A 2004-es, Anders Rønnow Klarlund által rendezett, dán - svéd - norvég - angol koprodukcióban készült Strings (Zsinóron) című bábfilm bár nem túl ismert (legalábbis a szélesebb közönség által, az IMDb-n is csak 972-en értékelték eddig, mellesleg nyert nálunk is díjat a Titanic Filmfesztiválon), azért egész érdekes darab.

Elsősorban azért, mert teljesen marionett bábokkal forgatták, ami elég ritka technológia, nekem így hirtelen egy hasonló ismertebb film sem ugrik be. Persze számos moziban láthatunk futólag marionett jelenetet, különösen a középkorban játszódó, gyerekeket is felvonultatókban (a piactéren mindig leállnak nézni, és a jelenet mindig visszautal magára a filmre), ahogy a zseniális Being John Malkovich (A John Malkovich Menet) is alaposabban foglalkozik a kérdéssel (bábos a főszereplő, és báboznak Malkovich-csal a fejéből), no és persze sok bábfilmben és mesefilmben alkalmaznak egy-egy jelenetben ilyesmit (például az 1986-os Labyrinthban, azaz Labirintusban, régebbi magyar címén Fantasztikus Labirintusban a fejdobáló figurák marionettek, de a Jim Henson bábok, így a Muppetek többsége azért kesztyűbáb). A Thunderbirds sorozat és a Thunderbirds filmek (meg még néhány Gerry Anderson produkció), továbbá az ezek előtt tisztelgő Team America: World Police (Amerika Kommandó: Világrendőrség) mondjuk határesetek, de az ezek mögött álló technológiát hivatalosan Supermarionationnek hívják, sokkal komplexebb, részben elektromosan távirányított bábokat alkalmaznak.

Azért néhol csaltak itt is a bábosok, úgy értem használtak olyan eszközöket, amikkel élőben nem tudnák előadni a filmet, az ilyen trükkök híján még jobban megemelném a kalapomat. A felhők rendereltek, és a víz alatti jelenetet szerintem csak rengeteg digitális utómunkával tudták összehozni. Ezek mellett néhány helyen mindenképp stop motiont kellett alkalmazniuk, például amikor az uralkodó papírra ír (biztosan kivitelezhetetlen precizitás kellene ehhez) és amikor az egyik figura az ujjait mozgatja. Az ujjak határesetek, az ujjpercek mozgathatók, de nincsenek hozzájuk kötve zsinórok (és valószínűleg más távirányítást sem alkalmaztak), tehát a bábosok igazán nem tudják kontrollálni őket, inkább csak a színfalak mögött átállítani (valószínűleg annyira merevek az illesztések, mint a jobb akciófiguráknál). Végül is az említett ujjmozgatást leszámítva, aminek van jelentősége, nem látjuk kamera előtt az ujjpercek mozgását, bábszínházban átállíthatnák a többséget a jelenetek között, amikor a karakter éppen a színfalak mögött van, vagy a függöny lent. Még a bábok szemhéja képes mozgásra, ezzel fejeznek ki minden arcjátékot egyéb lehetőség híján, ezt szerintem nem "csalással" oldották meg, mert nagyon gyakran alkalmazzák - vagy csigán keresztül két zsinórral kontrollálják, vagy (ami már Supermarionation határos lenne) egy sűrített levegős, apró, pneumatikus csővel, esetleg (ami már lényegében Supermarionation) szervomotorral. Persze csak tippelek, nem értek a bábozáshoz.

Érdekes a film világa és filozófiája is. A elején egy rövid ideig betekinthetünk a kulisszák mögé, mint egy hangversenynél, amikor hangolnak a zenészek. Láthatjuk a bábosokat, ahogy felállnak az állványokra, beállítanak mindent, de ez csak egy rövid intro, ami egy kis keretet ad, és egyben ügyesen jelzi számunkra, hogy a bábok is tisztában vannak vele, hogy ők csak felülről irányított bábok, mely filozófiáról, sőt afféle vallásról természetesen társalognak is néhány jelenetben. Mellesleg az ősi tibeti Bön vallás (ami a hetedik század, a Buddhizmus térhódítása előtt valószínűleg több évezreden át élt) is abban hitt, hogy az égiek láthatatlan zsinórokkal irányították a tőlük leszármazott királyokat. Ez ilyen vagy olyan formában másutt is felbukkant, és persze a ma uralkodó vallások szerint is van képletes kötelék ember és isten között (a legtöbb esetben azért a szabad akarat is bekavarhat), ahogy a szerelmespárok, testvérek, rokonok satöbbi között is. A film világa egyébként egy kitalált fantáziavilág, bár úgy saccolom, nagy vonalakban a középkorban még sok területen elmaradottabb skandináv országokat és azok mondavilágát idézi.

Maga a történet kísértetiesen hasonlít számos ókori görög tragédiára és több Shakespeare drámára is, gyakorlatilag minden elem, jelenet, karakter, motiváció, helyzet és egyéb visszaköszön egy az egyben a jól ismert alapművekből, tele van archetípusokkal, az alaphangja pedig leginkább a Hamlettel cseng egybe (mely darab amúgy is kedves a dánok számára). A mozi elején az uralkodó (kicsit furcsák a fiktív nevek és elnevezések, így nem erőltetem őket, az uralkodó címe egyébként itt Kahro) öngyilkosságot követ el, hogy a fiára testálja a trónt, aki szerinte elhozhatja a népének a békét. Az uralkodó gonosz fivére a torz cinkosával együtt kilesi a jelenetet, és a javára fordítja a helyzetet: megsemmisítik a búcsúlevelet, és az ellenségre terelik a gyanút egy graffitivel. Itt már sejthető, hogy az állandó háborús készültségben levő ország valószínűleg csak egy fiktív vagy jelentéktelen, de felfújt ellenségtől retteg, ami ugye régi trükk a nép összekovácsolására és a hatalom megszilárdítására (1984, ifj. George Bush satöbbi). Később kiderül, hogy valóban léteznek ellenállók, de inkább csak búsulnak és védik a határaikat, nem készülnek háborúra, és nem jelentenek igazi fenyegetést a megismert birodalom számára, annyira kis fegyveres csoportról van szó. A helyzet természetesen úgy alakul, hogy a herceg, a hős (mármint az elején még nem nagy harcos, de természetesen azzá érik), a trónörökös a nagybátyja fondorlatos cselszövései hatására hosszú útra indul, hogy álruhában (ő aranyból van, ezzel is kiemelkedik), a hűséges hadvezére és pártfogója segítségével bosszút álljon az ellenség vezérén, átmenetileg pedig a nagybátyjára hagyja a trónt. A bátyó természetesen azon van, hogy a trón az övé is maradjon, a hadvezért a gyermekei életével zsarolja meg, hogy végezzen a herceggel, ha az út során más nem végez vele, aminek szintén van esélye.

Kulcsszereplő még a herceg ártatlan húga, ő le akarja beszélni a bátyját az útról, sejt valamit. Továbbá a család barátjának, a hadvezérnek a felesége és két gyermeke, pontosabban három, egy a filmben születik meg. Egyébként ügyes megoldásokkal támogatták meg ezt a zsinóros filozófiát a filmesek. Például a városkapu (egy kis vékony lap) nem leereszkedik, hanem felhúzódik, leeresztett állapotban átmehetnek rajta a bábok, ha viszont fel van húzva, a zsinórjuk beleakad, nem tudnak átmenni. A halál természetesen akkor következik be, ha valakinek elszakadnak a zsinórjai, a bábos (avagy onnan nézve isten) nem tudja többé irányítani, nem mozdul többet. Persze a végtagok és egyéb támogató zsinórok nem létfontosságúak, a fejzsinór, ami a legvastagabb és a súlypontot tartja a legfőbb, tehát amíg ez el nem szakad, azért hiányzó, sőt lecserélhető végtagokkal is élhetnek a bábok. A születés is érdekes, ha egy nő terhes lesz, a zsinórjain új, még nagyon vékony zsinórok jelennek meg, csavarodnak rajtuk körbe. Ezzel párhuzamosan faragják ki a szülők a kis bábut (persze a növekedés nem megoldott, de ebbe nem lenne fair belekötni, dolgozzon a néző fantáziája is), és amikor eljön a szülés ideje, lejönnek a vékony zsinórok az anya zsinórjairól, és egy segítő bába (ez esetben a hercegnő) köti rá a babára őket, utoljára az életet jelképező fejzsinórt.

A kapuhoz hasonló elven működik a börtön is, egy gödörbe kerülnek a rabok, felettük (leereszthető, ezzel a börtön kinyitható) gerendák választják el őket egymástól különféle cellákba, cellák tehát klasszikus értelemben nincsenek, de a gerendákba akadó zsinórok miatt mégis a cellájukba kényszerülnek a foglyok. A hadvezér neje megtalálja a végrendelet másolatát (a toll hegye belevéste azt a következő lapba, és a rakoncátlan gyerekek által kiöntött tinta újra lemásolta), így a városban rekedt pozitív szereplők, köztük a hercegnő is megismerik a trónbitorló álnok tervét, de sokra nem jutnak, a két főgonosz időben bebörtönzi őket. A torz öregről kiderül, hogy ő volt az előző hadvezér, és az uralkodó neki ígérte a lánya kezét, de egy vesztes csata után ez érvényét vesztette, az öreg persze be akarja vasalni a tartozást.

Szintén érdekesség, hogy egy csomó jelenet visszaköszön a Ben-Hurból (nálunk Ben Hur, mondjuk szekeres jelenetet senki se várjon a Strings-től), a The Matrixból (itt Mátrix), a Star Wars-ból (régen ugye Csillagok Háborúja volt a sorozat magyar főcíme, egy ideje magyarul is Star Wars, ami számomra, és gondolom mindenki számára a legfiatalabb generációkon kívül fura, hiszen nem ezt szoktuk meg, talán a kapcsolt termékek, logo és egyebek gyerekek számára könnyebb lokalizálhatósága, azonosíthatósága és eladhatósága van a dolog mögött), a Szent Bibliából és sok ezer egyéb műből, ami persze annyira nem meglepő, hiszen mindegyik történetet ugyanabból az évezredeken át terjedt ősmítoszból plagizálták, akarom mondani írták át, amit a Hero's Journey, azaz a Hős Utazása néven emlegetnek leginkább - Joseph Campbell mitológiaprofesszor foglalta ezt legjobban össze az írásaiban, legfőképp a The Hero With A Thousand Facesben (ez a könyv nálunk tudtommal nem jelent meg, nyilván Az Ezerarcú Hős lenne).

(Ez már kicsit spoileres lesz.) Például, amikor a herceg gyakorol a hadvezérrel, és nagyon felpörög, az hasonló, mint amikor Ben-Hur gyakorol Messalával, vagy Luke Obi-Wannal és Yoda nem valódi Darth Vaderével. Miután a kezét elveszti ebben a harcban, akkor pedig új kezet kap, mint Luke és Anakin (ugyanúgy is próbálgatja, ez a fent említett stop motion animáció), amit egy rabszolgáról szerelnek le. A rabszolgák itt szó szerint faragatlanok, azaz a fontosabb figurák, a nemesebb vérvonalúak kidolgozott, művészi bábok, a rabszolgák viszont egyszerű, stilizált, emberi formák csak, pont, mint a Star Wars droidok, teljesen olyan helyen és körülmények között vannak (és ugye a kéz leszerelésnél gyakorlatilag kínozzák is az egyiket), mint Jabba palotájában, a fényviszonyok és beállítások is passzolnak. A herceget, miután eléri az útja végét, egy zord, halottakkal teli csatamezőt, az ellenséges katonák elfogják, és fejjel lefele fellógatják egy jégbarlangban, pont, mint Luke-ot. Majd a visszaúton, amikor a végtelen sivatagban eltéved, ugyanúgy gyűjtik be a rabszolga kereskedők rabszolgának, mint a droidokat (és ez a téma ugye hasonlatos Ben-Hur kvázi Odüsszeiájához is), itt találkozik azzal a rabszolgával is, akitől a kezét kapta, és megfogadja, hogy a végtagot csak jóra használja.

(Megaspoiler.) Természetesen kicsit összekevertem az eseményeket, utazás közben, bár a hadvezér rászánja magát, hogy megöli a herceget, a sokat fejlődött herceg felülkerekedik rajta. Végül egyikük sem hal meg, a hadvezér megbánja az árulását (persze a gyerekei miatt nem tehetett mást), hazakullog, ahol szintén bekerül a börtönbe. A herceg megbocsát neki, és ez után fogja el az ellenség. Szintén a csatamezőnél, az említett harc előtt meséli el a hadvezér (és vele egy időben az előző hadvezér a hercegnőnek), hogy az előző király nem volt olyan jóságos, mint hitték, kegyetlen mészáros volt (mint Luke apja), egy vesztes csata után ellenséges nők és gyermekek százait mészárolta le dühében az említett helyen, majd elbánt az előző hadvezérével is, akinek így a dühe jogos. Az utazás két végpontja között félúton még van egy nyitottabb, arab jegyeket magán viselő sivatagi városka (az itt lakók sötétebb bőrűek, hastáncolnak, arabos ruhákban járnak stb.), itt a herceg többször is megfordul (a hadvezér meg elmegy a jósdába tanácsot kérni, ami ugye a görög drámák gyakori motívuma). Először látja, hogy ledöntik az apja szobrát annak halála után, és örül a nép a gyász helyett, ekkor kezd el szemezni egy lánnyal is, és érdeklődik az ellenséges csoport után. Majd közvetlenül mielőtt elfogják, kiment egy kissrácot egy jeges tóból, csak azért kegyelmeznek meg neki, mert a srác a lázadókhoz tartozó lány öccse. Ezt követően visszatérnek a városba, a táncosok eltáncolják a népük történetét, a lány pedig elmeséli, hogy valójában a herceg népe a gonosz, elfoglalták a lány népének földjét, lemészárolták, elűzték és szolgasorba kényszerítették őket. A herceg megvilágosodik, összejön a lánnyal, ekkor a holdfénynél kap még némi bölcsességet: a szokásos békítő rizsát, hogy végül is egyek, ugyanazok az isteneik, ugyanott futnak össze a zsinórjaik, tehát nincs értelme a népek közti harcnak. A zsinóros dolgot a lány demonstrálja is, amikor leereszti a kezét, mintha áttétes lenne, a herceg keze akaratlanul is felemelkedik.

Az idillnek az vet véget, hogy a herceg kilesi egy öreg lázadó (róla nem sok derül ki, talán kivágták a sztoriját, bár megjósolja a lánynak, hogy az aranyszínű kiválasztott hozza el a békét, így funkciója van) halotti szertartását, és meglátja, hogy az ellenség jelképét is szimbolizáló maszk mögött a lány van, tehát ő az ellenség vezetője. Még ekkor is azt hiszi, hogy az ellenség ölte meg az apját, így ettől kiakad, lebukik és le is leplezi magát. A lázadók kémnek tartják (végül is jogosan), végezni akarnak vele, a lány viszont futni hagyja, miután lekaparja róla a festéket, és meglátja, hogy ő a kiválasztott. Igaz sok esélyt nem ad neki (nyilván bízva abban, hogy a jóslat magától szükségszerűen beteljesül), ekkor kerül a herceg a sivatagba, ahol nagy véletlen, hogy belebotlanak a rabszolga kereskedők (ismerős motívum).

Legvégül ő is a börtönben végzi a többiekkel együtt, megtud mindent a nagybátyjáról, és az ősi börtön alján a szimbólum megerősíti számára a lány történetét is. Ekkor táltosodik meg, nyer természetfeletti erőt (mint Jézus, Luke és Neo), kirepül magától a börtönből (kicsi azért magyarázza a helyzetet az, hogy előtte felidézi a lány szavait az összekötött zsinórokról, tehát mások zsinórhúzásai hathatnak rá, ha úgy akarja), legyőzi a nagybátyját (de nem öli meg), sajnos későn, mivel a húgát a nagybátyja már kivégezte (nyilván, hogy ne legyen más trónkövetelő, hogy erősítse a nép félelmét a haragjától, hogy demonstrálja a hatalmát, meg amúgy is okozott már neki fejfájást), amolyan áldozati bárányként (mint Jézust - egyébként sok jel utal rá, hogy a lányt erre a sorsa szánták, fehérre lakkozott, lyukas a hasa és vékony a zsinórja, mind a szűziességét és azt húzza alá, hogy nem is lesz már feleség és anya), az előző hadvezér pedig új, erős rabszolgákból újraépítve elindult a sereggel, hogy leszámoljon a megmaradt lázadókkal is.

Mivel a városban a herceg már mindent lerendezett, elindul a lázadókat megmenteni, és békét teremteni. Itt nagy csata dúl, a katonák abszolút túlerőben vannak, és felgyújtják az erdőt (itt is lehet jó pár effektus, bár jó pirotechnikusok már elég jól irányítják a tüzet, talán tényleg elhamvasztottak egy rakás bábut), majdnem teljesen lemészárolják a lázadókat, persze a tűz egy zsinórt sem kímél, végül szinte mindenki odavész. A herceg összecsap az előző hadvezérrel és legyőzi (a hadvezér zsinórja is elég), végül a lánnyal együtt maradnak a kiégett csatatéren. Nagy áron, de megszületett a béke, és egyesülhetnek a népek. A film vége tehát ebből a szempontból is bár pozitív, eléggé drámai, a zárójelenetben pedig a jó főbb szereplők adnak tutajon tengerre bocsátós viking temetést a hercegnőnek, akit követ a számára kedves madara is. A madár amolyan stucc féle, az egyetlen állat a filmben, nem tud repülni, bár párszor elmenekülhetne vagy segítséget szerezhetne, de akkor sem tud, a záróképen azonban felidézi a lány szavait, bíztatását, lehullnak a zsinórjai, és szabadon felröppen.

Végül is elég kerek a zárás és az egész film, jól kidolgozott, technikailag is eléggé egyedi munka, a történet pedig, bár nem túl eredeti és csavaros, azért a finomhangolásoknak köszönhetően önállóan is életképes.

Szerintem: