtt dumálnak a szünetekben, meg deszkáznak suli után.

Héroszunk korábban sem túl rózsás élete akkor fordul még rosszabbra, amikor a szülei (akik már régóta együtt élnek) esküvőjén a két rosszgyerek megjelenik, piát lopatnak Terkellel, ő pedig lebukik. Persze beárulja a srácokat, mire a nagybátyja, egy állandóan részeg öreg tengerész (aki mellesleg telefonos gyermeksegély-szolgálatot üzemeltet, de soha nem segít senkinek, Terkel is többször fordul hozzá később), Stuart nagyon megruházza őket, ezzel Terkelre vonja a bosszújukat. Hősünk ez után még jobban parázik tőlük és még inkább célpontjukká válik, sőt egyre több halálos fenyegetést is kap ablakon bedobott kövek, SMS-ek, tankönyvön és üzenőben megjelenő üzenetek, halott állatok és egyebek formájában. Végül már rémálmok gyötrik, és persze az az alapjelenet sem marad ki, hogy képzeletben átváltozik nagymenővé, megalázza, lerappeli és szétveri a két srácok. Mellékesnek tűnő részlet (de persze a horrorfilmbe illő végkifejletnél lényeges lesz), hogy a gyerekek osztályfőnöke titokzatos körülmények közt meghal, a helyettesítő tanár, Gunnar pedig egy mindenkivel nagyon kedves, a lányok által különösen bálványozott, szőkített hajú, piperkőc meleg fickó, aki legfőképp megszállott állatvédő, és már kezdetben is roppant gyanús (így ezzel remélem nagy spoilert nem lőttem le, egyébként én arra tippeltem, hogy cukrosbácsi lesz, de nem).

A fordulópont az, amikor a megaláztatások másik állandó célpontja, a dagadt lány, Doris bevallja, hogy szerelmes Terkelbe, mindezt a két rosszcsont előtt. Terkel ugyan nem viszonozza az érzelmeit, de nem is akarja megsérteni, a kínos szituációban végül úgy dönt, ha ő is megalázza a lányt, talán a két srác elismerését annyira kivívja, hogy leszállnak róla - az odavetett sértése következményeként a lány kiugrik az ablakon, öngyilkos lesz. Ez után a srácok valóban leszállnak Terkelről, sőt a haverjukká fogadják, ami miatt (hogy nehogy visszaforduljon a dolog) Terkel eltávolodik az igaz barátjától is. Terkelt mindkét dolog miatt nagyon furdalja a lelkiismerete, az után meg még jobban, hogy megtudja, a dagadt lány a haverja testvére volt, mindenesetre nem talál megoldást a helyzetre, ráadásul a fenyegetések sem szűnnek meg.

A már-már vicces thrillerré fokozódó film egy erdei táborban ér véget éjszaka, ugyanis a ratyi tanár elviszi az osztályt egy gőtenéző kirándulásra, amit különösen sokat emleget és erőltet. Terkelen a táborban már teljesen eluralkodik a paranoia, senkiben sem bízik, még a barátja is gyanússá válik számára, hogy talán ő küldi a fenyegetéseket a húga miatt. Természetesen a végső nagy összecsapás előtt minden kérdésre választ kapunk (spoiler): a havert nem zavarja a húga halála, a fenyegető pedig a Terkellel is mindig barátságos helyettesítő tanár, aki mellesleg egy elmebeteg gyilkos, mindent azért szervezett meg (az osztályfőnök megölését, a helyettesítést, a táborozást és a gyerekek bizalmának megnyerését), hogy Terkelen bosszút álljon, amiért véletlenül ráült a film elején egy pókra (mint említettem, a fickó túlságosan is megszállott állatvédő). A vége persze hepiend, sőt (mellékszál) a haver is becsajozik. A film alatt végig hajt rá egy emós lány, ő viszont, mint amolyan rideg, menő, cool csávó, mindig elhajtja, a táborban aztán meggondolja magát, de addigra a csaj is berág rá, és elküldi a búsba, amitől a srác végleg belezúg, és rögtön egy pár lesznek.

Viszonylag ötletes megoldás még a narrátor alkalmazása, ami úgy tudom a filmszakmát tanítók többsége szerint egy nagy vörös tilos tábla mögött található, néha mégis nagyon működőképes. A filmben egy hosszú hajú hippi zenetanár a narrátor, aki együtt tolja a rockzenét az osztállyal (mint a School Of Rock, azaz a Rocksuli című Linklater-filmben), és nem csak a hangját halljuk, de szinte minden jelenet elején és végén, néha pedig közben is megjelenik, elmondja az előzetes tudnivalókat, meg megpróbál a jelenetekből tanulságot levonni, ami nem mindig sikerül neki, mindezt természetesen sok-sok poénnal fűszerezi. Egyébként nem csak a saját szerepében jelenik meg, de mindenhol sertepertél a háttérben is, ő a kertész, a postás, a boltos, a csatornamunkás, a takarító, Jézus a templomi feszületen és minden egyéb is.

Összességében jópofa, értékes, eléggé eredeti és még némi mélységgel is bíró film a Terkel, mindenkinek ajánlom, legfőképp azoknak, akiknek bejött a Nyócker! és a South Park. Mellesleg azt hiszem a Hoodwinked (PiROSSZka - A Jó, A Rossz, A Farkas, MEGAnagyi) is eléggé hasonló lehet, mind kivitelezésében, mind feketehumorában, bár még nem láttam, csak részleteket belőle.

Szerintem: