Tudom, ismerős a cím, és gondolom ezekben a percekben minden oldal és minden blog a Google nagy tömpuszfegyével (tömegpusztító fegyver - a Team America: World Police-ból, azaz Amerika Kommandó: Világrendőrségből) foglalkozik, így ez csak egy a millió unalmas Google Chrome poszt közül. Ahogy szinte mindenkit (bár mentek a pletykák a pletykákról, a lényeg egy bennfentes körben maradt), engem is meglepett, hogy a Google így, egyik napról a másikra virított egy browsert, és nagy esélye van rá, hogy lenyomja a Firefoxot és az Internet Explorert. Nem egyik napról a másikra (bár biztos vagyok benne, hogy ahogy mindenki a Google keresőjét használja, a legtöbb ember letölti, és ismerkedik a Google Chrome-mal is), de dinamikusan fejlődve akár hónapok alatt az abszolút szabvánnyá válhat. Persze nem vagyok nagy elemző vagy ilyesmi, de a Google eddig is tudta, hogy mit csinál.

A hír éppen cikkírás közben ért, hogy "jön a Google browsere", így csak félig figyeltem oda rá, gondoltam oké, jön ... valamikor, fél év múlva, vagy ki tudja mikor. Aztán belebotlottam egy Google által készített bemutatóba is, ami a Google Chrome-ot ismerteti. Ez egyből nagyon megfogott, önmagában is frankó. Képregénybe oltották a dolgot, így könnyen olvasható és értelmezhető (bár nagyon sok technikai területet lefed a JavaScript just-in-time compilationétől a biztonsági szintek kezelésén át a gyakran idegesítőbb, mint amennyire hasznos, és ezért a Google által újraértelmezett autocomplete-ig, és tovább), szerintem a legtöbb "szőkenő" is megérti a lényeget. (Minden szőke nőtől elnézést a csúnya viccért, tehát "magyarul": "nem geek nyelven írták").

Tudom, Amerikában divat mindent képregényesíteni, emiatt sokan lenézik ezt a "butító" és "szájbarágó" eszközt, de mint a médium nagy rajongója, én üdvözöltem a megoldást (meg viszonylag kevés hasonlóval találkoztam mostanában - külön kiemelném és ajánlanám Neil Gaiman és Dave McKean ingyenes füzetét, a Death Talks About Life-ot, amiben a kedvenc képregény-karakterem tart felvilágosító órát az AIDS-ről). Ráadásul a Google a nálunk is jól ismert Scott McCloudot bízta meg a 39 oldalas füzet elkészítésével, aki pont az egyszerű, de igényes, és jól érthető, magyarázó képregényeiről híres. Az Understanding Comics: The Invisible Art (A képregény felfedezése) és a Making Comics: Storytelling Secrets of Comics, Manga and Graphic Novels (A képregény mestersége) nálunk is megjelent tőle, azt hiszem, a Reinventing Comics: How Imagination and Technology Are Revolutionizing an Art Form még nem.

Billentyűzetet is csak azért ragadtam poszthegesztéshez, hogy McCloudot ingyenes, Google Chrome képregényét mindenkinek ajánljam, és rámutassak, hogy ez is milyen jó marketingfogás (mint az előző posztomban említett Amy Winehouse játék). E téren csillagos ötös jár a Google-nek. Mire elolvastam a virtuális füzetet, kedvet kaptam hozzá, és rápislantva az RSS readeremre, láttam, hogy megjelent maga a nagy Google Chrome is, egyelőre persze még csak nagyon alacsony verziószámú bétaként. Mindenki tudja, hogy hol találja, de azért írtam egy linket.

Feldobtam, az első benyomásaim nagyrészt pozitívak, de azért kissé vegyesek. Persze még éppen csak belekóstoltam, a mélyebb tanulmányozáshoz idő kell. A legjobb az volt, hogy pillanatok alatt települt a netről (sajnos egyelőre nem találtam önálló telepítős verziót, de a tool gyűjtögető szenvedélyemet leszámítva nagy szükség nincs is erre egy netes alkalmazás esetében - hozzáteszem, egyelőre a forráskódot sem lelem, csak a V8-ét, de valahol biztosan fent van a Google Code-on, hiszen nyílt forráskódú), atom gyorsan töltött mindent, és csont nélkül vitte a blogomat, egy pixel elcsúszás nélkül. Pedig, ha valaki belenézett a kódomba, láthatta, hogy mennyire toldozott-foldozott, mert a blog.hu nem ad túl szabadságot (ez nem kritika, csak ténymegállapítás, másutt ennyi sincs), meg én sem vagyok túl nagy JavaScript és CSS guru, így a problémákat nem mindig a legelegánsabb módon kerültem meg. Szintén nagyon tetszett, hogy egyből vitte az Adobe Flash cuccokat, ami manapság már egy browsernél elengedhetetlen.

Persze egyből akadt egy tonna olyan dolog is (nem csak tíz), amit utálok benne. Az első, hogy nem kontrollálható a telepítés. Kevés dolgot rühellek jobban annál, mint azt, hogy Windows alatt majdnem minden program ezer dolgot szemetel a Program Files alá (gyakran még csinálnak pár további dirt is oda, meg az alatta levő Common Files alá is), benyomnak szanaszét ezer registry bejegyzést is, és még egy kalap szar megy megjegyezhetetlen mélységbe a Documents and Settings alá. Természetesen a legtöbb szemét az uninstall után is a helyén marad, és akkor a System32 könyvtár sem került még szóba. A Google Chrome a Documents and Settings alatt, a felhasználói könyvtárunk alatt, a Local Settings alatt, az Application Data alatt, a Google alatt, a Chrome alatt, az Application alá dobta be magát chrome.exe néven, legalábbis nálam. A helyet jól meg kell jegyezni, mert ha lehet, itt fogjuk buherálni a konfigurációs file-okat és plugineket.

Nagyon-nagyon nem tetszik még, hogy a browser szép nagy (és jól hangzó) "Customize and Control Google Chrome" gombja alatt, ami egy csavarkulcs, szinte semmi nincs, nothing, nada, zilch, zero. Én azt várom el, hogy egy browser finomhangolható legyen, olyan szintig, hogy akármit akárhova tehessek, akárhogy átméretezhessek, és például, ha Ctrl + Enterrel akarok új tabet nyitni, átkonfigurálhassam így a gombkiosztást (a Mozilla korábban ezt használta, de a Firefoxnál áttért az Internet Explorer kiosztására, hogy megkönnyítse az IE-ről való átállást). Az egész alig néhány checkboxból áll. Én utálom az Internet Explorert, mert kevés a beállítási lehetősége, és e téren a Firefoxot sem kedvelem, mert még kevesebb (mélyen, nagyon nehezen lehet piszkálgatni, de nincs alapos dokumentáció, és sok dolgot ott sem lehet átállítani), a Google Chrome meg röhej. Olyan gomb sincs, ami skinekhez és pluginekhez vezetne, pedig a Themes és Plugins alkönyvtárai (ha valaki megtalálta már ott jó mélyen) ígérnek ilyesmit. OK, ne várjak el mindent egy 0.2.149.27-es verziószámú cucctól, de ez így nekem nagyon kevés. Aztán mentem Processing cuccokkal tesztelni a Flash után, és persze Java és Processing anyagokat már nem tud futtatni, nem is ajánlja fel, hogy plugin letöltéssel vagy akárhogy orvosolja a problémát, hiába van Java a gépemen, beint nekem.

Pluginek nincsenek hozzá, és ami ésszerű lett volna, hogy mondjuk ezt a hátrány Firefox pluginek valamilyen támogatásával (többek között a Mozillából fejlesztették tovább a cuccot) ledolgozzák, azt sem lépték meg. A "Google Chrome Themes"-re és "Google Chrome Plugins"-re maga a browser (és a Google) sem dob ki semmi értelmeset. Úgy indultak harcba, hogy a jelek szerint még az ilyen cuccoknak szánt oldalakat sem hozták létre. Persze nem számítottam arra, hogy mindjárt Adblock, Flashblock, Firebug, NoScript, Video DownloadHelper meg minden jó lesz hozzá, mint a mesében, de azt nagyon is elvártam a Google-től, akik a képregény szerint is nagyon átgondolták, és bölcsen építették fel a browser minden belső (lásd feljebb) és külső (például felső tabek) részletét, hogy azonnal adjon skeletonokat és részletes, jól dokumentált plugin SDK-t, hogy mindenki megírhassa azt a kiegészítést, amire szüksége van.

A Google Chrome sajnos így most nagyon fapad. Akármilyen jó kívül és belül, kompatibilis, stabil, az átlagos user számára szinte tökéletes, a magamfajta pluginfüggőnek most még kevés ahhoz, hogy azonnal switcheljen. Ügyes, abszolút ígéretes lépés, benne van a lehetőség (sőt egyre inkább érzem mind a browserből, mind a képregényből, hogy ott van valahol a háttérben a régóta pletykált Google OS is, titokban hegesztik), és ezt a Google ki is fogja használni, de most nem programozói, biztonságszakértői vagy efféle, csak felhasználói és finomhangolói szemmel nézve, az első felületes benyomások alapján egyelőre elégségest adok csak neki, leülhet.