"Azt ismered, hogy egy pasi kiesik az ötvenedik emeletről? Miközben zuhan, azt mondogatja, hogy nyugtassa magát: Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít ... a leérkezés."

2006. október 23-adikáról leginkább a fent citált skandálás ("Ötvenhat, ötvenhat!") maradt meg bennem (az volt akkor eredetibb, a "Gyurcsány takarodj!", az "Elkúrtad!", az "ÁVH, ÁVH!" és a "Magyar rendőr velünk van!" akkor már hetek óta pörgő lemez volt), a tévén látott képek pedig kísértetiesen hasonlítottak egy filmben látottakhoz. Persze biztosan hasonlítható sok más mozihoz is, de az egész összetűzés látványa és érzelmi töltete a magyar zsidó származású Mathieu Kassovitz által írt és rendezett La Haine, azaz A Gyűlölet című, 1995-ös, Zone Europán sokat cirkuláló, fekete-fehér mozit idézték fel bennem.

Apró érdekesség, hogy Kassovitz apja 1956-ban vándorolt ki, régóta dolgozik rendezőként, de többnyire TV-ben, azt hiszem csak egy filmjét láttam, a Robin Williams-es Jakob The Liar-t (Hazudós Jakab), gondolom a fia sikere segítette magasabbra a ranglétrán, ugyanakkor a fia meg bizonyára nem futott volna be színészként, íróként és rendezőként, ha az apja nem egyengette volna a karrierjét. Szintén érdekesség, hogy állítólag megtörtént eseményeken alapul, bár ez úgy tűnik eléggé kérdőjeles, ahogy az is érdekes, hogy nyilván Mathieu Kassovitz nagy jólétben nőtt fel, nem tapasztalta meg a filmben ábrázolt helyzeteket, mégis olyan nyers hitelességgel prezentálja azokat, mintha csak egy önéletrajzi ihletésű művet néznénk. Mellesleg a rengeteg díjat nyert moziban a szereplők a színészek valódi neveit kapták.

A film egy utcai tüntetéssel indít, remegő vágóképek innen-onnan, dokumentumfilmes hatás. Fiatalok csapnak össze pajzsos rendőrökkel, kezdetben ismeretlen okból. A rendőrök kameráznak, hogy később azonosíthassák a rendbontókat, könnygázt lőnek a tömeg fölé (nem a tömegbe), néhányan közülük agresszíven köveket dobálnak, sokan ugranak rá gumibotokkal egy-egy ártalmatlanná tett tüntetőre, szétvert embereket húznak a flaszteren, az operatőr egy töltényt nézeget (mint a HírTV-s riporter, Császár Attila, 2006. szeptember 19-edikén - lett is baja belőle), fotósok hada fényképez, a tüntetők pedig kukákkal zúznak be kirakatokat, buszokat állítanak meg, autókat fordítanak és gyújtanak fel, köveket és Molotov-koktélokat dobálnak, sokan eltakarják az arcukat, néhányan adrenalinnal telve hősként pózolnak. Ismerős képek, nagyon is (a vízágyú meg a lovas rendőrök kimaradtak a filmből), igaz manapság minden utcai összetűzésnél (tavaly Párizsban is volt sok balhé) ilyeneket láthatunk a híradókban.

Bár tény, hogy 2006. október 23-adikának voltak politikai alapjai is, szerintem inkább csak jó indok volt a balhéra az akkor már több mint egy hónapja ismert balatonőszödi beszéd, senki sem gondolhatta komolyan, hogy attól lemond a kormányő, hogy felgyújt egy autót vagy fejbe dob kővel egy rendőrt. Akkor és ott volt a megfelelő alkalom, hogy aki dühös volt valami miatt, gyűlölt valakit, vagy csak balhéra vágyott, a tömegpszichózis által még jobban feltüzelve kieressze magából a gőzt (a The Football Factory, azaz a Futball Faktor is ezt a kérdést járja körül sok humorral). Persze az ország nagy része dühös a pocsék anyagi helyzete miatt, a rossz kormányzás miatt, a politikusok hazugsága miatt (nem mintha ez bárki számára újdonság lenne), 1956 miatt, 1945 miatt, 1848 miatt, Trianon miatt, a kommunisták miatt, a nácik miatt, a munkája vagy éppen munkanélkülisége miatt, az emelkedő árak miatt, az infláció miatt, a pénzéhes orvosok miatt, a ki nem húzott lottószámai miatt, a magnót bömböltető szomszédja miatt, a DVD filmek elején megjelenő kalózellenes reklámok miatt, az összekarcolt autója miatt, a félrelépett csaja miatt, a járdákat "díszítő" kutyaszarok miatt, a faszfej főnöke miatt, a kevés parkolóhely miatt, a szar Windows miatt, a sok spam miatt, a tartozását megadni nem akaró haverja miatt és még ezer egyéb dolog miatt. A düh, a gyűlölet valamilyen szinten és formában mindenkiben fortyog, ki akar törni. 2006. október 23. inkább erről szólt és nem a politikáról, még ha részben arról is és annak hatásairól is.

A moziban hasonló a helyzet, mint megtudjuk, Párizs külvárosában, egy közepesen (de azért nem amerikai gettófilmeket idézőn, igaz 2010-re könnyen elérheti a Banlieue 13-ban, azaz Banlieue 13 - A Bűnös Negyed című filmben látott szintet) lepukkant, halálosan unalmas lakótelepen (ismerős, én is pont ilyen helyen éltem és élek) egy arab srácot nagyon megvertek a rendőrök (annyira, hogy később bele is hal, de az ő történetét nem ismerjük, a képét is csak egy fényképről, a hatása a lényeges), ez pedig éppen megfelelő katalizátor volt ahhoz, hogy a lakótelep fiataljai, olyanok, akik talán csak köszönőviszonyban voltak vele, ahogy olyanok is, akik abszolút nem ismerték, csak magukra vették a sérelmet, mert magukra akarták venni, meginduljanak a rendőrök ellen, és felforgassák a városnegyedet.

A filmbeli balhé és a budapesti balhé bár lázadás volt a résztvevők rossz anyagi és szociális helyzete ellen is, szerintem igazán csak az innen-onnan felgyülemlett gyűlölet lecsapódása volt, ezt Kassovitz magával a címmel is jól aláhúzta. No és persze mindenkiben van egy kis rombolási ösztön, szerintem nincs olyan ember, aki soha nem csapott az asztalra, nem vágott falhoz egy tányért, és nem érezte úgy, hogy vagy dühből, vagy csak kíváncsiságból bezúzna egy kirakatüveget, egy szélvédőt vagy akármit, főleg, ha nem lenne semmi következménye. Kicsit mindenki potenciális csőcselék, futballhuligán, csak az emberek többsége kellően erős erkölcsi fékkel vagy istenfélelemmel rendelkezik, esetleg nem szeretné, ha kilőnék a szemét, nem szeretne hónapokat (esetleg egy életet kiontó kő miatt éveket) a sitten lehúzni, nem szeretné, ha viperával betörnék a koponyáját, és a hátralevő életét nyálcsorgató retardáltként kellene leélnie satöbbi - az emberek többsége meggondolja a dolgot, még akkor is, ha adott a balhé.

A történet a feliratok után a balhé másnapján kezdődik igazán, három kábé húszas évei közepén járó, unatkozó, tanulatlan, munkanélküli, többé-kevésbé csonka családban élő, csóró fiatal egy napját követhetjük végig. Vinz (véletlenül ebben is Jean-Pierre Cassel fia, Vincent Cassel a főszereplő) egy zsidó srác, szeret füvezni, az árulkodós húgával és a keményen vallásos nagyanyjával él együtt ("te sem jársz a zsinagógába, jól nézünk ki, hogyha mindenki elfut minden vita elől, mi lesz annak a vége"), és bár senki sem nyomja el, nyilvánvaló a kisebbségi komplexusa (lenyomja a Taxi Driver, azaz A Taxisofőr "hozzám beszélsz?" monológját is, ami mondjuk ki, kissé el lett már koptatva a filmiparban, talán száz film is elsüti), valamivel meg akarja mutatni, hogy nagymenő, mondjuk megölne egy rendőrt, vagy leülné az előző esti balhéért kiszabott egy hónap sittet (amit közmunkával kiválthatna). Saïd arab, ő a legalacsonyabb és legátlagosabb a három srác közül, az ő családjáról nem sokat tudunk meg, valószínűleg rendezettebb és vallásosabb, neki is húga van, ő nem vett részt a balhéban, nem érdekli a rendőrök által megvert másik arab srác sorsa sem, igazából csak elvan, mint a befőtt, szeret graffitizni, boltból lopkodni meg füvezni, és egész nap egy 500 frankos tartozást akar visszaszerezni. Hubert egy nagydarab fekete srác, ő sem volt benne a balhéban, sőt egy ideje jó útra tért, még a füvezést is abbahagyta, a jelek szerint alacsony szinten, de elég jól bokszol, és abból úgy ahogy meg is él az anyjával és a húgával, sőt egy boksztermet is összespórolt. Őt a balhé különösen rosszul érintette, a csőcselék szétverte és felgyújtotta a boksztermét, így mindene és minden álma odalett, ahogy a reménye is arra, hogy kijut a lakótelepről és viszi valamire, a film napján vissza is szokik a marcsira és haskára.

A srácok tengnek és lengnek, Vinz dicsekszik a balhéban véghezvitt hőstetteiről ("Ne légy már ilyen hülye. Igazi háború volt a zsarukkal, élőben, egyebesben."), meglátogatnak egy orgazdát (neki az autóját gyújtották fel), vásárolnak, beugranak egymás családjához, piknikeznek a hood-beli homie-kkal a tetőn, vicceket mesélnek, de a szövegeknek mégis szinte mindig súlyuk van, a film nem csak szociális kórkép a munkanélküli, lakótelepeken élő, második generációs bevándorlók problémáiról (és az egész kérdésről, amit a franciák képtelenek megoldani), de nagyon életszagú, ismerős, Larry Clark és Spike Lee műveit idéző. Érdekes az is, amikor egy játszótéren lógnak, ilyen fókuszos, aktákos, frei-dossziés tévések meg elkezdik faggatni őket, hogy részt vettek-e a balhéban, felgyújtottak-e valamit, "Hub testvér" pedig azzal küldi el a játszótér rácsai mögül, kocsiból kamerázó médiageciket, hogy ez nem állatkert - a jelenet is aláhúzza, hogy mekkora a társadalmi szakadék a belvárosi elit és a külvárosi vagy vidéki esélytelen lecsúszottak között, szinte más-más fajhoz tartoznak lakóhelyük szerint az emberek (ez valamennyire megjelenik az előző posztban vesézett Irréversible, azaz Visszafordíthatatlan című filmben is, amikor a belvárosi gazdag értelmiségiek ütköznek a külváros legaljasabb mocskával, bár ott direkt sarkított példákat emeltek ki).

A történet első komolyabb csomópontja az, amikor kiderül, hogy Vinz találta meg azt a pisztolyt, amit a balhé során egy rendőr elhagyott, és amiről a híradók beszélnek. Ugye alapszabály, hogy ha egy filmben előkerül egy lőfegyver, az előbb-utóbb el is fog sülni, a nézőben itt ez dereng fel, bár a balhénál voltak komoly sérülések is (ahogy Budapesten is), azért odáig nem fajult a dolog, hogy éles fegyverrel lőtt volna valaki, vagy valaki az életét vesztette volna. Ezt kis bakinak is érzem a filmben, hogy ekkora balhét csap a média és a rendőrség a pisztoly körül, azért ennyire nem nehéz fegyverhez jutni, hogy csak a rendőröktől lehetne, sőt Hubert is tudott volna Vinz-nek szerezni, mindenesetre dramaturgiailag okés szerintem is. Vinz ezt a pisztolyt végig magával hurcolja, ettől még jobban felbátorodik, bemennek meglátogatni az áldozatot a kórházba (Vinz azért ismerte), ott azonban nem járnak sikerrel, összebalhéznak a rendőrökkel, végül a szétvert őrsön kötnek ki. Akad egy rendesebb civil ruhás nyomozó, aki valószínűleg szintén a "gettóból" származik, és valamennyire szót ért a fiatalokkal, jó fej zsarunak tartják többen, ő viszi ki őket.

Nagyon bejön az a jelenet, technikailag is, amikor sokan lógnak a játszótéren meg mindenfelé, nincs semmi szórakozási lehetőség, unják magukat a fiatalok, egy DJ srác meg kipakol egy nagy hangfalat az erkélyére, és elkezd keverni, eredeti zene kerekedik belőle, talán Edit Piafból és egy "Nique la Police" (baszd meg a zsarukat) szöveget ismétlő, azonos című rapszámból, ami persze elég macho dolog is, ilyen hangerővel húzni a pattanásig feszült közeget. A zene alatt a DJ harmadik emeleti ablakából kijön a kamera, lenéz, körbe a parkon, a fák koronája felett, aztán elkezd repülni, egyre inkább billegve, két egymáshoz közel álló ház között átszáll a magasban, végül már a négyemeletes panelházak felett repül nagyon magasan. Az elejét nyilván nagyon magas daruval vették, de tippem sincs a második felére, ha láthatatlanul átváltottak helikopterre, azzal ilyen szűken a házak között nem lehetett volna repülni, de nem is hiszem, hogy digitális utómunka lenne, leginkább olyan, mintha egy rádiós mini helikopterrel vették volna fel. Bár gondolom, az kevésbé lenne stabil, tehát biztosan valami komolyabb technikát alkalmaztak, végül is a film 15 millió frankos (durván 600 millió forintos) büdzséje nagy sztárok, költséges díszletek és grandiózus jelenetek híján európai szinten elég zsíros volt.

Bejöttek a graffitis, hip hopos és breakdance-es szubkulturális elemek is, főleg, hogy a francia iskolát mutatják be, nem a filmekből jobban ismert amerikait, igaz nincs túlsúlyozva a téma, és nem is passzolt volna a filmbe, végül is nem művészekről szól, nem ez a Basquiat, azaz A Graffiti Királya. Van az említett DJ-s betét, Saïd a film elején tol egy rabomobilra egy backjump tag-et (graff szleng), meg egyszer breaktáncolnak páran, amíg a zsaruk szét nem kergetik a csoportosulást (ahogy korábban a tetőről is, nagyon paráznak az újabb zendüléstől, feszülten járják a gettót, mintha rendőrállam lenne hatalmon).

A film felénél a trió bemegy a belvárosba, ott van egy tagnál Saïd pénze, az utazás közben is vannak érdekes és beszédes jelenetek, a koldusok a HÉV-en, a Gulágot megjárt öreg a nyilvános vécében (a szarásról tart előadást, a sztorija végén a csattanó, hogy a másik zsidó barátja azért halt meg, mert a fagyban nem tudott elég gyorsan szarni, amikor megállt a marhavagon rövid időre), a srácokat útbaigazító udvarias rendőr (meg is jegyzik, hogy a belvárosban mennyivel rendesebbek a zsaruk - jó nagyot tévednek) meg ilyenek. Aztán elérnek Asterix-hez (az amerikai verzióban, amit Jodie Foster karolt fel, és ami Hate címen fut, Charlie Brown-ra "honosították"), aki egy eléggé bekattant fegyverbuzi drogos, végül összeugrik Vinz a taggal, két pisztoly is majdnem elsül, aztán Asterix kidobja őket, és a hangoskodásuk miatt a szomszédok rájuk hívják a zsarukat is. Saïd és Hubert fogdába kerülnek, Vinz meglóg, a drogos-gengszter zsaruk kifosztják, jól megdolgozzák és megalázzák a két srácot (persze rutinosak, külsérelmi nyomot nem hagynak, igaz a jól ismert telefonkönyv kivételesen nem kerül elő, talán túl szakállas ötlet lett volna), aztán akkor engedik el őket, amikor már lekésték az utolsó vonatot a külvárosba.

Ott ragadnak tehát a belvárosban, számukra idegen környezetben, Vinz egyik ismerőse agyonlő egy ajtónállót, mert az nem engedi be őket valahova, aztán a trió újra összefut. Belógnak egy alternatív művészeti kiállítás megnyitójára, emlékezetes jelenet ez is (bár akad hasonló más filmekben is, sokat sorolhatnék), példázza, hogy a külvárosi, rosszul öltözött, műveletlen csóringerek és a kardigános, gazdag, belvárosi művészlelkek mennyire nem férnek össze, bár az utóbbiak természetesen filantrópként tetszelegnek maguk és társaik előtt, de mint mindig, hamar kibújik a szög a zsákból, amint a tahók taplón viselkednek, nem az elitek szabályai szerint - ki is dobják a srácokat. Itt próbálnak becsajozni is, kicsiben a beszélgetés is összegzi az egész jelenetet: egy helyes csoki csajszi meg egy béna szemüveges leáll velük beszélgetni, lealacsonyodna hozzájuk, de csak beszélgetést ígérnek, a kisujjukat nyújtják a gazdagságuk miatt érzett bűntudatukból és szánalomból, de a lelkük mélyén nem vegyülnének a műveletlen külvárosi tahókkal.

A srácok megpróbálnak elkötni egy kocsit is, miután a taxi sem viszi haza őket, bár nincs benne rutinjuk, véletlenül egy piás arra jár és segíti őket tanácsokkal - vicces jelenet, közben próbálják lekoptatni, de a kocsilopás sem jön végül össze, a rendőrök megkergetik őket. Kapunk egy filózós jelenetet is egy magaslaton, előtte megpróbálják leoltani az Eiffel-torony fényeit - a klasszikus poén, hogy tudják, hány órakor kapcsolódik le, és csettintenek, de ez sem jön nekik össze, ahogy az élet sem. Egy "A jövő mi vagyunk." graffiti és egy "A világ a tiétek." óriásplakát is keretezi valamennyire belül a mozit, ami a filmmel illusztrálva kevés szóval is sokat mond, magáért beszél. A trió összeakad egy csapat skinheaddel is, akik túlerőben vannak baseballütőkkel, de itt végül Vinz pisztolya jól jön, a skinheadek elfutnak, egyet meg a srácok elkapnak. Vinz ki akarja nyírni, hogy végre tegyen valamit, előtte tudja meg az arab srác halálát is egy utcai TV-ből, a többiek nem akadályozzák meg benne, így magától kell döntenie arról, hogy az erőszak útját választja-e, és persze helyesen dönt.

(Spoiler!) A skinhead elengedése és a hajnali hazavonatozás után jön a sokkoló, de nagyon korrektül kitalált zárójelenet. Amikor elbúcsúznak egymástól, Vinz Hubert-nek adja a pisztolyt, lenyugodott, elmúlt a gyűlölete, pár lépés után azonban három helyi zsaru elkapja Vinzt és Saïdot. Az egyikük, akinek Vinz a tetőn beszólogatott, fegyvert nyom Vinz képébe, ami véletlenül elsül. Hubert, aki próbált kijutni a negyedből, és a barátait is terelgette, meg védte amolyan bátyként, bambán nézi a jelenetet, majd Vinz halála után nem tehet mást, ráfogja a zsarura azt a bizonyos fegyvert, aki meg őrá az övét. A végzetes lövést már csak az elsötétített kép után halljuk eldördülni.

Hubert szavai zárják a mozit, ahogy az ő fent idézett sztorija is nyitotta, lényegében ugyanazt a viccet meséli, csak más alannyal, ami magyarázatra nem szorul, állt 1995 Franciaországára, áll a 2007-esre is, állt 2006 Magyarországára, és egyre jobban áll: "Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé, s miközben zuhan, azt mondogatja, hogy megnyugtassa magát: Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít ... BAMMM ... a leérkezés."

Szerintem: