/// Alkohol, kurvák és írás

Médiageci

FactotumAmikor először hallottam a Bent Hamer által rendezett Factotum (Tótumfaktum) című filmről, azaz elkezdek szivárogni a reklámok, előzetesek és egyebek a leendő moziból, rögtön nagyon rákattantam, a jónak ígérkező és nagyon ismerős sztori, továbbá az én ízlésem szerint eléggé parádés szereposztás miatt. Igazság szerint addig nem hallottam erről a Charles Bukowski (született Heinrich Karl Bukowski) nevű pofáról (ő írta az alapjául szolgáló regényt önéletrajzi elemekből), csak a film kapcsán olvastam utána (talán nem kapitális irodalmi hiányosság, ugyanis a kutatásom szerint csak két novellája és egy regénye jelent meg nálunk régebben, majd a film után követte ezeket három további regény), a róla szóló cikkek szerint egy híres beat író-költő volt, alkoholista (mutass egy írót, aki nem az, hehe), nőgyűlölő és alapjában véve elviselhetetlen alak.

Sajnos a filmet nem sikerült megcsípnem a tavaly év eleji bemutatásakor, a falumban régóta nincs mozi, és gondolom Budapesten is csak egy-két művész mozi adhatta, inkább abba a kategóriába illik a kábé egymillió dolláros (186 millió forintos) költségvetése, a stábja és ama tény miatt, hogy az Egyesült Államokban csak 6 moziban nyitott (egyébként majdnem egy évvel az európai premier után). A bemutatója után elkezdtem vadászni a DVD-re, gondoltam egy-két hónapon belül kiadják, de úgy néz ki, azóta sem jelent meg nálunk (havonta legalább kétszer rákerestem), ma este azonban leadta az M2, így végre volt alkalmam megnézni (persze lehet, hogy nem először adták, hónapok óta nem néztem TV-t vagy műsorújságot).

FactotumA norvég forgatókönyvíró-rendezőtől ugyan korábban nem láttam semmit, legalábbis nem ismerősek a munkái, és a főszereplő, Matt Dillon sem tartozik a kedvenc színészeim közé (túl sokáig volt a "hős által megszerzendő nő bamba ficsúr pasija" mellékszerepbe skatulyázva, bár tény, hogy néhány művészfilmben találtak neki testhezállóbb szerepet is, főleg mióta öregszik és hízik - ezeket általában jól hozza, az itt elemzett film esetében is), ugyanakkor Lili Taylort (nem, nem a Six Feet Under, azaz a Sírhant Művek miatt, sorozatokat én nem nézek), az Oscar-díjas Marisa Tomeit és a tavaly meggyilkolt Adrienne Shelly-t (mini nekrológ valahol itt) régóta kedvelem.

A mozi tehát Bukowski 1975-ben megjelent (nálunk tudtommal még nem került kiadásra), azonos című önéletrajzi regénye alapján készült, legalábbis többé-kevésbé ezt írta róla mindenki. A filmet megnézve azért szerintem több benne a fikció, mint az önéletrajzi elem, amikor a fickó a regényt (ez volt a második tőle) írta, már 31 éve elismert költő, novella- és regényíró volt, igaz valóban voltak az életében hullámvölgyek is, amikor nem publikált semmit, és ótvar melókat vállalt el, vagy éppen munkanélküli volt. A film (és nyilván a regény) kezdetén egy ilyen szakaszba nyerünk bepillantást, pontosabban úgy tűnik, a főhős, Henry Chinaski (ez a gyakori figurája is jelzi, hogy csak részben magából gyúrta az író: lengyel-német származás, csóró háttér és élet meg minden, de nem egészen ő maga) még egy írását sem tudta megjelentetni, de szinte naponta ontja és küldi szét a verseit és novelláit. Meglehetősen pocsék melókhoz jut csak hozzá, sőt előfordul, hogy odáig süllyed, hogy a munkaközvetítőből is kidobják, és az utcán alszik. Csomagol jeget, uborkát és lengéscsillapítót, tisztogat szobrokat, de sokat lóg, piál és lóversenyezik munka közben (ez utóbbiban elég jó, hosszú nyerőszériája van), így hol később, hol fél nap után az utcára kerül.

FactotumLényegében e köröket futja újra és újra, ír, de nem publikálják a műveit, robotol, vagy munkát keres, amikor teheti, másokhoz költözik, vagy lepukkant bérlakásokban lakik, amíg ki nem dobják, háromszor becsajozik, kétszer ugyanazzal a nővel jön össze, de mindkétszer elhagyja, igazából a magány vonzza. Barátai sincsenek, meglehetősen antiszociális, egy kollégájával jártak csak a lovira, de a munka elvesztésével ez is megszakadt. A női, bár nem hivatásos prostik, a jelek szerint többé-kevésbé a testükből élnek, ő is a bárban szedi fel őket. Az egyik (akivel kétszer is összejön, és akinek még szerelmet is vall, Taylor figurája) leginkább vesztesként kedveli, menő öltönyben (noha a fickó mélyen azért jólétre és sikerre vágyik, mint minden normális ember, ha ez nem is látszik rajta) már nem is kell neki - ő szintén alkesz, és érdekes módon, miután Chinaski másodszor is elhagyja, már egy gazdag pali ágyában köt ki. Egy másik futó kalandot egy Tomei által alakított nővel folytat, aki elég furcsa társaságba vezeti be, egy vén, gazdag, haldokló, pocsék operaszerző playboynak mutatja be, aki egyszerre három nővel él együtt (Tomei, Shelley és még egy adja őket). Ez a kapcsolat és a kapcsolat a baráti körrel nem tart túl sokáig, csak 2-3 jelenetig, és nem derül ki, hogy hogyan lesz vége, csak annyi, hogy a playboy meghalt, a nővel meg szakítottak. Kapunk még egy kis bepillantást Chinaski fásult, öreg szülei életébe is, hazamegy, hogy pár napig legyen hol meghúznia magát, de pár perc alatt kitör a balhé, és valószínűleg több éves vagy örökké tartó haragszomrád következik. Egy másik anekdotában Chinaski lapostetűt kap el a frissen visszaszerzett nőjétől, kissé megjárja a célra felírt kenőccsel, és rájön az amúgy nem túl jellemző takarítási mánia, amit úgy kommentál, hogy talán kezd bebuzulni, a csaja pedig azt hiszi, hogy egy kurvát vitt fel, aki kitakarított.

Néhány ilyen mellékes és pár visszatérő kör (több szinopszis azt emeli ki, amikor egy vén fekete piással beszél pár mondatot a nőkről) után durván ott végződik a film, ahol elkezdődött. Pontosabban még mélyebben, mert az elején még volt munkája, a végén viszont Chinaski egy vas és fedél nélkül elmélkedik egy sztriptízbárban, nem tudja, hogy pont ekkor kapta meg az egyik volt főbérlője a válaszlevelet, miszerint egy irodalmi folyóirat elfogadta az egyik novelláját, és felfigyelt rá. A befejezés korrekt, egy karrier nélküli karriertörténet, avagy mi formálta Bukowskit azzá az íróvá, aki lett.

A mozi és a regény gondolom elsősorban Bukowski első megjelent novellája, az Aftermath of a Lengthy Rejection Slip (durván Egy Hosszú, Visszautasításokkal Teli Lejtő Utójátéka) előtti időből táplálkozott, továbbá a negyvenes és ötvenes évek közötti tapasztalataiból, amikor nem publikált, csak robotolt, leghosszabb ideig postásként. A regény felteszem az ötvenes, hatvanas vagy hetvenes években játszódhat, a filmet nehéz belőni, van benne nagyon modern autó is, de a mobilok és notebookok hiánya miatt a korai nyolcvanas évekbe tippelem.

FactotumÖsszességében csalódtam a filmben, komoly monológokat és dialógusokat (az ilyen filmet ezek adják el, főleg, ha íróról szólnak), nagyobb fordulatokat és veszekedéseket, mélyebb művészi tartalmat vártam tőle, de a főhős nem volt túl beszédes, inkább befele forduló. Leginkább talán még az a néhány mondat ért valamit, amikor írta a verseit, a film is egy ilyen szöveggel zárul, miközben magányosan bámul egy sztriptíztáncosnőt a már említett üres bárban. Nagy bölcsességet itt sem kapunk, leginkább arról filózik, hogy el kell érni az abszolút magányt, hogy igazán jókat alkothassunk. Ki nem mondottként én még levettem azt az írópalántáknak küldött jó tanácsot, hogy sose adjuk fel a célunkat (ő is befutott végül), és minél nagyobb mélységeket (hajléktalanság, alkoholizmus, kurvázás, szar munkák vagy éppen drogok, háború) tapasztalunk meg, annál több és hitelesebb mondanivalónk lesz, ami persze nem újdonság. Ugyanakkor ezzel szemben Bukowski sírkövén (1994-ben, 73 évesen halt meg leukémiában, a nemrég nálunk is megjelent Pulp, azaz Ponyva befejezése után) az áll, hogy "Don't Try", azaz "Ne Próbálkozz" - azt ugyan nem tudom, hogy ezt "ne is próbálkozz az írással, nem érdemes" értelemben írták-e oda vagy Yodás "tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld" értelemben.

A film egyszer nézhető az életrajzi elemek és a színészek miatt, de valahogy mégsem az igazi, sőt őszintén szólva akármennyire pozitívan álltam hozzá ("ezt a mozit nagyon fogom bírni"), nem csak csalódást okozott, de untatott is (mellesleg az IMDb-n elég jó értékelést kapott, 6.5/10-et, tehát talán az én készülékemben van a hiba). Jó, hogy nem vettem meg 2-3 rugóért DVD-n (nem kult művészfilmek általában ebbe az árkategóriába esnek), amit bizonyára megtettem volna, ha megjelenik.

Szerintem:

:: Téma: mozimóka

süti beállítások módosítása