Az animátorból íróvá és rendezővé vált Satoshi Kon 2003-mas, Tokyo Godfathers (Tokiói Keresztapák) című alkotása eléggé meglepő anime. Nincsenek benne csillogó őzikeszemekkel bámuló robot- vagy nyuszilányok, sem Tokió elpusztítására törő gigászi lények (Evák, Godzilla, mechák satöbbi), sem apró vagy éppen méretes, azonosíthatatlan fajú, cuki állatkák - a film teljesen kilóg a megszokott anime világokból, mindenféle misztikumtól mentes, látványban, arányokban és minden egyébben is valósághű, akár leforgathatták volna élőszereplős játékfilmként is. Hogy miért nem tették, az apró rejtély, talán, mert Kon-san az anime iparban dolgozik régóta, és érdekes ötletnek tartotta ezt a formabontást, emiatt persze a Tokyo Godfathers valószínűleg sok anime rajongónak nagyon nem jön be, aki pedig komolytalannak tartja a rajzfilmeket, éppen azért nem nézi meg, mert anime.

A történet, mint a címből is sejthető, Tokióban játszódik, napjainkban, valamelyik karácsonykor, az első jelenet pedig egy hajléktalanoknak rendezett betlehemi játék és katolikus istentisztelet, majd a kötelező program után jön a lényeg: az ételosztás. A helyzet elsőre kicsit furcsa, nem tudom mennyire elterjedt vallás a kereszténység a szigetországban, de mivel a japánok mindent magukba szippantanak, bizonyára már elég sok követője van ennek is. Az anyaszentegyház persze próbál mindenkit megtéríteni bonyolultabb és primitívebb pszichológiai trükkök százaival, ahogy minden vallás, ez esetben: ha hajléktalan vagy, és a katolikus ingyen konyhán akarsz enni, hallgasd az igét és gondolkozz el róla, talán még be is lépsz az egyházba, mi sem adunk semmit önzetlenül, hiába hirdetjük ezt. Persze ez eléggé mellékes valláskritikai észrevétel, a film csak azzal utal hasonló gondolkodásra, hogy az egyik főszereplő is elalszik az előadás alatt, mellesleg a karácsonyi témák (önzetlen segítség, család, kisded stb.) természetesen végigkísérik a filmet attól függetlenül is, hogy az ünnep éjszakáin játszódik.

A mozi elején három hajléktalant ismerhetünk meg, az ő jellemük és személyes tragédiájuk az egész film alatt lassan, fokozatosan bomlik ki vallomásokból, múlttal szembenézésekkel, egyszerű beszélgetésekkel meg effélékkel. A hármas szinte egy bizarr családot alkot, együtt kukáznak, együtt laknak egy parkbéli sátorban meg minden, valahogy egymáshoz sodródtak. Van egy szakállas vén piás, ő sokáig, valószínűleg szégyenből egy durvább tragédiát ad elő, emiatt a néző és a többi szereplő is jobban megsajnálja. A szerint valaha jó állása és boldog családja volt, ám a halálos beteg lánya gyógyíttatására mindene ráment, majd a lánya meghalt, a felesége követte a bánat miatt, és ő is lecsúszott, az igazság azonban az, hogy rosszul fektette be az összes pénzét, majd a szégyen miatt hagyta el a családját. A másik figura egy kikent, kiöregedett transzvesztita, az ő története az, hogy menő drag queen volt egy buzibárban, ám egyszer egy vendég addig cukkolta, amíg a helyzet verekedéssé nem fajult, így vesztette el az állását és a szubkultúrában a barátait, a pasija meg meghalt, így csúszott ki végleg a lába alól a talaj. A harmadik szereplő egy 17 év körüli lány, aki átlagos családban élt, talán egy kicsit elhanyagolták a szülei, meg depis lett a kövérsége miatt is, magába fordult, egy kóbor macska lett az egyetlen barátja. Majd miután a macska eltűnt, az apját sejtette a dolog mögött, és meg is késelte - ugyan nem halálosan, de a büntetéstől való félelem és a szégyen miatt rögtön elszökött otthonról, azóta is bujkál, ő még a menhelyre sem mehet, mert az apja rendőrnyomozó, és nyilván körözteti.

A furcsa hármas véletlenül talál egy kisdedet a lomok között, és bár tisztában vannak vele, hogy le kellene adniuk a rendőrségen, a transzvesztita, aki természetesen nővé és anyává válásról álmodott mindig, nagyon elkezd ragaszkodni hozzá, és mivel őt is kitették minden magyarázat nélkül kiskorában, azt találja ki, hogy keressék meg a baba szüleit, és azok legalább egy ésszerű választ adjanak arra, hogy miért szabadultak meg a gyermektől, ez valamennyire megnyugtatná őt is, és persze lehet, hogy a csecsemőt visszafogadnák a szülei. Ebben egyezik meg a három "keresztapa" (mert nevet is adnak a gyereknek), és a rideg téli éjszakákon nyomozásba kezdenek a nagyvárosban. A baba mellett találnak egy csomagmegőrző-kulcsot, a megőrzőben pedig sok személyes tárgyat, többek között fényképeket is, valószínűleg a szülőkről. A városban bolyongás közben természetesen sok egyéb kalandba is keverednek, a villamoson a lány kis híján összefut a másik szerelvényen utazó apjával, a hármas kifoszt egy temetőt is, aztán segítenek egy kövér, gazdag fickónak, aki egy szokatlan baleset következtében véletlenül az autója alá került. A gazdag ürge cserébe egy kis pénzt ad nekik, és meginvitálja őket a lánya fényűző esküvőjére, ahol jól bekajálnak, és a szakállas felismeri a gengszter vőlegényben az élete tönkretevőjét (aki a rossz befektetési tippet adta), részegen, egy pezsgősüveggel bosszút is akar rajta állni, de egy pincérnőnek öltözött brazil férfi megelőzi, rálő a vőlegényre, és úgy menekül el, hogy a lányt és a babát túszul ejti. A hármas így szétszakad, a transzvesztita leginkább taxizgat, a szakállas a parkban egy másik öreg piáson segít, majd mindkettejüket gazdag fiatal srácok verik össze, igaz az öregebb valószínűleg már a verés előtt meghal a hidegtől, a piától vagy valami nyavalyától. A lány végül is jó kezekbe kerül, a brazil fickó hazaviszi a szintén brazil, kövér feleségéhez, és otthon már vendégként bánnak vele. A nő megszoptatja a babát a sajátjával együtt, és próbálnak beszélgetni, igaz nem értik egymás nyelvét, így többnyire elbeszélnek egymás mellett, a lány itt meséli el a történetét, és az is kiderül, hogy mindkettejük apja rendőr. Időközben a transzvesztita is révbe ér, hazatalál a régi barátaihoz, megtudja, hogy a munkahelyén nem okozott akkora galibát, mint gondolta, valószínűleg innen már jobban sínen lesz az élete, hogy legyőzte a szégyenét (ami ugye a japánoknál mindig nagyon felnagyított érzés). A szakállas is találkozik a kórházban (a transzvesztita kerül be, tüdőproblémák miatt) az időközben felnőtt és épp házasság előtt álló lányával, aki ott nővér, a lányának kuporgatott pénz ugyan rámegy a haver kezelésére, de valószínűleg innen a szakállas is rendben lesz, ismét lesz valamilyen kapcsolata a családjával, és bár véletlenül futott bele a lányába, a szégyenét lényegében legyőzte.

A baba esete bonyolultabb (nem a filmbeli sorrendben írom az eseményeket, természetesen minden jobban össze van keverve, sőt lehetnek apró pontatlanságok is, durván egy hete néztem a mozit), a hármas megtalálja a fényképeken szereplő házat, de az leégett rom, a környéken érdeklődve tudják meg, hogy a valószínűsíthető apa hol lakik. Ketten el is mennek az "apához", aki elmondja, hogy a felesége őrült, és a szülészetről rabolta el a kisdedet, a lány ugyanekkor megment egy öngyilkosságra készülő fiatal nőt, akiről kiderül, hogy az "anya". Miután minden kiderül, nagy üldözés következik, a bekattant nő megpróbál elmenekülni a babával, de végül a három hajléktalan nagy nehezen visszaszerzi a gyermeket, és visszaadja a valódi szülőknek, igaz a nagy káoszban ők is megsérülnek, kórházba kerülnek. Ekkor már ünnepelt hősök, mármint, ha nem is hatalmas, de azért a mai, önző világban elég nemes, önzetlen tettet vittek véghez azzal, hogy megmentették a babát többször is, és visszaszerezték a szerető szüleinek. Az ügyön dolgozó rendőrnyomozó is megy őket látogatni, aki természetesen a lány apja, és bár ezt már nekünk kell továbbgondolnunk, nyilván megbocsát a lányának a késelésért, visszafogadja, és minden rendben lesz. Igazi karácsonyi pozitív befejezés: a trió segített a kisdeden, és a kisded, ha indirekt módon is, segített a három hajléktalannak visszatalálni a rendes kerékvágásba.

Az anime végül is nem annyira kiemelkedő, értem ez alatt, hogy nem fogom évente újranézni, nem okozott katartikus élményt, nem sorolom a kedvenc százasba vagy ilyesmi, és valószínűleg a legtöbb néző ugyanígy van vele, ugyanakkor korrekt, viszonylag egyedi (főleg anime-ban) happy endes dráma, ami rajzban, karaktertervezésben, animációban és minden egyéb területen is rendben van. Egyszer érdemes megnézni, ha az embernek nincs jobb dolga. Érdekességként teszem hozzá, hogy a mozit (sőt a címét is) nagyrészt egy John Ford által rendezett, 1948-as John Wayne westernfilm ihlette, a Three Godfathers, ami mellesleg önmagában is remake volt, Ford ugyanazt a sztorit már mozivászonra vitte 1919-ben is Marked Men címmel.

Szerintem: