Rob Zombie művésznevébe (született Robert Bartleh Cummings) régebben is belebotlottam időnként, amolyan mindenes a fickó: zeneszerző, énekes, dalszövegíró, illusztrátor, animátor, forgatókönyvíró, művészeti tervező, képregényes és még sok egyéb, de dolgozott asszisztensként a Pee-Wee's Playhouse gyermekműsoron (bár nem Tim Burton első moziján, a Pee-Wee's Big Adventure-ön, azaz a Pee Wee Nagy Kalandján) és pornóújságoknál is, azaz meglehetősen fura reneszánszember. Régen leginkább énekesként volt ismert, a White Zombie nevű bandáját 1985-ben, 19 évesen alapította, aminek erőteljes saját fantáziaimázst is kreált (ahogy a Kiss, Marilyn Manson, a Rammstein és még jó pár hasonló együttes és előadó), amolyan zsíros, hosszú hajú, néha rasztás, ápolatlan, szakállas, főleg saját tervezésű tetkós, sátánista, gyakran műsebekkel és -vágásokkal tarkított, középnyugati, tahó élőhalottakat alakítottak, mellesleg a névválasztás és az imázs tisztelgés volt az azonos című Lugosi Béla film előtt. Legalábbis az elcsípett magazinokból és interjúkból ennyi rémlik, ugyanakkor nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna videoklipjüket vagy koncertfelvételüket. Zenét sem nagyon hallottam tőlük, a metál és a kemény rock nem tartoznak a kedvenc műfajaim közé, ugyanakkor idővel Zombie (már szólóban) egyre több betétdalt is készített nagy mozikhoz (közel félszáz egyéb mellett a The Matrixhoz, azaz a Mátrixhoz is), ezekbe pedig már mindenki garantáltan belebotlott.

Miután ennyi filmes összetevőn dolgozott, és ha nem is egyedi, de elég határozott fantáziavilágot agyalt ki, kézenfekvő volt, hogy Zombie idővel belekóstol a rendezésbe is. A saját videoklipjein túl a Beavis And Butt-Head Do America (Beavis És Butt-Head Lenyomja Amerikát) egy részletét rendezte, majd 2000-ben vágott bele az első nagyjátékfilmjébe, a bejegyzés tárgyát képező House Of 1000 Corpses-ba (1000 Halott Háza), amit végül nem vállalt a megrendelő Universal (egyébként egy vidámparkbeli labirintust tervezett a cégnek, az után kapta a megbízást, a film is televan vidámparkos utalásokkal), három év porosodás után a Lions Gate forgalmazta 2003-ban. A filmet párszor megnéztem már az elmúlt években, most pedig frissítésként újfent, azt azonban csak most tudtam meg, hogy készült egy történetet lezáró folytatása is, a 2005-ös The Devil's Rejects (úgy néz ki, nincs még magyar címe, és nálunk nem is forgalmazzák még), amit természetesen felírtam a beszerzési listára, továbbá májusban mutatják be a nem Zombie által rendezett The Haunted World of El Superbeasto című animációs filmet, ami a sorozat mellékszála lesz. Ezek mellett Zombie még kis híján megcsípte a The Crow: Salvation (A Holló 3: A Megváltás) rendezői székét is (ha nem cserélik le, azzal debütált volna, állítólag a filmhez írt forgatókönyvét Legend Of The 13 Graves címmel le akarja még forgatni a jövőben), továbbá rendezett egy kis részt (egy nem létező film trailerét, ami gondolom a nagy filmben szerepel, bár az is lehet, hogy csak a reklámhadjárat külső része) az alig pár napja bemutatott, de máris a világ kétszáz legjobb filmje közé sorolt Quentin Tarantino - Robert Rodriguez szuperprodukcióba, a Grindhouse-ba, ennél is újabb, majdnem teljesen befejezett filmje pedig a Halloween, ami természetesen John Carpenter azonos című (nálunk Halloween: A Rémület Éjszakájaként futott, hogy pontos legyek) klasszikusának remake-je. Ezekből úgy tűnik, hogy Zombie nagyjából a csúcsra ért, valószínűsíthető, hogy évente, kétévente jelentkezni fog nagy költségvetésű horrorokkal, állítólag a Saw IV-t (nyilván Fűrész IV lesz nálunk, esetleg, mint a második rész esetében, görög számos Fűrész 4) is majdnem ő dirigálta, de végül Darren Lynn Bousman kezében maradt a staféta.

De zoomoljunk alaposabban rá a House Of 1000 Corpses-ra, ami a 7 millió dolláros (1.4 milliárd forintos) költségvetésével Hollywoodban csak közép-alsó kategóriás, horroron belül azonban már valamivel drágábbnak számít - a pénz nagy része tippem szerint a díszletre ment el. A mozi szerintem túl kaotikus, szétesett, alapjában véve egy fekete humorral tűzdelt exploitation horror (tudtommal nincs magyar neve az alműfajnak, ami leginkább a sokkolásra és erőszakra helyezi a hangsúlyt, szinte teljesen háttérbe szorítva a művészi kifejezőeszközöket és a történetmesélést, ez a 40-es és 70-es évek között futott leginkább B kategóriában, aztán pár évtizedig alig forgattak ilyesmit, most pedig Eli Roth, Quentin Tarantino és Robert Rodriguez bevitte a témát a multiplexekbe is - a műfaj egyébként azon túl, hogy fun, szerintem azért sem jelentéktelen szemét, aminek sokan tartják, mert valahol a legmélyebb és legősibb zsigeri félelmeinket és vágyainkat boncolgatja, sallangoktól mentesen, hatásvadász eszközökkel), de Zombie láthatóan abszolút szabad kezet adott saját magának, hogy mindent össze-vissza keverjen. Ez látszik az érzésem szerint túlságosan véletlenszerű, amatőr hatású vágásokban (a bevágások azért nem rosszak, mini videoklipekben gyakran belelátunk egy-egy gyilkos gondolataiba vagy emlékeibe, például megtudjuk, hogy hogyan nyírt ki valakit pár perce, miközben az alap jelenetben azt próbálja elhitetni egy másik leendő áldozattal, hogy minden rendben van), a nagyon sok erőltetett, művészkedős, régimódi, persze a káoszt jól erősítő szín invertálásban, a szintén amatőr hatást erősítő, össze-vissza zoomoló, remegő kamerás shaky-steady-cam felvételekben, a többszörös, izzadságszagú keretezésben és abban, hogy semmi lényegesebb ok-okozat kérdésre, gyilkossági motivációra és egyébre nem kapunk logikus választ, sőt még logikátlant sem. Mindez persze nem feltétlenül hiba, tekinthetünk ezekre úgy is, mint Zombie egyedi kézjegyeire, bizonyára szándékosan ilyenre csinált mindent, amatőr hatásúra és egyben régi B filmesre, megfejthetetlen őrületet akart összehozni, ami viszonylag sikerült is neki.

A mozi alapvetően a rengetegszer újraforgatott és leklónozott (így én külön alműfajként szoktam emlegetni), részben megtörtént eseményeken alapuló 1974-es klasszikus, a The Texas Chain Saw Massacre (A Texasi Láncfűrészes Mészárlás) egy újabb mutációja, az azonban mind a korból (1977 Halloweenjekor játszódik), mind az ezernyi utalásból látszik, hogy Zombie nem remake-szerűséget akart forgatni vagy valami újat létrehozni, a House Of 1000 Corpses leginkább egy homage film, tisztelgés minden régi exploitation horror (meg valamennyire talán Charles Manson) előtt. Az elsőként szemünk elé táruló keretben egy régi (a film világában talán 1950 körül felvett, persze nem valódi) fekete-fehér TV műsorban egy műfajra jellemzően önmagát túljátszó, Dr. Wolfenstein nevű őrült tudós figura konferálja fel az egész Halloween alatt tartó, ősrégi horrorfilmekből összeválogatott horrormaratont - néha az átvezetőből, néha magukból a filmekből (ezek valódi filmrészletek) láthatunk jeleneteket az itt-ott előforduló TV képernyőkön. A másik keretben egy nagyon jól felépített bizarr benzinkút (egyben kis mutáns sorozatgyilkosos horror múzeum és mini szellemvasút) személyzete szerepel: a tulaj egy őrült gyilkos bohócnak maszkírozott őrült gyilkos bohóc (hehe), aki valószínűleg Tourette-szindrómában szenved, szinte minden mondata az, hogy "baszd meg", ő a hivatalos főszereplő, a Sid Haig által alakított Captain Spaulding, ugyanakkor a konfliktusban nem tűnik fel, mellette van még egy alacsony öreg, aki szintén kedveli a perverz vicceket, meg egy másik kisegítő, egy hallgatag, izmos, durva bőrkiütésekkel teli törpe. A második jelenetben őket ismerjük meg, miközben két helyi tahó ki akadja őket rabolni, majd fordul a kocka, a személyzet mészárolja le a rablókat, nagy évezettel, sejtetve, hogy ez nem az első ilyen eset. Ide térnek aztán be a leendő áldozatok is, négy fiatal (ezek a figurák általában egyetemisták, de itt nincs erre célzás, és ahhoz túl buták is, valószínűleg semmittevő huszonévesek, akik elmondásuk szerint útszéli látványosságokról akarnak könyvet írni), két sci-fi rajongó lúzer srác és a szintén elég béna barátnőik, majd miután megnézik a szörnykiállítást, elindulnak a tulaj által említett híres helyi látványossághoz, Dr. Satan akasztófájához (a fickó a városi legenda szerint a helyi elmegyógyintézet őrült orvosa volt, primitív eszközökkel cincálta szét az ápoltak agyát, így akart szuperembereket létrehozni, majd a sok gyilkosság után végül felkötötték).

Út közben botlanak bele egy szőke bombázóba, Baby-be (Zombie azóta feleségül vett barátnője, Sheri Moon játssza, akinek ez volt a színészi debütálása, előtte táncosnő és modell volt, időközben Playboy nyuszi is lett), aki véletlenül éppen az akasztófa melletti házban lakik. Némi bonyadalom útján a négy fiatal is a házban köt ki, és megismeri a bizarr sorozatgyilkos családot, először vendégként, aztán kínzott fogolyként. A família Baby mellett a lány két bátyjából (egy összeégett, maszkos debilből és egy hallgatag, valószínűleg még legnormálisabb, izomkolosszus vadászból), a kövér, nyomulós anyjából (Karen Black játssza, számomra az egyetlen ismert név a színészek közül, ő azzal is erősíti a homage hatást, hogy fiatalkorában rengeteg exploitation filmben játszott, ez pedig sok néző számára beugrik), a farkasemberre hasonlító, trágár öregapjából és egy velük lakó, hosszú hajú, vézna, magát művésznek tartó, fő pszichopata bandavezérből (amolyan Charles Manson figura, a filmből nem derül ki, csak netes infókból, hogy ő nem testvér, hanem az idősebb nő élettársa és Baby apja - a színész egyébként erősen hasonlít Billy Bob Thorntonra) áll. A család rendez színpadi előadást is a srácoknak (ismét vidámparkos utalás), majd elkezdi válogatott módszerekkel kínozni és ritkítani őket három korábban elfogott szurkolólánnyal együtt: a Duce csákós megszégyenítéstől a halemberré daraboláson (az egyik srácot feldarabolják, majd a darabjaiból és haldarabokból amolyan merman szobrot formáznak) át egészen addig, hogy beöltöztetik őket nyúl ruhába, aztán a mezőkön és földalatti temetőjáratokban üldözik őket ("Run, Rabbit, Run") az élőhalott Dr. Satan és más zombik karmai közé. Mindeközben az egyik lány nyugalmazott nyomozó apja kutatni kezd a fiatalok után, a kisváros rendőreivel együtt eljut a benzinkúthoz is, majd sorra látogatják a tanyaházakat, és amikor elérnek a Firefly családéhoz, csapdába esnek, és pillanatok alatt odavesznek (az apa megölése is művészkedős, közel egy percre kimerevedik a kép, mielőtt eldördülne a gyilkos lövés, többször hittem azt, hogy a lejátszóm akadt ki, hehe). A film azzal zárul, hogy az egyik lány mégis kiszabadul, a mező melletti úton Captain Spaulding veszi fel a kocsijába, a hátsó ülésen pedig láthatjuk Otis-t, aztán néhány zavaros képet követően a lány is Dr. Satan vérrel áztatott műtőasztalán végzi.

Mint említettem, vannak eszközök és effektek szép számmal, amik szerintem nem teljesen passzolnak a filmbe, persze valószínűleg szándékosak, nem hibák, ergo erősítik a film eredetiségét, de néhány tényleg túlságosan művészkedős és zavaró, például a sok invertált színű jelenet. Ezek miatt tehát nem emelném ki, de nem is tenném le a filmet. A díszletek ütősek, a maszkok néhol jók, néhol közepesek. A történet nyilvánvalóan nem akart túl eredeti lenni, így emiatt sem jár feketepont, ugyanakkor hibának tartom a sok össze nem kötött szálat, persze lehet, hogy ez is szándékos volt. Zombie talán a folytatásba tartogatta a válaszokat (meglátom, ha meglátom, hehe), emellett elképzelhető, hogy jobban be is akarta vonni az érdeklődő nézőket a modern technológiák segítségével a sztoriba úgy, hogy a háttérben levő anekdotákat, a nagyon részletes karakterleírásokat, minden motivációt, az őrültek elmebajának okait (talán bennfentes szaporodás, mint általában az ilyen sztorikban) a Dr. Satannel való, a filmből ki nem hámozható kapcsolatukkal egyetemben a film és a folytatása hivatalos oldalairól és egyéb kapcsolt termékekből (például a mellékszál rajzfilmből) szedegessék össze, így rögzüljön, legendássá váljon a mozi, olyanná, amiről évtizedek múlva is beszélnek, sőt amire más filmek is utalgatnak. Nos, annyira szerintem nem jó az anyag, én nem is szedegettem össze az ilyen morzsákat, de aki szeretné, annak itt a film hivatalos oldala, a folytatás hivatalos oldala (ami ugyan jelen pillanatban nem él, lehet, hogy végleg lehalt, de lehet átmeneti technikai zavara is), továbbá a folytatás hivatalos MySpace oldala.

Tehát összességében, minden oldalról körbejárva annyira azért nem nagy eresztés a House of 1000 Corpses, ugyanakkor nem is kimondottan rossz, aki szereti a horrort, és még nem látta, feltétlenül tegyen vele egy próbát. Érdekességként fűzöm hozzá így a végén, hogy a világ legnagyobb filmkritikus-pápájaként számon tartott Roger "two thumbs up" Ebert nem volt hajlandó írni a filmről, talán mert nehezen értékelhető, de valószínűbb, hogy egyszerűen lenézte, értéktelen szemétnek tartotta, annak ellenére, hogy ő is csak hasonlóan elborult és hatásvadász exploitation, pontosabban sexploitation filmeket írt: a Beyond the Valley of the Dolls-t, az Up!-ot és a Beneath The Valley Of The Ultra-Vixens-t.

Szerintem: