Korábban nem sokat, sőt igazság szerint abszolút semmit nem hallottam a napokban DVD formájában kezembe pottyant A Herceg Haladéka című moziról, ami Tímár Péter 2005-ös rendezése - ha minden igaz 2006 januárjában mutatták be a moziban, de a jellegéből, minőségéből és visszhangjából úgy tippelem, hogy csak néhányban, aztán a nyáron debütált DVD-n is, TV szerintem még nem adta, de mivel RTL Klub által támogatott film, elképzelhető, hogy idővel fogja (bár az ilyen rétegfilmjeiket nem mindig adják le, a Pizzás sem futott tudtommal soha a TV-ben).

A rendezőre nem pazarlok sok leütést, mert egyrészt valószínűleg e sorok olvasói jobban ismerik, tisztelik és kedvelik nálam, én csak a filmjei felét láttam (az újabbak közül a Vakvagányokat még nem, de hamarosan sorra kerül), azok sem különösebben tetszettek, másrészt bár nagy név, nem tartom eredetinek sem, ugyanazt a Benny Hilles, kapkodós, rohangálós, kiabálós, csóró prolis vagy hülye parasztos tébolyt tolja többnyire, mint Szomjas György, Garas Dezső, Szőke András, Koltai Róbert és még sokan mások. Talán mind egy tanártól tanulták a szakmát, vagy tényleg ilyen a szemükben egy tipikus magyar, mindenesetre nekem ez a téma nem jön be (persze mindegyik említett rendező forgatott más jellegű mozit, mélyebbet és jobbat is, tehát kicsit igazságtalan az általánosításom), legfőképp ezek miatt nem rajongok a magyar filmekért, nem is fogyasztom őket túl nagy elánnal.

Visszatérve a mozira, azon túl, hogy korábban abszolút nem hallottam róla, a jelentéktelenségéről és a semmilyen fogadtatásáról az IMDb árulkodik a legjobban: jelen pillanatban csak 23 szavazat van mellette, ami azt tükrözi, hogy még a stábból sem szavazott le mindenki tisztességgel, és így is alig üti meg a közepes pontszámot, ami most 6.1-en áll, ha sokan szavaznának rá, szerintem garantáltan lemenne 5 alá.

Mindezek ellenére nem mondom, hogy határozottan nézhetetlen a produktum. Az látszik rajta, hogy alacsony költségvetésből, kevés sztárral (a főszereplő Szabó Gabi helyett lehetett volna a nagyon hasonló, bár bizonyára drágább Udvaros Dorottya is), gyorsan, Szomszédok epizód szinten lett összedobva, az alapkonfliktusa szakállas és kissé gyerekes, a kivitelezése meg néhol már röhejesen béna, ugyanakkor a Groundhog Day (Idétlen Időkig) című Harold Ramis és Bill Murray moziból és a Christopher Nolan-féle Mementoból összegyúrt, még nem túl elcsépelt ötlet elég jól működik, engem legalábbis az előre nem látható plot, mint általában, ezúttal is képes volt másfél órára a székhez szögezni.

Az említett ősi, szakállas alapszitu az, hogy egy ember, jelen esetben egy nő, az élete során valamikor, egy szürreális helyzetben (egy eldugott kis üzletben Amerikában) poénból eladta a lelkét a Pokol Hercegének, azt követően pedig misztikus alvilági hátszél segítségével felfele ívelt a karrierje. Az egykori Miss Hungary sikeres modell volt a nyolcvanas években, majd a szakmából kiöregedve is talpon tudott maradni, gazdag férfiakkal állt össze, feltehetően vállalkozott is ezt-azt (az ilyen sztárok szalonokat meg éttermeket szoktak venni), és bizonyára állandó vendéggé vált a tévék reggeli és esti talkshow-iban, a bulvárlapok címlapjain dettó, tehát jól szörföl a média hullámain Kelemen "Annácska" Annához, Zalatnay "Cini" Saroltához, Gáspár "Győzike" Győzőhöz, Fekete Pákóhoz, Fehér Anettkához, Kiszel Tündéhez és a többi köznevetség tárgyához (emiatt persze nem kell sajnálni őket, talán mazochisták, talán tényleg elhiszik, hogy közkedveltek, de a lényeg számukra, hogy kurva sokat keresnek) hasonlóan. Ezeket nagy vonalakban a film elején egy nagyon low end Mónika/Balázs show klónban tudjuk meg (Görög László a host), ahogy néhány kevésbé pozitív kitérőt is a fiktív életéből, például, hogy volt abortusza, volt válása, pornózott, rossz a kapcsolata az apjával meg ilyenek, ezekből egyébként jól látszik, hogy a karaktert a felsoroltakon túl még Albert Györgyiből, Gregor Bernadettből és Görög Zitából gyúrták össze, egyebek mellett.

A rosszul sikerült show másnapján dönt úgy a Gáspár Tibor által szándékosan, de ettől függetlenül pocsékul túljátszott Herceg, hogy behajtja a nő tartozását, azaz elveszi a réges-rég felajánlott lelkét: megrendezi, hogy egy rabló lelője a nőt, majd kiragadja még közvetlenül a golyó becsapódása előtt, és a pokol tornácán (letakart tetemekkel teli üres színpad) fogadja két szipirtyóval (az egyikük Pogány Judit) együtt. A banyáknak még annyi idejük van, hogy ellássák a nőt, Alidát egy jó tanáccsal: ha hízeleg a hiú Hercegnek, nyerhet még egy kis időt – így is alakul a dolog, egy egész percre visszakerül az életbe, a saját ágyában ébred, valahol Budapest külvárosában. Természetesen először azt hiszi, hogy az egészet csak álmodta, majd egyre szaporodnak a furcsaságok, így tanulja meg velünk együtt a szabályokat. Az egy perc gyakorlatilag a végtelenségig ketyeg, ő akármeddig élhet, legalábbis amíg valaki meg nem öli, ugyanakkor a világban körülötte egyetlen perc ismétlődik, tehát ugyanaz a szitu, mint az említett Groundhog Day-ben, csak ott egy nap alatt Murray sok mindent tehetett, egy perc alatt viszont egy hosszabb összetett mondatot sem lehet befejezni. Alida a felismerést követően, eléggé nehézkesen (hiszen taxiban is csak egy percet utazhat, aztán a taxi visszakerül a kiinduló helyére) bemegy Budapest belvárosába, ott találkozik egy hozzá hasonlóan máshogy működő férfival, Thorral (László Zsolt), akivel kivételesen hosszabban is eszmét cserélhet. Thor a neve ellenére inkább Loki és Prométeusz keverék, egy bukott istenféleség, aki nem tartozik sem a mennyhez, sem a pokolhoz, szeret játszani, a nagyok dolgába belekavarni, és a jelek szerint az embereknek segíteni, de túl nagy hatalma nincs. A fickó megtanítja Alidát még pár szabályra, például, hogy végleg meghalhat, ha a fekete lovasok (amolyan apokalipszis lovasai is elkezdik üldözni a nőt, igaz csak hárman vannak, rájuk sem érvényes az egyperces limit, ugyanakkor a föld alá, aluljárókba, metróalagutakba nem tudnak lemenni – rém nevetségesek, bár nyilvánvalóan nem annak szánták őket) felnyársalják, továbbá ha talál valakit, aki átvállalja a halálát, megmenekül. Elsőre úgy tűnik, hogy nem lesz nehéz dolga, hiszen "az egész ország imádja", ugyanakkor természetesen nem jár sikerrel, ahogy a kevésbé értékelt, de szerintem sok tekintetben zseniális Blake Edwards film, a Switch (Farkangyal) főszereplője sem a nagyon hasonló szituációban, az egy perc ráadásul arra is kevés, hogy bárkinek elmagyarázza a szitut, no és persze nem is venné át senki a helyét.

Thor tanácsára vadidegenekkel nem próbálkozik, felkeresi az élettársát (Kulka János), a volt férjét, az anyját és az apját, mindenhol fut pár kört, átugorja a köszönést, tömöríti és újrafogalmazza a mondandóját, de odáig sem jut el, hogy igazán felfogják, hogy mit akar. A találkozások által (itt van egy kis művészi mélysége a filmnek) ugyanakkor ráébred, hogy mennyire önző életet élt, karrierista médiakurva volt, elhanyagolta a szeretteit, ha az átkot nem is tudja lepasszolni, minden ilyen beszélgetés búcsú és gyónás a számára, általuk pedig jobbá válik, egyre kevésbé akar más kárán életben maradni. A film vége persze teljes hepiend (nem olyan feles, ugyanakkor mélyebb és kerekebb, mint a Switch-nél), a Herceg kezd átlátni az irányába is képmutató Alidán, no meg látva, hogy nincs már a nőnek esélye, sürgeti a küzdelem feladását, Alida pedig valóban megjavul és megtér annyira, hogy feláldozza magát, azonban Thor (mint szó szerinti deus ex machina) közbelép, és átveszi a nő helyét, nyilván értékelve a változását, ugyanakkor kevésbé költőien azzal magyarázza a lépését, hogy már nagyon szabadulna a sok ezer éve tartó földi életéből, ami már teherré vált számára.

Összességében nem igazán ajánlanám A Herceg Haladékát senkinek, és eszerint is pontoztam. Annyira vérszegény és van annyira művészi (legalábbis a filozófiai alapjai: helyesen élünk-e, jól kihasználjuk-e a nekünk kiszabott időt satöbbi), hogy közönségfilmként nem fogyasztható, a klasszikus drámai elemei ellenére a röhejes fantasy marhaságok miatt filmdrámának sem igazán tekinthető (bár az a hivatalos kategóriája), néhány dolog már annyira rossz benne, hogy már-már vicces, de mégsem vígjáték, így egyedül annak érdemes megnéznie, aki abszolút mindenevő, szereti a jelenetről-jelenetre kevésbé kiszámítható, nem főhős által irányított filmeket (mondjuk Charlie Kaufman rajongó), nagyon nincs jobb dolga, és nem olvasta el a fenti spoilereimet sem, hehe.

Szerintem: